Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-10-16 / 39. szám

Thursday, Oct. 16. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. HARASZTI ENDRE: GÖMBÖS GYULA ÉS KORA IV. rész TÁRGYALÁSOK MUSSOLINIVEL ES SZÁLASIVAL. Gombos, az újdonsült minisz­terelnök úgy vélte, hogy eljött az ideje annak, hogy látogatást tegyen példaképénél- mert még ekkor a "Duce"-t fontosabbnak vélte, mint Hitlert, - Mussolininél. A Rómá­ban tett vizit nemcsak politikai, de keres­kedelmi jelentőségű is volt és - meg kell vallani: - Magyarországon milliókat töltött el optimizmussal. Mussolini a magyar reví­ziós remenyek nemzetközi-nagyhatalmú támogatójának számított s ez a kapcsolat egyébként is kiemelte Magyarországot politikai elszigeteltségéből. Gömbös olasz- magyar-osztrák hatalmi háromszöget ter­vezett és úgy vélte, hogy ez a háromszög megfelelő ellenlábasa lehet az acsarkodó Kisantantnak. A november 10-13-i római látogatást kővetően Dolfuss osztrák kan­cellárnál tette tiszteletét, majd - vissza­térve -, országos nagygyűlés során igye­. kezett mindenki tudtára adni, hogy ö, - igen, egyedül o, Gömbös Gyula! - lesz az, aki uj magyar "aranykort" fog kovácsol­ni. A külpolitikai manó'vezerést erősítette, hogy a kormányzó kitűnő, ravasz rókát állított Gömbös mellé, Kánya Kálmán sze­mélyében. A kitűnő külügyminiszter társa­ságában 1933. március 17-én újra tárgyalt Mussolinivel. A közvélemény előtt rejtve maradt Szálasi Ferenccel való tárgyalása. Szálasi-Szalosján örményszármazásü katona­tiszt sokban hasonlított Gömbösre, mind karakterében, mind bel- és külpolitikai terveiben. A miniszterelnök is felfedezte ezt és felhívta Szálasit a csatlakozásra. Szálasi kezdetben erre hajlandó is lett volna, de nagyon elvette a kedvét az, hogy Gömbös nyíltan és világosan megmondta neki, hogy Magyarországon csak egyetlen­egy "vezérre" van szükség s azt Gömbös Gyulának hívják! Szálasi erre udvariasan kitért a valaszadas elöl és 1935-ben meg­alapította saját "Nemzet Akaratának Párt­ját", megtöltve azt olyan "hungaristákkal"- nyilaskeresztesekkel - kik inkább hozzá vonzódtak s nem Gömböshöz. (Ez a párt 1937-ben - tehát Gömbös halála után -, Nemzetiszocialista Pártra lett átkeresztel­ve.) A miniszterelnöknek imponált még az azonnal csatlakozást visszautasító Sza- lási is és elmélázva megjövendölte, hogy ez az ember egyszer még tán utóda (lesz. (1935-ben még egy kísérletet tett Szalasi- nál és mandátumot ajánlott fel neki a kormányban. Szálasi, ki eltökélten a saját forradalmát készitgette és ugyancsak teljhatalmú vezéri pozícióra pályázott- az ajánlatot visszautasította.) 1933. JANUÁRJA ÓTA MAR HITLER VOLT NÉMETORSZÁG KANCELLÁRJA. Gömbös ekkor még mindig az olasz-magyar- osztrák háromszög felállításán mesterke­dett és egyelőre még sejtelme sem volt arról, hogy Hitler Ausztriában csak a jöven­dő III. Birodalom tartományát látja-tervezi, tehát nem fogja "áldását: adni e háromszög­re. Gombos még mindig felfelé nézett a "Duce"-re de kénytelen volt elismerni, hogy a német nemzetiszocialista párt radiká­lisai sokkal nagyobb hatalmat, ütőerét mutattak, mint a főleg parádékra összpon­tosító olasz fasizmus. Hitlerék