Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-07-19 / 29. szám

2. AMÉRIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 19. 1984. CL Vadász Ferenc kitüntetése BUDAPEST. Az Elnöki Tanács Vadász Ferencnek, a Népszabadság rovatvezető­jének több évtizedes közéleti és munkás­mozgalmi tevékenysége elismeréseként, nyugalomba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta. A kitüntetést a Parlamentben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Berecz János, a Nép- szabadság főszerkesztője. • NEW YORK, N.Y. 27 privát kórház és 11 ápolóctthon (Nursing Home) 49.500 alkal­mazottja sztrájkba lépett, miután nem jött létre uj kollektiv munkaszerz&des. 17.000 kórházi beteg és 5.000 idős nélkü­lözi szolgáltatásukat. ( A szakszervezet 1199. helyi csoportjá­hoz tartozók 10-10 százalékos béremelést kérnek a két évi szerződős folyamán. A kórházak vezetői 3%-os emelést javasol­nak. A szakszervezet követelése, hogy minden alkalmazott kéthetenként kapjon szombat-vasárnapi munkaszünetet. A tár­gyalások megszakadtak a két fél között, ami hosszabb sztrájkra enged következtetni. POLITIKAI FÖLDRENGÉSEK (folytatás az 1. oldalról) ba léptek és megbénítottak az ország kül­kereskedelmének jelentékeny részét. Ezzel egyidöben a vasúti munkások is megtagad­ták a szén szállítását. Az angol munkások e példát mutató egységes fellépése válságba hozhatja a Thatcher-kormányt. A nép többsége mél­tányosnak tartja a bányászok követelését: munkában tartani a bányákat, még akkor is, ha egyes bányák nem termelnek profit­ra. ElsÖbbrendiinek tartják a bányászok munkában tartását, mint a profitra való termelést. Thatcher miniszterelnöknó gyűlésre hívta a kormányt, ahol "rendkívüli lépése­ket" javasol a sztrájk letörésére. Egyes befolyásos körök szerint tárgyalni fogják a katonaság kihívását. Ha a miniszterel­nöknő erre a lépésre szánja magát, általá­nos sztrájkot provokálhat. A bányászok győzelme létkérdése az angol munkásmoz­galomnak. Ha a munkások szolidaritása törhetetlennek bizonyul, a sztrájk győze­lemmel fog végződni. AMERIKAI ~ , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and first two weeks in August by Hungarian Word, Inc. 130 East 16 St. Néw York,NY 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec.31. 1952 under the .Act of March 31. 1879, at the P.O. of New York, NY. Edited by the Editorial Board Subscription in the USA: One year $ 18.- 6 months $ 10.- In Canada and other countries: One year S 20.- 6 months $ 12.- Postmaster: Send address changes to: Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York,N.Y. 10003. Tasnády T. Álmos: Óriási tüntetés Párizsban- Helyszíni PÁRIZS. A szervezők számítása szerint több, mint másfélmillió ember vett részt a Savary-törvény ellen tiltakozó párizsi tömegtüntetésen. A tüntetőket a kora reggeli éráktól mintegy hatezer autóbusz és százötven különvonat szállította a fran­cia fővárosba, ahol egyesek szerint csaknem kétmillióan vonultak a Bastilletérre, ami egyben a század legnagyobb lélekszámú franciaországi tömegtüntetését jelentené. Egyébként véleménykutatások kimutat­ták, hogy ez a tömeg jórészt nem is volt tudatában annak, hogy mit tartalmaz a törvény, ami ellen tüntetett. A sokat vita­tott Savary oktatásügyi törvény egy szint­re helyezi az u.n. szabad- azaz egyházi oktatást - az állami oktatással. Az állami és a dotált egyházi iskolák közötti szabad választás továbbra is fennmarad, de az egyházi iskolákban működő tanerők ezután kérhetik az állami tisztviselői sztátuszt, riport ­ezzel szemben az állam vállalja a fizeté­seket és a fenntartást. Úgy tűnik, hogy a tüntetők ez utóbbi biztosítékról nem vettek tudomást és a kormányt azzal vádoltak, hogy a szabad - egyházi oktatás sírásója. S miközben a tömegtüntetés szervezői állandóan hang­súlyozták a megmozdulás apolitikus jel­legét, a tüntetők soraiban ott masírozott a jobboldal és a szélsőséges jobboldal tel­jes vezetősége is: Jacques Chaban-Delmans, Jacques Chirac, Giscard volt köztársasági elnök és Simone Veil, valamint a szélső­jobboldali Nemzeti Front vezetője Jean- Marie Le Pen a maga csoportjával a "marxis­ta klerikalizmus" ellen. A francia püspöki kar tagjai bizonyára észrevették, hogy a gondjaikból mások politikai fegyvert kovácsolták, s a tüntetésen nem vettek részt. BEVÁLT ELŐÉRZET Fred Halliday brit újságíró, aki "balolda­linak" tartja magát, úgy döntött, hogy 0 is hallatja szavát a világban tapasztal­ható veszélyes feszültség okairól folyó vitában, s ezért irt egy könyvet( "Hogyan robbant ki és hogyan zajlik a második hi­degháború" címmel. Fred Halliday: The Making of the Second Cold War. London, Verso Editions and NLB 1983. 280 pp. (Ez­zel a kifejezéssel Halliday a nemzetközi helyzetnek a hetvenes évek végén kezdő­dő kiéleződését jelöli.) A szerző az előszóban hangsúlyozza: Írása "kísérlet arra, hogy a Keleten és Nyugaton általában hangoztatott nézetek­kel vetélkedő értelmezést" adjon. *** A könyv gondolata abban az állításban foglalható össze, hogy "a Kelet és Nyugat felelőssége megosztott, de nem egyenlő mértékű." "Nem egyenlő mértékű" azért, mert az Egyesült Államokat és szövetsé­geseit terheli a fő felelősség a második hidegháború kialakulásáért (lásd 45. old.). "Megosztott", mert más eszközökkel ugyan, de mindkét hatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió is "hozzájárult a második hidegháború felidézéséhez, akárcsak az elsőéhez" (lásd 28-29. old.). A felelősség mértékét vizsgálva Halli­day megállapítja, hogy a béke jelenlegi veszélyeztetettségében az Egyesült Álla­mok a "bujtogató", szövetségesei pedig a "támogató" szerepét játszották. A szocia­lista országok szerepét viszont "megengedö- nek" jellemzi (lásd 133. old.). A szerző ehhez még hozzáteszi a következőket: "Abban, hogy a Nyugat lehetőséget kapott a második hidegháború megindítására, a szovjet politikának kritikus (?!) (lásd 133. old.), a kínai politikának pedig "óriá­si szerepe" volt (lásd 165. old.). Az ilyen jellegű szereposztásban a "meg­osztott, de nem egyenlő mértékű" felelős­ség tétele látszólag lényegesen eltér az "egyenlő mértékű felelősség" hamis és elkoptatott tézisétől, amely szerint a tár­sadalmi-politikai lényeget tekintve külön­böző két nukleáris hatalomnak és katonai szövetségnek egyforma "szerep" jut. Sőt mi több, Halliday egyenesen kimondja, hogy nem ért egyet a fenti tétellel, s rá­mutat: a feszültség növekedésének olyan okai, mint a katonai fölényre való törek­vés, a "harmadik világgal" szembeni agresz- szivitás, a gazdasági válság, a katonai gépezet erősödő befolyása, nem a másik félre, hanem éppen az Egyesült Államok­ra jellemző. Ez természetesen igy van. Úgy tűnhet fel, hogy a szerző álláspontja nem nélkülözi az objektivitást, sót hasz­nos. Csakhogy az a baj, hogy Halliday tétele csupán "az egyenlő mértékű felelősség" tézisének legkirívóbb ostobaságaival sza­kit, de egészében nem veti el. Habár az imperializmust és a szocializmust a szer­ző látszólag nem veszi egy kalap alá, tovább­ra is ugyanazt rója fel bünükül: a feszült­ség élezését, az atomháború veszélyének növelését. Egyszóval a különbségek itt nem érintik a lényeget. A szerző számára tehát nincs jelentősé­ge annak, hogy a feszültség okairól szóló kiagyalásokkal, vagy a feszültség valódi okaival van dolga. Ez is, az is alkalmaz­ható az általa vallott koncepció "elemei­ként". Ez a koncepció, ahogy könyvében kifejti, "az osztálykonfliktus-elmélet ki­tágítása odáig, hogy magában foglalja a két egyállamu (!) elméletet a "szovjet fe­nyegetésnek és az amerikai imperializmus fenyegetésének variációiban..." (lásd 31. old.). A tudományoskodó és nem teljesen érthető szakzsargon ellenére Halliday el­gondolása világos: a hazugság és igazság keverésének jogosságát igyekszik alátámasz­tani. Ilyen eklektikus nézetekre épül "a megosztott, de nem egyenlő mértékű fe­lelősség" tétele. *** A könyv előszavában Halliday szinte kér­kedik azzal, hogy "a beke mozgalomban sokan nem fognak egyetérteni az itt leír­takkal". Ezt nem kell vitatni. A szerző nem csalatkozott előérzetében. __ nuomdéan_

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom