Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-16 / 15. szám
Thursday, Apr. 16. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. 1936 okrobER 6. Ötven év múlt el azóta, hogy a belgiumi Antwerpenben dolgoztam. Sokan nem élnek már, de vannak, akik még emlékéznek 1936. okt. 6-ra. Szeptember közepe táján egy futár érkezett Párizsból, ha jól emlékszem Sebes György, s elterjedt a hir. hogy ott megalakult a Nemzetközi Brigád, azzal a céllal, hogy a Franco által fenyegetett spanyol köztársaság védelmére menjen. Mint az antifasiszta mozgalom tagja, én is jelentkeztem. Az első csoport október 6-án indult. Köztük volt Mezp Imre, K. Matyi, Brummer Bandi, H. (Moric, W. Jóska, K. Ferenc es e sorok írója. Lakásomból indultunk, a Mercator utca 24. szám alól. A belga-francia hatarra este érkeztünk, ahol már azok fogadtak bennünket, akik jártasak voltak a határátlépésben. Minden simán ment, az éjszaka nagy részét a Lille-i pályaudvaron töltöttük és zökkenő nélkül érkeztünk Párizsba, ahol Sebes vart bennünket. Este vonatra ültünk a del-franciaországi Perpignan, a határhoz közeli kisváros felé. Itt néhány napot töltöttünk Egy késő délután autóbuszok jelentek meg, beszálltunk azzal, hogy senki sem beszélget, mert úgymond, francia idénymunkások vagyunk. Éjszaka értük el a Pireneusokat. Az felejthetetlen élmeny volt. A szerpentinutak olykor olyan közel voltak egymáshoz, hogy a többi autóbuszok szinte párhuzamosan haladtak velünk. A határon átmentünk minden baj nélkül és egy Figeras nevű városka múlt századi erődítményében szálltunk meg, ahol megkezdődtek az előzetes kiképzések. Napok múltán sorakozó, majd különvonatra ültünk, de már az első faluban megálltunk, mert az emberek a szó szoros értelmében elálltak az utat és elképzelhetetlen ovációval üdvözöltek az önkénteseket. A vagonok megteltek mindenfele enni-innivaloval, zászlók lengedeztek mindenütt. Spanyol beszéd hangzott, melyet bar nem értettünk, de megérezték, hogy mit jelent. így ment ez faluról falura. Nem lehet tudni, hogy miként^ terjedt el a hir, hog^ megérkeztek az első önkéntesek az ország segítségére. Szinte kimerültünk a sok ölelgetés, szoron- gatástól és nem volt hely a sok élelemnek. Ily módón csigalassúsággal haladt a különvonat, nemegyszer elállták az utat a síneken. Hogy van hirharang, az most bebizonyosodott, és az is, hogy a spanyol nép mennyire ragaszkodott a köztársasághoz, melyet maguk választottak meg. Lassan megérkeztünk a Nemzetközi Brigád központjához, Albacetébe. Itt már nagy volt a forgalom, minden európai nyelvet hallhattunk a kisváros utcáin, mert mar előzőleg más módon is érkeztek önkéntesek. Ott találtuk Szalvait, akinek később nagy szerep jutott. Nem tudni hogyan, de Csapajevnek nevezték el. Bennünket az úgynevezett Merkantilban helyeztek el, ez volt a kereskedők és kisiparosok központja. A pincehelyiségben kaptunk szállást. Kialakultak a csoportok, igy az antwerpenieké is. Az utón történték igazolták, hogy itt a helyünk. A nép fogadtatása mindennél többet jelentett. Éreztük, hogy reszesei leszünk annak a harcnak, amelynek jelentősége lesz- a világtörténelemben. Tudtuk, hogy ha sikerül a fasizmus első harci megmozdulását megakadályozni, ha Spanyolországban nem tudnak sikert elérni, akkor nem lesz hatalmuk a Földközi- tengeren, nem tudják elzárni Franciaországot és ez meggondolttá teszi az esetleges (és bekövetkezett) hitleri háborút. Csak a bekövetkezendő győzelemről volt szó, de arra senki nem gondolt, hogy Angija, Amerika és Franciaország gyó'zi le a Köztársaságot a be-nem-avatkozási megállapodással. így, ha részt is vettünk a világtörténelem kialakulásában, de vesztesek lettünk. Azt azonban senki nem veheti el, hogy a munkásosztály minden veszteségre számítva, ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Kántor István Stendhal unta Firenzét Firenzéről, ahova Dante oly keserűen és hiába vágyódott élete javarészén át 1321 szeptemberében bekövetkezett halalaig, Firenzéről egy másik nagy iró, szkeptikus világfi 