alkotmány- jogi, adminisztratív, politikai és nem utolsó­sorban "fajvédő" változtatásai pontosan megfeleltek az ö terveinek is. Nem volt vak, - láthatta, hogy a német nácik - a "Mein Kampf" alapján - felrúgják az alap­vető emberi szabadságjogokat s - ha kel­lett - gyilkosságok utján is törnek céljaik felé. A mindenre képes magyar miniszter- elnök ezen nem nitközött meg; - ebben is saját céljai, tervei elérésének gyorsabb lehetőségét fedezte fel. Már néhány nappal Hitler uralomrajutása után, Gömbös - min­den más országot megelőzve, - utasította a berlini magyar nagykövetet, hogy tisztel­gő látogatása alkalmával fejezze ki a magyar kormány teljes egyetértését és rokonszen­vét a "Führer" iránt. (1933. II. 1.) Belátta, hogy az olasz fasizmus egymagában tál gyenge ahhoz, hogy a versaillesi békerend­szer területi döntéseit megváltoztathassa, vagy megrendíthesse. Hitler - személy szerint - nem imponált annyira Gömbösnek, mint Mussolini, de belátta azt is, hogy saját hatalmát tán jobban erősítheti Hitler által. Gömbösben, a ( "fajmagyarban" megint megszólalt a sváb Knopfle-atyafiság vére, - no meg arra is alapoznia kellett, hogy a legbefolyá­sosabb politikai és katonai posztokon ugyan­csak sváb származásúak voltak, akik hallat­lan lelkesedéssel beszéltek Hitlerről és erősödő hatalmáról. Gömbös legújabb manőverei - ezt mon­dani sern kell, - tudatosították gróf Beth­len Istvánban, a volt miniszterelnökben, a kormányzó belső tanácsadójában azt, hogy óriási hiba volt lovat adni ez alá a karrierista alá. A tervezett "szövetségből", Eckhardt Tiborból és kisgazdáiból is viszoly­gást váltott ki a Hitler felé egyre jobban orientálódó magyar kormányfő. Horthy kormányzó is bizalmatlankodva tekintett Németország felé, de - a revíziós remények kétségtelenül erősödtek... A kormányzó azt sem felejtette el, hogy Gombos mindig hathatós segítséget adott a Habsburg-res- tauracios tervek megakadályozására. Ezért Horthy részéről is hála illette. Az 1933. március 18—i minisztertanácsi ülésen Gömbös bejelentette, hogy "BERLIN ÉS RÓMA KOZOTT A TEENDŐK TEKINTETÉBEN EGYETÉRTÉS ALL FENN." Nem is sejtve még, hogy az osztrák Dolfuss lesz rövidesen Hitler egyik áldozata, Göm­bös az osztrák kancellárt is az "egyetértők" közé kalkulálta. Egyre többek előtt hangoz­tatta a "Führerrel" való kapcsolatának jelentőségét. Hogyan fogadta a kormányzó Gömbös "fajvédő" nyilatkozatait? Olvasva ezidő- tajban irt leveleit, feljegyzéseit, úgy tűnik, hogy nemcsak rokonszenvezett bel- és külpolitikájával, de miniszterelnöke "faj­védelmét" is helyeselte. Meg kell azonban itt jegyezni( azt, hogy Horthy ekkoriban Hitlerben meg csak affe'le átmeneti embert látott, s ami a "fajvédelmet" illeti: a kor­mányzó inkább a magyar "fajúak" nagyobb szaporodására gondolt a "másfajúak" ro­vására, - ezzel szemben Gömbös a "más­fajúak" tervszerű kiirtásától sem tántoro- dott volna el. 1933. április 22-én levelében azt irta Hitlernek, hogy "...Mi erős kézzel kormányozunk egy olyan nemzeti Magyar- országot, amely mindig bizonyos remény­séggel és rokonszenvvel, tekint Berlinre.... , Úgy vélem excellenciád hozzám hason­ló szükségét érzi a szorosabb bajtársi együtt­működésnek... Excellenciád történelmi munkájára Isten áldását kérve, maradok kiváló tisztelettel, Gömbös." (A Wilhelm­strasse és Magyarország, Kossuth Kiadó, 1968., 45. o.) Hitler kihangsúlyozta kette­jük "eszmei egyetértését". (1933. ápr.28. u.o. 46.o.) Közeledett a szükségessege annak, hogy az áradozó Knopfle-Gömbös megalázkodó látogatást..»kegyen uj "példa­képénél". 1933. JUNIUS 17-EN FOGADTA A "FÜH­RER" A HAJBÓKOLÓ GÖMBÖST. Berlin­ben, majd másnap Erfurtban jött létre a találkozó. Fölösleges mondani, - a későb­biek bizonyították -, hogy ezzel a szeren­csétlen Magyarország története újabb ked­vezőtlen fordulatot vett. Miklós Elemér Buenos Airesben, 1945- ben megjelent "Magyar Mozaik" cimii köny­vének "Gömbös árulása és kudarca" cimu fejezete igen éles kifejezéseket használ. "Nagyzási hóbortban szenvedett"... "Napó­leont majmolta", "prédául dobta Magyar- országot Hitler hatalmi tébolyának", stb. Szerinte Mecsér András náci-hajlamú poli­tikus szorgalmazta a "két vezér" személyes kapcsolatát. Heeren német külügyi taná­csos feljegyzéséből egyébként az is világos, ho^jy Gömbös még 1933 nyarán is abban a hiszemben volt, hogy Hitler hozzá fog járulni egy olasz-osztrák-magyar három­szög felállításához. (A Wilhelmstrasse és Magyarország, 47. o.) Gömbösnek sok baja volt egy-két volt "szövetségesével", akik még pár évvel ezelőtt az ő útját járták. Bajcsy-Zsilinszky Endre, volt szegedi bajtársa pl. az 1933. junius 20—i képviselőházi ülésen, mindenki előtt ez kiáltotta neki: "Vegye tudomásul a miniszterelnök úr, hogy itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig!" A felszólalásból erezhető, hogy a szeren­csétlen végzetül képviselő Gömbösről már ekkor feltételezte, hogy hajlandó lesz Hit­ler módszereit átvenni, de ekkor még senki sem sejtette, hogy dühödt kitörésével az ország végzetét és saját tragédiáját is megjósolta. Gömbös 1933-ban még nem volt olyan helyzetben, hogy Hitler gátlás­talan manővereit átvegye, Bajcsy-Zsilinsz- kybÖl még ekkor nem csinálhatott vértanút, de a ráorditást nem felejtette el és 1935- ben, a választások alkalmával - erőszak és fenyegetés használatával - valóban meg­hiúsította Bajcsy-Zsilinszky tarpai újravá­lasztását és igy e veszedelmes ellenlábasát - ha ideiglenesen is - kinyomta a képviselő- házból. (Gömbös jelöltje Bajcsy-Zsilinszky ellen az a veszedelmes szélhámos lett, aki ekkor még "Kenyeresnek" adta ki magát, s később derült ki, hogy "nem-árja" és "Kaufmann"...) Schoen, akkori budapesti német követ saját külügyminisztériumának küldött ju­nius 21—i jelentéséből olvasható, hogy "GÖMBÖS ÚRRÁ MÉLY HATÁST TETT A KANCELLÁR ÚR EGYÉNISÉGE és a nemzetiszocialista mozgalom dinamikus ereje!" E levél dicséri Mecsér András szol­gálatkészségét is, s kihangsúlyozza, hogy Gombos a berlini látogatással "érzelmileg is lekötötte Magyarországot" a német orien­táció mellett. Úgy tűnik ebb'ól a jelentés­ből, hogy Gömbös - tán megsejtve Hitler távolabbi tervét, - nem erőltette a Dolfus- sal való kapcsolat kérdését. (A Wilhelmstras­se és M.o. 49-50 o.) (folytatjuk) (Amennyiben kívánja, szívesen megküldjük a cikk előző részeit.) ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom