Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-12-06 / 46. szám

Thursday, Dec. 6. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. EMLÉKEZÉS MÁRTÍROKRA Negyven éve történt. 1944. október 15-én a Horthy-féle háború­ból való kiugrási kísérlet kudarcot vallott, majd a német fasiszták közreműködésével Szalasi átvette a hatalmat. Ezután irtó­hadjárat indult a hazafiak, az ellenállókkal szemben. A németek letartóztatták Bajcsy- Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőt, majd 1944. november 22-én Tartsay Vilmos lakásán, a Kiss János altábornagy által vezetett katonai szárny tagjainak kezén kattant a bilincs. Ezután jöttek a kivégzé­sek... Negyven éves évfordulóra készülve a szerencsés GOCli TIBOR RIPORTJA túlélőket keres­sük. Ketten vannak még eletben, a halálraítélt Almásy Pál ny. altábornagy és Tartsay Vilmosné, a mártír özvegye. Almásy Pállal szerettem volna egy interjút készíteni. Régóta ismerem, soproni öreg­diák, a kadetiskolát Sopronban végezte. Tárcsázom a számát, bejelentkezik. Mon­dom a nevemet és szándékomat. Határo­zottan leszögezi, jelenleg senkinek sem nyilatkozik, még belföldi lapnak sem. Tar­tottam már előadást, ismered a történe­teket. Különben pedig rövidesen megjele­nik memoárkötetem, a Sopronkőhidai Nap­lóm. Majd olvasd el és irjal róla, ezután beszélgethetünk. Addig használd fel emlé­kezetedet, jegyzeteidet és a rólam meg­jelent írásokat. Simonffynak bőven nyilat­koztam. Hozzáteszi, hogy ő életben maradt, s nem nagyon szereti a publikációt. Nézzük az eseményeket. Letartóztátá- suk után a hírhedt Margit körúti Fegyház- ba kerültek. Jegyzőkönyv, 1944. december 6-8., a hűtlenség miatt vádolt Bajcsy-Zsi- linszky Endre és társai ellen a Magyar Kir. Honvéd vezérkar főnőkének bíróság­nál indított bűnvádi ügyben megtartott tárgyalásról. Jelen vannak: Dr. Vargyassy Gyula altábornagy, elnök, Dr. Dominich Vilmos hadbíró őrnagy, tárgyalásvezetö, Hajnacskőy László csendőr-ezredes, a haditörvényszék tagja, Herman Gyula t. karp. őrmester, Széli Miklós t. karp. őr­mester. Ügyvédek, védők és az előzetes letartóztatásban lévő terheltek: \ Bajcsy- Zsilinszky Endre, Kiss János, Dr. Tartsay Vilmos, Révay Kálmán, Makay Miklós, Nagy Jenő, Almásy Pál, Balássy Miklós, Schreiber Robert, nemes Tóth István, Kő­vágó József. (Az Ellenállási Mozgalom vezetői. -G.T.) A vádlottakat a tárgyalásvezetö kihall­gatja. Az I. rendu vádlott Bajcsy-Zsilinszky Endre kijelenti, hogy a vádat megértette, bűnösnek nem érzi magát, mert legjobb meggyőződése ( szerint, tudatosan és az ország érdekeben cselekedett... Elismeri, hogy a mozgalom, amelynek szervezését átvette, a mai rendszer és a harcoló nem­zet ellen irányul, de ő úgy érezte, hogy a háborúból s a németek oldaláró^ az orszá­got el kell szakítani, ha kell erőszakkal is. Mindig ellensége volt a i meteknek és politikájuknak, ezért tartó .atták le a németek... Elmondta, ö katonai dolgok­kal nem foglalkozott, ezt a katonai vonal vezetőjére, Kiss János altábornagyra bízta, akit azért vett magához. Majd Bajcsy-Zsi­linszky védője előterjeszti, hogy mint az iratokból is kitűnik, Bajcsy-Zsilinszky az országgyűlés tényleges tagja, ezért csak akkor vonható eljárás alá, ha a mentelmi bizottság őt kiadja. Tudtával ez nem tör­tént meg. Másnap folytatták a tárgyalást, de az I. rendű vádlott, Bajcsy-Zsilinszky nincsen már a vádlottak között, az ő ügyét a mentel­mi jog alapján elkülönítették. (B.-Zs. Endre külontárgyaláson is kijelentette: - Amit tettem, hazafias cselekedet. Önök meg fogják érni, én már nem, hogy a németek a háborút csúfosan elveszítik, és a velük küzdő magyarság is elpusztul. - Révay Kálmán naplójából.) A december 7-i tárgyaláson vitéz Kiss János ny. altábornagy kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a legjobb meg­győződése szerint cselekedett akkor, ami­kor a mozgalomhoz csatlakozott. Előadja továbbá, hogy vállalta a katonai vezető szerepét azért, mert erre régi baratja és bizalmasa, Bajcsy-Zsilinszky Endre kér­te fel és meggyőződése volt, hogy ezzel a nehez helyzetben lévő hazáján segíteni tud. A közüzemek és a hidak hadászati robbantásának megakadályozását, ezt nem annyira erőszakos utón, mint inkább mű­szaki beavatkozással kívánták végrehajta­ni, és ehhez az előkészületek és a megbe­szélések megtörténtek. A III. rendű vádlott, Tartsay Vilmos is kijelenti, nem érzi magát bűnösnek. S igy a többiek. A VI. rendű vádlott Nagy Jenő, valamint a VII. rendű vádlott Almásy Pál is. Margitkörúti fegyhaz. 1944. december 8. A M.Kir. Honvéd Vezérkar Főnökének bírósága meghozza az Ítéletet vitéz Kiss János altábornagy és társai ügyében. ítélet: A II. rendű vádlottat, vitéz Kiss János ny. altábornagyot, a III. rendű vádlottat, Dr. Tartsay Vilmos ny. vezérkari századost, a IV. rendű vádlottat, Révay Kálmán ny. századost, az V. rendű vádlottat, Makay Miklós karp. őrmestert (a Nitrokémia Ipar­telepek igazgatóját), a VI. rendű vádlottat Nagy Jenő ezredest, mint a VII. rendű vád­lott Almásy Pál alezredest, mint vádlotta­kat a bíróság bűnösnek mondja ki. Ezért őket az idevonatkozó paragrafusok alap­ján lefokozásuk és a honvédségből való kicsapásuk mellett kötél által végrehajtan­dó halálbüntetésre Ítéli. Almásy Pál igy emlékezik: Az első sor­ban álltam Kiss Jánossal és Nagy Jenövei. Dominich megkezdte az Ítélet felolvasá­sát, amelyből kiderült, hogy hatunkat kötél általi halálra Ítéltek, őszintén mondom, hogy megállott az eszem, gondolkozni sem tudtam... Az ítélet indokolásából alig ertettem meg valamit... Ezután D.V. hadbíró Őrnagy, tárgyalas- vezetÖ ismét feláll és bejelenti: A rogtön- itélö bíróság kegyelmi bírósággá alakult át és a kötéllel végrehajtandó halálbünte­tés két órán belüli végrehajtását rendelte el vitéz Kiss János altábornagy on, Nagy Jenő vezérkari ezredesen és Tartsay Vil­mos nyugállományú vezérkari századoson. A M.Kir. honvédvezérkar főnökének helyet­tese, mint illetékes parancsnok, továbbá a M.Kir. tárcanélküli miniszter mellé be­osztott tábornok, mint illetékes parancs­nok, Almásy Pál alezredes, továbbá Révay Kálmán nyugállományú százados es Makay Miklós polgári egyén tekintetében kegyel- mezesi jogukkal élve a halálbüntetést 15 évre, illetőleg az utóbbiaknál 10-10 évi fegyházbüntetésre változtatta át... Almásy Pál: A tárgyalás befejezése után Kisshez, Nagy Jenőhöz, majd Tartsay Vili­hez mentünk, s férfiasán elbúcsúztunk. Kissé zavaros emlekek maradtak csak erről bennem... A fogház lépcsőjénél még egyszer elbúcsúztam Kiss Janos bácsitól, aki kemény kézszoritással és a "Mamának kezét csóko- lom"-mal búcsúzott el tőlem. Révay naplójából: Megrázó búcsú, kéz­szoritás. Tartsay Vilmos magához ölel s azt mondta: amit megkezdtünk, folytas­sátok és vigyázzatok a feleségemre... Tartsaynének egy csendőr odaszólt, a hullát majd holnap kapja meg, de még a "hulla" fogta feleségének a kezét! 1944. december 8-án 14 órakor Tartsay Vilmost, majd Nagy Jenőt és végül Kiss Jánost - akinek látnia kellett másik két társának az akasztását, lógását - kisér­ték a bitófa alá. Almásy Pál: Három nappal Kiss Jánosek kivégzése után, december 11-én izgatott járkálás, sürgés-forgás kezdődött a fogház­ban. Révayval, Makayval egy zárkában voltam, és úgy délután fél háromkor ki- szólitottak. Sejtettük, hogy elszállítanak bennünket a már bekerítés alatt álló Bu­dapestről... Mikor már tele volt az autó­busz, külön őrök kisérték le Bajcsy-Zsilinszky Endrét... A Hárs-hegynél légiriadó volt, megálltunk és kiszállhattunk és egy Tarpá- ról való őr közölte "Bandi" bácsival, ha a képviselő ur eltűnne az erdőben, ők nem fognak ralöni... Megindult a rábeszélés, hogy mentse meg életét a magyar jövő számára, ö azonban hajthatatlan maradt és azt mondta: "Áldozatommal példát aka­rok adni nemzetemnek... Ha Kiss János és társai meghaltak a nemzetért, nekem sem szabad élnem." Végül is, amikor a vitázó felek kimerültek, megszólalt érces bariton hangján: "Felszántom a császár udvarát..." Sopronkőhida: Bajcsy-Zsilinszky Endre bírósági tárgyalását december 23-án tar­tották^ ítélet: halál. ( Almásy Pál: Bandi bácsi siralomházát a harmadik emeleti cellájában rendezték be. Révay Kálmán, Makay Miklós, én és még néhányan meglátogathattuk életének utolsó éjszakáján. Tiz percet lehettem benn nála. Nyugodt hangon hivott fel mind­nyájunkat arra, hogy sohase legyünk hűt­lenek ahhoz az eszméhez, amelyért Kiss János és társai életüket áldozták... És ime, holnap ö is, éppen Jézus Krisztus születésnapjának elŐünnepén hal meg a nemzeti függetlenség, a szabadság eszméi­ért. Nyugalma egyszerre felemelő és döbbe­netes volt. Bárdosi lelkész az éjszaka folya­mán órákat töltött vele. Bandi bácsi úr­vacsorát vett magához, levélírással, elmél­kedéssel töltötte hátralévő óráit. Hajnal­ban, amikor zárkámból az iroda felé tartot­tam, egyszerre csak megpillantottam öt, amint két katona őrizetében a falnak for­dulva hátratett kézzel állt, várva, hogy a sorfal megérkezzen, és a vesztőhelyre, a bitó alá kisérje. 1944. december 24-én reggel végeztek ki. Utolsó szavai ezek voltak: "Istennek két szeme van, mindent lát! Éljen Magyarország!" Almásy Pál nyugalmazott altábornagy itt él egyedül Budapesten, zuglói kis lakásá­ban. Megírta, Összeállította Naplóját és özv. Tartsay Vilmosnéval együtt részt kíván venni a 40 éves évfordulókra rende­zendő megemlékezéseken. Egyik szemé­vel 15 éve nem lát, a másik szeme látása is csökkent, úgyannyira, hogy az utolsó korrektúrákat már segítséggel tudta csak elvégezni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom