Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-10-09 / 38. szám

Thursday, Oct. 9. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. HARASZTI ENDRE: GÖMBÖS GYULA ES KORA rész Ugyanakkor Bethlen ésszerűnek es erő­teljesnek mutatkozott a legitimistákkal (tehát Otto főherceg támogatóival) szem­ben is, felvétette az országot a Népszövet­ségbe, szorgalmasan dolgozott a gazdasági újjáépítésen, sót, eredményesen tárgyalt Mussolinivel is, - tehat nem volt könnyű "belekötni". Mindenütt kifogta a szelet a "fajvédők" vitorlájából. Nem titkolta, hogy jó kapcsolatokat próbál kiépíteni angol és francia politikusokkal is. Bethlen azonban a Gömbös-csoport viszonylagos háttérbe szorulását nem tudta e társaság politikai felszámolására kihasználni. Gombos újabb váratlan sakkhúzást tett. Kilépett a maga alapította pártból és nagy- hirtelen visszatért az "Egységes Pártba", részben azért, mert úgy látta, hogy ig;y mégiscsak gyorsabban emelkedhet fölfele, részben pedig azért, mert arra gondolt, hogy - ha sikerül "fajvédőit" beszivárog­tatnia a Bethlen-emberek közé - könnyeb­ben jut hatalomra, hiszen eredményesebb­nek tűnt a korlátlan hatalom elérese, ha nem kiv'ulrol támadja, hanem belülről bom­lasztja a kormánypártot. Változatlanul rajta tartotta szemét a német "nemzeti­szocialista" mozgalmon is. Számított arra, hogy Hitler elóbb-utóbb megdönti a "wei- mari köztársaságot", s akkor azonnal 6 is a tettek mezejére kívánt lepni. A nap­tár még csak 1928-at mutatott - Gombos tudta, hogy még varnia kell. 1929-BEN HONVÉDELMI ÁLLAMTIT­KÁR, MAJD HADÜGYMINISZTER LETT. Ezidőben Horthy, sót a gyanakodóbb Beth­len is tán azt hitte, hogy Gömbös "megszelí­dült". A vele való kapcsolat megszilárdí­tását külpolitikai szempontból is jónak latta a kormány, hiszen Gömböst és frak­cióját Mussolini nyíltan támogatta és Mus­solini látszott a magyar revizionizmus nagy protektorának is. Gömbösek segítsé­get adtak Bethlennek az Ottó főherceget visszahívni szándékozó legitimistákkal szemben. Gömbös Gyula, a "leendő vezér" újra vérszemet kapott es az "Egységes Párton" belül sikerült igen sok allami bürokratát, sót ifjú és radikális politikust a bűvkörébe vonnia, megalkotva a párt egyre szilárdabb "jobbszárnyát". Gombos kezére játszott az is, hogy Bethlen bevallotta kudarcát gazdasági síkon. 1931-ben megpróbálta francia kölcsönnel "meginjekciozni" e vege­táló gazdasági életet. A diktátorjelölt ekkoriban már szervezte f^isiszta-puccsát, Schill tábornok és Vannay őrnagy segítsé­gével. Készen állt a MOVE és az egyete­misták "Turul" szövetsége is. Gömbösnek felcsillant a szeme, mikor a fáradt gróf Bethlen István 1931. augusztus 19-én lemon­dott miniszterelnöki pozíciójáról, mert belátta, hogy képtelen a pénzügyi helyze­tén hathatósan változtatni. Az ugrásra- kész Gombos csoport úgy vélte, hogy eljött az Ő idejük. A szélsőjobboldali sajtó már emlegetni kezdte Gombos Gyula "vezér- jelolti" lehetőségeit. HATALMAS CSALÓDÁSÁRA GRÓF KÁROLYI GYULA ALAKÍTOTT KOR­MÁNYT. Károlyi Bethlen barátja és bizal­masa volt és a kormányzó sem nézte jó szemmel Gömbös egyre nyíltabb kapcso­latait Hitler radikális csoportjával. Gömbös sikernek könyvelte el, hogy az uj kormány­ban is megtartotta a honvédelmi-minisz­teri tárcát. Ezt megint csak annak köszön­hette, hogy az óvatos Károlyi gróf igye­kezett Mussolini felé jó képet vágni. A magyar "fiok-Duce * jelölt" úgy látta, hogy megint eljött az ideje annak, hogy barát­kozzon Eckhardt Tiborral és kisgazdáival. Kellő pillanatban az _ "Egységes Párt" jobb­oldala és Eckhardtek között szövetséget tervezett. Önmagát már ekkor nemcsak Magyarorszag jövendő miniszterelnókenek, de ezen túlmenően "vezérének" érezte. Önkéntelenül is egyre jobban felvette a "Duce" kidülledt-mellú, dölyfös pózát és a körülötte lebzselő-reménykedó "fajvédő­ket" is igyekezett egyre jobban fanatizál­ni. Néha még vezető kormánypolitikusok,- maga a kormányzó is -, sőt saját munka­társai is megdöbbentek ennek az ember­nek merész terveitől, hihetetlen hatalom­vágyától. Bár legtöbbször diplomatikus mosolyt erőltetett magára, egyre kevesebb kétséget hagyott arra nézve, hogy - Musso­lini módjára és mintájára - fel akarja rúg­ni a parlamenti alkotmányosságot és kato­nai jellegű, korlátlan egyeduralom jár a fejében. Mindazonáltal, 1932-ben még aránylag kevesen sejthették, hogy Gömbös Gyula lesz az a politikus, aki - mindössze egy tucat evvel Trianon után - psmét rálo- ditja az országot arra az ösvényre, mely újabb szörnyű szakadék felé vezet. Tény, hogy a trianoni revíziós szándékok egyre lelkesebb légkörében sokak előtt pozitív­nak tűnt az az államférfi, aki egyre több nacionalista és revizionista jelszót hangoz­tatott s lassan elaludt az a gyanú, hogy ez az ember fontosabbnak tartja saját hatalmának kiépítését, mint a szerencsét­len ország sorsat... Gömbösnek újabb for­dulat játszott a kezére: gróf Bethlen Ist­ván, aki miniszterelnökből afféle "szürke eminenciás" s a kormányzó legbelsőbb tanácsadója lett, - hirtelen barátja, Károlyi gróf miniszterelnök ellen fordult : és ehhez átmenetileg még a "fajvédők" támogatását is felhasználta., 1932. OKTOBER 1: GÖMBÖS GYULA MINISZTERELNÖK? Eljött tehát a várva- várt pillanat! Megtartotta a honvédelmi tárcát is, mert miniszterelnökségét csak ugródeszkának szanta arra, hogy katonai puccsal megszüntesse az ellenzéki párto­kat es korlátlan hatalmat megalapítsa. Ehhez szüksége volt arra, hogy kezét rajta tartsa a honvédség ütőerein. Az agresszív katonai csoportok ugrásra készen álltak. 1932. október 25-én hozta nyilvánosság­ra 95 pontból álló "nemzeti munkatervét", mely mindenki számára tartogatott-igért valami kedvezőt. Szó volt abban "földre­formról", adóreformról, olcsó (hitelekről, és uj munkaalkalmakról is. Átszervezte az "Egységes Pártot", megteremtve a "Nem­zeti Egység Partját" (NÉP). Éreztette, hogy ezentúl csak ez az egy párt lesz a fontos, - az "ellenzék" rövidesen "ellenség­gé" lesz nyilvánítva és fel lesz számolva. Sztranyavszky Sándort tette meg pártel­nökke és Márton Béla lett az ügyvezető főtitkár. "Gombos ( megkísérelte a társadalom megmereviteset, a fluktuáció megszüntetését s az állam totálissá tételét. Ez a kísérlet azonban, mely a korai fasiszta áramlat 'úri' vagy 'dzsentroid' vonulatára támasz­kodott elsősorban, ezúttal belpolitikai okokból nem vezetett sikerre. A Gömbös­féle kísérletet, amely a fasiszta rendszer magasabb, kifejezettebb egypárt-szisztémá- ra épített változatára irányult, nemcsak a magyar társadalom baloldali erói aka­dályozták, de ellenezték a társadalom egyéb csoportjai is, többek között és ekkor hatékonyan a konzervatív tényezők." (Or- mos-Incze : Európai fasizmusok, 1913-1939 Kossuth, 1976., 161. old.) Fontos megjegyezni^, hogy sikerült i(neki megtéveszteni jó par zsidó nagytőkést is. A magyar nyelvű zsidóság mar evek óta félt tőle s benne az eljövendő "magyar Hitlert" gyanították. Mindenki tudta róla, hogy Gömbös még a nemzeti érzésű, becsü­letes magyar zsidókban sem látott "emberi lényt". Mivel azonban tervei végrehajtásá­hoz sok-sok pénzre volt szükségé, hajlandó volt átmenetileg szögre akasztani fajvédÖ- antiszemita programját. Barátkozni kezdett a dúsgazdag zsidó pénzemberekkel. A zsidó nagytőkések egy része úgy velte, hogy "kivételezett helyzetbe" kerülhetnek Gömbösnél és készségesen álltak rendelke­zésére. A zsidó irók, intellektuelek, polgári személyek persze árulót láttak a Gömbös­sel parolázó tökés-hitsorsosaikban es ez a példa elgondolkodtató kellene, hogy legyen azok számára, akik váltig hangoztatták- és hangoztatják - a zsidók "összetartását". Az izraelita tőke számára az is megnyug­tatónak látszott, hogy az újdonsült kormány­fő legszűkebb politikai körébe vont zsidó származású egyeneket is. Felbukkant mellet­te Lincoln Trebitsch is, ez a később nemzet­közi hírűvé vált szélhámos, ki - zsidó lé­I I .... tere - meg a Gombos-Hitler kapcsolat építésében is szerepet vállalt . Ott lebzselt körülötte egy Kenyeres nevű politikus is, kiből Gömbös képviselőt csinált, - éppen a gyűlölt Bajcsy-Zsilinszky Endre tarpai kerületében futtatta( 1935-ben. Tudott-e Gömbös e hívei zsidó származásáról? Tre- bitschnél bizonyára tudott, talán az sem volt ismeretlen előtte, hogy Kenyeres igazi neve Kaufmann. Mindenesetre a velük való kapcsolat megkönnyítette a zsidó nagytőkéhez való közeledést. Ugyanakkor fokozatosan leépítette Beth­len gróf korábbi bizalmasait és egyre több pozíciót töltetett be megátalkodott^ radi­kális "fajvédőkkel", sváb-származású tisz­tekkel és civilekkel. A svábok egy része ezidőben kezdte "ujra-felismerni", hogy ő tulajdonképpen "birodalmi német". Gom­bos "ébredő magyarságát" ez egyáltalában nem zavarta, hiszen ő maga is nagyon jól Összeegyeztette "Knopfle"-erzelmeit újdon­sült "Ősmagyar fajiságaval". EzidŐben a miniszterelnök különös, ket- laki életet élt, s ez ^ kétlakiság jelentke­zett minden munkanapján. A nap egyik feleben tán zsidó nagytőkésekkel kávezott-pezs- gözott, - attól függően, hogy déltájban, vagy este volt-e a velük való tárgyalás,- a nap másik felében pedig a "fajvédői" társaságában verte az asztalt, nagy patosz- szal jövendölve meg a zsidóság teljes fel­számolását. Szoros kapcsolatot tartott a hadsereg ama főtisztjeivel, kikre számíthatott akkor, mikor eljön majd az alkalom a korlátlan hatalom megszerzésére. Egyre többet tár­gyalt Wolff Károllyal, az antiszemita párt­vezérrel, de ugyanakkor Eckhardt Tiborral is, a kisgazdák kimagasló alakjával. A MOVE tagjai kozott titokban fegyvereket osztot­tak ki. A kormánylapok egyre-másra közöltek idealizált, diszmagyaros portréját, rend­szerint ezzel a felírassál: "Sokáig eljen Vezérünk, a hős jakfai Gömbös Gyula!" Gömbös készült a korlátlan hatalmú dikta­túrájának vezérségére. A magyar szekér kereke megcsikordult és lassan lódulni kezdett a szakadék széle felé... (folytatjuk) (Amennyiben kívánja, szívesen megküldjük a cikk előző részeit.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom