Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-07-21 / 29. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 21. 1983. Lusztig Imre •' f * PENZPAZARLAS Közismert tény az, hogy a Pentagon, az ország hadseregének (gyalogos, légi-és tengeri erők) szerve milliárdokat költ a hadsereg tagjainak fizetésére, fegyverzet- re»loszerekre stb. Most a Pentagon egyik felülvizsgáló szerve bepillantot a repülőgép-motoralkat­részek vásárlásába. A Reagan kormány szerint az infláció 5-6 százalékra csökkent. Akkor mi a magyarázata annak, hogy a Pentagon 27-52, illetve több, mint 500 százalékkal többet fizetett ez évben egyes alkatrészekért? íme néhány példa. Egy csavarért akkor, amikor magas volt az infláció, 67 centet fizettek. Most ugyan­az a csavar $ 17.59-be kerül. Igen, tizenhét dollár és ötvenkilenc centért árusítja azt a Pratt & Whitney Vállalat. Vagy egy k'ónyök- fát (bracket) 67 dollárért vásárolt a múltban a Pentagon. Ezért jelenleg $ 176.-ot számit a G.E. Vállalat. A Bendix Vállalat egy csavarért, ami a múltban 19 dollárba került, 91 dollárt számított. Bizonyos szempontból ez érthető is, hiszen a számok ugyanazok, csak megfordítva. 1982-ben a Pentagon 1.2 milliárd dollárt költött repülőgépmotorok alkatrészeinek vásárlására. Miután a vizsgáló bizottság felfedezte ezt a pénzpazarlást, arra a következtetésre jutott, hogy talán a rendeléseket eszközlók száma nem elegendő és ezért nem tudják kellőképpen ellenőrizni a vállatok által küldött számlákat. Ugyanakkor, amikor az ország nagy válla­latai (Pratt <5c Whitney, Bendix, General Electric, stb) ilyen módon rabolják ki a nemzeti pénztárt, amikor a Pentagon urai ilyen felelőtlenül pazarolják az adófizetők dollárjait, Californiában 366.000 munkanél­külitől immár második hete megvonták a munkanélküli biztosítást, azzal a magyarázattal, hogy nincs pénz annak folyósítására. A Pentagon pénzpazarlásával egyidőben a szövetségi kormány intette az ország 50 kormányzóját, hogy csökkentsék az élelmiszerjegyek kiutalását, mert nincs pénz annak a jelenlegi színvonalon való fenntartására. Minden kereset nélküli személy élelmiszer­jegyét havi 75 dollárról 60 dollárra, férj és feleségnek nyújtott segélyt, havi 139 dollárt, 111 dollárra és egy többtagú család havi 199 dolláros élelmiszer jegyét 159 dollárra kell csökkenteni Reagan elnök e tények ellenere tiltakozik azon vád ellen, hogy Ö a gazdagok elnöke és a szegények ellensége. NICARAGUA ISMÉT Nincs nap, hogy f ne lenne az újságban híradás Nicaraguáról, vagy Nicaraguából. Ezek többnyire az USA közép-amerikai politikájának kedvező hírek. A NYT 7/4/83-i száma riportot közöl Leslie H. Gelb tollá­ból, Nicaraguával kapcsolatban. Nicaraguái katolikus egyházi személyek egy csoportja elküldött Washingtonba egy ott működő amerikai apácát, Lisa Fitzgerald nővért, hogy tanúságot tegyen a Kongresszus előtt Nicaraguáról. Lisa nővér a Honduras-i határ közelében lévő Jalapa városkában és közelében működik, oktatja a parasz­tokat és gondozza a betegeket, sérülteket, már másfél éve, "civil Ölto'zetben"; ezeket mondja: A sadinista vezetőség diktatúráját az amerikai imperializmus elleni küzdelem­mel igazolja, mig a Reagan kormányzat a kormány-ellenes gerillák támogatását a nemzetközi kommunizmus elleni harccal próbálja racionalizálni. És Nicaragua népe szenved a kettő közötti kelepcében. Ami őt aggasztja, az nem annyira (az igazság, mint inkább annak következményei, a há­ború hatása azokra, akik a puszta létért küzdenek. Az igazság, amit tud, az az, hogy a Reagan kormánynak a sandinista kormány megdöntését célzó politikája kudarcot fog vallani, és Nicaragua népé­nek életet csak még nyomorúságosabbá fogja tenni. Ez az, amit az ott élésből tud, és ez az, amit a Kongresszusnak, és bárkinek, aki öt meghallgatni hajlandó, akar elmondani. Jalapa városkának 9000 lakosa volt a háború előtt, de most, hogy a környékbeli falvak lakossága elmenekült, a város lakossága több, mint kétszeresére duzzadt. Kevés az élelem és kevés a munka- alkalom. A sandinista kormány felépítette a város első kórházát, négy orvossal, fel­emelte a munkabéreket és oktatásról is gondoskodott. A US támogatta kormány- ellenes gerillák négy alkalommal próbálták elfoglalni a várost, sikertelenül. A "Contras" névén ismert gerillák nem emek sokat; mindenki tudja Jalapában, kik azok, volt somozista "nemzeti gárdisták" (csendőrök), városbeli szegények, akik a zsoldért csatla­koznak egy időre, aztán visszatérnek. Nem tudják legyőzni még a községi milíciát sem, nem is kell a sandinista csapatokat kirendelni. "Bosszant, ahogy mindenki állást foglal, fekete vagy fehér. Egyre nehezebb véleményt mondanom anélkül, hogy mindjárt balosnak nevezzenek, akárcsak az 50-es évek vörös- uszítása idején. Nagyon fontos, hogy meg­értsük, hogyan kell viselkednünk ezzel a néppel szemben. Kilenc közül nyolc nyo­morog, és ezzel mi nem törődünk. A vezé­rek évek óta harcolnak, de nem kiváló államférfiak. Elkezdtek egy szociális forra­dalmat, azzal a feltételezéssel, hogy az emberek hajlandók megosztozni, de az emberek nem ilyenek, és itt kezdődik a kényszer. Amikor a reaganistákat hallom egyszerűen kommunizmusról beszelni, akkor igazán dühös leszek. Nem tudom, mi igaz abból, hogy a sandinisták mit akar­nak csinálni El Salvadorban, vagy KÖzép- Amerikában, de azt tudom, hogy hideghá­borús szemmel tekinteni a dolgokat, eltor­zítása az egésznek. Az USA sok hasonló helyzettel találja majd magát szemben, de ha nem tanulunk, abból dupla tragédia lesz őnekik, végül nekünk is. A harmadik világ legnagyobb része olyan, mint Jalapa és Nicaragua, és ha nem tudunk rajtuk megértéssel, érett módon segíteni, tekintet nélkül saját érzelmeinkre, a történelem törvénye azt mondja, hogy meg fogunk fizetni érte.* Vágó Oszkár ATARI MÓDSZER Az "Atari" név szinte csodane'vvé fejlődött. Nem véletlen tehat, hogy azok a demokrata politikusok, akik azt a hitet akarták elhinteni az orsza'g szavazói körében, hogy ok a helyzet magaslatán állnak, eVtik a jelenlegi helyzetet, lépe'st tartanak a nemzetgazdaság változásaival es tisztában vannak a magas kormánydeficit veszélyeivel, a magas kamatláb káros hatásával, a munkanélküli , milliók nyomorúságos helyzetével, a háborús veszély emelkedésével, ezek a demokrata politikusok magukat "Atari-demokraták"-nak neveztek. * Az ATARI komputer-vállalat még ameri­kai viszonylatokban is üstököshöz hasonló pályafutásra tekinthet vissza. 1978-ban, csak Öt esztendővel ezelőtt, évi bevétele 200 millió dollár volt. 1982-ben viszont már (tízszer (annyij vagyis 2.000 millió (két millárd) dollár értékű árut adott el. Elárasz­totta az országot televiziósjáték (video- game) gépekkel, melyeknek vásárlása e's használata futótűzként terjedt el. Beleillett ez abba a légkörbe, amit Reagan elnök szovjet-ellenes politikája hozott létre. Ótéves gyermekek "játszottak" e televízió-készülékeken es versenyeztek apjukkal, ki tud több "ellenséges" repülőt lelőni. A fiatalok milliói zsebpénzük nagy részét e játékokra költöttek. Igen ám, de ö't év elteltével csökkent a kereslet és az Atari cég nem tudott lépést tartani versenytársaival a házi komputerek gyártása terén. Több millió kazetta meg­maradt a raktárakban, nem volt rájuk vevő. 1982. első negyedében 100 millió dollár profitot könyvelt el a vállalat. 1983. első negyedében 45.6 millió dollár deficitről jelentettek. Minden jel arra mutatott, hogy az év második negyede még nagyobb veszteséggel fog zárulni. Az Atari vállalat számos lépest tett a helyzet javítására. Több között a televízió­játék és az otthoni komputerek gyártását áthelyezte Hong Kongba és Taiwanba. Ezzel 1.700 amerikai munkást fosztott meg munkájáto'l. E lépés is rámutat arra, hogy miként működnek az "Atari Va*llalatok" profitérdekeik védelmére. Szabad választás A Környezetvédő Hivatal uj rendeletet bocsátott ki a gyár kéményekből eredő mérgezett füst korlátozására. William D. Ruckelshaus, a hivatal igazgatója szerint az uj rendelet betartása lényegesen csökken­tené a levegő szennyezését. Véleménye szerint azonban kivételt képez a Washington állami Tacomában működő Asarco Inc. réz­olvasztó üzeme. Ez az üzem olyan ércét dolgoz fel, amely­nek nagy az arzéntartalma és az üzemből kiáradó füst megmérgezi a környék levegőjét, ami tüdőrákot és más súlyos betegséget okoz. Tacomában évente 71-94-en halnak meg rákbetegségben. Ruckelshaus most a vállalat 800 munkásá­hoz intézett felhívásában két lehetőséget említ: Hajlandók-e tovább dolgozni az üzemben és kitenni magukat a tüdőrák veszélyének, vagy követelik az üzem lezárását? Szabad a választás részükre. Mind a vállalat, mind Ruckelshaus, mind a város kereskedelmi vezetői csupán egy szempontot vesznek figyelembe: hogyan lehet a rézolvasztót továbbra is fenntartani profitra. A vállalat azt mondja, hogy hajlan­dók 4.5 millió dollárt költeni szűrőkészülék beállítására. Ez azonban nem tisztítja meg a levegőt kellő mértékben. Ruckelshaus nem kötelezi a vállalatot, hogy hathatós szűrőkészüléket állítson be, mert az sokba, talán kétszer 4.5 millió dollárba kerülne. Mind az Asarco, Inc., mind Ruckelshaus, mind a kereskedelem szószólói azon a véleményen vannak, hogy az üzem 800 munkásának többsége hajlandó lesz továbbra is dolgozni, a rákbetegség veszélye ellenére is. David D. Doniger, a Natural Resources Council ügyvédje szerint "senki sem akarja lezárni az üzemet, de a mérgezett levegő túl nagy rizikóval jár." L j

Next

/
Oldalképek
Tartalom