Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-05 / 14. szám

2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 5. 1984. AHÉT ROMA. Olaszország fővárosában több, mint egy millió szervezett munkás tilta­kozott a kormány azon döntése ellen, mely megtagadja az inflációs áremelések ellen- súlyozását célzó béremelést. Az olasz munkásosztály e példátlan meg­mozdulása nem a szakszervezetek vezetői­nek, hanem az üzemi tanácsoknak a kezde­ményezésére jött létre. A szakszervezeti vezetők azonban támogatják a mozgalmat, melynek a romai tömeggyiilés csak egyik mozzanata. ^ TORONTO, Ont. Feleimében, hogy vissza­küldik Chilébe, Raul Rivadeneria chilei állampolgár öngyilkos lett. Mielőtt felakasz­totta magát, írásban kérte ügyvédjét, John Houset, hogy értesítse feleséget és négy éves gyermekét. ^ MANAGUA. Humberto Ortega Saavedra, Nicaragua honvédelmi minisztere Moszkvá­ba utazott, ahol tárgyalásokat folytat a két ország közős ügyeiről. JERUZSÁLEM. Julius 23-an parlamenti választás lesz Izraelben. UJ CSAPÁS A MUNKÁSSÁGRA (folytatás az 1. oldalról) Most jött a halálos döfés. A Szövetségi Munkás Hivatal (National Labor Board) úgy döntött, hogy a munkál­tató sztrájk végeztével, elbocsáthat (il­letve nem keU, hogy munkába helyezzen) minden sztrájkolót, aki a sztrájk tartama alatt bármelyik sztrájktörőt - sztrájktörő­nek nevezte. A NLRB (dönteset a bíróság jóváhagyta. E döntés eletbeléptetese az ország min­den szakszervezetének végzetét jelente­né. Az ország szakszervezeteinek léte forog kockán. Ezért a felelősség nemcsak a nagy- vállalatokra, a munkáltatókra és a Reagan kormány munkásellenes politikájára vezet­hető vissza, hanem az A.F. of L. C.I.O. országos vezetői nagy többségére is. Lane Kirkland, a szervezet országos elnöke - és a hozzá hasonlók azok, akik en­gedményeket adtak a monopolvállalatok­nak, támogatták Reagan külpolitikáját, a fegyverkezési versenyt, ahelyett, hogy mozgósítottak volna a szakszervezetek tagjait elemi érdekeik védelmére. AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and first two, weeks in August by Hungarian Word, Inc. 130 East 16 St. New York,NY 1003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec.31. 1952 under the Act of March 31. 1879, at the P.O. of New York, NY. Edited by the Editorial Board ■ Subscription in the USA: One year $ 18.- 6 months $ 10.- In Canada and other countries: One year $ 20.- 6 months $ 12.- Postmaster: Send address changes to: Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St.- New York,N.Y. 10003. Tasnády T. Álmos: Nemcsak Salvadorban BRÜSSZEL. A nemzetközi politikai életben már régóta nem jelent újdonságot az embe­ri jogok kérdésének egészen más jellegű érdekekhez való csatolása. Egyes vezető poitikai körökben a kérdés felvetői, illetve elhallgatói hol cinikus nyílt­sággal, Rol pedig körmönfont magya­rázkodással utal­nak arra, hogy van­nak fontosabb szem­pontok is, mint az emberi jogok betartása. Jellemző példa erre Tindemans belga külügyminiszter legutóbbi indonéziai látogatása. A keresz­tény néppárti politikus nemzetközi ambíció­ja közismert. Kevésbé ismert az a törekvé­se, hogy jó ügynöke legyen a belga üzleti érdekeknek. A "kitérője" Malaysiába nyil­ván Összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy két belgiumi nagyvállalat: az ACEC és a Brugeoise-Nivelles vetélkedik a fran­cia Spie Batignolles vállalattal a maláj főváros metrószerződésének megkötése érdekében. Természetes, hogy az említett két belga vállalat az indonéziai piac felé is kacsingat, de az Indonéziába irányuló belga export legnagyobb része fegyverek­ből áll. Hivatalos statisztikai adatok sze­rint 1983 első nyolc hónapjában 1,279 mil­liárd (belga frank) értékű "bizalmasan ke­zelt áru" került behajózásra Indonézia felé, a belgiumi összkivitelnek csaknem harminc százaléka. Indonézia a Sukarnot félreállitó állam­csíny (1965) óta fokozatosan egyik legfon­tosabb kereskedelmi partnere lett Belgium­nak a Harmadik Világban, s az államközi kölcsönök térén Zaire után a második he­Tasnády T. Almos lyen áll. A belga-indonéziai kapcsolatok különleges jellemzői