Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-09-16 / 34. szám

5. Thursday. Sep. 16. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO Tasnády T. Almos: Ki gyilkoltatta meg Lumumbát? 9 # * 1 A kongoi Leopoldvaros f CIA irodájának feje 1960. szeptember 19-én egy washing­toni titkos jelentést kapott, amiben egy nagyjelentőségű feladattal megbízott Joe fedőnevű különleges ügynök jöttét jelezték Párizsból. A férfi egy hét múlva érkezett meg. A CIA tudományos szakemberénél egy halálos mérgét tartalmazó tök volt. A méreg a volt kongói elnöknek, Lumum­ba Patricnak lett szánva az ügynök szerint és a kongói vezető ételébe vagy fogkrém­jébe kellett keverni. Ezekkel a mondatokkal kezdődik a nem­régiben megjelent The Congo Cables című könyv, amely nem regény, de a hideghábo­rú egyik epizódjának alapos analízise. A könyv szerzője Madeleine Kalb, a szovjet­amerikai kapcsolatok egyik szakértője. 1975-ben Ford elnöktől váratlan és kény­szerű. segítséget kapott, mivel a Waterga- te-ügy nyomán akkoriban egy bizonyos politikai nyíltság árasztotta el Amerikát. A titkos iratok tonnái kerülnek napvilágra, ám Mdeleine Kalb könyve mégis sokkal több, mint a korábban titokban tartott tevékenységekről beszámoló jelentés. Az írónőnek sikerűit betekintést nyerni mint­egy 2500 olyan titkos üzenetbe, amelyet Eisenhower és Kennedy elnöksége alatt az amerikai külügyminisztérium és a Kon­góban állomásozó amerikai diplomaták, valamint a Fehér Ház es a CIA váltottak egymás között. A titkos üzenetek némelyike arra utal, hogy a Fehér Ház 1960. szeptemberétől zöld jelzést adott a CIA-nak Lumumba likvidálásához. Természetesen abszurdum lenne olyasmit állítani, mintha Eisenhower azt mondta volna "öljétek meg Lumumbát", de az államfők rendelkeznek kellő formu­lákkal ahhoz, hogy gondolataikat és kíván­ságaikat nem túlságosan világosan kifeje­zésre juttassák. Az minden esetre eleve kizárt dolog volt, hogy az Egyesült Álla­mok beleegyezzen abba, hogy bármelyik kongói kormány kaput nyisson a Szovjet­unió fele. Eisenhower kormánya előtt a nyílt háborún ( kívül csak egy lehetőség volt: Lumumbanak el kellett tűnni, akkor is, ha ismét Kongó törvényes elnöke lett volna. Madeleine Kalb szerint Lumumbát nem a CIA ölte meg, ami nem jelenti azt, hogy nem történt volna olyan próbálkozás. A végrehajtás feladata a katangaiakra és a belgákra lett hagyva és Washington nyíl­tan bátorította Lumumba "kikapcsolásai." Madeleine Kalb szerint az embernek az az érzése támad, mintha húsz évvel ezelőtt élnénk. A Reagan kormány politi­kája a harmadik világgal szemben ponto­san olyan, mint Eisenhoweré es Kennedye volt. Az elnök a Kongresszustól kérte és megkapta a CIA titkos tevékenységeit korlátozó intézkedések felfüggesztését. Egy harmadik világbeli ország vezetőjé­nél elégséges, ha antikommunista ahhoz, hogy biztos lehessen Washington politikai és gazdasági támogatásában, még akkor is, ha semmibe sem veszi az emberi jogo­kat és teljesen korrupt. WASHINGTON, D.C. A kereskedelmi minisztérium jelenti, hogy ez évben az ipari vállalatok 4.4 százalékkal kevesebb befektetést eszközölnek uj gyárak építésére és uj berendezések gyártására. Ez azt jelenti, hogy nem várható lényeges fellendülés a nemzetgazdaságban. New Yorkban megmosolyognák az üzlet­embert, aki a nap nagy részében a tehén­pásztorok stilizált Öltözékét viselné. Ami a keleti parti metropolisban elképzelhe­tetlen, magától értetődik Texasban. így minden lehetséges és lehetetlen alkalom­mal, esetenként még a hálószobában is a széles karimáju kalapot hordja Jock Ross Ewing. 6, J.R. az amerikaiak jő ismerőse. Egy nagy New Jersey-i iskolában rendezett közvélemény-kutatás során - ez év tava­szán - feltették a diákoknak a kérdést, ki a legismertebb amerikai. J.R. abszolút biztosan hagyta maga mögött Reagan el­nököt és Muhammad Alit. J.R. a jelen leg­sikeresebb tv-sorozatának, a Dallasnak főszereplője. Alakitója, a 42 esztendős Larry Hagman. szerint: "A televíziós kor­szakban a közönség egyszerűen érett volt egy egészen alávaló vaddisznóra - és ez én vagyok." A minösit'ó jelző nagyon passzol, és igen keveset mondunk, ha negativ hősnek ne­vezzük a főszereplőt. Egy ízben egyetlen nem egészen egyórás folytatás ideje alatt elcsábítja egyik sógornőjét, mig a másik sógornőt - aki teherben van - lelöki a lép­csőn. A következmény koraszülés. A csa­ládi ranchot elzálogosítja nehezen átlát­ható olajüzletek profitjának reményében, a család legjobb barátját csődbe, az ille­tő feleségét pedig saját hálószobájába viszi. A család e barátja ezután öngyilkos lesz. Legfiatalabb testvérének, Bobbynak - az Ewing família egyetlen kedves és tisz­tességes tagjának - olyan üzleti ajánlatot tesz, amelyet nem lehet visszautasítani, s amellyel egy gigantikus biztosítási csa­lásba vonja be. Saját feleségét is boldog­talanná teszi a gátlástalan egyéniség: ne­jének, Sue Ellennek whisky fogyasztása úgy nŐ, ahogy a sorozat nyúlik, s az alkoholon túlmenően már csupán a pszichiáternél talál vigasztalást. A féktelen J.R. nem ismer családot, ba­rátot. Ha a pénzről, a hatalom gyarapítá­sáról vagy ha uj hódításról van szó, mel­lette a családi vagyont megalapozó atya, Jock Ewing kíméletlensége is eltörpül, pedig ő sem hordott glasszékesztyüt, ami­kor sok jó olajkuttal és üzleti trükkel, meg egy jó házassággal megkezdte nehéz millió­inak összehozását. J.R. a The New York Times szerint "a préri Cesare Borgiája", aki mellett a keresztapa maffiavezére, Don Vito Carleone szolid-szelid nagybácsi lehet. A sorozat népszerúségei a komolyabb kritikusok szerint megcsufolja az elemi logikát, mert ugyan miért is élne egy mil­liomos família, atya, anya, felnőtt gyer­mekeik és azok házastársai, házasságban és házasságon kívül született unokáik, egyetlen fedél alatt? Mi az ördögnek gyűl­nek össze egy ilyen család tagjai minden áldott reggel a família gazdaságának úszó­medencéje melett früstökölni, amikor leg­szívesebben egy kanál vízben megfojtanák egymást? Nem tudok választ adni a kér­désre, csupán idézni tudom a Time cikk­íróját. Szerinte a " Dallas-mániás" nézőt arányos csillogással vakítja és mágnes­ként vonzza mindaz, amiről e sorozat szol: erős férfiak és szép asszonyok, a pénz, a bor és az olaj. Továbbá e pszichológus cikkíró szerint "a Dallas-néző számára lehetővé válik a büntetlen kitörés fantá­ziája piszkos világába". Mint látható, e kritikus talán egy kissé túlontúl is szigo­rú a Dallas átlagnézőjével szemben. Dallasban, a városban általában elégedet­tek Daliással, a sorozattal. James Billing- ton, a varos krónikása: Dallas mindinkább olyan lesz, mint "Dallas". Bizonyos hasonlóságot valóban nehez volnat tagadni. Errefelé mindig is egy kicsit másképp jártak az órák. A zöldellő, me­zők, soksávos müutak és a magasba törő felhőkarcolok mögött ez még mindig nyers és erőszakos táj, amely kultúrájával és szokásaival sokban emlékeztet ama 130 ev előtti vad pusztaságra, amilyen Texas volt, mikor kiragadták a mexikói uralom alól. Megjegyzendő, e sorozat alkotói maguk is fütyülni látszottak azokra, akik alulma­radtak Dallasban. A nézők sosem tudják meg, hogy van egy másik Dallas is karnyúj­tásnyira az olajbárók villáitól és a helikop- ter-leszallóhelyes luxusranchoktól. Én magam ottjártamkor csak egy hét után fedeztem fel Dél-Dallast és Nyugat-Dal- last. A festetlen viskók negyedeire bűz telepszik, és a közeli ragyogó sugárutakat monumentális autőtemetők szegélyezik. A Mexicana Road kalyibái sok évtizede­sek, s a reménytelenség, a sivárság jelei szinte minden lépésnél szembeötlenek. Ha a látóhatárt nem a belváros( ragyogó felhőkarcoló tornyai szegélyeznék, nem hinné az ember, hogy abban a városban van, ahol ezt hirdetik a feliratok: "A vi­lág legjobb országa az Egyesült Államok, az ország legjobb állama Texas, Texasban a legjobb hely Dallas." A legjobb város a legjobb allamban? Talán csak Dél-Kalifomiában van egy-két város, ahol az erőszakot hirdető és gyakorló szél­sőséges jobboldali szervezetek hasonlóan erősek, mint itt, és ahol ilyen egyetértő és rokonszenvező a bázisuk, mint errefe­lé. A szélső jobboldali Birch társaság tag­jait megmosolyoghatták füstös klubszobá­ikban a bostoni patríciusok - itt azonban mindig úgy eltek és mozogtak a birchisták, mint hal a vízben. A szélsőjobboldal befo­lyására és erejére is gondolhattak annak idején John Kennedy ama tanácsadói, akik lebeszélni próbálták a texasi útról. Tudták, miről beszélnek: 1960-ban Lyn­don Johnson és felesége a választási kam­pány során érkezett Dallasba. Egy megva- ditott háziasszonyokból álló csoport leköp- döste ókét. Adlai Stevenson, az USA ENSZ napján járt Dallasban. A liberális politi­kust, aki egy időben elnökjelölt is volt, megpofozták, összeverték. Erre is gondol­tak, akik óvták Kennedyt az úttól, meg másra is: sehol az Egyesült Államokban nincs annyi gyilkosság, mint Texasban, es Texasban sehol sincs olyan sok, mint Dallasban. November 23-an reggel Dallasban röp­lapokat osztogattak. A röplapnak rendő­ri kőrözvény formája volt, felül két fény­kép volt látható, az egyik elölnézetből, a másik profilból ábrázolta John F. Ken­nedyt. Ez volt a szöveg: "Ezt a férfit kö­rözzük az Egyesült Államok ellen irányu­ló hazaáruló tevékenység miatt." Negyed­órával azután, hogy az elnöki különgép földet ért a helybeli repülőtéren - ezt a Szeretet Mezeje Repülőtérnek nevezik ez az egyetlen ilyen nevű repülőtér az USA-ban -, eldördült a hírhedt lövés. TERJESSZE LAPUNKAT Vajda Péter: DALLAS ÉS A,DALLAS'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom