Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-05 / 23. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 5. 1986. (folytatás az 1. oldalról) tóban már sok vita zajlott le, - szemére vetették pl., hogy részt vett az otthon rendezett u.n. "anyanyelvi konferenciákon", - azt azonban még politikai-társadalmi ellenlábasai sem tagadhatták, hogy az életét túlnyomórészt az angolszász-világban. eltöltő Várdy Bélában sohasem ham- vadt el a magyarságtudat. "Igen jó példa ó arra, - irta egyszer róla a hazai Ruffy Peter iro, a kisebbségben elő magyarság kiváló ismerője és ismertetője, - hogy az ember képes megőrizni etnikumát olyan mostoha körülmények közt is, hogy iskolás korban, vagy meg iskolás kor előtt szakadt el az anyaföldtöl és az anyanyelv zárt közösségétől." Ez a kimagasló tudásu amerikai-magyar történész annak idején első diplomáját Clevelandban szerezte történelemből, a politikai tudományokból és filozófiából, majd a másodikat és harmadikat a bloomingtoni egyetem Kelet-közep-euro- pai intézetében kapta, mikor már magyar- országi tanulmányokra összpontosított s főleg Eötvös József munkássága, majd a magyar történetírás kialakulása foglalkoztatta. Mint oly sok magyar kollégáját, tulajdonképpen öt is az Ösztökélte, hogy kellő szakmai színvonalon korrigálja azt a sok - részben rosszhiszemű - "tévedést", amivel a magyar történelmet s a magyar történetírást beszennyezték felmüveit, vagy kifejezetten rosszindulatú historikusok. Várdyt annak idején pl. módfelett bosszantotta egy Paul Coles nevű angol történész munkája. Coles arra vállalkozott, hogy könyvet irt az Európára tett török hatásokról, de rendkívül sok ostobaságot irt Össze, főleg azért, mert sem törökül, sem magyarul nem tudott. A magyar történetírást Coles "naivnak, primitívnek" mutatta be, s olyan kiváló magyar történészeket, mint pl. Marcali Henriket, Frak- nói Vilmost, vagy Salamon Ferencet "német történészeknek" tüntetett fel, - egyszerűen azért, mert müvét német fordításokra alapozta. A fiatal pittsburghi történészt részben e bosszúság ösztönözte aztan arra, hogy megírja és kiadassa a "History of the Hungarian Nation" cimü könyvet, melynek első fele az otthon élő Kosáry Domokos professzor munkájának angol fordítása, második felét pedig maga Várdy Béla irta, s e rész Magyarorszag történetet tartalmazta Trianontól körülbelül 1968-ig. (Danubian Press, Florida, 1969.) Ezen túlmenően számos nemzetközi folyóiratban ismertette a magyar történetírást, hogy lehetőleg a jövőben kiküszöbölje a félmüveit, vagy rosszhiszemű történelemhamisi- tásokat és más förmedvényeket a szakmai irodalomból. 1985-ben jelent meg "Az amerikai magyarság története" cimü könyve, melyet feleségével, Várdyné, Huszár Ágnessel - az 1970-ben Budapesten ledoktorált irodalomtörténésszel - együtt irta. (Twayne Publishers.) Meg ebben a hézagos és tallózó ismertetésben is meg kell említenem, hogy Várdy Bélát munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia a "látogató tudós" ("visiting scholar") jelzővel tüntette ki. Visszatérve a jelenleg nyomdafestéket kapott "Clio's Art"-ra, fontos megjegyezni, ho^y ez a kötet tizenkét történelmi tanulmányt tartalmaz. A szemmel-látható főszempont nem más, mint az, hogy az iró az olvasó értelmi közelségébe hozza a késői XIX. század és a XX. század magyar történészeinek tevékenységét. Afféle "gyűjteményes kiadás", hiszen “CLIO” ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM e stúdiumok már 1972 es 1982 között publikálva lettek angolul( is, magyarul is, s nemcsak az Egyesült Államokban, de Argentínában, Németországban, Görögországban, Olaszországban, valamint Törökországban is az olvasók elé kerültek. Hézagpótló jelentőségű az a tanulmány, mely az Ottoman Birodalom európai történészek által történt megközelitéset tárgyalja. Itt az iró alkalmat talált arra, hogy külön és részletesen foglalkozzon Takáts Sándor munkásságával, tehát azzal a történésszel, aki századunk első negyedében elismerten egyik legkiválóbb "turkológu- sunk" lett es különös szenvedéllyel kutatta a 150 éves török hódoltság alatti magyar életet. Praktikus értelemben az előző tanulmányokhoz viszonyítva nagyobb érdeklődésre tarthat számot az olvasó előtt az a fejezet, mely a két Világhaborű közti Trianon- értékelésekkel foglalkozik. Nemcsak azért, mert Trianon még ma is - generációk szü- letése-halála után is - fájdalmasan éló és lüktető seb akár otthon -, akar idekint élő magyarok lelkében, hanem azért is, mert éppen az utóbbi hetekben bizonyos neheztelések, sőt vádak érték dr. Várdy Bélát azzal kapcsolatban, hogy a hazai "História" cimü történelmi szaklapban - vélhetően az ő tollából - olyan kitételek láttak napvilágot, melyekből