Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-10-10 / 38. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Thursday, Oct. 10. 1985. PÉNZ - KÖZGAZDASÁG PÉNZSZŰKÉBEN A ROCKEFELLER CSALÁD Kanada, a lehetőségek piaca Kanada a világ országai között a hetedik helyen áll az egy lakosra jutó külkereske­delem nagyságát tekintve. S mivel ez a gazdag ország - az egy fore jutó bruttó nemzeti termék hozzávetőlegesen 13 ezer dollár bevitelének alig 3 százalékát veti korlátozások alá, a külkereskedők között egyenesen "álompiacnak" számit. A magyar-kanadai kereskedelmi kapcso­latok színvonala alapján mindazonáltal nehezen juthatna bárki is a fenti következ­tetésre. Evek óta mintegy 42 millió dollár körül mozog a kölcsönös áruszállítások értéke. Igaz, a magyar kivitel nagysága rendre meghaladja a kanadaiak itteni érté­kesítéseit: az elmúlt esztendőben például 10 millió dollár volt a magyar kereskedelem többlete. Kanada Magyarország számára tovább­ra is csak a nagy lehetőségek piaca. A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok stag­nálásában szakértők szerint az is közre­játszott, hogy a nyolcvanas évek elején a magyarok egyesült államokbeli értékesí­tései gyors ütemben felfutottak, s viszony­lag kevesebb termék jutott Kanadára. (Az­óta ugyanis, hogy az USA 1978-ban megad­ta Magyarországnak a legnagyobb kedvez­mény elvét, az Egyesült Államok a tőkés partnerek között a negyedik helyre lépett előre a rangsorban.) Kanada felfedezésének eppen csak a kezdeténél tartanak a magyar cégek: mindössze kilenc kooperációs szer­ződés van jelenleg érvényben ottani válla­latokkal. Említésre méltó a Számítástech­nikai Koordinációs Intézet (SZKI) együtt­működése a torontoi Logicware társasag­gal. Az SZKI az egyik legújabb, ötödik generációs programozási nyelvét, az MPro- lógot értelmező szoftver programcsomag­ját adja el az észak-amerikai országban. Az október elején Montrealban, Torontó­ban és Calgaryban a Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésében sorra kerülő Magyar Napok jó alkalmat nyújtanak a magyar aruk és szolgáltatások további megismer­tetésére. JÓ KANADA KÜLKERESKEDELMI MERLEGE Kanadában, mint más fejlett nyugati országokban, vannak, akik azt állítják, hogy az ipari munkások magas bére az oka az ország külkereskedelmi deficitjének. Bizonyítja, hogy e felfogás tévés, ha megvizsgáljuk Kanada külkereskedelmi mérlegét az elmúlt években. 1961-ben 174 millió dollár töblettel zá­rult a mérleg, 1964-ben 701 millióval, 1968- ban 1,5 billióval, 1970-ben 3 billióval, 1980— ban 8,8 billióval és 1983-ban 18 billióval. 1985-ben pedig - a jelek szerint - a külföld­re szállított árúkból gyártmányokból és termékekből a bevételtöbblet meghaladja a 20 billió dollárt. Kanada főleg olajat, fát, papirt, autóalkatrészeket ad el a világ­piacon. Az ország közgazdászai arra törekednek, hogy számos más gyártmányt tegyenek versenyképessé. Az olasz kormány javasolja a társadalmi juttatások megnyirbálását, azzal az indok­kal, hogy ez szükséges az infláció meggát- lására. Nem vicc: Rockefellerének pénzre van szükségük. Az elmúlt ót emberöltőben a család olyan népessé vált, jövedelme pedig annyira összezsugorodott, hogy nagy­birtokának túlnyomó részét el akarja adni, hogy ismét mozgatható tőkével rendelkez­zék. Az amerikaiak először nem akartak hin­ni a fülüknek, amikor megtudták, hogy a Rockefellerék pénzszűkében vannak. Számukra és a világon élő emberek több­sége számára - a Rockefeller név még mindig egyet jelent a mérhetetlen gazdag­sággal. A valóság azonban máskent fest. Mint a Wall Street Journal irta, sok család­tag pénzszűkére panaszkodik, es keresi a módját jövedelme növelésének. Bár egyik családtag sem tartja szegénynek magát, sokan közülük úgy érzik, az anyagiak korlá­tozzák szabadságukat. A családi vagyon legnagyobb része a New York-i Rockefeller Centerbe van befektetve, felhőkarcoló irodaházak óriási komplexumába, Manhattan szivében. A Rockefeller Center nyolc utcából áll. Vélhetően ez a világ legértékesebb összefüggő házcsoportja es ingatlana. Mégis, bármennyire hihetetlenül hangzik: a Wall Street Journal közlése szerint a Rockefeller Center nevetségesen kevés profitot hoz a konyhára. A tekintélyes pénzügyi lap becslése szerint az évi bevé­tel 20 millió dollárra rúg, ami valamivel több, mint 1 százalékos kiaknázási hányad­nak felel meg. John D. Rockefeller 79 élő leszármazott­jára tehát egyenként 250.000 dollár jut evente. Ez az összeg kétségtelenül nem kutyagumi, de az összes adó levonása után nem sokkal több marad belőle, mint ameny- nyit a New York-i közigazgatásban dol­gozó hivatalnokok némelyike keres. Nem csoda tehát, hogy Rockefellerék elégedet­lenkednek. Az idősebb John ( D. Rockefeller, aki 1839-től 1937-ig élt, es aki a családi vagyont megalapította, nyilván álmában sem gon­dolt arra, hogy Öt emberöltő múltán leszár­mazottjai (viszonylag) szegények lesznek. A csőd elkerüléséért SZÖUL. A Világ Bank és a Nemzetközi Va­luta Alap képviselői és ót nemzet: az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Japán és az NSZK pénzügyminiszterei egy itt tartott összejövetelen James A. Baker, USA pénz­ügyminiszter javasolta, hogy a Világ Bank nyújtson újabb hitelt a fejlődő országoknak, amit azután nemzetgazdaságuk felépítésé­re fordítanak. Baker abban a hiszemben tette javaslatát, hogy ez megoldja a fejlődő országok pénz­ügyi válságát, képesek lesznek visszafizet­ni a kölcsönöket és ezzel elodázzák a nemzet­közi pénzválságot. Ugyanakkor Chun Doo Hwan, DÓl-Korea elnöke visszaállította diktátori politikáját, letartóztatták és börtönbe vetették az ellen­zéki pártok vezetőit, elbocsátották állásuk­ból azokat, akik felemelik szavukat Hwan elnök uralma ellen. A letartóztatottakat kínozzak a börtönökben. John D. Rockefeller a semmiből indult, megalapította a Standard Oil társaságot, és mar az elsÓ világháború előtt egy akkor­tájt hihetetlennek tűnő vagyont: 900 mil­lió dollárt halmozott fel, ami a mai árfo­lyamon számítva körülbelül kilencmilliárd dollárnak felel meg. Fia, John D. Rockefeller ót trösztbe fektette a vagyont. A harmincas évek ele­jén ezek a trösztök finanszírozták a Rocke­feller Center építését, amelybe ma a csa­ládi vagyon túlnyomó része Összpontosul. Nem törődvén a szakképzett vagyonke­zelők tiltakozásával, akik a megmaradó vagyonból egy korszerű tejkonszernt akar­tak létesíteni, a család tagjai elhatároztak, hogy eladják a Rockefeller Center rész­vényeinek 60 százalékát. Remélik, hogy így egymilliárd dollár értékű mozgatható tőkéhez jutnak. Ezt a pénzt úgy akarják befektetni, hogy több térüljön meg belőle, mint eddig, s nagyobb osztalékokat lehessen belőle ki­fizetni a családtagok között. A részvények eladásának tervét támogatja David Rocke­feller, a jelenlegi családfő, aki sokáig a Chase Manhattan Bank feje volt, de már nyugállományba vonult. Mint a Wall Street Journal kiderítette, a Rockefellerék már hat évvel ezelőtt eladták a Rockefeller Center hat száza­lékát, hogy pénzhez jussanak. A részvénye­ket az olasz Agnelli nagytőkés család (Fiat) es Belton Kleberg Johnson texasi állatte­nyésztő vásárolta meg. Az idősebb John D. Rockefeller negyedik és ötödik generációbeli leszármazottainak többsége nem érdeklődik üzleti kérdések iránt. A legkülönbözőbb pályákon tevékeny­kednek. Egyikük teológus, egy másik fil­met forgat, a harmadik festő. Bostonban él egy Rockefeller-örókösnö, aki élete célját egy Svédországban kifej­lesztett organikus WC népszerűsítésében véli felfedezni. Ez a WC viz nélkül műkö­dik, folyékony baktériumokat telepítenek a csészéjébe, amelyek hangyaszorgalmú munkával humusszá alakítják át az emberi szervezet ürülékét. A pénznek nincs sza­ga - ez az alapelv kétségtelenül az idősebb Rockefellertől sem volt idegen. Kitűnő Hentesáru TIBOR’S MEAT SPECIALITIES (VOLT MERTL) Hentesüzletében mindenféle jó kolbász, jó hurka, szalámi, friss húsok stb. HAZAI MÓDRA KÉSZÍTVE KAPHATÓK 1508 Second Ave (78-79 utcák között) NEW YORK, N.Y. Tel: 744-8292

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom