Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-19 / 11. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 19. 1987. Lengyelek és zsidók •k®® NAPLÓ Nincs olyan new yorki lakos, aki ne emlékezne egy-egy felvonulásra a város utcáin, akár a Giant baseball csapat győzelme alkalmával, akár Labor Day-kor, vagy más hasonló esetben. Ott láttuk ezeken a felvonulásokon Koch polgármestert, két kezét az ég fele tartva és odakiáltva a nézőközönségnek: "How am I doing?" ílát kedves polgármester ur, e kérdésre a valasz nem valami hízelgő. A New York Times márc. 10—i számában olvastam, hogy a mérnökök, akik megvizsgálták a város BMT földalatti vasátjainak hídjait, azt talaltak, hogy azok nagy része 1907-ben épült, a gerendák rozsdásodnak, gyengülnek es csak idő kérdése, hogy mikor kerülnek veszélyes helyzetbe. A mérnökök jelentése nem meglepő, mert mindenki, akit az ilyesmi érdekel, tudja, hogy nemcsak a BMT vonalon vannak ilyen állapotban a hidak, hanem a varos úgyszólván minden részén. A városatyák, Koch polgármesterrel az élen tálán arra várnak, hogy halálos szerencsétlenség történjen e hidak egyikének elhanya^oltsaga miatt? Az elrozsdásodott gerendák kicserélése nem túr halasz- tást. ( S ha már ennél tartunk, mikor irányoznák elő megfelelő Összeget az utcák mely gödreinek (potholes) betöltésére? New York utcáinak hossza meghaladja a hatezer mérföldet. Háromszor olyan hosszú ez, mint New Yorktól San Franciscoiig. Az utcák kövezeteinek réseibe a tél folyamán nedvesség hatol be, ami a hidegben megfagy, s amikor elérkezik a tavasz, ott maradnak a lyukak, gödrök. Ha ezeket nem javítják meg, napról napra nagyobbak es mélyebbek lesznek az autósok fokozott bosszúságára es kárara^ nem beszélve a járókelőkről. Hány százezer autó tengelye rongálódott meg a gödrök miatt? Egy szó, mint száz: itt van az alkalom, hogy Koch polgármester munkába állítsa a munkanelkuliek egy részét a gödrök betöltesere. Mikor alkalmaz Koch polgármester elegendő köztisztasági alkalmazottat, hogy azok idejében eltakarítsák a varos utcain felhalmozódott szemetet? Idejében, mert ha a szemét ott hever egyik napról a másikra, vagy még hosszabb ideig, bűz árasztja el a környéket, ami artalmas a lakók egészségere. Ilyen a helyzet pl. Manhattan felső nyugati részén, a 94. utcában, az Amster-1 dam A ve. és Broadway között, de ezt latjuk a város számtalan más vidékén. Koch polgármester nem teljesiti a reá háruló feladatot, nem nyújt megfelelő szolgáltatást a város lakosságának. Ez a válasz az általa feltett kérdésre: "How am I doing?" ügy vélem, hogy a lakosok többségének véleményét tolmácsolom. LLISZTIG IMRE Újból nagy vita robbant ki Lengyelországban a holokauszt, millió és millió zsidó elpusztításáért való felelősség kérdésében. Ez a vita persze másutt is folyamatban van, bar sok helyen szeretnének már "napirendre térni" a szörnyű emlekek fölött. A vitát Lengyelország legbefolyásosabb katolikus hetilapjában megjelent cikk váltotta ki. A kérdést feltevő cikk nyomán a szerkesztösegbe erkezett levelek sokasága azt bizonyítja - irta a szerkesztőség -, hogy Lengyelországban még most is van antiszemitizmus, annak ellenére, hogy alig élnék ott zsidók. A vitát januárban a lap első oldalán megjelent "Szegény lengyelek nézik a gettót" cimíl cikk indította meg. A cikk írója egy közismert irodalmi kritikus, Jan Blonski. Blonski nem vonja kétségbe egy pillanatra sem, hogy a lengyelországi zsidók csaknem teljes kiirtásáért elsősorban és főleg a nácik és a velük együttműködő más nemzetiségek felelősek. Emlékeztetett arra, hogy a lengyel nép is mérhetetlenül szenvedett a nácik rémuralmától. Rámutatott arra, hogy Lengyelországban, eltérően más országoktól, nem volt egy Quisling, aki együttműködött volna a nácikkal nemzeti színvonalon. Megemlítette azt is, hogy Izrael több lengyel tábornokot tüntetett ki a zsidók védelméért, vagy elrejtéséért, mint bármely más nemzet tisztjeit. A lengyel nép tudatában volt annak, hogy a zsidók után ők következtek volna. Különben is - irta Blonski - Lengyelország mindig barátságosan fogadta a zsidókat, akiket a középkor (folyamán és azután is gyakran egyik országból a másikba űztek. Lengyelországban a második világháborúig viszonylagos jólétben eltek a zsidók. (E történelmi tényekkel kapcsolatban két roppant képzetet idéz fel Blonski. Az egyiket Ceszlav Milosz, a Nobel-dijas lengyel költő Campo di Fiori cimfi költeményéből veszi, melyben Milosz egy jelenetet örökít meg 1943-ból, amikor a gettó égett, de ugyanakkor a város más részein a lengyelek a napfényén sütkéreztek, gyermekeik az égő fal közvetlen közelében bicikliztek. A másik költemény, melynek egyik strófája annyira furdalja Blonski lelkiismeretét, szinten egy Milosz versből van es igy hangzik (rögtönzött magyar fordításban): Mit mondjak én, az Új Testamentum zsidója Aki 2000 éve vár Jézus feltámadására? Összetört testem el fog árulni az ű szeme ' _ » , el°M „ Es felettem a körülmeteletlen fölött is ítélkezni fog. Blonski szerint a költeményben felvetett erkölcsi kérdések további bíinvallomást igényelnek. Hogyan lehet ezt eszközölni? Ahhoz, hogy megtisztítsuk Kain földjét a gyilkosság bílnetŐl, először is Ábelre kell gondolnunk. Ábel nem élt külön tőlünk. Abel a mi házunkban lakott, a mi földünkön élt. A vére ott maradt a falakon és leszivárgott a földbe, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Behatol emlékezetünkbe es egész bensőnkbe. Meg kell tisztítanunk Önmagunkat, úgy, hogy a magunk valóságában lássuk önmagunkat. Ha ezt nem tesszük meg, megbélyegzettek maradunk. A legerőteljesebb válasz Blonski fájó vallomására egy Wladislaw Sila-Novicky nevű 74 éves ügyvédtől jött, aki részt vett a naci-ellenes földalatti mozgalomban. Jelenleg tagja az elnöki tanácsadói bizottságnak. Válaszában, amely szintén megjelent a katolikus lapban, Novicky azzal vádolja Blonskit, hogy Írása, ha szándéktalanul is, de alátámasztja a lengyelellenes propagandát. Szerinte a lengyel nemzetnek nincs miért szégyenkeznie vagy lelkiismeret- furdalást éreznie azért, ami hazájuk zsidóságával történt. Felteszi a kérdést: "Mit tehettünk volna? Meg kellett volna támadnunk a koncentrációs táborokat? Óriási veszteséget szenvedtünk volna és a táborokat egyszerűen elpusztították volna a nácik. Ne leckéztessen senki bennünket erkölcsi kötelességünkről. Ne állítsa Mr. Blonski rólunk, hogy részünk lett volna a fajirtásban." Megemlítette azt is, hogy a zsidók készsége alávetni magukat a nácik rendelkezéseinek, hozzájárult ahhoz, hogy nem tudtak nekik hatékonyabb segítséget adni. Érvelései nem mindig meggyőzőek és érzik rajtuk az antiszemitizmus bizonyos foka. A zsidók különleges kultúrája, állítja Novicky, akadálya volt annak, hogy jobban beleolvadjanak a lengyel népi közösségbe. Vedte az egyetemi kvótát is, azzal, hogy utóvégre "korlátot kell szabni annak, hogy a zsidók ne legyenek túl nagy számban képviselve a diplomás hivatásokban." De hát ez az, amivel minden fasiszta kormány érvelt. PROTEKCIONIZMUS Januar 27-en a New York allami AFL-CIO elnöke, Edward Cleary figyelmeztette a közönséget az USA és New York ipara megvédésének fontosságára. 2000 munkás vett részt a gyűlésen, hogy az ország politikai vezetőségének tudomására hozza, miszerint^ munkát és állást követelnek. Voltak köztük munkanélküli vasgyári dolgozók Buffalóból, munkanélküliek a Massena-i autógyárból, akik féltékenyen nézik a növekvő számú külföldi autót, valamint munka- nélküli villanyszerelők, textil- és i bŐrdiszmü- munkások. Az a meggyőződés tartja < ezeket az embereket össze, hogy mindnyájan az ipar elsorvadásának az áldozatai. ( Jelen voltak a gyűlésen tanítók, tanárok es állami alkalmazottak is, akik eljöttek segítséget nyújtani és szolidaritásukat felajánlani munkanélküli testvéreiknek. 1979 óta két millió ipari állás tűnt el az országban. 1960 végétől állandóan növekszik a munkából elbocsátottak száma és majdnem 60 százaléka azoknak, akik uj állást találnak, alacsonyabb fizetésért dolgoznak. 1981-tŐl kezdve az uj állások egyharma- da ideiglenes, vagy részidős. Kevesebb jövedelemből kevesebb adó fog bejönni, és az állami alkalmazottak attól tartanak, hogy ez az ö fizetésükre károsan hat ki. Cleary azt állítja, hogy az ipari alap csökkenését meg lehetne állítani, sőt növelni lehetne a termelést. Javasolja a méltányos kereskedelem, vagyis a protekció alkalmazását a versenyző országok ellen es hogy ez legyen az egyik legfontosabb gondja a 100. kongressszusnak. * 3 A N.Y. Telephone Co. április elsején 3 százalékkal csökkenti a telefonszolgáltatási dijat.