olyan következtetések voltak levonhatók, mintha a pittsburghi magyar professzor Trianont és következményeit valamiféle "idejétmúlt" dolognak tekintené. Nos, bár a Trianonnal kapcsolatos fejezet objektiv madártávlatból nyűi a témához, azért mégis elmondható, hogy a fogalmazáson átérződik, hogy Várdy Béla elitéli a trianoni igazságtalanságot. Az értékes és rendkívül tanulságos kötet utolsó ( fejezetét Várdy együtt irta hitvesével, Ágnessel, az irodalomtörténésszel. Itt persze nem csupán e^y házaspár harmonikus együttműködése érvényesült, hiszen a történész dolgozott együtt az irodalom- történésszel. Témájuk: a magyar-amerikai történelem és kultúra. A megközelites nem kronológikus, hiszen céljuk és szempontjuk itt nem az volt, hogy az amerikai magyarság idŐrendbeíi históriáját adják az olvasó kezébe. Dokumentumokra támaszkodó, történetfilozófiai-jellegü tanulmány született itt, mely a korai magyar amerikai tanulmányok jellegzetességeiből indulva ki, rátér a magyar amerikai történelemkutatás pionírjaira, megemliti a korai magyaramerikai könyvtárakat és archívumokat. Utána a mai helyzetre tereli a tanulmány fókuszát, majd az amerikai magyarok múltjának szintézisét adja, kitérve a jelenlegi irányzatokra, az amerikai-magyar téma kiemelkedő irodalmi-kritikai alakjaira, a nyelvkutatás kérdésére, végül az etnográfiai és folklór részlettémájára. A gazdag-anyagú kötet minden egyes tanulmányát gondosan összeállított "lábjegyzet" sorozat egészíti ki, a kötet végén pedig külön bibliográfiai értékkel jelentkezik a forrásmunkák felsorolása. A tárgyalt témák még a tapasztalt szakember számára is komoly elmélyültséget kívánnak; e rövid recenziómban tehát igazán nem adhattam több tájékoztatást az olvasó számára. Nem mondhatok mást, mint azt, hogy akiben az érdeklődést mégiscsak sikerült felébresztenem, vagy ha netalán bárki is úgy véli, hogy könyvtárat, eddigi, hasonló érdeklődési kórét e kötet hasznosan kiegészitheti, az - megrendelheti a "Columbia University Press"-nél. Két személyes gondolattal szeretném zárni a fenti méltatást. Az egyik az arra való ismételt rádöbbenés, hogy bizonyos tekintetben milyen szerencsés volt Várdy Béla generációja, tehát az a nemzedék, mely húsz éves volt 1956-ban! A nála idősebbek nagy része már "deresedé" férfikorban volt, s csaknem képtelen volt már arra, hogy olyan mértékben "integrálódjon". a német-, vagy angolszász-környezethez, hogy tökéletes uj nyelvtudással külföldi karriert csinálhasson. (Itt természetesen nem az u.n. "technokratákról", hanem a "liberal arts" művelőiről beszélek.) A nála fiatalabbaknak ugyanolyan viszonylag kóny- nyű, - még tán könnyebb - élet- és szakmai- utja volt mint neki, - de az egészen ifjak angol-német nyelvtudásához, külföldi beilleszkedéséhez már sokkal kisebb mértékben párosult az elengedhetetlen magyar érzés, magyarságismereti-érdeklödés... Meglátásom szerint: az 1956 körül huszonévesek nemzedéke volt - magyar kultúrtörténeti szempontból - az "ideális" generáció, mert tagjai már elég érettek voltak ahhoz, hogy halálukig magukban őrizzek es hordozzák a magyarságtudatot, de még elég fiatalok voltak ahhoz, hogy tökéletesen integrálódni tudjanak az uj környezetbe es hasznosítsak nyelvi-kulturális integrációjuk, valamint magyarságtudatuk értékes kombinációját. A Vardy-házaspár igen jo példát ad e fenti elméletemhez. A másik - záró - gondolatom azzal kapcsolatos, amely akkor jutott az eszembe, mikor a kötet dedikációját olvastam. "This book 'is dedicated - irja pittsburghi profesz- szor-honfitársunk - to the memory of my little brother, Alex Victor Vardy, who died in Vietnam on March 10, 1970, at the age of twenty-two, the victim of a human disease, called WAR." íme: az amerikai-magyar történetíró, aki bár stílusában - sokszor gondolkozásmódjában - már igazán amerikai, akkor mikor a vietnami háborúban elpusztult öccsének dedikálja (- es eppen a fenti szavakkal dedikálja! -) történeti müvét, - mégis megmaradt minden izében, ösztönében európai humanistának, demokratának, a szabadságvágy sorok-közt is kifejezőjének és - magyarnak... A vér nem vált vizze! Gratulálok a várdy házaspárnak ehhez a kitűnő kiadványhoz. Biztos vagyok benne, hegy ezt még sok hasonló kötet fogja követni, s mi amerikai-kanadai magyarok továbbra is büszkék lehetünk rájuk. NA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 20.- t Félévre $ 12.- KANADÁBA ÉS EURÓPÁBA $ 25.Megujitásra: $ Naptárra: $ Név:..................................................... Cim:................................................... < < Varos:.........................Állam:......... Zip Code: ................;.. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003
