Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-07-11 / 28. szám

Thursday, July 11. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. “MINDENT TUDNI AKAROK" “A szép Amerikáért” A költségvetések mindig több igazságot mutatnak, mint a szépen elmondott beszé­dek. Az 1986. évi Reagan költségvetés nyers számai világosan meghazudtolják az elnök televízióra készült retorikáját. Reagan elnök azt mondja, közeledünk ahhoz, hogy kiváló nemzet legyünk." A tények azonban csúnya Amerikát mutat­nak, olyan országot, amely, nem jellegze­tesen, üldözési mániában szenved, elérhetet­len hadi elsőbbségre törekszik, nem törő­dik az óriási deficit veszélyeivel, és úgy külföldön, mint belföldön, az emberi szük­ségletekkel. Olyan Amerika lettünk, ami­lyennek soha nem akartunk lenni. Egyrészt a kormány a belföldi progra­mokban nagy méretű csökkentésekre törek­szik, melyek káros hatással lesznek majd­nem minden amerikaira, különösen nőkre, gyermekekre, tanulókra, öregkorúakra, farmerokra és városiakra. Másrészt fegy­verekre óriási költségnövekedést ajánl, ami destabilizálja azt is, ami az elriasz- tási taktikából még megmaradt, érvény­teleníti a meglévő fegyverkorlátozási egyez­ményeket és szövetségeseinket épp annyi­ra fenyegeti, mint állítólagos ellenségein­ket. Kell, hogy megkockáztassuk az alapjá­ban jő amerikai jellemet? Kell, hogy mili- tarizált társadalommá váljunk? Erre csak nemmel válaszolhatunk. A katonai erő iránti mániánk aláássa a gazdaságot. Oko­sabb lenne úgy kezdeni, hogy kiküszöböl­nénk a pazarlást a Pentagonban, amivel milliókat, sőt milliárdokat lehetne meg­takarítani, ha józanabbul közelítenénk meg a nemzetbiztonság legalapvetőbb kérdéseit. Mivel planétánk életfenntartó rendszerét nem több, mint 250 nukleáris robbanófej­jel el lehetne pusztítani, miért helyezünk el belőle 10 ezret most és gyártunk 4 ezer­rel többet 1988-ig? Ha az a célunk, hogy elkerüljük a nukleáris háborút, miért köl­tünk közel 20 milliárd dollárt ez évben arra, hogy destabilizáló fegyvereket, mint a Trident D-5, az MX és a Pershing II helyez­zünk el, ami csak n&veli a háború lehető­it? , , Miért szükséges 40 évi beke es majdnem két évtizedes Kelet-Nyugat-i detente után, hogy több, mint 300.000 főnyi hadsereget és 6000 taktikai nukleáris fegyvert helyez­zünk el Európában? Ha szövetségeseinkkel az egységet valóban meg akarjuk védeni, kell, hogy az amerikai-európai viszonyla­tokban a súrlódásokat okozó dolgokkal tö'rődjünk, például: a magas amerikai kamat­lábbal és a mindkét oldalról növekvő védő­vámokkal. Ha a harmadik világ országai - akar kon­zervatívok, akár radikálisok - normális politikai és kereskedelmi viszonyt akar­nak fenntartani velünk és hadi veszélyt nem jelentenek, miért kell, hogy evente 59 milliárd dollárt költsünk haderőkre, melyek behatolnának ezekbe az országok­ba? Ha az a célunk, hogy csökkentsük a szovjet befolyást, miért kergetjük az olyan országokat, mint Nicaragua Moszkva kar­jaiba? Ha a demokráciát és a stabilitást komolyan akarjuk védelmezni, meg kell szüntessük a diktátorok hadi támogatását és támogatnunk kell a gazdasági segítés­hez szükséges nemzetközi programokat. Ez a megközelítés - nukleáris arzenálunk redukálása, tengerentúli hadi elkotelezett- segünk csökkentése és egy nem interven­ciós politika követése - a külpolitika alap­vető újra - irányítását kívánja meg. Az ilyen megközelítés 470 milliárd dollárt "Századunk egyik betegsége a könyvek nagy száma: úgy megtöltötték a világot, hogy nincs ra reményünk, valaha is meg­emésszük őket." Az idézet 1613-ből való! Ami a megdöbbentő: már akkor kétséges­nek tűnt, hogy az ember képes lesz átrág­ni magát az ismeretek hatalmas tömegén. Mit remélhetünk ma? Meghökkentette tálán az 1613-as évszám? Francis Bacon már 1597-ben megfogalma­zott egy azóta szállóigévé lett mondást: "A tudás hatalom". Tőle származik az a bölcsesség is: "Szerszámra és segédeszköz­re szükségé van az értelemnek éppúgy, mint a kéznek." Akkor hiányoztak a segéd­eszközök, ma viszont rendelkezünk velük. Közülük kétséget kizáróan a legprodukti- vabbnak a személyi számítógép bizonyult. Jóllehet megszületése óta meg tiz év sem telt el, az emberi életre gyakorolt hatása a' nyomdagép feltalálásához mérhető. Csu­pán annyi a különbség, hogy a könyv az ismeretek passziv tárolója, mig a személyi számítógép aktivan bekapcsolja az ismere­teket a termelési folyamatba. A személyi számítógépek programjaiban szereplő in­formáció azonnal mÜkö’dni kezd.- Mindaz, amit az elmúlt tízezer évben kigondoltak, leírtak, kőbe véstek^ papirusz- tekercsre fogalmaztak, a számítógépek nyelvén elfér egyetlen köbméternél kisebb magnestárolóban. A személyi komputerek társadalmi szem­pontból fontos mellékhatása, hogy sokan lakásukból ki sem mozdulva dolgozhatnak. Ez különösen a nÓknek előnyös, akik kény­telenek megosztani idejüket a háztartás, a gyermekneveles, a szakmai érdek és a családi költségvetés egyensúlyban tartá­sának sokszor nem éppen könnyű gondjai között. Mire való a mindentudás, ha meg a sokat tudás is kétséges ajándék. A személyi számitógép, alkotója, Steve Jobs szerint megszabaditja az embert a rutinmüveletektől, és lehetővé teszi, hogy csak a legfontosabbal foglalkozzunk: azt csináljuk, amit jobban tudunk, mint bár­melyik általunk létrehozott műszer. De a mindentudás elvileg elérhetetlen a leg­nagyobb számitóközpontok hálózata számá­ra is.- De mi módon követhető nyomon a szá­mítógépek századának világa agyunk kapa­citásával? Anatole France azzal utasította el a percenként 150 szó leírására képes gyorsirónó segítségét: "honnan vegyek magának ennyi szót?" Byron pedig igy hárí­totta el azokat, akik több munkára sarkall­ták: "Nem lehetek a nap 24 órájában zse­niális, mert nem marad időm borotválkoz­ni." takarítana meg a következő öt évben és több mint 1 trillió dollárt az utána követ­kező öt évben. Okosan felhasználva, más­fél trillió dollár a következő évtized folya­mán, modot adna, hogy redukáljuk a defi­citet, modernizáljuk az alapiparokat, pénz­zel lássuk el a magas technológiai fejlesz­téseket és ujraképezzük a munkájukból kiesett dolgozókat. Elkezdhetnénk újjáépí­teni országutainkat, hidainkat, lakóházál­lományunkat és visszaadnánk polgáraink­nak emberi méltóságukat. Megszabadul­hatnánk a csúnya Amerika képétől és újra lehetővé tennénk egy növekvő, versenyképes es törődő társadalom létrehozását. (Kivonat Archibald L. Gilles cikkéből a N.Y. Times-ban.) LÉPÉST TARTANI A KORRAL- J. Catlle kanadai újságíró hasonlóan fogalmazott: "Nekünk, dinoszauruszoknak, akik ülünk a régimódi* írógépek fölött és kipréseljük agyunkból a napi penzumot, vagy ( ülünk íróasztalunknál, kezünkben a muzeális tárggyal, a ceruzával, néha dolgunk akad az elektronikus információk­kal foglalkozó közleményekkel is, az olyan hírekkel, hogy a kongresszusi könyvtár belefér egy cipŐsdobozba... ( EttÓl aztán forogni kezd előttünk a világ." Meg kell szabadulnunk azoktól az elképzelésektől, hopjy az új műszerek bonyolultságuk miatt szamunkra nem hozzáférhetőek. Az elektronika szédítő gyorsasaga úgy­szólván hipnotizálja az embereket, mert ez a gyorsaság mas; mint a mi megszokott életritmusunk. A személyi számitógép azonban nem erőszakolja ránk az ő ütemét, nem hajszol bennünket, sót éppen ellenke­zőleg: időt takarít meg a nyugodt gondol­kodáshoz, sót ha úgy tetszik, a borotvál­kozásra. A mindennapjainkra jellemző lélekölő rutinfeladatok elvégzését vállal­ja a személyi komputer, s ez azért lényeges^ mert a rutinmunkák manapság az alkotó munkát végzők feladatainak több, mint 75 százalékát teszik ki. Egyre _ hevesebbé válik a dél-afrikai fe­kete bányászok harca a béremelésért. A múlt heten a rendőrség gumigolyókkal lőtt bele egy 20.000 főnyi tömegbe. Egy embert megöltek, a sérülések számáról nem adtak ki jelentést. MOST KAPHATÓ ORSZÁG H LÁSZLÓ legújabb kiadasu ANGOL-MAGYAR ÉS Magyar-Angol NAGYSZÓTÁR Kötetenként csak $ 17.­Küldje be rendelését az alábbi szelvényen: AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Küldjék meg részemre............................ Mellékelek érte $............. Név: .................................................... Cim: .........................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom