Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-12-09 / 46. szám
Thursday, Dec. 9. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. “HA LESZ ELÉG ÁSÓ” "A lakosság 20%-a feláldozható" Az alábbi cikk-kivonat Robert Scheer, Random House kiadásában megjelenő uj könyvéből. Cime: "With Enough Shovels: Reagan, Bush & Nuclear War." A könyv világosságot vet azokra az illúziókra, • melyekkel Reagan és kormánya a nukleáris háború túlélhetöségét tekinti. Az 1980. évi elnökvalasztasi kampány egyik repülő-utján Ronald Reagan elmondta nekem, hogy valami nagyon fontos dologra jött rá, amikor a U.S. támadás-figyelmeztetési központját, a NORAD-ot meglátogatta. "A NÓRÁD csodálatos valami - ott van Coloradóban, a hegység alatt. Többezer, űrben keringő tárgyat figyelnek ott meg, a mi mübolygóinkat és másokét, olyan pontosan, hogy még egy űrhajós által elvesztett és az űrben keringő kesztyűt is eszre- vesznek. Az a körülmény kapott meg különösen, hogy ezzel a nagyszerű technológiánkkal mindezt megtehetjük, de egyetlen felénk irányított fegyvert sem tudunk megállítani. Nem hiszem, hogy valaha is volt a történelemben olyan idő, amikor ne lett volna védelem bizonyos fegyverek ellen. Még a régi időkben is a partorség megállíthatta a támadó hajókat." Ezek a megjegyzések számomra jelentősek voltak, mert rendszerint, amikor valaki fejlett technikánkat és a háború lehetőségét említi, ugyanakkor azt a tragikus körülményt is megállapítja, hogy a máskülönben nagyszerű emberi elme nem a háború elkerülésének módját találta meg. "Az atomhasadás megvalósítása - mondotta valamikor Albert Einstein -, mindent megváltoztatott, kivéve gondolkodásunkat, ezért példa nélküli katasztrófa felé tartunk." Reagan elnökjelölt azonban nem a háború elkerülését tette programjára, hanem háború vívását, olyan módszerekkel, mint a nukleáris kor előtt. Kijelentése azt mutatta, hogy a legjobb lövegelháritó rendszer kifejlesztésére vágyakozik. Ez a viszonylagosan egyszerű, a múlt iránti vágyakozás és az a hit, hogy az ipari technológia minden problémát képes megoldani, jellemzi legjobban Reagan filozófiáját. Hogy polgári védelmet javasol nukleáris háború ellen, ezzel az illúzióval távolodik el legjobban a valóságtól. Talán, mert olyan nagyon hiszi, hogy az oroszokkal szembeni kemény álláspont csökkenti a világpusztulás kockázatát, hajlandó elhinni, amit tanácsadói mondanak, hogy a polgári védelem megváltoztathatja a nukleáris egyenlet halálos jellegét. A Reagan kormányzat egy 1982-ben a kongresszushoz javasolt programban 4.3 milliárd dollárt kért hét évre, polgári védelmi célokra. A program javaslói azt állították, hogy ezzel az amerikai lakosságnak 80 százalékát meg lehet menteni egy, a Szovjetunióval folyó teljes méretű nukleáris háborúban. A Times egyik vezércikke feltette a kérdést: "Ki az a programkidolgozo láng- ész, aki elképzeli, hogy ez lehetséges? Es ki határozta el, hogy ezt kell javasolni, pont akkor, amikor az elnök végre próbálta megnyugtatni a közönséget a nukleáris fegyverekkel szemben való feleimétől? Mind a kettőt el kellene bocsátani tisztségéből." Ez azonban nem lenne könnyű dolog, mert a lángész nem T.K. Jones vagy Richard Pipes kormánytanácsadó volt. Az a lángész, aki a polgári védelemhez ragaszkodott, akit a Times "örült"-nek nevezett, akit A TOMHÁBORU A magasból még nem hullanak a hidrogénbombák a Földre, a távrakétákat még nem lövik ki a Szovjetunióra, nem tudjuk, nagyban gyártják-e már a hidrogénbombákat, de a nyomdákban, a rádióban, képernyőben, politikai gyűléseken már dűl a felemás atomháború..Vagyis: az egyik fél már hirdeti, buzdítja rá a népet, igyekszik eloszlatni félelmét, Ígéri a győzelmet és követeli, hogy minden pénzt megszavazzanak annak előkészítésére; mig a másik fél politikai és szellemi küzdelmet folytat mindez ellen, elejét venni ennek a háborúnak. A két küzdő felet nem lehet csupán államok, nemzetek szerint megnevezni. Már inkább kormányok szerint. Ezek néhánya szavaik es politikájuk révén azt a jogos hitet kelti, hogy . kellő alkalommal hajlandók a nukleáris (és baktérium-, gáz) háborút megindítani és ehhez szövetségeseiket is megnyerni, vagy erre kényszeríteni. Az u.n. harmadik világ kormányai félnek ettől, de sokan nem mernek nyíltan szint vallani, taktikáznak, hogy ne mondjanak ellent a háborusparti nagy hatalomnak. Egy másik csoport kormányai nem titkolják tiltakozásukat a tömegpusztító eszközökkel vívandó háborúval szemben, de többnyire ezek is igyekeznek tehetségük szerint e fegyvereket megszerezni, hogy védhessék magukat esetleges támadás ellen. Mig azonban az egyes kormányoknak megvan a maguk többé-kevésbé egységes politikája, népük mindenütt (a passzivok kivételével) két táborra oszlik. Az egyik (rendszerint kisebbség) követi a militaristákat, akár kormányon vannak, akár nem. A másik tábor gyűlöli a háborút, kivált a nukleárisát és fél tőle. Mivel mindinkább érti, hogy annak szörnyűsége ellen nincs védelem, egyre erősebben tiltakozik ellene. Hogy s hadkeverők ezt ellensúlyozzák, ha lehet megtörjék, minden eszközzel fokozzák ellene nyomásukat és propagandájukat. Különösen az egyik főhatalom. Maga az, hogy a hadiipar növelése egy bizonyos számú munkaalkalmat nyújt (hogy amiatt más gazdasági ágakban csökken a számuk, ezt nehezebb megérteni), sokakat a nukleáris fegyverkezés híveivé tesz. Nagy munkanélküliség idején a katonai létszám emelése is megélhetést nyújt egyeseknek. A nagy tömegeket azonban meg akarják nyerni értelmi és érzelmi alapon. Elsősorban persze minél nagyobb gyűlöletet kelteni a kiszemelt "ellenség" ellen es elhitetni velük, hogy ez fenyegeti őket támadással. Továbbá indokolják a fokozott fegyverkezést azzal, hogy az ellenség, a Szovjetunió, túlerőre tett szert, visszaélve az ö kormányuk békevágyával. Ez azonban egymagában nem meggyőző, fokozná a félelmet. Ugyanekkor tehát az emberekkel el akarják hitetni az ellenkezőt is: hogy ők voltaképpen mégis erősebbek, fegyvereik pontosabbak, azokkal körülveszik a Szovjetuniót és ha a Parlament megszavazza a hadi-budget példátlan emele- set, azzal versenyezni az USSR-nek nincs gazdasági ereje és kellő technikai tudasa. De azt mégsem tudják elhitetni, hogy ha az ellenség gyengébb is, távrakéta i nem jutnak el az USA fölé. Tehát bizalmat kell kelteni, hogy van ezek ellen is védelem. Es ez olyannyira képtelen érvelés, hogy ép esszel nehéz elhinni. Nagasaki és Hirosima után, hol százszor gyengébb bomba elseperte a .városokat és a kisugárzás elpusztíthatja a tülélőket is. (Csak Teller Ede a magyar fizikus, az egyetlen ismertebb atomtudós, aki állította, hogy a kisugárzás "red herring.") Vannak nevetségesebb tervek. Ma már nem írják hatósági pamfle- tek, hogy a bomba elől asztal alá kell bújni, de atomháború esetére kidolgozták a milliós nagyvárosok kiürítési tervét (az utak a mai forgalmat sem bírják és a bomba tiz perc alatt érkezik) és a postáét, hogy a menekülési helyekre kézbesítse a küldeményeket. Gonoszak e tervek is, mert növelnék a lakosság életveszélyét. De mennyivel gonoszabbak oly "tudósok" (mint Brzezins- ki) felelőtlen számításai is, hogy például az USA-ban a nukleáris háborúnak nem 100, csupán 20 millió halottja volna! És hogy az atomháborút egy bizonyos területre lehet koncentrálni és hosszú időn át folytatni. Az ilyen fanatikusok őrjöngése azonban egy jóval is jár: gonoszsága és butasága révén ellenkező hatást kelt az emberekben. Meggyőzi őket, hogy fokozott erővel kell a fegyverkezés ellen, a békéért küzdeni. , , „ Mathe Rezső el kell bocsátani, nem más, mint maga Ronald Reagan. Az uj polgári védelmi programot, amely első stádiumában magában foglalja a városi lakosság kiüritéset vidéken lévő primitiv, sugárzásvedő óvóhelyekre, a Federal Emergency Management Agency dolgozta ki. Ennek a hatáskörebe tartoznak a természeti, vagy ember-okozta katasztrófák, az árvizektől kezdve a nukleáris háborúig. A terv előtt kezdetben az Office of Management and Budget (O.M.B.) ellenvetése, majd a kongresszus várható ellenállása miatt akadályok álltak. "Manhattanban, (New York közepén) akarnak óvóhelyeket felallitani", panaszkodott dühösen az O.M.B. egyik munkatársa, akit bosszantott az a körülmény, hogy a tervezők tekintetbe se vették a new yorki rendkívül nagy ingatlanárakat^ "egyszerűen" feltételezték, hogy az ingatlan értéke jelentéktelen." A költségvetés kidolgozásának egyik résztvevője megjósolta, hogy a program végső költségei "könnyen több, mint 10 milliárd dollárra is felmehetnek, ha még óvóhelyeket is akarnak." A javaslók szerint a kiürítési program, amit a helyi kormányzatok az ország szélté- ben-hosszában már elvetettek, a U.S. haláleseteket 20 százalékra korlátozza - ami majdnem 42 millió személynek felel meg - egy teljes méretű nukleáris háború esetén. Amint a javaslat mondja, "Egy nyolcvanas évek közepén történő támadást a U.S. lakosságának 80 százaléka túlélne, ha a kockázatos területek lakosságának zömét a támadás előtt befogadó helyekre vitték, es ha sugárzás elleni védöhelyekról es mas krizisintézkedésekröl előre gondoskodtak." A polgári védelem a talizmánja azoknak, akik hiszik, hogy túl lehet élni egy nukleáris háborút s mi több, hogy következményeivel éppen úgy lehet szembenézni, stratégiailag, morálisan és politikailag, mint a hagyományos háborúkban. Olyan emberek; mint Eugene Rostow, Paul Nitze és természetesen maga Reagan, elhomályosítják a hagyományos es nukleáris háború közötti különbséget és azt állítják, hogy valamilyen technológiai vagy más módon védekezhetünk pusztításai ellen. TERJESSZE LAPUNKAT