Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-12 / 24. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 12. 1986. DR. BÜKKHEGYI LÁSZLÓ: VIHAR DÉL-AFRIKA FELETT Nadine Gordimer, dél-afrikai Írónő, legújabb regénye egyikeben igen sótét képet fest a dél-afrikai évszázados, viharos, erőszakkal teli "fehér uralom" szomorú végéről. A témakör: azok a honfitársak, akik nyíltan azt vallják, hogy "itt van a hazájuk és nem másutt", és akikből máról- holnapra "fekete kontinensen született fehér páriák lettek." Vihar van Délén! A regény szerint elvesztették birtokaikat, társadalmi helyzetüket, méltóságukat; Afrikában a "fekete forradalom" felfalta fehér gyermekeit. Eddig is lidércnyomás szorongatta már a fehéreket, akik - nem úgy, mint a franciak, angolok vagy portugálok - nem tudnak a gyarmatokról visszatérni az anyaországba. A fehér családok a szavannákra menekülnek és csak tranzisztoros rádión tudják fogni a Johannesburgból jövő rossz híreket, melyek szerint elkeseredett harcok folynak a Jan Smuts Repülőtér környékén; statárium van: igy Johannesburgban az éjszaka aránylag nyugodt volt, s csak elvétve lehetett lövéseket hallani. Ugyanakkor azonban súlyos harcok dúlnak az északi és nyugati elővárosokban. "A Vöröskereszt véradókat keres. Megtámadták a Gázmüveket." Az amerikai Kongresszus lé^ihid létesítését fontolgatja az amerikai állampolgárok számára. A fokvárosi, durbani és Port Elizabeth-i repülőtereket lezárták. A tengeri kikötők blokád alatt vannak, bombázzak Őket. Dél-Afri- kában dühöng a háború a fehérek és feketek kozott, s a feketék kivülről-belülről támadnak és a "fekete lavina" valóságos pánikba ejti a fehéreket, akik rakétatuz alatt álló repülőgépeken próbálnak menekülni. A villatulajdonosokat elűzték, akik a primitiv "kralokban": fallal körülvett kunyhócsoportokban próbálnak megbújni, mig más fehérek hűséges, ( volt szolgáik falujában keresnek menedéket, vége a gyűlölt feher uralomnak. A parancsoló "úrból" nincstelen üldözött lett. Vege a megvetett korszaknak, ahol az eddigi gazdagokból nincstelen páriák lettek! Eddig szól a regény. - Most pedig következik a rideg valóság.- Dél-Afrikában 4.8 millió fehérbőrű ember él csak; a fekete lakosság 22 millió, mig a színes bőrűek: félvérüek száma 3.7 millió. "Bantuk" alkotják a lakosság 70.2%-át, a színesek (keveredett fehérek és afrikaiak) 9.4%-át, ázsiaiak 2.9%-át, mig a tiszta fehérek (akik főként hollandok és angolok leszármazottai) csupán az összlakosság 17.5%-át. Ez a 4.8 millió fehér a túlnyomó fekete-szines többség ellenére mindenáron bátorságra kényszeríti önmagát, nem hisz a pusztulásban, hiszen megjósolták már a bárok pusztulását is és mégis - a burok átélték a ( Fokfőldön a történelem minden viharát. Átéltek a fehérek a világméretű tiltakozást is^l969-ben, amikor Shar- peviliében a rendőrök a megkülönböztető útlevéltörvény ellen tiltakozó feketek közül 69-et lelőttek; átvészelték, mondhatnánk, igen sikeresen, azt az 1963-as nemzetközi fegyverszállitasi bojkottot is, melynek az eredménye: DÓl-Afrika nem importál, hanem exportál hadianyagot, hadi felszerelést, mivel a bojkott arra kényszeri- tette, hogy saját maga állítsa elő fegyvereit. Nem törte meg Őket az OPEC olajkorlátozása; megtalálták a megoldást: mintegy 10 évre való olajtartalékot voltak képesek (természetesen külföldi segítséggel) földalatti raktáraikban felhalmozni, azonkívül olcsó üzemanyagot állítottak elŐ szénből. Átvészelték az 1976-os Soweto-i eseményeket is, amikor az országos felkelés során a rendőrség 575 feketét (főként fiatalokat) gyilkolt le, a feketék által annyira gyűlölt búr nyelv: az u.n. "afrikaans" hivatalos nyelvvé való tétele elleni lázadáskor. Pieter Willem Botha, a Dél-Afrikai Köztársaság államelnöke a "forradalmi éghajlat veszélyes eszkalációjáról" beszel már 1985 tavaszán. A kormány által létrehozott struktúrák összeomlóban vannak; lázadó fekete tömeg Önkormányzati hivatalokat támad meg; több száz fekete városi tanácsost megvernek, ötöt megölnek, mig 66 u.n. kollaboránsnak a házát felégetik. Feldühödött fekete fiatalság kövekkel és benzinbombákkal támadja meg a gyűlölt tisztviselőket Fokvárostól Durbanig (az Indiaióceán partján), a délen lévő Port Elizabethig, valamint Tzaneenig (északon). Es a lázadás egyre jobban terjed! Bér ezek során 2 fehéret is megöltek, a mintegy 400 főnyi többi halott mind fekete. A kirendelt rendfenntartók gyakran, figyelmeztetés nélkül lőnek, úgy hogy a halottak mellett ezrek sebesültek meg, már idáig is. A letartóztatottak száma pedig elérte a 10,000-et. Tavasz kezdetén: 1985 március 21-én még a fekete gjyászmenetbe is ( belelőttek( a rendfenntartók; az eredmény: legalább 20 halott: hátba lőtték az áldozatok legtobb- jét. A fehér uralom Dél-Afrikában összeomlóban van, - a végét járja. Hogy mikor leheli ki páráját, pontosan megjósolni talán senki sem tudja. A fekete mozgalom erőteljes támogatót kapott Desmond Tutu fekete püspök személyében, aki tavaly nyerte el a Nobel-bókedijat. Szerinte az apartheidet nem lehet megreformálni, hanem meg kell szüntetni. A fehér korlátlan uralom megtörőben van. Azelőtt nem lehettek fekete szakszervezetek; ma mar több százezer a szakszervezeti tagok száma. Azelőtt a dél-afrikai tőkebefektetés a legkedvezőbbek ( közé tartozott; manapság mar a nyugati államok is a tőke kivonásáról beszélnek. Még az itteni Kongresszus is törvény beiktatásával akarja a további amerikai tőkebefektetést megakadályozni; magánvállalatok is igyekeznek ottani érdekeltségeiket egyre csökkenteni. Dél-Afrika természeti kincsei közül az arany igen jelentékeny; ez az állam legfontosabb exportterméke. Azonban mig az arany világpiaci ára 1982-ben 850 dollár körül is volt, ma már alig 310-335 dollár között mozog. Súlyos szárazság sújtotta a dél-afrikai farmereket az utóbbi időben, amihez járult az is, hogy az ország valutája 15 hónap alatt 40%-al csökkent értékében. Mindez, valamint a 16%-os infláció elősegítette az alig pár évvel ezelőtt virágzó gazdasági helyzet súlyos leromlását. A nagy "déli" vihar-elÖtti feszültségre jellemző, hogy a fehér állampolgárok egyre fegyverkeznek, lőszereket halmoznak fel; a fehér bányászok még nappal is pisztollyal a derekukon járnak. Egy beruházási cég tanácsadója New Yorkban már előkészíti ügyfeleit a várható legrosszabbra: egy hosszú ideig eltartható "gerillaháborura", amikor is a külföldi vállalatoknak nem marad más választásuk, mint "leírni" ottani befektetéseiket. Ennek a viharnak jelei már most is láthatók: az afrikai fekete u.n. felszabadító mozgalom számos szabotázst, bombatámadást hajtott eddig is végre, sÖt bomba robbant a hadsereg sorozóirodája előtt is. Johannesburgtól mintegy 80 km-re fekszik Sebokeng, ahol a fekete városatyák (városi _ tanács) tagjai szöges Komputerrel ellenőrzött dolgozók A dolgozó nők 12,000 tagot számláló "9 to 5" szervezetének konferenciáján a komputer technológiáknak a dolgozókra tett hatásáról számoltak be. A jelentés idézte a National Institute of Occupational Safety and Health tanulmányát, mely szerint a video képernyő termináloknál a dolgozók kétharmadát komputerekkel ellenőrzik. "A komputerek hajtják a dolgozókat, hogy gyorsabban dolgozzanak, a kö'vetkezo munkát automatikusan teszik eléjük és figyelmeztetik, ha az előre meghatározott munkatempónál lassabban dolgoznak. A komputer lejegyzi, mikor kapcsolja bevagy ki a terminálját a dolgozó, másodpercenként számolja meg a billentyű lenyomásokat, lejegyzi a felekkel töltött tranzakció idejet és megszámolja, mennyi hibát követett el egy nap alatt." A munkaadók praktikusnak tekintik a video terminálokat es más komputeres technológiákat, mert szerintük ezek növelik a termelékenységet és redukálják a költségeket. A "9 to 5" azonban úgy látja, hogy a komputeres ellenőrzés a dolgozóknak az intim napi szükségleteit sem kíméli, a munka igaz- sagtalan elbírálására, munkahajszára, ideg- feszültségre vezet. A komputer csökkenti az emberi kapcsolatot és a dolgozó kevésbe tud munkájával rendelkezni. Az amerikai polgári dolgozók 11 százaléka^ harminc millió dolgozik video képernyő termináloknál, mondja a jelentés. F&leg légivállalatok, biztositó és hitelkártya-intézetek ellenőrzik komputerekkel alkalmazottaikat. "Még a vécére sem mehetek anélkül, hogy ne figyelnének", mondja egy idézett alkalmazott. "Fel kell tennem egy jelző zászlót a terminálomnál, meg kell várnom, amig a vécé üres lesz, kijelent- kezem^ újra bejelentkezem és lehajtom a zászlót." A "9 to 5" konferenciáját az AFfc-CIO hivatásos szakszervezetének égisze alatt tartották. WASHINGTON,D.C. ^ A( szenátus egy szavazat-többséggel, jóváhagyta Reagan elnök javaslatát 265 millió dollár értékű fegyver szállítására Szaud-Arábia részére. drótok mögött, fegyveres védelem mellett, mondhatnánk felelemben élnek, hogy honfitársaik fenyegetéseitől, gúnyolódásaitól megvédjék őket. Ugyanis az apartheid elleni általános felháborodás következménye, hogy Dél-Afrika a "bantuszok": bennszülött tartományok közül négynek: Transkei, Ciskei, Bopthustatswana és Venda tartománynak függetlenséget volt kénytelen adni, melyek azonban nincsenek nemzetközileg, mint ilyenek, elismerve. Ezekben a bantuszokban korrupció és sok más belső probléma van. Dél-Afrika mintegy példaként állította be magát a világ előtt a múltban, a modern, fehér uralom alatt levő rabszolgaság példaképének, ahol a feketék nem állampolgárok, személyazonossági igazolvánnyal közlekedhetnek csak, a számukra kijelölt körzetben szabad csak lakniuk, szavazati joggal nem rendelkezhetnek; bádogból összetákolt kunyhóikat az államhatalom buldózerekkel leromboltatja, a szerencsétlen lakókat pedig az általuk kijelölt 'helyre egyszerűen "átköltözteti" - egyszóval, a saját országukban a XX. század utolsó évtizedeiben is úgy kezelik őket, mint modern rabszolgákat.
