Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-07-01 / 26. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday July 1. 1982 AZ ÓVÓHELY MESE Budapest idageaforgalarí házigazdája a BUDAPEST TOURIST szeretettel varia Magyarországra látogatá boaf Kársainkat KÉSZSÉGGEL ÁLLUNK RENDELKEZÉSÜKRE MIND A FŐVÁROSBAN, MIND AZ EGESZ ORSZÁGBAN KÖVETKEZŐ SZOLGÁLTATÁSAINKKAL: SZÁLLÁSHELYEK FOGLALÁSA SZÁLLODÁKBAN, FIZETŐ VENDÉGLÁTÓ SZOBÁKBAN ÉTKEZTETÉS ' BUDAPESTI PROGRAMOK: vérosnüts, a Piri antant ás a Var magtaklntása, magyar ast, ájszakal programok, VIDÉKI KIRÁNDULÁSOK ( SPORT ÉS KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEKRE JEGYEK BIZTOSÍTÁSA MENETJEGYSZOLGÁLAT (vasút, repülő, autóbusz, hajó) "RENT -A- CAR" VALUTÁVÁLTÁS IDEGENVEZETÉS, TOLMÁCSOLÁS Szolgáltatásaink megrendelhetők a BBBAPKST TOÜtJST V. Roosevelt tár 5. Kereskedelmi osztály Tel: 186*881 Budapest S, Pf. 97. 1366. Telex: 22-6448 Az alábbi budapesti irodákban 1. sz. FŐIRODA V: Roosevelt tér 5. 1051 Tel: 173-555 Telex: 22-5726 2. sz. IRODA' VII. Lenin krt. 41. 1073' Tel: 426-521 Telex: 22,4107 3. sz. IRODA (Keleti pu.) VIII. Baross tár. 3. 1087 Tel: 336-964 : Telex: 22-4668 4. sz. IRODA (Deli pu.) XII. Magyar Jakobinusok tere 1122 Tel: 154-296 Telex: 22-6394 BUDAPEST TOURIST Ferihegyi Repülőtéri Kirendeltsége, Tel: 271-969 TOVÁBBÁ AZ ORSZÁG TERÜLETEN LEVŐ MEGYEI IDEGENFORGALMI HIVATALOKNÁL. Húsz fő feletti csoportoknak kedvezményt biztosítunk. Szeretettel várjuk jelentkezését BIMHST TOURIST Még az 50-es évek elején, a háború élénk emlékezetében, a katonai és politikai vezetőség, az aggodalmak megnyugtatására, elindította az óvóhelyek iránti kampányt. Az atomfegyverek-akkor mégpe- lenkás korban voltak, az emberek még csak a hagyományos fegyverekre gondoltak, a háború alatti légoltalmi intézkedésekre. Mar akkor is, a higgadtabbak, gyerekesnek tekintettek az egészet, de ma, a borzalmasan kifejlett atombombák korában, azok a védelmi intézkedések veszedelmesen nevetségesek. Mik is voltak azok? Iskolásgyermekek bújjanak a padok, vagy asztal ala, vagy kuporodjanak falak tövébe, kezeikkel eltakarva fejüket, avagy az emberek ássanak gödröt kertjükben, födjék be azt egy ajtóval es földdel, és miegymás. Azután, néhány év múltán, az egész óvóhely mese elcsóndesedett, csak rossz viccként maradt meg az emlékezetben. Most, hogy a paranójás háborucsinálók egyre komolyabban fenyegetőznek atombombáikkal, és a lakosság egyre hangosabban tiltakozik az atombombák és a háború ellen, a meghibbantak újra előszedik a régi óvóhely mesét, modernizált formában,* most “civilian defense” név alatt az aggodalmak csillapitásara, jól tudva, hogy atombombák ellen nincs védelem. Illetve van védelem: megkötözni a háborucsinálók kezét, megelőzni a háborút, és leszerelni, ártalmatlanná tenni az atombombákat. De ebben nincs profit! Erre a ''civilian defense”-re az idén 113 millió dollárt terveznek költeni, a teljes programra Reaganek 4.2 milliárdot irányoznak elő, más kormányszervek szerint ez 10 milliárd lesz. Ezt nem nevezik pocsekolasnak, mint az iskolás- gyermekek etelet. Mit értenek e “civilian defense1 * * 4’ alatt? Nagy városok lakosságának kiürítését a környékre. Hol vannak ott ehhez a hajlékok, az élelmezés, egészségi ellátás, stb. stb.? Az országutak már ma is, egy hétvégén, nem birják a forgalmat. Forgalmi zavarok vannak nap, mint nap a vasutakon. New York város kiürítéséhez több millió autó kell, és ki gondoskodik majd arrol^hogy a sok millió a kijelölt helyre jusson? És mindenhez mennyi idő áll rendelkezésre? Egy atombomba kilövésétől a becsapódásig mennyi idő telik el? 20 perc, 30 perc, egy óra? És a kiürítettek el tudnak-e jutni olyan távolságra, ahol az atombomba pusztitő ereje már nem éri el őket? józanul gondolkodó, higgadt ember részere mindez nagyon világos. De nem az őrült háborucsinálók részére, mert hiányzik befolük az emberi érzés. Csak egy módja van az ettől a veszedelemtől való megszabadulásnak: a béke megőrzése és az általános leszerelés világszerte. El kell távolítani hatalmi helyükről a