1815-ben ezt a kijelentést teszi naplójában: unom. Stendhalról van szó. Forgatom az életműkiadás nyolcadik kötetének lapjait (Bizalmas írások) és szerfölött csodálkozom. Stendhal ugyanis magántermészetű kalandjainak leírásakor szabadszájú, sőt trágár. Olyan hangnemben beszél a nőkről, ami egy mai neveletlen kamasz frivolitást súroló fantáziáját is méltán kielégítené. Nadrágtartóra Írja fel például a megkapott hölgy nevét, az esemény dátumát. Kendőzetlenül beszél hercegnőről és utcalányról (nem nagyon válogatós), milyen könnyen sodródnak kalandokba (jóval csúnyább kifejezéssel elmondva a testi aktust, s a hódítás fázisait). Nem, ezt nem hittem volna egyik kedvenc Írómról, ha az írószövetség könyvtárában rá nem találok a Bizalmas írások majd hétszázoldalas kötetére, amely naplöjegy- zeteit es leveleit tartalmazza. Mindig úgy gondoltam rá, mint ifjúságom legnagyobb szellemi kalandjara. A Vörös és fekete, meg A pármai kolostor egyes részleteit kívülről magoltam be. Emlékszem még a belőlük készített filmek falum- beli vetítésére is: Ötvénes évek vége, ütöttkopott széksorok, rossz, keskeny vetítővászon, sorozatos géphibák, épphogy csak elérem a korhatárt, beülni a tizenhat éven felüli kétrészes filmek elsötétített nézőterére, s máris feltűnik a művészet csodája, Gerard Philippe száguld a mozivásznon lóháton, fekete köpenyét a realizmus es a romantika szele cibálja, hogy a társadalmi érvényesülést kívánó Julien Soréiként, vagy ( a tragikus szerelmü Fabrice del Dongóként lebukjon ö is, a mai színész túlhajszolt, korai infarktusos halálaba. Meglepődött lehetek, de csalódott nem, meg a Bizalmas Írások trágár kiszólasai ellenére sem. Az alkotói géniuszt még kó'zelebb hozta ez a k'ótet, mert Henri Beyle csodálatos, túlérzékeny, nagyszivú nagyszeré ember volt, felszegségével, gyorsan ellobbanó szerelmeivel egyetemben. "Az ember ismeri magat és mégsem változik: ennek ellenere meg kell ismernünk magunkat" Elévülhetetlen jótanács. Ma is. B. Mátyás-kori pecsétet talált a Tisza partján- az iszapban László Antal szegedi segédmunkás. Egy ékszerész tanácsára a felbecsülhetetlen értékű leletet átadta a Móra Ferenc Múzeumnak; a szakértők szerint Mátyás király egyik kispecsétje került elő. AZ AMERIKAI MAGYAR SZO 85. JUBILEUMI ÜNNEPÉLYE vasárnap 1987. MÁJUS 3-án délután 2 órai kezdettel a Robert F. Wagner High Schoolban 220 E 76 St. New York, N.Y. (2. és 3. Ave. között) A Magyar Operaház KIVÁLÓ MŰVÉSZEINEK SZEREPLÉSÉVEL KALMÁR MAGDA Liszt-dijas operaénekes MARCZIS DEMETER Liszt-dijas operaénekes GYARMATI ISTVÁN Az Országos Filharmónia zongorakiséróje és az USA-ból FARKAS SÁNDOR zongoraművész PAUL WOODIEL hegedűművész Részvételi dij: 7.- dollár Jegyek elővételben kaphatok: Püski-Corvin Kónyvüzlet 251 E 82 St. N. Y Molnár Utazási Iroda 245 E 81 St. N.Y. Magyar Szó 130 E 16 St. N.Y. GYARMATI ISTVÁN 1966-ban végzett a Zeneművészeti Főiskola zongoratanszakán. 1967-tól az Országos Filharmónia zongorakiséróje. A Magyarok Világszövetsége rendezésében 2 alkalommal tengerentúlon és Nyugat- Európa szinte minden városában fellépett. Simándy József kisérojeként személyesen is találkozhatott az amerikai magyar közönséggel 1985-ben. HÚSVÉTI FOHÁSZ Uram ne engedd, hogy e Szent ünnepen Népek ezrei csatában szenvedjen! Ismét egy bábeli zűrzavart élünk, Tőled ma enyhítő balzsamot kérünk. Ne engedd, hogy hulljon többé ifjú vér, Hatalom-éhes népek nagyjaiért. Ne engedd, hogy szivünkbe sebet vágjon Hogy ember embert szabadon kaszáljon! Ne engedi látnunk többé siró anyát, Szerteszét heverő vérző katonát. Ne halljuk többé gyermekek sikolyát Szivükbe zúgó ördögi szirénát: Szűnjön meg földön e véres vadászat Ember ne gyártson többé gázbombákat. Vedd kezedbe Uram. lakóhelyünket; Egy-zászló lengjen birodalmak felett. Legyen ez béke örök lobogója, Mely világ népet háborútól óvja. Legyen földünk egy oltári zsámoly, Szeressen a szív, a lélek muzsikáljon; Szent államodban e fohászom fogadd! Vezeklő népeden, KÖNYÖRÜLJjURAM! Hohn Kincses Mária
