Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-10-09 / 38. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 9. 1986. t PESTI HUMOR | Komlós János: A JOVO EMBERE I . „ ff Most mar tudom, milyen lesz a jovo embere. Annyit írnak róla manapság a lapok, hogy a könyökömön jön ki. Néni sokáig, persze. Csak amig van könyököm. Mert a könyököm - ezt is megtudtam - a jövőben elkorcsosul.. A karom is. Csak két rövid vékonyka ize fityeg majd az oldalamon. Hogy miért? Mert a jövőben a kezem csakis arra szolgál majd, hogy a vezérlőgombokat nyomogassa. Egy vezérlőgombhoz pedig untig elég az a kis bigyó is. Sót, még sok is. Ha nem lesz karom, hát nem lesz karom. Emiatt kár búsulni. Mert amit vesztek a karomon, behozom a magasságomon. A jövő embere ugyanis jócskán megnő majd a jó táplálkozástól, meg a nyugodt életmódtól. Csak a lába lesz kurta, tekintve, hogy nem a lábán, hanem az autóján fog járni, és a gázpedálhoz elég egy bütyök is. Hogyan lesz magas ez a leendő ember láb nélkül? Ez is megtudható a lapokból. Úgy lesz magas, hogy a feje megnyúlik. Szép nagy tökfejet hoz az emberiségnek a jövő. Abban hordjuk majd azt a rengeteg eszünket. Mert a jövőben csakis gondolkodni fogunk majd - azt Írják a lapok. Hogy min fogunk gondolkodni, nem tudom. Még nem írták meg a lapok. De miért törjem ezt a picinyke csúnya tojásfejemet azon, hogy min torom majd a leendő szép, nagy tökfejemet? Elég nekem most annyi is, hogy ilyen lesz az ember a jövőben. Nem tál szép, de remélem talál magának párt igy is. Mert bár ez se lesz neki, meg az se lesz neki, de autója lesz. És mindig akad olyan nő, aki ha autót lat, semmitől sem undorodik. Meg a jövőtől sem. Ha pedig nem lesz babaja annak a szép tokfejunek, hát nem lesz. Hol van megírva, hogy csak a végtagok töpörödhetnek össze? Ez még nincs megírva. Azt hiszem, sajtónk eme sorozata a jövő héten következik. így hát majd elválik, hogy min töröm majd a jövendő fejemet. Egyelőre azon töröm a jelenlegi fejemet, hogy remélem, nem csapnak be ezek az antropológiai jóslatok. Mert az, hogy a jólétből, a nyugalomból, a technikából, a műveltségből ilyen ember jöhet létre, az világos. Csak az nem világos, hogy a jólét^ a nyugalom, a technika áldása, a műveltség miből keletkezik. Erről egy szót sem szólnak a naponta nekem afiresszált antropológiai jövendő- mondások. És ez nagyobb problémát okoz nekem. Az emberiség egy része ugyanis ma még alultáplált, olykor éhen is szokott halni, nem ismeri sem a jólétet sem a betűket. Viszont ismeri a háborúkat, a rettegést az üldöztetéseket, amelyeket a technikával meg az értelemmel zúdítanak ra. Attól tartok, valami hiányzik ezekből az antropológiai jövendölésekből. A feltétel hiányzik. A leendő, ilyen-olyan antropológiai sajátosságokkal rendelkező ember létrejöttének nem annyira antropológiai, mint inkább - bocsánat az illetlen szóért - politikai feltétele. Ahhoz ugyanis, hogy a jövő embere olyan legyen, amilyennek naponta jövendölik, sót ahhoz, hogy a jövó embere egyáltalán legyen, talán kevesebbet kellene a jövő emberével és valamivel többet a jelen emberével foglalkozni. AKKÓI HALÁSZOK IRTA: CSŐ MOS ROBERT A januári napsütés verőfényében fürdik az akkói halászkiköto. A napsütés most nem csak dekoráció, a hőmérő higanyszála jóval húsz fok felett van. Renyhe mozdulatlanságba burkolózik minden. Egy mozaiktábla előtt ( turista nyáj hallgatja az útikalauz előadását. Maj- monideszről azaz Rambámról, aki valaha itt szállt partra. A halászok hátukat az ősrégi falnak vetve, vagy a becsavart hálókon ülve - sziesz- táznak. Nyugalmuk nem teljes, mert a szokatlan melegre kirajzottak a legyek is, és folyik az évezredes Ősi küzdelem. A beszélgetés tárgya ma is, mint mindig... a tenger. Hogy kevés a hal, és ha kicsit több... hát nincs ára. Ezenkívül már csak egy beszédtéma akad; Aburiálit (a köpködőt) a kikötő minden tréfamesterének örökös céltábláját ugratni. A téma csak látszólag egyhangú, mert az ugratást ezerfeleképpen lehet variálni, noha az áldozat jó pár éve, mióta szerencsétlen elődje, a Fallah (paraszt) átköltözött az Örök halászvizekre, egyesegyedül csak a szerencsetlen Aburiali. Igazán hálás jó médium. Mar gúnyneve hallatára is kivörösödve fenyegetodzik, csapkod maga körül, felháborodottan ordítozik. Etet, itat boldog-boldogtalant, halakat osztogat mindenkinek, csakhogy Abu Riad-nak nevezzék (kertek ^pja), de minden hiába. Marad csak Aburiali es a vaskos tréfák célpontja is állandóan csak ó. Még két hónapja sincs, hogy a tonhal- szezon végén, egy nap hire futott, hogy skandináv szőke turistalanyok csoportja furdözik mezítelenül a várfal nyugati oldalán. Minden halász kezét-lábát törve igyekezett a látványossághoz, de csak Aburiálit láthatták, amint nyögve es a dühtől tájtékozva szedi fel a hálóját, amelynek minden zuga telisteli volt ócska cipőkkel. Ezúttal mindegyik ballábas volt, mivel egy pár nap előtt hasonló körülmények között fogta ki a( jobblábasok tucatjait. Sem a hir terjesztőjét, sem a merénylet tettesét, vagy tetteseit nem sikerült leleplezni, igy Aburiáli gyanúja mindenkire kiterjedt. ( Most meg csak finoman piszkálgatják, dühítik, mint a pikador a bikát. A fö-fo matador Zariff majd csak akkor veszi át a szót, ha az áldozat kellően fel lesz ingerelve. Most például Idrisz Hathut érdeklődik ártatlan képpel... nincs-e eladó cipője véletlenül...? "Nem baj, ha használt is". Aburiáli mérgesen készül válaszolni... ám hirtelen eícsendesik mindenki. Az Abu Cristó káveház mögött hangos pöfö'géssel feltűnik Musztafa Zakkur bárkája. Erősen féloldalára van dftlve, a vak is láthatja, tele van hallal... Musztafa halat fogott... van hal... van hal...!! Leírhatatlan zűrzavar támadt egy perc alatt. Na persze csak valami idegenek számára zűrzavar ez, mert különben a legteljesebb rendben folyik minden. Mahmud Aliul tolja szélsebesen hálókkal megrakott kordáját és éppen most gázol keresztül egy háromlábú festöallványon, amelyet Zariff és megszámlálhatatlan sokaságu fia dontö'ttek fel.. A festő pár meterrel arrébb szélütotten áll... fel nem tudja fogni, mi is történhetett hirtelenében. A turisták eddig békés csoportja rémült gágogással menekül, az idegenvezetők kézihangszo- rói csak fokozzák a zűrzavart, kavarodást. Mindenki hálókat húz-von, kézben, kosarakkal, talyigákon. Aztán geppuskaszerú ropogással fekete füstfelhók szállnak az égnek, korommal borítva el mindent. A felkavart portól, koromtól elsótétedik a nap. A törött, repedt kipuffogocsóvekból mennydörögve kiáltanak segítségért az elgyötört motorok. Egymás után futnak ki a kis bárkák. Aburiáli kétségbeesetten kurblizik... izzadó arcán már ott ül a tudat... megint megtréfálták...! Talán vizet öntöttek az üzemanyagtartályba, mint a múltkor? Felnyitja a motorházat... a gyújtógyertyák helyén lerágott kukoricacsutkák merednek ki a motorbol...! Tajtékozva szór szörnyű átkokat a tettesekre, akik most az egyszer elég könyörületesek voltak, mert a kiszedett alkatrészek ott hevernek a motor mellett és Aburiáli jól-rosszul, már szereli is vissza okét. Abu Szalah bárkája már messze jár, Szaid Abu Hadra kis csónakja most tűnik el a világítótorony irányában, a többieket meg már nem is látni. Mégsem Aburiáli fut ki utolsónak. A békés, kövér Abbudi es elmaradhatatlan két társa Kabdurra meg Halil Baya csak most cammognak elő. ők sohasem sietnek... meggyó'zódéses fatalisták. Allah már megírta, melyik halnak kell ma befejezni az életét... és az is meg van irva, kinek a hálójában. Minek hát akkor az a nagy sietség...? |( Újra idillikus csend van a kikötőben, a por és a fú'st már eloszlott. Musztafa most rakja ládákba a halait, mert a kereskedők már meg is érkeztek, hogy lefölözzék a zsákmányt. A nehéz es kockázatos munkával, ritka szerencsevei fogott halakat olcsón, gyorsan el kell adni. A kis család már régóta várja a pénzt... a fűszeres, a hentes már nem hitelez tovább. Minden halasz adósa a kereskedőknek és a bankoknak. Talán azért is van a városban egyre tóöb bank és egyre kevesebb halász. Azért talán jut pénz a szakadt háló kifoltozására és üzemanyagra is, hogy holnap uj reményekkel lehessen megkezdeni a harcot... a szeretett, átkozott munkát. Talán még egy kis áldomásra is telik, hiszen a jó fogás örömére már gyülekeznek is a barátok, ismerősök, kezdetet veszi a boldog evés, ivás... a győzelmi tor, amely egyidős az emberiséggel... az áldozatul esett hal és a bátor halasz tiszteletere. ^ MAGYAR FOGORVOS j I Dr KALKÓ ILDIKÓ j Í A New York Egyetem Fogorvosi Karának f tanársegéde A korszerűen felszerelt rendelőjében f ) 97-52 64 A«« Forest Hills, NX J A (közel a Queens Blvd-hoz az N és I GG földalattival) A Rendel minden nap | A előzetes bejelentés alapján, f FOGHÚZÁSOK * TÖMÉSEK * KORONÁK I ♦ HIDAK * GYÖKÉRKEZELÉS (Root canal) " PROTÉZISEK * MODERN KOZMETIKAI A BONDING * Gyors javítások | Telefon: (7i5) 275-7552 I Biztosításokat elfogad