háborucsinálőkat és azok fullajtárjait. Tábornokoknak és fegyvergyárosoknak nincs se “óvóhely”^ se “civilian defense”, a megelőzés az egyetlen óvóhely, az egyetlen polgári vedelem. Vannak, akik azt mondják, hogy mi amerika-ellenesek vagyunk. Nem, mi Amerikát akarjuk megmenteni az őrültek kezéből, mi amerika-pártiak vagyunk, mi ember-pártiak vagyunk. Mi az őrületet akarjuk megfékezni, gúzsba kötni. Mi a bitorlóktól akarjuk megszabadítani Amerikát, mi vissza akarjuk adni az országot az amerikai nepnek y. o. JERUZSÁLEM. Harminc izraeli katona, akik most tértek vissza a libanoni harcokból, tüntetett Begin miniszterelnök lakasa előtt. Követeltek a harcok azonnali beszüntetését és a kivonulást Beirutbol. “A Libanonban állomásozó izraeli katonák 90 százaléka a mi álláspontunkét követi. Ellenzik a bevonulást nyugat-Beirutba. Megelégelték az ártatlan férfiak, nók es gyermekek legyilkolását.” Lusztig Imre: Válságban az acélipar 1980-ban az ország acélkohói 70 millió tonna a- célt gyártottak. A termelés állandóan csökkent, mert számos>régimódi termelési módszerrel működő üzemet lezártak Pennsylvania, West Virginia Ohio és Michigan államokban, Az utolsó három évtizedben 55%-kal csökkent az acéliparban alkalmazottak száma. Jelenleg több, mint 100.000 acélmunkás van mun ka nélkül. Az acélvállalatok ahelyett, hogy modern*, zálnak üzemeiket, ami lehetővé tenne termékeik versenyképességét, múlt években felhalmozott profitjukat olajvállalatokba és ingatlanokba fektetik, mert ez azonnali és nagyobb hasznot hoz. Az acélvállalatok úgy látják, hogy az acélipar e válságát felhasználhatják arra, hogy visszavegyek a munkásoknak nyújtott kedvezményeket, amelyekért azok nagy áldozatokat hoztak. Meg kell említeni, hogy ugyanezen acélvallalatok elődei levertek az acélmunkások törekvését szakszervezet létrehozására 1892-ben, Akkor a Pinkerton (ügynökség privát felfegyverzett detektivjei 35 acélműn kast gyilkoltak le. De ez sem bontotta meg a munkások egységet es a harc tovább folyt. Az acélbárök kívánságára ekkor kirendelték a nemzetőrséget, melynek tagjai allig felfegyverezve szétverték a sztrajkörséget, sztrájktörőket vittek be a gyárakba és leverték az acélmunka- sokhősi harcát. Csupán a 30-as evekben, John L. Lewis, Philip Murray vezetéseve), tudtak szakszervezetbe egyesíteni a munkásokat. Először a “Big Steel” ü* zemeiben dolgozókat szervezték meg, 1940-ben pedig a “Little Steel” üzemeket tömöritették szakszer vezetbe. Ez sem ment simán, a munkasoknak vérüket kellett ontaniuk a győzelemért.AzjicélváUalatokérdekeit védő rendőrség sortűzet adott a chicagói sztrájkotokra. Tíz munkás életét vesztette, számosán meg- : sebesültek. Az utolsó három évtizedben a munkások kihar-; colták a magasabb béreket, a fizetett szabadságot, ünnepnapokat, nyugdijat és más kedvezményeket. Ezeket az eredményeket kívánják most visszavonni az acélgyárosok. Több helyi szervezet tagsága levelet intézett Lloyd McBride-hoz, az acélmunkasok szakszervezetének elnökéhez, kérve, hogy tárgyalások kezdődjenek a jelenlegi szerződés megváltoztatására és uj szerződés aláírására. A jelenlegi szerződés csak 1983- augusztusában jár le. A jelek arra mutatnak, hogy McBride és társai hajlandók engedményeket adni a munkáltatóknak. A tagság azonban más véleményen van. James Balanoff, a szakszervezet chicagói kerületének (District 31) egyik vezető tagja, ezt mondja: “Nem azért vagyunk szakszervezetbenjiogy enged- j menyeket adjunk. Az nem megoldás.” Ronald W. Weisen a szakszervezet Homestead, Pa-i 1397-es helyi csoportjának vezető tagja ezt j mondja: “A munkások eleget áldoznak, akkor,amikor tömegesen veszítik el állásukat. Az acelvállala- tok a felelősek a jelenlegi válságért, nem a munkások. Minden olyan lépést ellenzek, amely megfoszt bennünket az eddig élért kedvezményektől.” Az országos vezetőket bírálók mondják, hogy 1973-ban, amikor a szakszervezet beleegyezett a sztrájk feladásába, meggyengítette a szervezet harci képességét. Ezt kell most helyrehozni. Ezekkel a fejleményekkel egyidőben a szövetségi (folytatás a 7. oldalon)
