Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-28 / 17. szám

Thursday, April 28. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Tasnády T. Álmos riportja Antwerpenből. NUKLEÁRIS CSATATÉR Európaszerte nagy feltűnést keltett a Belga Szocialista Part napilapja főszerkesztőjének, Paul Goossens-nek Béke cimü cikke (De Morgen, 1983. ápr. 2. Standpunt, Vredeh "Úgy tűnik, hogy a husvet az előző eveknél is jobban a békéért tüntetők nemzetközi randevújává fog növekedni. ' Szerencsére, mert a békemozgalomnak ma semmi oka nincs arra, hogy visszavo­nuljon, vagy hogy ne próbáljon meg a legmesszebbmenőkig mindent annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon a kormányokra. A békemozgalomnak éppen Európá­ban mindent meg kell tennie azért, hogy megakadályozza, hogy a nagyhatal­mak Európából egy nukleáris csatateret csináljanak. Ezen a ponton szerencsére van ok bizonyos optimizmusra, hiszen a többszázezer európai béketüntető nélkül jelenleg aligha lenne Genfben tanácskozás. Anélkül az 572 amerikai atomrakéta telepítése már jó ideje visszavonhatatlan döntés lenne. A békemozgalom tömeges követése nélkül a nyugat-európai kormányok valószínűleg nem merték volna Reagan elnöknél a nulla opció alternatíváját sürgetni. Az amerikai elnök kénytelen volt számolni Nyugat-Európa tartóz­kodásával az atomrakéták telepítésének kérdésében. Ezért kellett egy közbülső javaslattal előhozakodnia. Jóformán senkinek sincs sok illúzió­ja Reagan fordulata felöl. Különösen nem a lézerfegyverekért való kiállása után, ami által Amerika egyidejűleg sebezhetetlen kellene, hogy legyen és arra alkalmas, hogy egy nukleáris knock-out-ot végrehajthasson. Reagan és az Ő militarista klubja, s ezt elször- nyedve kell megállapítania az embernek, valóban hisznek abban, hogy képesek egy nukleáris háborút megnyerni és túlélni. A nagyarányú húsvéti béketüntetések Nyugat-Európa -szerte azt jelzik, hogy az európai országok lakosságának egyre szélesebb rétege elégedetlen az u.n. közbülső megoldások politikájá­ba csomagolt halogató taktikával. Egyre többen döbbennek rá arra, hogy az ismert szalámitaktika szerint Washington célja az eurorakétak telepítése, akkor is, ha az a teljes lefegyverzés vagy nulla-opció paradoxon szólamába van csomagolva. Barmifele közbülső javaslat csak akkor méltó erre az elnevezésre, ha az atomfegyverek valóságos csökkentéséhez és nem növeléséhez vezet, ahhoz tehát, hogy Európában egyetlen uj amerikai rakéta telepítésére nem kerül sor. A húsvéti béketüntetések tömegei nem holmi békeszózatot akarnak, de annál jóval többet: atommentes Eurbpát. S ezzel a békeakarattal akkor is számolni kell, ha a washingtoni héják olyan nevetséges szólamokkal kísérlik az európai békemozgalmat diszkreditálni, hogy annak tömegei akarva-akaratlanul Moszkva malmára hajtják a vizet. A tények azonban tények maradnak. A békéért, a kétolda­lú leszerelésért, a minden atomrakéta ellen tüntető hatalmas tömegek azt az akaratot nyilvánítják, hogy Európa egyetlen nagyhatalom csatatere ne legyen." Máthe Rezső: Lássuk Uramisten... Az egyszeri gazda földjét jégeső, sás­ka, madár pusztította s ő megfenyegette az Urat: "Lássuk Uramisten, mire me­gyünk ketten." Kivágta a fáit, letaposta a vetését. Földrengés Kolumbiában, Iránban, pusz­tító szárazság Spanyolországban, sok évi éhínség Észak-Afrikában, óriási erdő­tüzek Franciaországban, vízözön Dél-Ameri- kában, tűzeső Szicíliában, az USA-ban, Jávában. Isten veri a bűnös emberiséget. De ez nem marad adós. Két kilogram mereg áradt ki egy svájci gyárból az olasz Sevesoban: az egész vidéket ki kel­lett üríteni, most kutatják, hová csem­pészték a mérgezett hulladékot: Francia­vagy Németországba? Ilyen problémák a Three-Mile Island esete óta minden­naposak. A nukleáris üzemek hulladékának elföldelése, amely az ott élő lakosságot fenyegeti, nehezen oldható meg, egyik országból a másikba szállítják. Ma, mikor a nukleáris energia termelése kezdeti stádiumban van! Mi lesz 25-50 év után? A konvencionális iparok is versenyeznek a mérgezésben. Palesztinában ezer arab lányt kórházba vittek. Japánban egész halászfalvak majdnem elpusztultak. Mér­gező anyagot szállító vonatok kisiklanak; hajók léket kapnak; egész városokat ki kell üríteni. Egyből, az USA-ban, kitele­pítettek a lakókat, mert egy vegyi gyár halálos mérget rejtett el alatta. Minden­féle sok üzem nem az előirt helyekre szállítja a hulladékot, hanem lakóhelyek,, megművelt földek közelébe.S az amerikai E.P.A., melynek feladata volna a környe­zetet, a közegészséget védeni, mintha csak a vállalatok jogát védte volna, hogy mérgét rászabadítsa a népre. Az olajtank-hajók majdnem mind Libéria, Panama zaszlaja alatt úsznak, amelyek­nek kormányai nem követelik a biztonsági szabályok betartását, haváriáik a kiömlő olajjal megmérgezik a partokat, elpusz­títják a halakat, tengeri madarakat. Az Irák-Irán háborúban a Perzsa-öböl menti olajtartályok és finomítók bombázása az egész öböl vizét és partját veszélyezteti. Más államközi és belháboruk felégetik a falvakat, elpusztítják a termést. Már a kezdeti kapitalizmus fektelen fejlődése pokollá tette Kozép-Anglia, a Ruhrvidék stb. nagy részét.Pittsbur^ban és sok ország városaiban füstokádó gyarak épültek a belső kerületekben is.Ezt igye­keztek jóvátenni, de a füsté másztok el­lenére az ipari gázok és az autók rohamosan irtják az erdőket / és vádjaikat, a fékte­len vadászat segítségével/. A fejlődő ipa­rú országokban még inkább elhanyagolják a természet védelmét, hogy olcsóbban növeljék iparukat. Valóságos halálvárosok vannak területükön, tűdőgyilkos levegővel. Az ólom és azbeszt-iparok a fejlett orszá­gokban is melegágyai a betegségeknek. Maga a mindennapi élet is megoldhatat­lan egészségi és köztisztasági problémá­kat teremt a félgyarmati országok sok millióra duzzadt városai számára. Mindeme pusztító hatással versenyez az ipari- és agrártermelés anarchikus fej­lődése. Az ipari termelés fantasztikusan nőtt e században, de sok termelvénye fe­lesleges, sőt káros, mint évi $ 600 milliárd fegyverekret igazi gazdasági haszon nélkül foglalja el a földeket, aknázza ki a bányákat. Legkivált az emberiség irracionális szaporodása folytan.Malthus túlnépesedési elméletét mindig gúnyolták, de abban igaza volt, hogy a föld területe és gazdagsága nem végtelen. . A világnépesség száz év alatt négyszeresére nőtt és gazdagabb felenek fogyasztása még többszörösére. Ma még persze volna elég élelem és nyersanyag az^ egész világ számára, de az igazságtalan és illogikus tarsadalmi-gazdasági rendszer nem akadályozta meg, hogy az emberiség fele szűkös szegénységben, sok száz milliója éhségben éljen. Sok évtizedre becsülik még azt az időt, amikorra - kivált az elmaradt népek - továb­bi gyors szaporodását meg lehet állítani. Pedig az (elnyomott tömegek növekvő igé­nyeit tovább is elnyomni hatalmas kirob­banásokra vezetne: ezt megelőzendő, a fogyasztást még inkább fokozni kell. Ha ugyan addig a nukleáris fegyverek mindezt meg nem előzik. KANADAI RIPORT Elmúltak azok a napok, amikor Amerika háborúzhat más népek földjén, ölheti más népek gyermekeit, felégetheti más népek városait és hazatérve diszparadét rendez­het, mint győztes. Ez a kilátás Kanadára nezve is, amig vakon követjük az ameri­kai atomfegyverkezést, arról akarva meg­győzni bennünket, hogy a rakéták csak Európában ( a Szovjetuniót is beleértve) fognak röpködni s mi majd biztonságban ülünk az Atlanti óceán mögött. Pontosan ezért kell Ottawának feladni a jelenlegi halálos fegyverkező politikát és a megmenekvés szempontjából az igazi, őszinte leszerelés érdekében dolgozni más országokkal. Ezért kell Kanadának a cruise- rakétakat kizárni az országból, s atommentes övezetté nyilvánítani, a pusztító veszély elhárítására. Ez a Föld már egy akol mindnyájunk részére, ezen élnünk, vagy pusztulnunk kell együttesen. Trudeau miniszterelnök és minisztertár­sai többen és többször hangoztatták eddig is, hogy a cruise-rakéta-kisérletre enge­alkalomből, amikor - két hónapja - a Kanada­USA egyezményt aláírták a cruise-rakéta kipróbálására Iiszak-Albertában. délyt kell adni az USA-nak, mert az a NATO iránti kötelezettsége Kanadának. Kanada kötelezettsége népének a pusztulástól való megmentése legyen. Ezt kell követelni egy emberként a Trudeau-kormánytól. Durovecz András

Next

/
Oldalképek
Tartalom