Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-09-20 / 35. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 20. 1984. CAMILLE CLAUDEL 1943. október 19-én halt meg az Avig­non melletti montdeverques-i zárt intézet­ben háromévtizedes rabság után az elhagya­tott Camille Claudel 79 esztendős korá­ban. Halálának hire nem keltett különösebb feltűnést sem a művészek, sem a müértok körében. Kortársai még életében elfeledték, az utókor alig tudott róla valamit. (Most hir­telen az érdeklődés középpontjába került az ígéretes tehetségű művész, Rodin ked­vese, akiről azt írja a Le Monde cikkíró­ja, hogy élete két férfi miatt futott zátony­ra. Rövid egymásutánban két irás jelent meg életéről, s retrospektiv kiállítást is rendeztek müveiből a párizsi Rodin Múzeum­ban. Camille Claudel az ünnepelt francia katolikus költő és drámairó, Paul Claudel nővére, 1864-ben született Franciaország­ban. Az ifjú szobrásznövendék müvei any- nyira megnyerték az akkor 49 esztendős Rodin tetszését, hogy elvállalta a 19 esz­tendős bájos leány tanítását, s rábírta, dolgozzék műtermében. A nagy Mestert megbabonázta Camille szépsége és tehet­sége. Szenvedélyesen beleszeretett. Irányí­totta, dicsérte munkáját, de hagyta, hadd bontakozzék ki önálló stílusa, kifejezési formája. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy Camille nem tudta kivonni magát Rodin művészetének befolyása alól. A Mester az idő tájt dolgozott két leg­nagyobb kompozícióján, a Calais-i polgá­rok és a Pokol kapuja cimü müvén. Meg­kérte tanítványát, segítsen az egyes rész­letek kidolgozásában. Rábízta - s ez Rodin esetében beszédes bizonyítéka az elisme­résnek - egy-egy alak kezének, lábának megformálását. A Mester és a tanítvány érzelmei és munkakapcsolata két évtize­den át tartott. A kettőjüket összefűző szenvedély azonban idővel keserű, fájdal­mas kapcsolattá változott. Amikor Rodin megismerte Camillet, már ré^en együtt élt Rose Beuret-tel, s a lány iránti lángoló szerelme ellenére sem akarta cserben­hagyni élettársát. Bizonyára mindketten sokat kínlódtak, szenvedtek ebben a hely­zetben, ez azonban önmagában nem magya­rázza: miért kellett Camille-nak téboly­dában végezni. Hiszen a zárt intézetből írott levelei, melyekben esengve kérte családját, engedjék haza, távolról sem keltik egy megháborodott asszony benyo­mását. Ki zárta el a világtól, s Ítélte ma­gányra a ragyogó tehetségű művészt, aki kiszakítva az életből felhagyott a munká­val, s kalapáccsal zúzza össze szobrait? A rendelkezésre álló kevés dokumentum­ból ( egyesek arra következtetnek, hogy családja, s mindenekelőtt öccse, aki gyű­lölte, gazembernek, a gonosz megtestesü­lésének tartotta Rodint, s mélyen elítélte nővérének hozzá fűződő kapcsolatát. Ennek vetett véget azzal, hogy zárt intézetbe kényszeritette testvérét. Rodin nem sokat tehetett szerelmé­ért, a Claudel csalad engedélye nélkül nem szabadíthatta ki. Megmenthette vol­na azzal, ha feleségül veszi. Erre azonban nem szánta el magát. Kitartott élettársa mellett, akit röviddel 1917-ben bekövet­kezett halála előtt feleségül is vett. Ijgy maradt Camille végképp magara, s élte le életének csaknem három évtize­det gyótrelmes magányban. Négy évtizeddel halála után Camille Claudel megtalálta végre közönségét. A Párizsban megrendezett kiállítás - ha késve