ugyancsak nehézzé tették Tindemans számára, hogy az indonéziai kormánynál szót emeljen az emberi jogok lábbal való tiprása ellen. A múlt hónapban az indonéziai "halál­brigádok" újabb húsz áldozatát vittek be a djakartai halottasházba. A Pos Kata napilap jelentése szerint az egyik javai falu lakosai tiltakoztak a rendőrségnél az ellen, hogy kényszerítve lettek tizen­nyolc ismeretlen holttest eltemetésére. Emberi jog szervezetek szerint 1982 óta több mint 4.500 embert öltek meg a me^- megujuló gyilkolási akciók során Indonéziá­ban. Van den Broek holland külügyminiszter a legutóbbi indonéziai látogatása alkalmá­ból nyíltan kifejezte rosszallását e tények felett, mire nyomban a fejéhez vágtak a vádat, hogy illetéktelenül beleavatko­zik az ország belúgyeibe. A belga külügy­miniszter diplomatikusabban viselkedett. A sajtójelentések csupán annyit említenek meg, hogy Tindemans is szóba hozta az indonéziai halálbrigádok kérdését, ám ar­ról az eszmecseréről nem hajlandó részle­tekbe bocsájtkozni. Ha tekintetbe vesz- szúk a fegyverek eredetét, amelyekkel az indonéziai magán-katonai csoportok "operálnak", aligha feltételezhető, ho^y a belga külügyminiszter a holland kollégá­jához hasonló hangnemben tárgyalt az indonéziai kormánykörökben. Szükséges-e még feltenni a kérdést, hogy ott, ahol komoly üzleti érdekek és az emberi jogok semmibevevese feletti felháborodás között kell választani, melyik szempont a fontosabb? Pedig az indonéziai állapotok miatti aggodalmat (már több ország, közöttük az Egyesült Államok (!), az NSZK és Kanada is kifejezésre juttat­ta. Máthé Rezső: ff f f IDŐVÁLTOZÁS Az elmúlt év a félelem éve volt. A rette­gésé, hogy valaki megnyomja a gombot és elpusztul a világ. De az uj év óta remél­nek az emberek; nem hiszik, hogy az embe­riség az öngyilkosságot választja. A szovjet dilemmában van, mert nem hisz az USA békevágyának őszinteségében. Hiszen az USA még [)ár hónappal ezelőtt gyűlölködő "hidegháborús" propagandát folytatott ellene. Lehet-e a szovjetnek most az USA- val barátilag és bizalmasan tárgyalni? Az USA mai elnöke még nemrégiben állandóan azt hangoztatta, hogy a szovjet bünbarlang és a kommunizmus szemétdomb­ra való. Programja és főcélja volt, hogy a Szovjetuniót gyengítse, károsítsa és vé­gül elpusztítsa; az USA fegyveres erejé­nek növelése a "keresztesháboru" érdeké­ben, szövetségre lépni a NATO-val és Kíná­val a Szovjetunió megdöntésére. A Feher Ház, a kormány és a vezérkar háborús terveit nem ismerte persze pontosan a közvélemény, de az elnöktől lefelé annak tanácsadói, republikánus politikusok, az újságírók és a rádiók gyakran ismertették és propagálták az USA nukleáris háborús politikáját: úgy, hogy az USA az atomhá­borút az európai hadszíntérre központosí­taná (az USA elkerülésével) és az akciók szerint rövidebb, vagy hosszabb atomhábo­rút folytatna, ami, ha kell, tiz vagy száz­millió áldozatot követelne; az első csapást mérve az USSR-ra, hogy politikai és ka­tonai szerveit és ezek vezetőit maradék­talanul megölje és a szovjet népet (amely még életben maradna) anarchiába kerges­se. Még pár hónappal ezelőtt igy beszéltek - kevés kivétellel - az USA mai vezetői; most kérdés, mennyire beszélnek őszintén? Kérdés, hogy az USA mai vezetői néhány hónap elteltével nem mondanák-e megint ennek az ellentétét? Mi a garancia az USA politikájában arra, hogy néhány hónap múl­va nem az ellenkezőjét teszik, amit ma mondanak? WASHINGTON, D.C. A kormány javasol­ja, hogy a kongresszus szavazzon meg újabb milliókat, ezúttal Szudán támogatására. "A helyzet nagyon komoly és gyors akcióra van szükség" - mondja James K. Bishop, helyettes külügyminiszter. A helyzet ko­molyságát azzal magyarázzák, hogy Muammar el Quadaffi, Libia elnöke támogatja Szudán deli részén a kormányellenes lázadókat. f »* f | . t I BONN. A Nemet Szövetségi Köztársaság ipari munkásai, a harcos múlttal rendelke­ző’ vasmunkásokkal az élen, egyre komo­lyabban követelik a 35 órás munkahét be­vezetését bércsökkentés nélkül. így óhajt­ják csökkenteni a 2.2 millió munkanélküli számát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom