Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-29 / 13. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 29. 1984. 48 szelleme Amerikában DEÁK ZOLTÁN BESZÉDE AZ A.M. TÁRSASKÖR MÁRCIUSI BANKETTJÉN A NÉPI DEMOKRÁCIA HAJNALÁN (folytatás az 1* oldalról) a bombázások folytán és több mint 40 ezer hadifogoly halt meg a kuíon- bözö fertőző betegségekben a magyar- országi, romániai, nyugat-európai és a szovjetunióbeli hadifogolytáborokban. Az ország háború alatti területének teljes vesztegései mintegy 700-750 ezer főre tehetők, amelynek az előzőekhez viszonyított többletét elsősorban a megnövekedett területek faji üldözöttéi és kisebb mértékben az onnan származó katonai veszteségek adták. Halottak, hadifoglyok A második világháború alatt az ország mai területéről összesen mintegy 850-900 ezer magyar katona került a győztes hatalmak hadifogságába. Ennek a nagyszámú, életereje teljében lévő férfi lakosságnak és szintén a mai területről vett deportáltak ést elhajtottak közel 400 ezres tömegének a hiánya nagyon megnehezítette az újjáépítést, a népi demokratikus újjászületés gyorsabb ütemű előrehaladását. A 850-900 ezer magyar hadifogolyból szovjet fogságba került a Szovjetunió területén, Magyarországon és Ausztria, Csehszlovákia, valamint Németország szovjet csapatok által felszabadított területén mintegy 550-570 ezer fő. Velük együtt került szovjet fogságba a háború előtt és első szakaszában megnagyobbodott területekről való még további mintegy 150 ezerre becsült volt magyar katona. A nyugati antifasiszta hatalmak hadseregei által felszabadított és megszállt területekre került a Szálasi- ék által nyugatra kiszállított kereken 580 ezer es kisebb részében harcoló, illetve kisegítő és kiképzői létszámból mintegy 300-320 ezer fő. Az ő nagyobb részük szintén hadifogoly lett. Ugyancsak e területeken ért a háború vége a nyilasok által bűnös módon elhurcolt mintegy 60 ezer levente korú fiatalt. A békeszerződés aláírásáig már hazakerült a volt magyar hadifoglyoknak több, mint a fele, teljes hazaérkezésük 1948-49 fordulójáig történt meg. A deportáltaknak és az elhurcol- taknak - mint ismeretes - több mint a fele elpusztult. Az életben maradottak nagy része viszont 1945-47-ben szintén hazaérkezett szülőföldjére. 1946-ban az országban a volt deportáltak és üldözöttek száma viszont még csak kereken 143.624-re volt becsülhető. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. Előfizetés: 1 évre $ 18.- i évre $ 10.- Kanadába és Európába egy évre $ 20.Megűjitásra: $......................... Naptárra: $.............................. Név:......................................................................... Cim:..................................................................... Varos:........................................Állam:............. Zip Code:.................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th St. New York, N.Y. 10003. Az 1848. március 15-én indult forradalom és az azt követő szabadságharc hatalmas nemzeti Összefogás volt, melynek célja a magyar nép alkoto erőinek felszabadítása, a feudalizmus intézményeinek felszámolása s a teljes nemzeti önállóság kivívása volt. A magyar nép e nemes kísérletében szembe találta magát az akkori Európa két legreakció- sabb államával,az akkori világ két leghatalmasabb hadseregével, Ausztriáéval és a cári Oroszországéval. 1848-49 célkitűzései csak közel egy évszázad múlva valósultak meg, a második világháború végén, az antifasiszta koalíció es a szovjet hadsereg segítségével. Az 1848—49—i küzdelem dicső emlékei elő forrássá váltak, amely azóta is inspirálja és táplálja a magyar nép legjobbjait. A Kossuth vezette szabadságharc emléke mélyen bevésődött a magyar nép lelkében és mélyen befolyásolta legnagyobb költőinket, akik azóta is elmélyülve foglalkoznak a hősiesség fogalmával. Valamennyien ismerjük Ady Endre emlékezetes sorait; "S bér halhatunk bármelyik percben De célunk mégis az örökkévalóság Minden igaz ember ezért hős." (Ady: A nagyranőtt Krisztusok) 1848-49 hősei "halhattak" és haltak is minden percben, de céljuk valóban az "örökkévalóság", a nemzet örökkévalósága, a magyar nép jövő nemzedékeinek boldogsága. Ezért volt a magyar honvédség minden "igaz embere" hős. József Attila már^ nem az egyéni hőssel, hanem a hősi osztállyal, a munkásosztály történelmi feladatával foglalkozik a "Város perémén" c. versében: "a való anyag teremtett minket e szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve forrón és szilajon hogy helyt álljunk az emberiségert az örök talajon." Csodálatos költeményében, Sors nyiss nekem tért, Petőfi fogalmazta meg legtisztábban a hősök indítékait: "Sors nyiss nekem tért, Hadd tehessek az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki szivemben Haszon nélkül e nemes láng, Mely úgy hevít." * A magyar hősiesség krónikája nem merült ki a szabadságharcban, nem zárult le Világosnál. 10-12 év múlva a "Nemes láng" hevitette Kossuth veteránok már Lincoln oldalán küzdenek az elnyomás, a rabszolgaság erői ellen. A század folyamán a minduntalan kiújuló földműves és ipari sztrájkokban lángol fel újra és újra. 1919-ben a Tanácsköztársaság hadserege igyekszik megvédeni Magyarország területi épségét, de az ő harcuk is elbukik, ugyancsak túlnyomó külső és belső ellenséggel szemben. Horthy egész uralma alatt a hősök százai küzdenek a magyar nép jobb jövőjéért. Napjainkban pedig egy uj ország építése terén nyilvánul meg a hősi szellem. * Amikor visszagondolok azokra a nagyszerű munkástársakra és munkástársnőkre, akikkel az 50 évfolyamán együtt dolgoztam, akikkel alkalmam volt beszélni, tanácsaikat meghallgatni, vagy ezeken tülmenöleg, amikor végiggondolom lapunk egész történetet, akkor úgy érzem, hogy csaknem végtelennek tűnő emberi lánc van szemeim előtt. Ez az emberi lánc tizenöt amerikai magyar mártírral kezdődik, akik 1897. szeptember 10-én életüket adták az amerikai munkásság szervezéséért vivott küzdelmükben, akiket valami negyven más munkástársukkal: szlovén, német, olasz bányásszal együtt agyonlőttek Kelet-Pennsylvánia Luzerne városa közelében. Az Ő véres kezeiket ragadtak meg azok a new yorki munkások, akik részben e borzalmas esemény hatása alatt megindították lapunkat 1902-ben. Látom attól kezdve az emberi láncot, amelyet olvasótáborunk képez és amelyben olvasóink ezrei tartják egymás kezét s amelyben időnként egy-egy mártír emléke is felrémlik előttünk. 1906-ban Mikuslasik Józsefet ölik meg a szólás-szabadságért San Franciscóban. akkor vivott küzdelmekben. 1918-ban a mi szeretett Gellért Hugónk fivére, Ernő hal hősi halált, mert ellenezte Amerika belépését az első imperialista világháborúba. Sűrű egymásutánban váltják fel azután egymást hőseink és mártírjaink. A huszas években a szó legteljesebb értelmében halálra dolgozza magát lapunk érdekében szerkesztőnk, Lékai Lassen János. A harmincas évek tüntetéseiben piketvonalakon hal mártírhalált Lény Coleman, Tóth András és Eperjessy Mike. Spanyolországban szerzett sebeiben halt hősi halált szerkesztőségünk tehetséges tagja, Somogyi Pál, Somogyi Béla fia. A láncban ott látjuk a dolgozók más hőseit, mint Weinstock Lajost, volt ügyvezetőnket, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy az amerikai nép kivívta a munkanélküli biztosítást. Ott látjuk Lusztig Imrét, a legkiválóbb amerikai szervezők egyikét, aki a börtönt választotta, mintsem kiadja a spanyol nép dicső harcát innen segítő amerikaiak nevét. Ott volt köztük Rosner Jenő, Mussolini ellenfele, akit a fasiszta diktátor bebortönöz- tetett, aki később az amerikai hadsereg tagjaként résztvett a normandiai invázióban. Ott van mellette fivére, Rosner Sándor, akinek úttörő szerepe volt a new yorki utgondozók megszervezésében és aki mint nyomdász, majd ügyvezető és szerkesztő áldozatkészen dolgozott lapunk érdekében. Lapunk jelenlegi olvasótábora _ szerves részét alkotja ennek a nagy és dicső emberi láncnak. Az a lelkesedés, amellyel legtöbbjük a mai napig kiveszi részét a népünk előtt álló feladatokból, az a lelkesedés, amellyel szeretett lapjukat fenntartják, érdekében dolgoznak, méltó utódjaivá teszi őket a magyar történelem legdicsöbb hőseinek, Kossuth magyarjainak. Hálás vagyok a sorsnak, amely ilyen emberek közé vezényelt. Márciusi ünnepélyünket az idén olyan körülmények között tartjuk, amikor az emberiségnek minden eddiginél nagyobb szüksége van hősökre, amikor szerte a világon hősi harcok folynak, sok tekintetben ugyanazon célokért, amelyekért a magyar nép oly hősiesen küzdött 1848-49-ben és 1919-ben is: nemzeti önállóságért, a gyarmati vagy félgyarmati függőség ellen, igazságosabb társadalomért. Látjuk ma ezeket a harcokat Kozép-Amerikában Libanonban, a Közel-Keleten, Dél-Afrikában, Eszak-Irországbanés másutt is. De mindezek a harcok meddőnek fognak bizonyulni, ha itt az Egyesült Államokban az amerikai nép többsége nem ébred tudatára annak, hogy a reagani politika következtében roppant veszély fenyegeti a puszta életet, az emberiség túlélési lehetőségét. A korlát(folytatás a 8. oldalon)