is, mint oly sok más művész esetében - meghozta számára az elismerést. Pór Edit I. JÁNOS PÁL PÁPA HALÁLA I. János Pál pápa, Wojtyla elődje, szív­roham következtében halt meg - állítja a Vatikán. Egy nagy feltűnést keltett könyv egészen mást mond, sokkal súlyosabbat. "Jó éjszakát, a holnapi viszontlátásra- ha Isten is úgy akarja!" Ezekkel a - lát­noki? - szavakkal búcsúzott Albino Luciani, aki akkor 33 napja volt, mint I. János Pál a római katolikus egyház feje, előző este két titkárától, és visszavonult hálószobá­jába. Másnap reggel, 1978. szeptember 29-én Vincenza szerzetesnö, aki 19 éve állt Albino Luciani szolgálatában, a szokott időben, pontosan 4.30 órakor, mint mindennap, egy kis kancsó feketekávét vitt a szom­szédos dolgozószobába, bekopogott a háló­szobába és bekiáltott: "JÓ reggelt, szent­atyám." De a szokottól eltérően most nem ka­pott választ - a pápa meghalt. A hir, hogy a 65 éves egykori velencei érsek, aki eddig makkegészséges volt, né­hány héttel elődje, VI. Pál halála után el­hunyt, annak idején megrendítette a vilá­got. "A halált szívroham okozta" - hangzott a pápa haláláról kiadott hivatalos vatikáni jelentés. A halál oka méreggel - valószínűleg digitalisszal - elkövetett gyilkosság volt- állítja ma, csaknem hat év után Dávid A. Yallop angol iró "Isten nevében? - A 33 napos pá^a halála" cimü könyvében, amely egy időben jelent meg az Egyesült Államokban, Angliában és a Német Szö­vetségi Köztársaságban. Yallop, aki a bonyolult bűnügyek anatómiá­jának szakembere, úgy magyarázza a pápa meggyilkolásának körülményeit, hogy azok­ban a maffia és pénzügyi világ, politika és egyház ügyei, bűnözés és korrupció keve­redtek egymással. Az iró elméletét tények­kel támasztja alá, amelyek állításait bizo­nyos mértékig hihetővé teszik. David A. Yallop a szakképzett bűnügyi krónikás aprólékos gondosságával világít­ja meg egy tipikus gyilkosság valameny- nyi klasszikus elemét: a holttestet, a le­hetséges tetteseket a motívumokat, a bűn­cselekményre kínálkozó alkalmat. A holttest: a halál okát szivizominfarktus- egy olyan orvos határozta meg, aki a pápát azelőtt sohasem látta, nemhogy valaha is megvizsgálta volna. A szívizom- infarktust boncolással meg lehet állapítani. Ezt azonban a Vatikán vezetői megakadá­lyozták. A halál bekövetkeztének az orvos által megadott időpontját "23 óra körül"- szintén csak törvényszéki orvosi vizsgá­lattal lehetett volna ellenőrizni. Lehetséges tettesek: Yallop hat személyt sorol fel, akinek közös vonása: az uj pápa veszélyessé válhatott volna rájuk nézve. A francia Jean Villot bíboros államtit­kár, az egyházi hierarchiában a pápa után a második ember, előző este közvetlenül I. János Pál szájából hallotta azt, ami már két hete híresztelésként elterjedt a pápai palota termeiben: leváltják. Az ok: Villot tagja volt a bűncselekményekben részt vett P-2 titkos páholynak. Villot - írja Yallop - már 4 óra körül, mielőtt a pápát holtan találták, a Vatikán­ba hívta a balzsamozókat. Annak, hogy egy bebalzsamozott holttestet, amely át van itatva vegyi anyagokkal, felboncolja­nak, gyakorlatilag nem volt értelme. Villot minden iratot eltűnteti a pápa szobájából, nemcsak I. János Pál végrende­letét, amely több szemtanú szerint bizonyo­san létezett, hanem elsősorban azt a lis­tát, amely a kúria hierarchiájában terve­zett személyi változásokat tartalmazta, és amelynek első helyén Jean Villot neve állt. A pápa ezen a listán mindjárt az állam­titkár neve után Paul Marcinkusét jegyezte fel, aki szintén gyanús. Paul Marcinkus püspök a Vatikán bankjának, a "Vallási Ügyek Intézetének" vezetője. Yallop meg­állapította, hogy Marcinkus röviddel azu­tán, hogy a pápát holtan találták, a -Vatikán belső udvarában tartózkodott, noha ebben a korai órában ott semmi keresnivalója sem volt - a palotától messze lakott, sa­ját villájában. Marcinkus tevékenysége 1970 óta rossz fényt vetett a Vatikánra. Maffia-banká­rokkal kötött üzletei, devizacsempészé­sei, és három kontinensen folytatott feke­te pénztranzakciöi - ezt azóta beismer­ték - a Vatikánnak legalább 250 millió dollárjába kerültek. Két legjelentősebb partnere ezekben a sötét üzletekben és Yallop listáján a harmadik és a negyedik számú lehetséges tettes már régen dicsőséges szereplőként vonult be az olasz bűnügyek történetébe: a szicíliai Michele Sindona, akinek ragyo­gó kapcsolatai voltak a maffiával, vala­mint az egyházi és a politikai vezetőkkel egyaránt, az egész világra kiterjedő pénz­ügyi hálózatot épített ki, amelyet végül mint "Isten bankára" Marcinkusnak, a Vati­kán bankárának a szolgálatába állított az egyház pénztárából származó óriási összegek illegális exportja céljára. Marcinkus második partnere, Roberto Calvi az ország egyik legnagyobb, csalás­ra és maffia-kapcsolatokra felépített bank­birodalmának ura, a 70-es évek közepén átvette Sindona szerepét, miután Sindona fekete pénzhálózatát az amerikai adóügyi nyomozó hatóságok felgöngyölítették. Az ötödik gyanúsított Yallop listáján Licio Gelli, szoros kapcsolatban állt mind Villot-val és Marcinkusszal, mind a pénz­világ két. sótét vezéralakjával és vezetője volt a P-2 titkos páholynak, amelynek a titkosszolgálatban és a katonaságnál, a kormányban és a szerkesztőségekben dolgo­zó csaknem 1000 tagja van. A hatodik lehetséges tettes, John Cody bíboros, akkori chicagói érsek kezén szin­tén nemcsak a Vatikánból származó feke­te pénzek milliói folytak keresztül. Cody bíborost azonkívül már évek óta azzal gyanúsították, hegy sikkasztott több száz­ezer dollárral támogatta szeretőjét, egy elvált amerikai asszonyt. Mindezek a tények Yallop könyvében részben ismert, de minden esetben ellen­őrizhető forrásokra támaszkodnak. Valamennyi általa gyanúsított személy­nek^ alkalma volt arra, hogy a gyilkosságot elkövesse: a Vatikánnak abban az időben jóformán egyáltalán nem volt biztonsági rendszere. Yallop vizsgálatának következ­ményei azonban már nem érintheti vala- mennyiüket: Villot hat hónappal I. János Pál halála után, Cody bíboros 1981-ben természetes halállal meghalt. Roberto Calvit 1981-ben felakasztva találták meg az egyik londoni Temze-hid alatt - az olasz rendőrség úgy vélte, hogy a P-2 egyik tag­ja gyilkolta meg Gelli megbízásából. Licio Gelli Latin-Amerikában tűnt el. Sindona az Egyesült Államokban 25 évi börtönbüntetését tölti. Csak Marcinkus csinált karriert. Annak ellenére, hogy részt vett Sindona és Calvi sötét üzleteiben, és ezt az államügyészség is bebizonyítot­ta, II. János Pál nemcsak hogy meghagyta a Vatikán bankjának élén, hanem 1981- ben érsekké nevezte ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom