Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-08 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 8. 1986. 4. “SZABAD ” Kanada sürgeti a vámmentesitést Allan Gotlieb, Kanada washingtoni nagykövete elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a Szenátus Pénzügyi Bizottsága húzza- halasztja döntését abban a kérdésben, hogy Kanada és az USA közti kereskedelem vámmentes legyen. Az amerikai fatermelök félnek attól, hogy a kanadai vállalatok vámmentesen hozhatnák be termékeiket az USA-ba. Kanada az USA legjobb kereskedelmi partnere. Ha az USA elfogadná a kanadaiak javaslatát, az előnyös lenne úgy Kanada, mint az USA lakossága részére. Mit jelent Kidder Peabody bekebelezése A General Electric pár évvel ezelőtt csupán villamossági üzemként működött. Turbinákat, motorokat és háztartási gépeket gyártott, évről évre nagyobb haszonra. Ez tette lehetővé, hogy a közelmúltban felvásárolta az RCA vállalatot. Most arról értesültünk, hogy felvásárolta a Kidder Peabody bankvállalatot. Ennek a konglomerátumnak a létrejötte azt jelenti, hogy jelenleg a GE profitjának 80%-át nem a villamossági gyártmányok eladásából, hanem a pénzügyi tranzakciókból szerzi. Azt is jelenti, hogy ha a GE munkások bármilyen okból sztrájkba lépnének, a vállalat továbbra is élvezi a 80%-os profitot és várhat, amig a munkások hajlandók elfogadni a vállalat által diktált feltételeket. Ezt a kiváltságos helyzetet csupán úgy lehet ellensúlyozni, ha a törvényhozó testület olyan törvényt hoz, amely korlátozza a konglomerátumok (óriás monopóliumok) önkényét. •• ~ “* Uzemigazgatok is bajban vannak Az ország legnagyobb vállalatai, melyek újabb és újabb vállalatokkal egyesülnek, mint a Union Carbide, General Electric, General Motors, százával bocsátják el a közép vezetőségi alkalmazottakat. A múlt évben nem kevesebb, mint 36,000 állasra pályázó jelentkezett a Lamalie Associates Vállalatnál, amely állást keres munkanélküli igazgatók részere. Már a múlt evben 4.5 hónapba került egy-egy munkanélküli igazgató elhelyezése és most a kilátások még szomorúbbak. Kiélesedik a vámhéboru 1 iii .. PÁRIZS. Heves szóváltásra került sor az Európai Közös Piac országait képviselő Willie de Clerq és az USA-t képviselő Clayton K. Yeutter között. A vitára az adott alkalmat, hogy Spanyolország és Portugália melyek a közelmúltban csatlakoztak az Európai Közös Piachoz, és eddig mezőgazdasági szükségletüket az USA-bol szerezték be - most az európai piacról tervezik beszerezni azokat. Az amerikai gazdasági szakértők szerint ez évi egy billió dollár veszteséget jelent az amerikai mezőgazdaságnak. Yeutter amerikai külkereskedelmi megbízott kijelentette, hogy ha nem jón létre megegyezés, május 1-én felemelik a vamot az európai étolajra, borra, scotchra, whis- kyre, sajtra, sörre, és édességekre. Ez viszont kétségtelenül arra készteti majd az európai országokat, hogy az amerikai termékekre kivetett vámot felemeljék. Mindenki becsüli és kívánja a szabad sajtót. A szabad sajtó követelése egyike volt Petőfi március 15—i pontjainak. A szabad sajtó akkor cenzúrától mentes sajtót jelentett. A mai közvélemény, a közhit úgy véli, hogy miután országunkban nincs szemmel látható cenzúra, nincsenek fehér foltok az újságokban, szabad a sajtó. Vajon van-e ma szabad sajtó, cenzúrától mentes sajtó? Hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, társadalmunk és gazdaságunk fejlődésének történelmét kell áttekintenünk. Mintegy másfél száz évvel ezelőtt a gazdaság csecsemő korát élte. Az árucikk termelés zömmel kézműiparból állott, a gyáripar még csak kezdetét vette. A termeléshez, a szállításhoz és közlekedéshez szükséges energiát az ember, de főleg a lo nyújtotta. Ezzel párhuzamosan megszületett a hírszolgálatot teljesítő sajtó is. A sajtó, a nagyvárosi napilapoktól a kisvárosi heti újságokig egyéni tulajdonban volt. Ezekben a hírszolgálat mellett, a tulajdonos közügyekben saját véleményének adott kifejezést vezércikkeiben. A gőzgép, a vasút, majd a hajózás a XIX. század közepe táján kezdett terjedni. A kisiparból és kiskereskedelemből eredő haszonból felgyülemlett a befektetésre váró tőke. Ennek kezelésére megszülettek a bankok. A bankok páncélszekrényeiben felhalmozódott tókék befektetésével megindult a rohamos ipari és gazdasági fejlődés. A kézműipar és kisipar helyét zömmel átvették a vállalatok és a nagyipar. Kifejlődött a vasúti hálózat, a hajózás, megindult a banyák feltárása, az ország terjedése a nyugati, csendes-óceáni partokig. Mindezen ipari fejlődéshez, az újonnan feltárt mer- hetetlenül gazdag termőföldek feltöréséhez szükséges munkaerőt az Európából bevándorolt szegények milliói és a sikertelenek nyújtották. Ebből a rohamos fejlődésből és ebben a korszakban jöttek' létre a legendás hirü amerikai nagy vagyonok: Carnegie, Vanderbilt, stb. Hogy milyen módon jutottak ezekhez a milliós vagyonokhoz, az nem ide tartozik. Mindezzel párhuzamban az újságok is fejlődtek. Hírszolgálat mellett gazdasági hírszolgálat és hirdetések is helyet kaptak az újságokban. A nagyvárosi újságok lassan kiszorították a kis helyi újságokat, és igy az újságok maguk is nagyvállalatok lettek. A XIX. század vége felé már a nagytőke, a nagyipar, a nagybankok dominálták a gazdaságot. Minél nagyobbak lettek a gazdasági egységek, csakúgy sokszorosan gyarapodott a befektetésre váró tőke. Ez a tőke a XX. század közepe táján belépett az ujságiparba is, es megindult az újságok felvásárlása, ezzel egyidejűleg sok kisebb újság megszűnése. A töke egyeni tulajdonosai befektetéseik révén helyet kaptak a vállalati igazgatóságokban, ahol saját érdekeik védelmét tartották szem előtt, de ezen érdekek többnyire azonosak voltak igazgató társaik érdekeivel, különösen politikai vonatkozásokban. Elkerülhetetlenül, az egyéni tőkések több és több vállalati igazgatóságban jelentek meg. ( így láthatjuk, hogy szinte kivétel nélkül az újságok irányvonalát, politikáját a nagytőkés igazgatók határozzák meg, tehat az é érdekeiknek megfelelően. Itt derül ki a valóság: a sajtó szabadságának kérdése. A cenzúrát nem egy kormánykőzeg, vagy hivatal végzi, hanem a közönség részére láthatatlan igazgatóság. így értelmezhető a New York Timés jól ismert jeligéje: "All the News That is Fit To Print". A kérdés csak az, hogy ki határozza meg, hogy mi a "fit to print"? így aztán meg lehet érteni, hogy miért nem közölnek az újságok - beleértve a New York Times-t is - tárgyilagos híreket a békemozgalomról, a nukleáris fegyverek elleni mozgalomról, nagyon keveset, ha egyáltalán, sztrájkokról, de legkiváltképpen kedvező híreket a szocialista országokról. De annál többet kedvezőtlen és rágalmazó hírekből, ha mégoly hamisak is, no meg a disszidensek- ről. Csínján bánnak Reagan reakciós poli- kájáról, baklövéseiről és valótlanságairól szóló hírekkel. Mindaz, amit itt az újságokról m'ondok, vonatkozik a televízióra is, hisz tulajdonosaik nagyjából azonosak. Minden újság- és TV-igazgatóságban ott ülnek az ipari és bankérdekeltségek igazgatói, és ilymódon befolyásolják az újságok, TV-k politikai irányzatát és vezérfonalát. Az újságok és a TV ma már éppoly piaci árucikkek, mint akár egy par cipő vagy porszivógép. Kirivóan látható ez ma, amikor szinte nincs többé egyetlen liberális politikájú újság az országban, amely következetesen bírálja és ellenzi Washington politikádat és fegyverkezési hajszáját. Az újságokat olvasva a nagyközönség nem tudja meg, hogy a fegyverkezés árát a társadalmi és jóléti költségek csökkentésével kell megfizetni. Az egyetlen tétel a költségvetésben, amely növekszik a múlthoz kepest, a Pentagoné. Amikor január 15-én Gorbacsov közzétette újabb javaslatát, amelyben tervezetet nyújtott a nukleáris fegyverek megsemmisítésére a 2000—ik evre, az újságok ennek csak rövid időt szenteltek, olyannyira, hogy a Szovjetunió washingtoni követsége kényszerült a New York Times-t ól megvásárolni egy egész oldalt a javaslat közlésére. ( Aki tájékozottságához az amerikai sajtóra és a TV-re támaszkodik, annak ismerete és tájékozottsága fájdalmasan hiányos. Vágó Oszkár KÖNYVSZEMLE CATHERINE RIHOIT: A KEDVENC /MAGVETŐ/ A történet úgy kezdődik, hogy a Párizsban élő Stella Delange, a regény narrátora és hősnője, alig húszévesen regényt irt autóbalesetben elpusztult nővéréről. A könyv pillanatok alatt óriási közönség- sikert aratott, s ez egy csapásra megváltoztatta a külvárosi kispolgári családból származó irónö életét. Stella Delange előtt váratlanul megnyílnak a jobb körökhöz vezető kapuk, elegáns butikokba, luxusettérmekbe jut el. Az ironő kideríti egyik főszereplőjéről, hogy lengyel-zsidó származású és elmeseli életútját. Félelmetes éleslátással fogalmazza meg a kétféle életmód közti helykeresésé, a két világ szembeállítása során szerzett tapasztalatait, élményeit. A regeny stílusában a természetes gesztusok, az érzelmek és indulatok spontán megfogalmazása jellemzi a szereplőket, és ezáltal környezetüket. A könyvből most filmet forgat egy neves producer Franciaországban. Catherine Rihoit, akinek eddig már több regénye is megjelent, a Sorbonne-on tanít an^ol nyelvet és irodalmat. Az elsÓ regényéből készült filmet "A postakocsi" címmel világszerte bemutatták 1984 tavaszán. A könyv a Magvető Világkönyvtár sorozatában jelent meg.
