Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-28 / 17. szám
6. Thursday, April 28. 1983. Az öregkor évei tevékenyek lehetnek Az öregkor évei uj kezdetet, vagy rég elhalasztott vagyak beteljesedését jelenthetik. Nagyon sok ember idős korában jut teljesítményének tetőfokára, vagy folytatja korábbi, gyakran magasszintü tevékenységét. Toscanini 87 éves korában adta utolsó koncertjét, Pablo Picasso 91 évesen és Grandma Moses 101 évesen még festett. Giuseppe Verdi 80 éves volt, amikor a Falstaff operát komponálta és Arthur Rubinstein zongorajátékával még a kilencvenes éveiben is nagy sikereket aratott, úgyszintén a száz éves Eubie Blake. Lelkes közönség várja még most is Alberta Hunter jazzénekesnö zongoristát. Marc Chagall és Georgia O'Keefe festőművészek még 96 éves korukban is aktivan dolgoznak. A jobb életmód és az orvostudomány előrehaladása következtében az emberi élet meghosszabbodott. Sokak számára az öregkor nyomort, szenvedést és betegséget hoz, de ennek nem kellene igy lenni. Emberségesebb társadalomban öregkorára mindenki biztonságban, félelem nélkül és jólétben élhetne, hogy képességeit, tehetségeit még hosszú évekig felhasználhassa. Jelenleg csak azok a szerencsések élvezhetik a szép és megelégedett öregkort, akik erős szervezetet örököltek, akiket a természet különleges tehetséggel áldott meg, vagy szerencsés körülmények között élnek. De ez nem minden. Habár az erős fizikai tevékenységet öregkorban jobb valamennyire redukálni, ez a szellemi tevékenységre nem áll fenn. Sőt minél többet használja valaki szellemi képessegeit, szellemileg annál frissebb, fiatalabb marad. Téved, aki azt hiszi, hogy az idős kor leromlott szellemi képességgel jár. Vegyük például Szentgyörgyi Albertet, aki 90 éves korában még mindig fontos, rákkutató munkát végez és a 84 éves Armand Hammert, aki fáradhatatlanul utazik a világ különböző országaiba, üzleti ügyekben. A 82 éves Claude Pepper képviselő most is aktiv kampányt vezet az öregkoruak érdekében. Az öregkori jó egészség fenntartásához sokat segít az ésszerű életmód , a helyes étkezés, a normális testsúly, a fizikai tevékenység és pihenés, időnként az orvosi vizsgalat. Barátok kellenek, akikkel az ember megbeszélheti problémáit és valami olyan tevékenység, amivel a társadalomhoz tartozónak érezheti magát. ■rfn I _________ _______________________ ■ ■ — KITÜNTETÉSEK Petrán János, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete pénteken, április 22-én átadta 12 amerikai zeneművésznek és zeneszakértónek, megtisztelő kitüntetésként a Kodály- plakettet és oklevelet. A kitüntetettek a következők: Ms.Denise Bacon, Mr. Mario di Bonaven- tura, Mr. Leslie Csabay, Mr. Árpád Darázs, Ms. Mary Alice Hein, Mr. Truston Johnson, Mr. Dénes Koromzay, Mr. Eugene Ormandy, Mrs. Jean Sinor, Mr. John Starker, Ms. Mary Belanger és Mr. Philip Brunelle. Az ünnepi aktuson résztvett Hollai Imre, helyettes külügyminiszter, Rácz Pál nagykövet, az ENSZ delegáció vezetője, Koczi- ha Miklós, new yorki főkonzul, Dinya Lajos new yorki alkonzul, Dr. Bak András, a magyar konzulátus jogtanácsosa, Juszel Béla, a nagykövetség kultur-és sajtótitkára. A nagykövet beszédének szövegét jövő heti lapszámunkban közöljük. Kovács József: KänifVtyemU Magyarok Dél-Amerikában Távoli, egzotikus vidékekre vezeti olvasóit Szabó László Argentínában élő iró, akinek könyve az elmúlt évben jelent meg Budapesten, Magyar múlt Dél-Amerikában címmel (Európa Kiadó, 1982.) Mi vezethette a szerzőt, hogy néha töredékes,néha éppenséggel homályos vagy kiegészítésre szoruló adatokkal lépjen - igaz, mindvégig lebilin- cselóen érdekes, olvasmányos formában - magyarországi olvasók elé? Idézzük vallomását: " A magyar múlt feltárása Del- Amerikában (...) nem üres délibábkeresés, sem pedi^ nemzeti hiúságból fakadó dicsö- ségsóvárgás, hanem céltudatos, lankadatlan igyekezet, ami egy nagyon is érezhető űrt kíván betölteni. Szeretne hozzájárulni önismeretünk bővítéséhez is; hogy jobban megismerjük magyarságunkat a múlt tanításain keresztül. Mert hát mit is ér a történelem, ha nem tanit?" Annyi azonban bizonyos, hogy Del-Ameri- ka magyar vonatkozásainak a kezdete elvész a történelem messzeségében, és már-már a legendák határát súrolja. Mégis, mi mást tehetünk, mint hogy elhigyjük, Magellan expedíciójának tagjai sorában ott volt egy Varga János nevű magyar - még akkor is, ha hitelesnek tekinthető névsor nem maradt fenn, s más források ugyan öt németként említik - aki Parmeníus István előtt több, mint fél évszázaddal lépett az Újvilág földjére. Hasonlóképpen csak homályos utalás a forrása annak az állításnak, hogy Peru meghódításában Hernando Pizarro zsoldosai között magyarok isi voltak, mégpedig tiz esztendővel a gyászos emlékű mohácsi csatavesztés után. Ezt pedig a szerző egyetlen mondat alapján állítja, amely szerint a hódítók között megtalálható volt a keresztény világ valamennyi beszélt nyelve, köztük a magyar, és Ázsia, Afrika és Európa minden nemzetisége. Ez azonban már lehet egy 16. századi történész túlzása, aki ilyen hivatkozásaival saját műveltségét kívánta bizonyítani az olvasók előtt. Talán nem tartozik ide, de megjegyzem, hogy Shakespeare magyar hivatkozásai meggyőződésem szerint legalább annyira megbízhatóak, mint amilyen földrajzi ismerete, amikor Csehország határaihoz helyezi a tengert. Azért mégse tekintsük a földrajzi ismeretek hiányának a "la hungara" megjelenését Dél-Amerika földrajzi térképén. Fogadjuk el, hogy a felfedező Magellan magyar származású pártfogójának, Maxi- milianus Transylvanusnak, azaz Erdődy- Bakócz Miksának állított maradandó emléket. Ahogyan azonban időben közeledünk napjainkhoz, úgy válnak gyakoribbá a magyarokra vonatkozó hiteles források, s úgy növekszik a magyarok száma is. Közöttük talán az első híresség a jezsuita Aperger Zsigmond, aki a CÓdice Misionero című receptek gyűjteményével voltaképpen az orvostudomány alapjait vetette meg a távoli földrészen, s talán legkiválóbb 18. századi képviselője Orosz László, aki iskolát és nyomdát alapított, majd kiadta a földrész történetével foglalkozó munkáját. Szabó László azonban nemcsak hires emberekkel foglalkozik, hanem olyanokkal is, akiket a hírnév nem éppen az emberiség érdekében kifejtett nemes cselekedeteik miatt vett szárnyára. Talán a lejghirhedtébb Szalay Lőrinc, egy 1801 novembereben felszámolt rablóbanda tagja, a siralomházban gyóntatójának tett kijelentése szerint Buda grófja, öles termetével, kékesbe játszó szakállával, vad lobogásu szemeivel és arisztokratikus arcélével igazi férfiszépség, számos romantikus költemény és történet hőse. Vagy már a következő évszázadból említhetnénk Mayer Móricot, az argentin közélet egy kiemelkedő képviselőjét, akiről Czetz János igy emlékezett meg emlékirataiban: "Mayer, mint az argentin közélet kimagasló és köztiszteletben álló egyénisége, több ízben volt városatya Buenos Aires közigazgatásában. Juarez Celman elnöksége alatt az argentin Nemzeti Gárda ezredesévé neveztek ki. Ismétlem?tündöklő pályafutásán úgy kisérte a szerencse, mint kevés embert. De meg is érdemli, mert nagy műveltségű, fáradhatatlan, melegszívű és barátaihoz hűségesen ragaszkodó ember. Rendkívüli és értékes egyéniség." A legteljesebb a befejező életrajzi Czetz Jánosé, aki a távoli földrészen volt földmérő, vasútépítő mérnök, az argentin hadsereg ezredese, a Colegio Militär de la Náción alapítója, aki hosszú életének lezárásaként emlékiratait már spanyolul Írja ....... Befejezésül ismét a szerzőt idézzük: "Azt mondtam: e földrész számunkra nem idegen. E könyv oldalai bebizonyítják, hogy Dél-Amerikában mindig jártak magyarok. Elődei azoknak, akik ma mindenütt jelen vannak választott uj hazájuk fejlődésének munkájában, és becsületet szereznek a magyar névnek mind tehetségükkel, mind szorgalmukkal és hűségükkel." A könyv krónikása pedig mit mondhat? Azt, hogy érdekfeszitó, tanulságos és hasznos könyvet olvasott, és várja a más országok, más földrészek magyarjaival foglalkozó könyveket. Hogy ne legyen idegen az a föld, amerre mindig jártak magyarok. Illyés Gyula: HÚNYT SZEMMEL Mihelyt a szemem nyitva van, lehunyom rögtön önmagam: nyomban nem leszek semmi sem, csak szem, csak világ-teli szem, de ha szememet lehunyom, én nyílok ki: birodalom, földrész leszek, oly végtelen, határaim sem érhetem. Zenit-Nadir: pólusig ér lábam és fejem közt a tér. Kedvemre utazgathatom biborszin folyamaimon, zuhogákon, erdők, mezők, szorosok zord csúcsok között; hol se nappal, se éjszaka, se nyár heve, se tél hava. Biborszin táj fölött híven egyenletesen sút szivem. És idő sincs a képzelet sejti az örök életet. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT AMERIKAI MAGYAR SZÓ
