Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-07-19 / 29. szám
Thursday, July 19. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. BÁN WITZ CENTRÁLIÁBAN Évekkel ezelőtt a bányászok kanári madarakat vittek magukkal a tárnákba. A kanárik az embernél érzékenyebben reagáltak mérges gázok fejlődésére. Amikor a madárkák támolyogni kezdtek, a bányászok tudták, hogy veszélyben vannak és gyorsan elhagytak a tárnát. Az idén, 1984-ben, ismét kanárikat használnak amerikaiak, nem is a tárnákban, hanem lakásaikban - Centralia városában. A Pennsylvania-i Centrália városkában a következő négy évben a lakosság többségé költözni fog. A jelenlegi 1017 lakos közül több, mint 800 él majd a felajánlott kormány- programmal a földalatti tűz által veszélyeztetett családi házuk megvásárlására és a családok más helyre költöztetésére. Az üresen maradt házakat lerombolják, kb. 43 család azonban nem hajlandó elköltözni. Az utóbbi hetekben 41 családnak ajánlott fel a kormány 22 ezer dollártól 35 ezerig terjedő összeget házukért és többen már néhány héten belül elköltöznek más, közeli városokba. A Philadelphiától észak-nyugatra 90 mérföldre lévő Centráliában a földalatti tűz 22 évvel ezelőtt kezdődött. Egyike ez annak a sok más földalatti tűznek, ami sok helyen elharapódzott. Centralia esete példája annak, hogy mi történhet azokkal, akik mérgezett salaktelepek, vagy más életveszélyes helyek közelében laknak. Bár a talaj felszíne Centráliában nem melegebb, mint más környékeken, a földalatti hőmérséklet több, mint 1000 F.^ fokot ért el, a hö mérésére használt höálló szonda is megolvadt. ( , A tűzzel és az elköltözéssel járó problémák ellentéteket szítottak a város lakosai között. Akik ott maradnak, az elköltözőket pénzéhes opportunistáknak tekintik, az elköltözők pedig ostobáknak nevezik az ottmaradókat. Olyan éles viták, veszekedések folynak, hogy sokan már nem is beszélnek szomszédaikkal. Érthető a nyugtalanság és aggodalom egy ilyen .városban, ahol az állam minden házba monitorokat helyezett el, melyek éles riasztóval figyelmeztetik a lakosokat, ha a házukban a szénmonoxid biztonsági határon felül emelkedik. Némely házban nem biznak a nagy fekete monitorszekrényekben, sem a kormányban, amit az képvisel; ehelyett - mint elődeik - kanári madarat vettek, hogy figyelmeztessék azok őket a veszélyre. Senki sem tudja, hogy a tűz hogyan kezdődött és azt sem, hogy mikor és egyáltalán el lehet-e valamikor oltani. Két évtizeden át az állam és a szövetségi kormánv 16 tűzoltási kísérletre több, mint 7 millió dollárt költött. A legújabb tervek szerint több, mint 42 millió dollár szövetségi segítséggel mindenkit elköltöztetnek, aki el akar menni és a tűz elszigetelésére és terjedésének megakadályozására egy 450 láb mély, 500 láb széles és háromnegyed mérföld hosszú tűzfalat építenek. A lakosok egyike, aki nem szándékszik elköltözni, ezt mondja: " Emiatt a tűz miatt kormánymunkások 22 évig dolgoztak és ez valóságos aranybánya volt a vállalkozóknak." A legújabb összegeket most egyesek arra akarják felhasználni, hogy egy uj Centráliat teremtsenek más helyen a közelben, ahol a város ismét fennmaradhat. Másik nagy kérdés: hogyan befolyásolja a tűz a lakosok egészségét? Sokan különböző káros tünetekről panaszkodnak és aránytalanul sok rákeset fordult elő. Az állam most indít erről vizsgálatot. Ugyanazok a bányák, amelyek valamikor megélhetést nyújtottak Centrália lakosainak, most egészséget, életet fenyegető veszélyt jelentenek. Mivel a régi tárnák minden irányban sok mérföldre terülnek el, nem lehet tudni, hogy akik most a Mount Carmel biztonságába költöznek, nem lesznek-e kénytelenek megint elmenekülni, ha a jövőben a tűz továbbterjed. A lakósok arról beszélnek, hogy az elkoltöztetés és a pénz átvétele után együttes eljárást indítanak a kormány ellen (class action suit). Vannak mégis,akik azt állítják^ hogy nincs pénz, amivel kárpótolva lennenek a sok fáradságért, munkáért és küzdelemért, ami házaik felépítésével járt. Meghökkentő adatok Az atomerőmüvek és a bennük keletkezett sugárzó hulladékok - a megfelelő biztonsági intézkedések szigorú betartásával- nem jelentenek fenyegetést természeti környezetünk és egészségünk szempontjából. Ennek szemléltetésére különös statisztikát szerkesztett a US World Report. A számsor alapján képet alkothatunk az atomkorszak emberét érintő rizikófaktorok tényleges szerepéről. A kockázat mértékét az átlagember életkorcsökkenésével fejeztek ki: Egyedüllét (magányos, családtalan) 2000 nap Dohányzás 2000 nap Rossz anyagi helyzet 1500 nap Képzetlenség 1500 nap TÚltápláltság 900 nap Gépkocsihasználat 200 nap Alkoholfogyasztás 100 nap Üzemi baleset 74 nap Vízbe fulladás 40 nap Hagyományos erőművek 20 nap Orvosi diagnosztika 5 nap Atomerőmüvek 0.04 nap Ugyanakkor a fenti adatsortól jelentős mértékben eltérően az "átlagember" úgy képzeli, hogy életét leginkább az atomerőmüvek és a motorizáció veszélyeztetik. MAGYAR ELNÖK AZ ENSZ KERESKEDELMI JOGI BIZOTTSÁGÁBAN Az ENSZ Kereskedelmi Jogi Bizottsága Dr. Szász Iván kandidátust, címzetes egyetemi tanárt, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetójét választotta elnökévé. Szenátus és a Medicare Pénzügyi szakértők, közgazdászok és politikusok egyaránt bevallják, hogy a szövetségi kormány deficitjét csökkenteni kell, ha el akarunk kerülni egy újabb gazdasági válságot. A szenátus javaslatot dolgozott ki, melyet most hoztak nyilvánosságra. A terv célja 50 milliárd dollárral csökkenteni a deficitet. Emelnék az alkoholra kivetett adót, de adóengedményt adnának a részvényspeku- lansoknak. Az uj adókból eredő jövedelem nem fedezne a szövetségi kormány adósságának még a kamatjait sem. Ezzel egyidőben a javaslat elŐirja a Medi- care-juttatások 11 billió dolláros csökkentését. Más szóval az idős polgárok már amúgyis elégtelen ^orvosi és kórházi kezelése szenvedne ismét. A szenátus e javaslata nem oldja meg a szövetségi kormány deficitjének a problémáját, de növeli a nyugdíjasok millióinak gondjait, hogy mikent fedezzék betegség esetén az orvosi és kórházi költségeket. JAVULÁS-12 MALACCAL Nagy lelkesedéssel jelentette be az elnök a közelmúltban, hogy a munkanélküliség ismét csökkent: az év eleji 7.5%-ról 7%-ra. íme, itt a bizonyítéka intézkedései helyességének, érvelt az elnök. Ez az érvelés egy régi anekdótát juttatott Robert Eisner professzor, a Northwestern University közgazda- sági tanárénak eszébe. Az egyszeri paraszt elment a község lelkészéhez tanácsért tűrhetetlen helyzetével kapcsolatban. A paraszt egy viskóban lakott feleségével es hat gyermekével. "Borzalmas a helyzetem, tisztelete s uram - panaszkodott a paraszt. Ennyi léleknek egy parányi szobában!" A lelkész azt tanácsolta, hogy vegyen be a szobájába négy malacot, lássuk, mi fog történni? A paraszt bevette a négy malacot, de a helyzet természetesen nem javult. Ismét elment panaszkodni a lelkészhez: "Hátha ez a helyzet - ajánlotta a lelkész - akkor vigyél be még négy malacot a lakásodba." Ezt is megtette a jó ember, de ez sem segített. A lelkész még négy malac be költöztetését javasolta. "Jaj, tiszteletes uram, ilyen rossz még sohasem volt." Erre a lelkész azt tanácsolta neki, hogy vigye ki a házból a malacokat, tegye azokat vissza az ólba. , Jött is másnap a paraszt nagy lel- i kendezve: '"Drága tiszteletes uram, most azután minden jóra fordult!" Hát valahogy igy vagyunk a reagani "jobbrafordulással" is. Amikor az elnök bekerült a Fehér Házba, 7.4%-os volt a munkanélküliség. 1982. decemberére az arány 10.6% lett (12 malac a házban). Most ismét 7 százalék körül van. Jaj, de nagy a javulás! Az össztermelés most 8%-nál magasabb, mint Reagan első évében volt, de ez évenként 2.4%-os növekedésnek felel meg, az elÖzó négy év 3.2%- os évi átlagához viszonyítva. Az inflációt csakugyan megállította Reagan elnök, az árak valamivel alacsonyabbak, De három és fél évi adminisztrációja után az ipari munkások átlag bére csupán 2%-al nátt! Ha tekintetbe vesz- szük a társadalmibiztositási adók emelkedését és a kormányjuttatások csökkenését, akkor kérdésessé válik, hogy javult-e az átlagos amerikai dolgozó életszínvonala Regan négy évi elnöksége alatt? A "malacok" a legtöbb esetben bennmaradtak a házban!
