Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-12-11 / 47. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 11. 1986. SÁRRÉTI KÖTŐDÉSEK Mit adhat a szülőföld a fianak? Tamasi Áron szerint azt az érzést, hogy az ember tartozik valahová. Ez a kötöttség elkíséri egészen a sirig. Engem is elfog valami megmagyarázhatatlan érzés, amikor a Tiszántúlon járok, és Karcagot elhagyva Püspökladányhoz közeledek, s amikor lefordulok a nagyváradi útra, a tükörsima tájban felvillan a falumba vezető makadámút melletti nyárfasor. Ez már Sárrét. Különös világ: az otthon, a szülőföld, a bölcső. Tudom, hogy másnak más táj a kedvesebb, de nekem ez az igazi. Más itt a föld színe, más az ég, mas a levegő és masok az emberek. Legalábbis én igy érzem, igy látom. Ha beszélek valakivel, nemcsak azt hallom, amit mond: a szavak másvalamihez kapcsolódnak bennem. Itt valahogy biztosabban mozgok, és van mindent valamihez mérnem. Gyümölcsérlelő, sugaras ő'szben közelítem megr gyermekkorom táját. Fekete ugarok váltjak egymást zöldülő répatáblákkal s erdőnek is( beillő tengerirengetepj- gel. Itt-ott akác es nyárligetek szakítják meg az egyhangúságot, meg a délibábnak tetsző bárányfelhőben kibontakozó falvak sziluettje. Csatornák szelik át a földeket, bennük a viz lassú mozgással mozdul előre, a kanálisok szélén gyékényesek és nádasok zenélnek, amelybe néha a tücskök, olykor a békák zenekara is belejátszik. Teherkocsi húz el mellettünk, s a sárrétudvari hatarban, a Beke Tsz földjén Rába-Steiger traktorok készítik elő a talajt az őszi búzának. Egyhangúnak, nekem mégis örökké változónak tűnik itt minden, nem tudok betelni a vidék gyönyörűségével. A változást csak az tudja felfedezni, aki ismerős ezen a tájon, hiszen mozdulatlannak látszik minden, pedig nem az, mert az utóbbi évtizedek a Sárréten is megváltoztatták az emberi let feltételeit. Valamikor menekültek err'ól a vidékről az emberek. Veres Péter, e táj jó ismerője a felszabadulás előtti években igy irt ennek a vidéknek a népéről: "A vak is látja, hogy girhes és rongyos munkasokkal, elnyűtt és sorvadó asszonyokkal és sápadt, vézna gyermekekkel van tele. Peneszes, zsúfolt házak, düle- dező falusi kerítések, az omladozó viskók, az elhanyagolt földek, rozoga szerszámok és tönkrement igásállatok orditóan bizonyítják, hogy itt baj van, nagy baj." Ma meglakják az emberek a vidéket, bár még mindig sokan járnak el a közeli gyárakba, városokba dolgozni, de egyre többen maradnak otthon, s az idetelepült üzemekben, szövetkezeti és állami gazdaságokban szerzik meg a növekvő igények kielégítését szolgáló jövedelmet. A falu formálódása is otthon tartja a családokat, hiszen az állattenyésztés, a háztájiban való munka is jócskán besegít abba, hogy az emberek ragaszkodnak szülőföldjükhöz. Bennem mindig úgy él gyermekkorom taja, mint hol buja, hol sivár vidék. Mikor milyen idő jarta. Volt úgy, hogy rettegtünk a téltől, mert errefelé nagyon kegyetlen tudott lenni a hideg, máskor aszály sújtott bennünket, amely gyakran látogatta e tájat, s némelykor oly kegyetlenül, hogy a földeken még a fü is kiégett, a kutak pedig kiszáradtak. Olyan évekre is emlékszem, amikor feltört a talajvíz, és a kukoricaföldön sás termett. Az öregek mindig azt a világot emlegették, amikor még nem csapoltak le a mocsarakat, s a viz volt az úr. A kilencvennégy évet megélt nagyanyám a múlt század végi időkre még igy emlékezett: "Akkor más világ volt. Komáditól a Tiszáig a táj viz alatt állott. Hal, sás, gyékény, nád, barom volt elegendő. Jó legelő volt a viz nem járta réteken, mert a viz locsolta a partokat, harmatok pásztázták a növényeket. Csak mentünk ki a határba és halásztunk, pákásztunk, madártojást gyűjtöttünk... Ma meg semmi!" Szegény mama akkor mondta ezt, amikor a mocsárlecsapolás utáni évtizedekben kiszáradt minden, elszikesedtek a földek, s még nagyobb lett, szinte kibírhatatlan volt a szegénység. Nagybirtokok is szorongatták, körülölelték a falut, a nincstelenek még a Dunántúlra is elmentek summásnak, hogy valamit keressenek, éhen ne haljanak. Itt a felszabadulás valóban szabadságot, a szolgaság megszűnését hozta. Az igazi változást a táj átalakítását pedig az utóbbi harminc esztendő. Nem panaszkodnak az emberek. Igaz, hogy most is sokat, nagyon sokat kell dolgozniuk, hogy kicsikarják a földből, ami benne van. Nehéz munkát kíván itt az állatok gondozása, az építkezés is, hiszen ezen a vidéken sem kŐ, sem épületfa nincs, mindent messziről szükséges hozatni, ha valaki arra szánja el magát, hogy házat, otthont épit. Sárrétudvariban, ebben a négyezer lelket számláló községben az utóbbi negyedszázadban a házaknak több mint a harmada újonnan épült, de a többire sem lehet ráismerni, mert olyan szépen tatarozták, felújították. Mig az én gyermekkoromban a vért fal, a vályogfal volt a "divat", s nádtető járta, most meg betonalapon téglaépületek, palatetős házak sorakoznak az utcák melletti kertes udvarokban. Ez a rendszer adta a Keleti Főcsatornát is, amely a Sárrét szélén ömlik a Berety- työba, minden ágával hozza az életet adó vizet a vidéknek, amely csaknem fél évszázadon át nélkülözte. Most öntöznek a falvak határában, vagyis az aszály már nem pusztít annyira, mint a múltban. Az egykori pákász, halász unokája, ha kedve tartja: kivetheti horgát, hálóját a bö vizű Havas-, Sárréti, Hortobágyi csatornában, meg a Kálló-érben. A szeghalmi határban rizsföldeken zizegnek a kalászok. Püspökladányban kísérleti faiskola működik, megindult a fásítás az egész vidéken (amely közismerten a közelmúltban fátlan volt), a szövetkezeti földeken erdősáv húzódik, egyre több az akácos, a tölgyes és körisli- get. Karcagon pedig, a mezögazdasagi kísérleti intézetben tudósok fáradoznak, hogy a táj zord éghajlatát birö növényeket kísérletezzenek ki. Nem mondok újat, ha leirom, hogy ‘ boldogok voltunk, ha a mi kis gazdaságunkban holdanként tiz mázsa búzát be tudtunk takarítani egy-egy jobb esztendőben. Ma a szeghalmi járásban az utóbbi öt év átlagában hektáronként a búzatermés megközelíti az öt tonnát, a kukoricáé pedig a hét tonnát. A Hajdúföldön, de a Sárrét szélén, szülőfalumhoz alig 15 kilométerre, Kábán néhány éve működik újkori történelmünknek egyetlen újonnan épült, modern cukorgyára, amely nem egy falubelimnek (ad biztos munkát, megélhetést. Sárrétudvariban a Kontakténak dolgoznak be, tavaly a falu szélén korszerű kis húsgyár épült. Ebben dolgozzák fel a termelőszövetkezet es a környék hízott sertéseit. Biharnagybajom- ban gyékényt szőnek, levestésztát gyártanak, Fűzesgyarmaton pedig a Vörös Csillagban olyan mezőgazdálkodást alakítottak ki, amely országos hírnevet szerzett, nemcsak megtermelik a lucernát, hanem lisztté őrlik, majd takarmánykeveréket készítenek belőle, s tizezerszámra hizlalják a sertéseket, tenyésztik a szarvasmarhát, a juhot. Szeghalom, amely mindig is a Sárrét központjának tekintette magát, januárban lett varos. Megérdemli e rangot, hiszen mind több a munkás benne, és az értelmiségi is. A Csepel Autógyárnak alkatrészgyártó üzeme van itt, amely irodaházával, világos, korszerű nagycsarnokával kiemelkedik a tájból, s ami a legfőbb: 1200 embernek nyújt egyre nagyobb szakértelmet kívánó ipari munkát. Itt alapították meg az elmúlt években a Sárrét múzeumát s itt működik immár hat évtizede a Péter András Gimnázium, amely nemcsak értelmiségieket adott a fajnak, hanem egyben a vidék szellemi központja is. Sárrét küldte az országnak Szabó Pált, aki a Talpalatnyi föld cimü regényével és filmjével az egész világnak megmutatta az akkori magyar paraszti sorsot. Szabó Pál egyéb munkáiban is röntgenképet adott ennek az emberi világnak a lelkületéröl. Noha látta, sőt a borén tapasztalva át is élte a parasztságot nyomasztó gyötrelmeket, szeme volt ahhoz is, hogy meglássa a szegény sorsú emberek világában a szépet, a kedveset, például a derűt és a szerelmet, s tehetsége is volt hozzá, hogy ezt gyönyörűen megfogalmazza. Most veszem észre, hogy már Biharugrán járok, elhagytam Vésztőt, ahol a szegényemberek a felszabadulás után kikiáltották a köztársaságot. Ennek a sárréti falunak a határában terül el Csőit-Monostor, Árpád- korabeli kolostormaradványá, amely ékes bizonyítéka, hogy már nagyon régtől lakott hely volt ez a vidék. Sokfelé jártam már a világban. Megcsodáltam a norvég fjordokat, hajőkáztam a Bajkál égszínkék víztükrén, jártam a kínai Nagy Falnál, megtekintettem a szibériai végtelen sztyeppékét, mindegyiket gyönyörűnek találtam, de ha a Sárrét vidékét járom, ahol gólyák keringenek a magasban, darvak húznak el az esti homályban az égen, nemcsak szépnek, hanem értelmesnek is érzem életemet. Nekem ez a hazám. Gáli Sándor MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Klein Comell-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: • Prosztata problémák • Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő • Vese- és hólyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk
