Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-01 / 9. szám
8. Thursday, March 1. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO Illyés Gyula: /I PuAqtáh 32. f Az egyik Zichy gróf azzal tagadta meg tiszttartójától a nyugdijat, hogy "gyűjtötte volna maga össze, én nem kötöttem be a száját!" Nagymama vajból, csirkéből, tojásból, zsírból évenkint 300 forintot is kiárult az ozorai piacon. Volt vásár, amelyre 25 süldőd is elhajtott. A pusztákat borjukereskedők járták és először is a cselédek állatait nézték, mert azok mindig különbek voltak, mint az uraságé. Hisz azt mindenki tudja, hogy a belterjes állattenyésztés terén az uradalmak majdnem mindent a cselédektől tanultak. Tőlük lesték el a disznóhizlalást, a tehenészetet, a méhészetet, újabban a tojásárulást. Az emberek is jobbak voltak. Nem lehetett annyi ronda beszédet se hallani. Az a fene flanc se volt. Fölnött embernek, asszonynak egy ruhája volt egész életére. Szobában csak a beteg hált. Mert akkor még egészség is volt. Amikor jött a vonat, "égette volna meg a tűz!" Bizonyos, ho^y a 19-ik század második felének első évtizedei, ha másutt nem is, a Dunántúl némely vidékén átmenetileg emeltek valamit a pusztaiak sorsán. A birtokokról elmaradt a parasztok ingyen munkája, a robot; a nyerészkedésre berendezkedő termelés pedig fokozottan kívánta az embert; a pásztoroknak volt becsülete. A cselédség igénye alig volt nagyobb, akár a rabszolga-időkben - félig földbeásott sárkunyhókban laktak, ruházatukat maguk készítették, szellemi szükségletüket teljesen kielégítette a népdal és az ugyancsak maguk-készitette népművészet - a legkisebb javítást is mennyei áldásként fogadták. Az uradalmak valóban keveset törődtek azzal, hogy egyik-másik ügyesebb cselédjük a maga módján tollasodni kezd. Az állatok körül megbízható, hú munkásokra volt szükség és hűnek ők hívek voltak. Nagyapa és társai a nálukénál alig magasabb szinten élő uraság minden javát ha kicsit Csáky szalmájának tekintették is, csak a maguk számára tekintették annak s féltékenyen őriztek idegen kezektől. Körmükre néztek a tanyán forgó falusiaknak és zselléreknek, akik becsülete szintén nőtt valamit. De a boldog kor is véget ért egyszer. Jött a vasút, már nemcsak a lábonjáró marhát, de a búzát is el lehetett szállítani oda, ahol pénzt adtak érte. Jött a tengerentúli versenytől még mentes jó búzaár és vele a még nagyobb nyereségre való termelés. A legelőket felszántották, jöttek a gépek. Közben a parasztok előtt is kezdett világosodni, hogy a szabadságnak veszélyes járulékai vannak, rájuk a szabadverseny jött. A robot után évtizedekig ők szántották az uradalom földjeit, ők arattak, ők nyomtattak legtöbb helyen egeszen karácsonyig a | hatalmas nyomtató csűrökben. Most gozekek kezdték hasítani a földet. A paraszti dűlők egyre kisebb részekre darabolódtak, az utódok egyre többen szorultak a zsellérsorra vagy a pusztákra. A cselédek elszaporodtak s minél többen lettek, annál jobban recsegett, szakadt alattuk a talaj, hasonlóan ahhoz, mint amikor a vékony jégen egy sereg ember összeszalad. Próbáltak küzdeni, próbálták menteni is egymást néha igazán hősi szívóssággal es önfeláldozással; hasztalan. A történelem megint elárulta Őket; ALARGARET THATCHER BUDAPESTEN- FODOR ERNA ES GÖCZE TIBOR RIPORTJA Nagy Británnia miniszterelnöke Margaret Thatcher, Lázár György, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos látogatásra Budapestre érkezett február 2-án. Ünnepélyes keretek között fogadták a magyar és angol lobogókkal feldíszített repülőtéren. Zsúfolt programja volt Budapesten a brit miniszterelnöknek. Miután megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét, megkezdődtek a parlamentben a hivatalos tárgyalások, Margaret Thatcher és Lázár György vezetésevei, magyar és brit államférfiak jelenlétében. A plenáris ülésen megvitatták az időszerű nemzetközi kérdéseket. Megállapítást nyert, hogy a külpolitikai kérdéseket illetően eltérő a két kormány álláspontja, de mindkét ország érdekelt a kelet-nyugati kapcsolatok fenntartásában, a feszültség csökkentésében. Véleményt cseréltek a leszerelési tárgyalások helyzetéről, azok folytatásának szükségességéről. Szívélyes légkörű megbeszéléseket folytattak Magyarország és Nagy-Británnia kapcsolatairól, az együttműködés még szélesebb lehetőségeiről, annak további fejlesztéséről. A miniszterelnök asszony sétát tett a parlamentben és a Munkácsy teremben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is fogadta. Ugyancsak az országházban találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP első titkárával, akivel szívélyes tárgyalásokat folytatott a világhelyzetről. A délután folyamán városnézésre is sor került. A brit kormányfő ellátogatott a történelmi múzeumba, ismerkedett a budai várpalotával, annak gótikus szobraival. Ellátogatott a Mátyás templomba, ahol Fábián János kanonok, az uj orgonán felcsendülő zene mellett, tájékoztatta a vendéget a templom történetéről és csodálatos restaurálásáról a II. Világháború után. Lazar György este díszvacsorát adott a parlamentben a tiszteletére. Mindketten pohárköszöntót mondtak. Szombat délután az Atrium Hyatt Hotelben nemzetközi sajtótájékoztatót tartott. Bevezető beszédében kifejezte, hogy jobban érti most Magyarországot, mint 48 őraval ezelőtt. Ez a látogatás - mint mondta - régóta esedékes volt es a magyar vezetőkkel való tárgyalásait nyíltnak, építőnek és értékesnek minősítette. Rögzítették a meglevő nézetkülönbséget, de nem foglalkoztak azokkal. Ehelyett inkább a távlatokról, a békés virágzó jővő lehetőségeiről cseréltek véleményt. A félbeszakadt süllyedtek feltar thatatlanul, nemsokára ott voltak, ahol a kuruckor után. Az 1900- as években egy család évi, minden néven nevezhető jövedelme 200 forint. Sóhajtozva emlegették a régi jó időt s nem tudták, hogy csak rövid napsütés volt. Ha a családi összejövetelek enyhe vigalmakká melegítitek s ősi szokás szerint kiki elfujta a nótáját, nebándi nagyapa komoran legyintett, mikor rákerült a sor; hiába biztatták, mondja el a kurjongatóst, melyet mintha csak az ő számára találták volna ki, amelyikben az van, hogy: Én vagyok az Esterházy hosszúbotos, cifraszűrős, leghíresebb juhásza! - "Elmúlt annak az ideje" - mondta keserűen, de kicsit gógősen is, mert hisz mindenki tudhatta, hogy ő szerencsésen megúszta az árt. Egyideig azonosítottam magam vele, illetve nem is ővele, hanem a család emel- kedettebb tagjaival, akik nagyapára is „Mindent a vevőért” - pillanatkép a vásárcsarnokból szovjet-amerikai tárgyalásokra utalva megjegyezte, hogy ez a látogatás első lépés az európai népek közötti jobb kapcsolat irányában. Ezután válaszolt az újságírók kérdéseire. A rakétatelepitésre szerinte az egyensúly érdekében szükség volt, ezt nem kívánják visszacsinálni, de a párbeszedet folytatni kell. Viszont jelenleg egy szovjet-amerikai csúcstalálkozó korai lenne, ehhez megértés és megfelelő előkészítés kell, hogy eredménnyel záruljon. Többször is visszatért arra, hogy gyors javulásra nem számit a nyugat-keleti viszony alakulásában. Majd egy másik kérdésre válaszolva kifejtette véleményét, hogy minden állam hozzájárulhat a bizalom növeléséhez. Az angol-magyar kereskedelmi viszony további alakulásához latba kívánja vetni az EKG-nél is befolyását, hogy a magyar gazdasági körök még aktívabban kapcsolódhassanak a nyugat-európai országok gazdasági tevékenységéhez. A nyugati lapok is eredményesnek Ítélték a látogatást. Az volt a közös nézet, hogy jövőt alapozták meg a tárgyalásokon. A The Times többek között ezt irta: "A brit-magyar diplomáciai viszony meglehetősen jó, a kereskedelmi kapcsolatok jól alapozottak." Az UPI is "Nyílt, építő szellemű és értékes" tárgyalásként "történelminek" jellemezte a látogatást. Az angliai The Guardian Thatcher asszony kijelentésére reagált, miszerint Magyarország történelmi lemaradásából sokat ledolgozott és fejlett gazdaság felépítésére törekszik. Ha az angol miniszterelnöknek is ez a felfogása - irta - akkor Magyarország és Británnia meg tudja tárgyalni, hogyan változtathatnak a jelenlegi feszültségen. mosolyogva és lefelé néztek, mint valami kedélyes Öreg háziszolgára, vagy bútordarabra; magukat már annyira más régióba tartozónak érezték, hogy bizonyára riadtan tiltakoznak, ha valaki eszükbejuttatja, hogy ugyanabból a törzsből születve két-háromszáz év előtt kócos, nyomorult tömeg gyermekei, melynek sorsáról nagyjából, gorombán, de tán nem feleslegesen valamit elmondtam. Ha a középkorról olvastak regényt, a lovag, vagy a szerelmes várkisasszony érzelmeit osztották. Dicsérték a hüberesség intézményét, mert akkor "rend volt" s mert maguknak a múltban önkényesen a nemesek életét képzelték. (folytatjuk) Újítsa még előfizetését!
