Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-08-22 / 31. szám

Thursday, Aug. 22. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. VÍZVÁLASZTÓ küzdelem Warren W. Bentz A Wheeling-Pittsburgh Acél Vallalat három állam (Pennsylvania, Ohio és West Virginia) kilenc üzemében julius 21-en sztrájkba léptek a munkások. A sztrájkot az robbantotta ki, hogy a vállalat "mes­terséges" csődöt szimulált, Warren W. Bentz biró döntésé felhatalmazta a veze­tőséget, hogy megszegje a fennálló kollektiv mun­kaszerződést és csökkent­se a munkások bérét 18 százalékkal. A munkások az utolsó két esztendőben már kétszer lényeges en­gedményeket adtak a vál­lalatnak. Beleegyeztek a 12 dolláros órabér 10 dollárra való csökken­tésébe, csökkentették a fizetett ünnepnapok sza'- mát és a fizetett szabadsagot is. Az eddig nyújtott kedvezmények 600 millió dollár megtakarítást jelentettek a vállalatnak. A W.-P. vezetőinek profitéhségét azon­ban a munkások engedményei nem elégí­tették ki. ügy vélték, hogy itt az ideje az órabér 8 dollárra való csökkentésének. Azt hitték, hogy a munkások elfogadják ezt, mert félnek a gyár lezárásától. De tévedtek. A kilenc üzem 8.500 munkása egyhangúan elvetette a( vállalat követelését és abbahagyta a munkát. Folytatják a har­cot mindaddig, amig a vállalat feladja szándékát az újabb bércsökkentésre. Az ország acélmunkásai és az acélválla­latok egyhangú véleménye az, hogy a W.-P. munkások uj kollektiv szerződésében meg­határozott órabér, szabadság, nyugdíj, fizetett ünnepnapok és minden más, ami a munkaviszonyokkal kapcsolatos, kihat majd az ország minden acélvállalatára, minden acélmunkásra. A kollektiv szerződés 1986. márciusá­ban jár le. A vezetők máris kijelentették, ho^y nem hajlandók újabb országos egyez­ményt kötni. Mindegyik vállalat külón-kü- lön akar tárgyalni a szakszervezettel. David M. Roderick az U.S. Steel Valla­lat igazgatója mar kijelentette: "Követel­ni fogjuk, hogy megkapjuk mindazt a ked­vezményt, amit a szakszervezet a W.-P. vállalatnak ad." Az acélmunkások tudják, hogy a W.-P. munkások harca az ö harcuk és ez a magya­rázata annak, hogy az Illinois, Alabama, Pennsylvania, Ohio és más államok acél­üzemeiben dolgozók spontán felsorakoz­tak a W.-P. munkások támogatására és harcuk győzelemre vitelére. A helyi csoportok állandó pénzügyi támo­gatást nyújtanak a sztrájkolóknak. Chica­góból delegáció van útban, amely részt akar venni a sztrájkörsegen. A bányászok es a masiniszták is lépéseket tettek a sztráj­kolok támogatására. Ennek a sztrájknak i a fontossága megkövetel­ne', hogy az AFL-CIO országos vezetősége moz­gósítsa a szervezett mun­kásokat országszerte. Aggodalommal olvastuk a N.Y.Times aúg.l3.-i számában az AFL-CIO országos vezetőség szó­szólójának, Murray Seeg- ernek a kijelentését: "Ta- Lynn Williams mogatjuk a W.-P. munka- acélmunkások sok sztrájkját, de a Fede- szakszervezetének ration, mint olyan, nem országos elnöke, sokat tud tenni." Aggasztó jelenség az is, hogy az acélmunkások szakszervezetének vezetősége a Lazard Fréres and Co. Wall Street-i tözsdevállalat "segítségét" veszi igénybe (hatalmas ellenszolgáltatásért) a Wheeling-Pitt vállalattal folyó tárgyalásokon. LAKASKERDES Nem tudjuk a pontos szamot, de tudjuk, hogy nagyon magas. Azokról van szó ugyanis, akik New York városában olyan lakások­ban laknak, ahol télen nincs fűtés, nyáron elviselhetetlen a hőség, a vizvezetekrend- szer elhanyagolt, a falakról mállik a vako­lat, a repedéseken befolyik az esővíz. Szá­muk 700.000. Nem 700.000 egyén, hanem 700.000 család. Ennyit tartanak számon és ennyien remélik, hogy városi, állami vagy szövetségi segítséggel épített laká­sokba juthatnak. Más szóval olyan lakás­ba, amely megfelel a legelemibb követel­ményeknek és amelyért olyan házbért kell fizetni, amennyire a szerény keresetből telik. A kis- es közepkeresetúek lakáskérdése New Yorkban és más nagy városokban a legégetőbb, halasztást nem tűrő probléma. Ezt bizonyítja az 56 éves Mary Finch tragédiája is, aki a bronxi Grand Concourse 840. számú házában lakott. Képtelen volt a házbért fizetni. Martin Hayott városi marsall kilakoltatási rendelettel kereste fel, de Mrs. Finch, ahelyett, hogy átvette volna a bírói rendeletet, bement a hálószo­bájába és agyonlőtte magát. Leánya Victoria, és hatéves unokája, akik a nappali szobában voltak, rémülettel vettek tudomásul a tragédiát. Most már eggyel kevesebben vannak, akik közületi lakasra várnak. Carol Bellamy, a New York Városi Tanács elnöke, aki p’ályázik a polgármesteri tiszt­ségre a novemberi választásokon, javasol­ja a kezdő tanítók fizetésének 33 száza­lékos emelését. A tény az, hogy New York közoktatási rendszere válságban van. Négy­ezer tanítóval van kevesebb, mint amennyi­re szükség van. Egyik magyarázata ennek, hogy egy kezdő tanító évi fizetése 14.000 dollár. AMERIKAI , MAGYAR SZO rt>*á*RáÉÉ»ÉÉÉ>á»Mi A É* AAi MAMA* U$PS 023-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and 1st 2 weeks in August by Hungarian Word,Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003, Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of4March 21. 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési árak az Egyesült Államokban egy évre $ 18.— félévre $ 10.— Kanadabah és minden más külföldi országban egy évre $ 20.— félévre $ 12.— Postmaster?Send address changes to: Hungarian Word,Inc. 130 E 16 St. flew York, N.Y. 10003. 50éves a Társadalmi Biztosítási Törvény Történelmi esemény színhelye volt a Fehér Ház 1935. augusztus 14-én, amikor Roosevelt elnök aláírta a Társadalmi Biz­tosítási Törvényt. Ez volt az első alkalom, hogy minőségi változás jött létre a szövet­ségi kormány és az ország nepe között. A Társadalmi Biztosítási Törvény (Social Security Act) elismerte a szövetségi kor­mány felelősségét, feladatát a nép jóléte, biztonsága iránt. E dátumot (1935. aug.14.) megelőzően, ha egy dolgozo idős korba lépett és képtelen volt munkáját folytatni, sajat magára és családjára, vagy könyör- adományokra szorult. Méltatlan, önérzetet sértő, szomorú és tarthatatlan helyzet volt ez, amely változást követelt. Téves az a felfogás, hogy Roosevelt elnök ezüst tálcán nyújtotta át a S.S. tör­vényt az amerikai nepnek. A szakszervezetekbe, egyhazakba és számos más szervezetbe tömörültek. Kö­vetelték a Társadalmi Biztosítási Törvény be­iktatását.. Nem kétséges, hogy a törvényhozók és az elnök e lépése e század egyik legfon­tosabb ténykedésé volt. Gondoljuk csak el. Az elmúlt 50 esztendőben 115 millió polgár és nem polgár 1.800 millió (közel két trillió) dollár jutalékot kapott. Milliókra rúg azoknak a száma, akik úgy vélik, hogy a S.S. törvény csupán nyug- dijjárulékot ad. Nem tudják, hogy a hosszan­tartó betegségben szenvedők, vagy az üzem­ben megsérültek, valamint az özvegyek és 18 éven aluli gyermekeik is élvezik a Társadalmi Biztosítási Törvény előnyeit. Voltak, akik ellenezték a törvényt és azt mondták, hogy ez szocializmus. Vannak ma is, akik ellenzik. Reagan elnök egyi­ke azoknak, akik azt mondják, hogy a tár­sadalmi biztosítás ne legyen altalános, hanem mindenki maga határozza el, haj­landó-e résztvenni benne. Sok fiatal azt hiszi, hogy a S.S.-re befi­zetett adó túl magas, mások azon félel­müket hangoztatják, hogy a S.S. csődbe megy, mielőtt ők elérik a nyugdíj korha­tárt. Ezek a feltevések tévesek. A S.S. szilárd alapokon nyugszik. Az elkövetkező évek­ben nemcsak fenn kell azt tartani, de mó­dosítani kell, hogy az alacsony nyugdijat azok részére, akiknek nincs más jövedel­mük (mint például a privát vállalatoktól kapott nyugdíj) felemeljék. A Medicare és Medicaid helyett egy Nemzeti Betegbiztosítási törvényt kell beiktatni, ami fedezné minden lakos orvo­si, kórházi költségeit és a beteg részére szükséges gyógyszert. Ilyen törvény eletben van számos ipari­lag fejlett országban. Miért nem itt, a vi­lág leggazdagabb országában? Ötven évvel ezelőtt történelmet irt a nép, amikor elei­re keltette a Társadalmi Biztosítási Tör­vényt. Ma, fél évszázad után? elérkezett az idő arra, hogy követeljük es valóra váltsuk az ország egyik legégetőbb problémájának megoldását, - országos betegbiztosítási törvény beiktatását. L.I. Újítsa még előfizetését!

Next

/
Oldalképek
Tartalom