Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-30 / 26. szám
Thursday, June 30. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Dr. Katz József: Amikor Kálmán Imrének hegedültem 1930 elején református magyar falumban, ha a léckerítés mellett haladtunk el, a dolgos szántó-vétók házából farsangra készülő fánkok szaga ütötte meg orrunkat. Készültek a mulatságra, készítették a bort, hogy vidám legyen a tánc és muzsika. Még Ábrahám nagyapám is itt született ebben az Ermelléki kis faluban, ahol három izraelita család élt a legnagyobb egyetértésben és megbecsülésben a falu lakosságával. Itt végeztem az elemit, a harangozó fia volt az egyik barátom. Szüléimét minden lakodalomra, ünneplésre, vagy összejövetelre meghívták. Még elemibe jártam, amikor a postás furcsa alakú csomagot hozott. Apám, aki Ausztriában volt látogatóban, hegedűt küldött. A cigányprímás tanított játszani, a református tanítótól tanultam a kottaolvasást. Mar főiskolába jártam, amikor az egyetemi szünetben, orvostanhallgató barátom kétlovas bricskával állt meg a házunk előtt. "Azért jöttem, Jóska - mondta -, hogy gyere velem Köbölkutra, ahol anyám rokonánál, a Klein családnál, van látogatóban Kálmán Imre. Tudod, ki az?" Persze nagy örömmel fogadtam a meghívást, több slágerét hegedültem már és több operettjét tapsoltam végig a váradi Szigligeti színházban, a "kakasülőn". Kóbölkuton (Székelyhídi járás) lakott a Klein család, Kálmán Imre rokonai. Erdélyi útja során látogatta meg őket. Nagy sártengeren keresztül értünk a házhoz, kutyaugatás jelezte érkezésünket. A ház úrnője a tornácon fogadott bennünket és a belső fogadószobában bemutatott Kálmán Imrének. A sötét, dűshaju, mosolygó szemű operettkirály előtt egy porcelántálban fánk, csöröge volt és egy üveg vörös _ bor állt az asztalon. A háziasszony, barátomra, Győzőre mutatott és mondta: ennek az anyja az én unokatestvérem.- Akkor maga is rokonságban áll velem- szólt Kálmán Imre. Meglátta a hegedűmet, amit egy székre tettem. Elmondtam neki, hogy kitől tanulok. "Vegye csak fel a hegedült és játszón valamit"- mondta. Kissé elfogultan eljátszottam a Bajadér operettből az "Oh, Bajadérom, kit a szivem imád" dalt. "Nem jól tartja a hegedűt - szólt -, szorítsa jobban az álla alá"- majd elvette tőlem és ö húzta el az emlitett slágert. Kérésére még eljátszottam apám egyik barátjának, Fráter Loránd- nak a szerzeményét: "Tele van a város akácfa virággal". Kálmán Imre akkor 48 éves volt és a 20. század egyik legnépszerűbb zeneszerzője. Siófokon született, szegény családban. Az elemi iskola elvégzése után Budapesten járt gimnáziumba-. Szülei nem tudták támogatni, igy magának kellett gondoskodni ellátásáról. Jóeszű és rendkívül találékony gyermek volt. Hogyan lett zeneszerző? Fordulópontot jelentett életében egy esemény. A Vígszínházba ment egy barátjával, de kívülről hallgatta csak a zenét, mert nem volt pénze jegyre. A zene lenyűgözte és ekkor határozta el, hogy zenét fog tanulni. A Zeneművészeti Főiskolába iratkozott be, zongoraművésznek készült. Naponta hosszú órákat gyakorolt, niig egyik karjában fájdalmat kezdett érezni. Orvosa utasítására abbahagyta a zongorázást, zeneelméletet és zeneszerzést tanult ezután a Zeneakadémián, ahol kollégája volt Bartóknak, Kodálynak, Jakobinak. Kezdet- (folytatás a 8. oldalon) Denverben a napokban méltó ünneplésben részesítették Starzl professzort, aki 20 évvel ezelőtt-.végrehajtotta az első sikeres májültetést, a legnehezebb orvosi műtétek egyikét. Ez alkalommal időszerűnek tartjuk az alanti érdekes és fontos tanulmány közlését a májűltetés technikai részleteiről. A második világháború után széles korú kutatómunka indult meg a szervátültetések (transzplantációk) területén, s ennek eredményeként 1954-ben Murray elvégezte az első sikeres emberi vese- átültetést egypetéjű ikrek között. Ez a siker arra ösztönözte a kutatókat, hogy egyéb szervekkel is próbálkozzanak. 1963-ban Starzl az Egyesült Államokban elvégezte az első emberi, máj - átültetést, ezt követte még ugyanabban az évben az első tüdő- átültetés, majd 1966-ban a hasnyálmirigy átültetése. 1967 végén Dél-Afrikában végrehajtották az első emberi szív- átültetést, s ez az egész világ figyelmet a szervátültetésekre irányította. Az első sikeres veseátültetés óta eltelt harminc év eredményei és tapasztalatai alapján joggal reméljük, hogy korunk - az elkövetkező évtizedekkel együtt - a "szervátültetések évszázada" lesz. Az első kísérletes májátültetésről 1956-ban számoltak be. Ezt számtalan további állatkísérlet követte, és Starzl ezek tapasztalatai alapján vállalkozott Denverben - 1803 ban - az első emberi májátültetésre. A kísérlet sikertelen volt, a beteg a műtét napján meghalt. Még ugyanabban az évben a denveri munkacsoport további négy átültetést végzett, de a leghosszabb túlélés is( csak 23 nap volt. Ezután Bostonban és Párizsban is sikertelenül kísérelték meg májátültetést. A sikertelenségeket több mint három évi szünet követte, mig végül az 1967-ben végzett átültetés nyomán a beteg több mint egy évig élt az "uj" májával. 1968-ban Cambridge-ben Calne professzor végzett sikeres májátültetést. Az elmúlt húsz évben a világon, összesen több, mint 500 májtranszplantaciőt hajtottak végre, s ezeknek mintegy a háromnegyed részét a denveri és a cambridge-i munkacsoport végezte. A Starzl vezette munkacsoport nagyjában 250, a cambridge-i 150 átültetést végzett. Az eredmények fokozatosan javultak. Az egy hónapon belüli halálozás még mindig 30 százalék körül van, az egyeves túlélés ellenben mintegy 50 százalékos. A legtovább túlélő személy már több mint tizenkét éve él. NINCS MEG "MÜMAJ" Ha a májátültetéseket összehasonlítjuk a - ma már rutinszerűnek mondható-vese- átültetésekkel, a legszembetűnőbb különbség az átültetések számában mutatkozik. A világon eddig végzett veseátültetések szama ma már meghaladja az 50.000-et, mig a májátültetéseké alig nagyobb 500-nál. Ezt csak csekély mértékben magyarázza az a több, mint tízéves előny, amellyel a sikeres veseátültetés dicsekedhet a májéhoz képest. A májátültetés gyors fejlődésének és széles körű elterjedésének az a fő gátja, hogy itt nincsen olyan - a műveséhez hasonló - eszközünk, amellyel a beteg hosszabb ideig is életben tartható lenne akkor, amikor már a saját mája többé nem tudja betölteni az élet fenntartásához szükséges feladatát. így a beteg A máj helye a megnyitott hasüregben: 1. tüdő; 2. nyelőcső; 3. alsó öblös véna; 4. rekeszizom; 5. máj; 6. epehólyag; 7. gyomor; 8. vastagbél; 9. vékonybél; 10. hashártyakettözet; 11. lép. miután májelégtelenség alakul ki benne - rohamosan katasztrofális általános állapotba kerül, s részben nem sikerül kivárnia a megfelelő átültethető szerv kínálatát, részben, ha még életben van is, rossz általános állapota reménytelenné teszi az átültetést. Emellett arra sincs mód, hogy a technikailag esetleg sikeres májátültetés után a máj működésében beálló átmeneti zavart kivédjék. A "mümáj" hiányát azzal magyarázhatjuk, hogy a majnak roppant bonyolult és sokrétű a működése. Mi a dolga? Szokás a májat a szervezet "kémiai laboratópiumá"-nak, "vegykonyhájáénak nevezni. És valóban, a májnak meghatározó szerepe van a szervezet egész anyagcseréjében, mind a felépítésben, mind a lebontásban. Kulcsszerepet tölt be a szervezet feherje-anyagcseréjében, az életfontosságú fehérjék szintézisében. Részben ez utóbbi révén van elsőrendű szerepe a véralvadás szabályozásában. Mind a szénhidrát-, mind a zsíranyagcserében fontos a feladata, ráadásul a szervezetnek egyik fő "méregtelenitóje." Mindezt figyelembe veve érthető, hogy semmifele mechanikai modellel sem helyettesíthető. Csak egy hasonló biológiai "modell" jelenthetne megoldást. Megpróbálkoztak azzal, hogy különféle állatok máját kapcsolják be ideiglenesen a beteg keringésébe, ezek azonban nem váltottak be a hozzájuk fűzött reményeket. Kísérleteznek azzal, hogy izolált májsejteket juttassanak ^a szervezetbe, májsejtekkel töltött "patronokat" kapcsoljanak be a vérkeringésbe, ám az eredmények egyelőre váratnak magukra. Nem látni előre, hogy egyáltalán megoldható lesz-e ez a kérdés. Pedig mind- (foly tatás all. oldalon) Dr. Faller József egyetemi tanár: ^ *00 W ' A MAJA TULTET ES
