Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-08-28 / 32. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 28. 1986. Zalka András Párizsban volt egyetemi hallgató, amikor a spanyol fasiszta tábornokok fellázadtak a törvényesen megválasztott kormány ellen. Sok ezer társával e- gyütt jelentkezett a Nemzetközi Brigádba, és 1938 októberétől 1939 februárjáig részt vett a spanyol polgárháborúban. Először a magyar században harcolt, később vadászrepülo-alakulatokban; sebesülése után a spanyol légierő vezérkarában szolgált a polgárháború végéig. Alább "Spanyolországban" cimü visszaemlékezésének részletet közöljük, amelyben nagybátyjánál, Zalka Máténál tett látogatását beszéli el, akinél akkor éppen Hemingway vendégeskedett. Egyik este, a repülések befejezese után, éppúgy, mint az előző napokban, mióta a XII. Nemzetközi Brigád tö'rzsevel Meco faluban tartózkodott Lukács tábornok,' átsétáltam hozzá, vagyis Máté bátyámhoz. A falu a repülőtér parancsnoki épületével és a hangárokkal szemben terült el. Alig kellett tiz-tizenót percet sétálnom, s mar ott is voltam. r i > Amikor be akartam lepni Lukacs tábornok szállására, az adjutáns, Aljosa - vagyis Eisner - feltartóztatott. - Most ne menj be, fontos beszélgetés folyik ott - mutatott az ajtóra, akárcsak a törzsben (|valo tárgyalások alkalmával. - Nem először van itt ez a vendeg, ilyenkor senkinek sem szabad zavarni. Még neked sem - tette hozza titokzatoskodoan. Egyébként barmikor bemehettem Lukacs tábornok szobájába. Ha éppen nem volt otthon - s ez gyakran előfordult -, pihenéssel, olvasgatással töltöttem el az időt, amig megérkezett. Csak a törzs tanácsterméül használt helyiségbe kellett külön bejelentenem magam, mert ott gyakran folyt tanácskozás az asztalon elhelyezett térképek fölött. Olyankor a beavatottakon kívül senkinek sem volt szabad bemenni. Tálán a beszélgetésünk volt túl hangos, hirtelen kinyílt az ajtó, és Lukács tábornok tűnt föl. - Alekszej, legyen szives beküldeni Jósét (Kravcsenko magyar tolmácsot hívták igy), és hozzon magával egy észak- olaszorszagi tábori térképet, mert nagy vitában vagyunk Ernesttel egy település es egy hegység neve miatt. Közben rám pillantott. - Te itt vagy, öcsém? - mosolygott, kivillantva szép, fehér fogsorát, majd karon fogva magával vitt be a szobába.-O az öcsém, akiről az imént beszéltem - és nevetve hozzátette: - Van egy magyar közmondás, hogy ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik. No, de Ó nem ördög, csak ha a magasban van, és találkozik a Fiatokkal, Messerekkel, meg a Hinkelsek- kel. Akkor sem ördög, inkább oroszlán, széttépi golyóival az ellenséget. ^ Ernest Hemingway volt a vendég. Megállt előttem, és figyelmesen nézegetni kezdett. - Hát Ö volna az - nyújtotta a kezét, megszorította az enyémet, bal kezével megütögette a kézfejemet, majd jobbjával lapockámat kezdte paskolni spanyol szokás szerint, a barátság jeléül. - Hát hogy is volt azzal a belépési engedéllyel a roubaix-i gyárban? - Máté bátyám biztosan elmondta neki, hogyan látogattuk meg a gyárfoglaló munkásokat, miként használtuk belépoengedély gyanánt a kézfejre nyomott gyári bélyegzőt. Hemingway joizíi, öblös nevetésben tort ki. Magas termetű, fiatalos - ahogy mondani szokás: jó megjelenésű -, gömbölyded fejű férfiként állt eló'ttem. Választ már nem várt a feltett kérdésére, Máté bátyám felé fordult, a behozott térképet kezdték figyelni.-Mi a Monte Clara és a Monte Rosa túloldalán állomásoztunk, te meg azt mondod, hogy csapatoddal itt állomásoztál- mutatott a térképre.Élményeidet megírtad a Doberdó cimu regényedben? Hat azt szeretném elolvasni. Én gyakran megfordultam a hegy másik oldalán, es az ott történteket én is megírtam a Búcsú a fegyverektől cimu könyvemben.-Ahogy megjelenik, elküldöm neked - mondta Máté bátyám. - Úgy tudom, A hadjárat vége cimu könyvemet Amerikában is kiadták. Majd hozzátette: - A háború ronda dolog. Mellesleg életre hiv barátságokat, önzetlen szeretetet, önfeláldozó magatartást, a legnagyobb baj, súlyos ve- • szedelem közepette. Némelyeknek kinyitja a szemét, megváltoztatja a jellemét, uj emberré formálja őket. Es már mondta is a Verecke, a( Mese az( Örök békéről, A kis doboz és más elbeszeleseinek történeteit. Hemingway rezzenéstelen arccal figyelt, hallgatott, időnként hörpintett egyet poharából. Aztán megszólalt: - Igaz, ronda dolog a háború. Gyűlölöm a haboru- csinálökat. Hol olvashatnám el ezeket a történeteket, amiket most elmeséltél?- Több országban is megjelentek, Magyar- ország kivételével - válaszolta bátyám.- Amig ott fasiszták uralkodnak, nem is fognak megjelenni. Ug^y tudom, kiadtak Őket Amerikában is, talán ott is magyarul? Elgondolkozott egy kicsit, majd hozzátette: - Utánanézek, és küldök neked belőle. Masnap súlyos légi csatánk volt. Nyolc bevetésben vettünk részt, es bár a legtöbbször veszteség nélkül végződtek, ezúttal két gépünk nem tért vissza. Estefelé elvesztett barátaimra gondolva, szomorúan sétáltam át Mecoba. Máté bátyámat otthon találtam.-Mi van veled, hogy úgy le vagy törve?- kérdezte, amikor meglátott. Később arról is faggatott, hogyan tetszett nekem Ernest barátja.-Alig valamit értettem a beszélgetésetekből, de inni szeret, azt észrevettem.-Ha még nem olvastál tőle semmit, akkor nem is könnyé megértened öt. Vidám természetié ember, jól ismeri az életet, es csodálatosan írja le. S ami a legfontosabb: önkéntesként ment a világháborúba, lelkesedve, de annyira megismerte az öldöklés természetét, hogy kiváló háborúellenes regényt irt, amiből sokan tanultak. Hatásara egesz generáció megutálta a háborút. Ezért is haragszanak rá a hazájában. Ott azt szeretnék, ha csak kalandokat, érdek- feszitß történeteket írna. Ir Ö olyanokat is, de mindegyikben megmutatja a rosszat, a becstelent is, a történetbe beleszövi az alávalót leleplező gondolatokat - ezért is nagy iré. De hogyan Írja meg? - kezdett elmélkedni, visszatérve a tegnapi és a korábbi közös beszélgetéseikre. - Milyen nagyszerűen tudja kiválasztani azt az élet- toredéket, mint legfőbb jellemzőt, amelyben az "egészet" az élet sokoldalúságát tudja ábrázolni. Meg egy alkalmi beszélgetés kereteben is. Több kritikusa r nem ertette meg, félremagyarázzák. Erről is szólt nekem tegnap. Az ő hősei, ha röviden beszelnek is, feltárják az egész lelkiállapotukat. Keveset mesél róluk, inkább dialógusokban mutatja meg Őket, de úgy, hogy szinte lathatókká válnak egész emberként, jó es rossz tulajdonságaikkal együtt. Mint minden ember, hisz nincsenek csak jók UTONÁLLÁS Gyanútlanul hazafelé mentem és észrevettem Hogy valaki suttog mögöttem. Ilyesmire máskor reagálni nem szoktam. De most - nem tudom miért? A sorsot éreztem tálán? Megfordultam. S bizony meg nem bantam Mert nagyon kedvemre volt, amit láttam! Egy deli legény állt ott - jaj, de edes! Lehetett úgy körülbelül hároméves. 'Egy nickelt kérek' - suttogta Szemei varázsát rám szegezve S én ereztem - el vagyok veszve! Ö is látta, ho^y lábamról levett tündéri bája Mert most mar bátrabban szólt cseresznye szája: 'Egy nickelt akarok!' - mondta S én tudtam, utonállonak nem volt meg soha könnyebb dolga! De azért a rend kedvéért igy szóltam: 'Úgy.... pénzt akarsz___mindjárt gondoltam De mondd meg, mire kell neked a nickel?' 'Fagylaltra!' - mondta határozottan 'Egy nickelért akarsz te fagylaltot venni? Hol élsz te? Nem tudod, hogy infláció van?' 'Két nickelt akarok!' mondta erre, Mint aki a dolgot megértette. 'Két nickelért sem adnak neked ma semmit barátom Nem vagy te pénzügyekkel tisztában, már latom! De tudod mit? Annyi baj! Nem tudom, mire várunk? Hisz épp egy fagylaltozó előtt állunk, Bemegyünk. Gyere, kérlek Ott bent majd meglátom, mit tehetek érted. 'Fagylaltot! A legnagyobb tölcsért ennek a legénynek itt!' Rendelkeztem hangosan, mint afféle gazdag, m<?oívi pisid oí b-'^fitó^akUtydjajnj ha Hogy több nickellel rendelkeak.^. .. ,9n0)ß giß A tölcsér megjött, s bár kicsi kezében tartani alig tudta, Ifjú lovagom tüstént működni kezdett rajta Es elindult a kijárat felé, mintha ott sem lettem t | volna 'He!' - szóltam utána - tálán mondanád, hogy köszönöm! Nem mondta! Szája mással volt elloglalva. 'Ejnye! Nahát!' - áUtam ott döbbenten Legalább a nevedet mondd meg! Tudnom kell, ki az, kire pénzemet költöttem!' Nem mondta. Csak ment. Vissza sem nézett így jár az ember, ha utcán köt ismeretséget! Ali B. vagy csak rosszak. Mindenkiben lakozik ez is, az is. Az a kérdés, melyik fölött tudunk uralkodni, s melyik uralkodik el fölöttünk? ^ Ez pedig a körülményektől, az egyén társadalmi helyzetétől függ, attól, ahogy leeli az eletet. Ezt jegyezd meg magadnak, ö'csém - tette hozza. - Olvasd figyelmesen Hemingway regényeit. En mar sokat éltem, főleg átéltem, pedig meg nem vagyok öreg, most léptem be az igazi ferfikorba, írogatok is, de mondhatom neked, Hemingwaytól annyit tanultam az írásaiból és mostanában a vele való beszélgetések révén, mint kevés más- tÓL Rövidesen a keleti frontra helyezték, több más magasabb egységgel együtt; ezt tudta meg a főparancsnokságon. Es nemsokára jött a hir: Lukács tábornok a Hues- caért folytatott harcok közben elesett... (Hemingway azt mondta az egyik irótár— sanak, mikor meghallotta Lukács tábornok halálának hírét: - Nem tudom, milyen iró volt, de ha hallgattam, jóleső érzés fogott el, a vele való beszélgetés vidámmá tett. Mindig mosolyra fakasztott, a legnehezebb helyzetekben is lelkesítő tudott lenni. Nagyszerű ember volt. ZALKA ANDRÁS: Találkozás Hemingway-vei
