Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-12-09 / 46. szám

6. Thursday, Dec. 9. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO * I HAT AHOGYAN A CSODÁK JÖNNEK (folytatás az 1. oldalról) dény egyenként) és a kiválasztott egyetemi könyvtárakba? Minden olva­só gyermekéhez, unokákhoz, angolul beszéli!) komához, nászhoz, baráthoz, szakszervezeti társhoz, a még meglé­vő magyar egyletek tagságához? KIZÁ­RÓLAGOSAN A KÖNYV TERJESZTÉ­SÉRE ÉGETŐ SZÜKSÉG LENNE EGY ALAPÍTVÁNYRA! (Egy példányt Párizs­ba küldtem repülő postán. Hét dollárba került.) Hirtelenében tiz nevet írtam le, akik biztosan szívesen veszik majd az angol könyvet. Jön a karácsony, az újév! Elképzelhetó-e szebb ajándék? AMI A KÖNYVBŐL KIMARADT. Irhat-e partizán tárgyilagos véle­ményt? Lehet-e, akar-e? Ami az angol könyvből kimaradt a második bővített kioldásban, vagy öt év múlva a 85. születésnap alkalmá­ból, egy még bővebb kiadásbant megje­lenhet. Miért nem küldenénk a főszer­kesztőt egy félévre a szülőhazába, dolgozzon ott a régi, még életben sütkérező volt szerkesztőkkel, munka­társakkal és hu olvasókkal együtt. Biztosan rátalálnak majd a scottsboroi nagy küzdelem dokumentumjaira az óreg Uj Előre lapszámokban. A faji megkülönböztetés elleni harcok írásai­ra, akcióira. És ne feledkezzenek el Bebrits Lajost legalább egy cikk kereté­ben bemutatni az utókornak. A munkás­sajtó 80 éve legfontosabb munkájának a dolgozók egészségügyi problémáit tartotta. Már az Előre a század elején állandó egészségügyi rovatot vezetett. Dr. Galambos Zoltán évtizedek taná­csait könyvbe foglalta és az Internatio­nal Workers Órder magyar r csoportja, a "Testvériség" adta ki. En angolba ültetném a könyv első fejezetét ("Ár­talmas gyógyszerhirdetések") az utókor okulására. A "patent medicinák" elleni küzdelem tárul itt az olvasók elé. A könyvhöz az előszót Somogyi Pál irta. A magyar nyelv mesterét, a szocialista újságírás ragyogó tollú művelőjét legalább egy ilyen írás bemu­tatásával Örökítenem meg. ÜNNEPI HANGVERSENYEN emlékeztek me^ Kodály Zoltán születésének 100. évfor­dulójáról a mexikó-városi nemzeti konzerva­tóriumban. Az ünnepségsorozat keretében az érdeklődök kiállításon is megismerkedhet­nek a nagy magyar zeneszerző munkásságá­val. Bemutattak egy Kodályról szóló portré- filmet is. ' w „ HAZY ERZSEBET, a Magyar Állami Opera­ház énekesnője 53 éves korában elhunyt. Nawyarki Magyar hentes TIBOR’S MEAT SPECIALTIES (FORMERLY MERTL PORK STORE) 1501 Seiend Ave., NEW YORK, N.Y. 10021 a 78. és 79. utcák között Tel: RN-4-0292 FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁSOTTAK Az üzlet nyitva lesz december 19-én vasárnap 9-től 3 óráig Karácsony hetében minden vevő, aki $ 20.-, vagy azon felül vasáról, aiandek csomagot kap. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET BOLDOG UJ ÉVET láván ' Tibor és Gárdája Koós Zoltán: "SZÓI A KAKAS MÁR...” Igmándon történt ez 1943-ban, nagyrészt a Kuncsner-féle pékség házában. Volt ott egy üresen álló kétszoba-konyhás lakás. Azt az üres valamit csinálták meg nekünk szállásnak. Nekünk alatt értendő egy bünte­tőszázad s annak is csak eg.y részlege, úgy egy szakasznyi politikailag megbízhatat­lan fiatal magyar férfi. Fegyverforgatásra és munkára egyaránt alkalmas valamennyi. Egy voltam közülük és nem a legfontosab­bik. Mikor először beléptem a szállásra, az már be volt rendezve. A konyhába lépve láttam egy katonapadot, annak mindkét végén egy-egy mosdótálat, magyarul lavórt. Meg egy vizesküblit. Abban hoztuk magunk­nak az udvarban lévé ásott-kutról a vizet. Ivásra is, meg mosdásra is. A konyhából nyílott egy nagyobbacska szoba, abból meg egy kisebb. Ezek közepén egy keskeny járdaszerü sáv üresen volt hagyva, a többi része a padlónak úgy arasz­nyi vastagságban szalmával fedve. Az volt a mi fekvőhelyünk az elkövetkező hónapok­ban. Cuc-muccunk a falnál, bakancsaink a járó-kelő helynél. Hamarosan a szalma inkább pozdorjára emlékeztetett s elvesztette minden rugal­masságát. De a benne tanyázó bolhák lábai­nak rugalmassága . naponta növekedett, étvágyuk meg igen hamarosan határtalan lett. Világéletemben rengeteget szenved­tem ettől az élosditöl. Egyetlen belőlük tönkre tudta tenni egy teljes napomat és éjjelemet. JÓ alvó voltam, de ha bolhacsi- pésre ébredtem, már nehezen aludtam utána , inkább sehogy.- Ede! Alszol? Hogy aludnék, ha annyit forgolódsz?- Ne haragudj, de megesznek a bolhák. Hát akkor gyere ki az udvarra. Ha mar nem aludhatunk mi, hagyjuk a többi­eket. Mezítláb lopakodtunk ki. Ott leültünk a pékek kerti padjára és beszélgetni kezd­tünk. Igen hamar eljutottunk kilátásaink merlegelésehez. Ezek a k..va angolok csak pofáznak! De értünk aktivan nem tesznek semmit. így az egyikünk. ( A másik meg valahogyan (igy magyarázta: Mit remélsz tőlük, hiszen ok maguk is ak­kora nagy sz..ban vannak. Tudod, hogy hülyére bombázzak városaikat a németek. Es ma is itt jártak Győr felett a bombázóik világos nappal. Igaz. fen is láttam a vasútnál, éppen, amikor mar az uj síneket tettük ra az uj talpfákra. Úgy láttam - tudod, jól ellátni odáigj ilyen szép (időben - egy sem esett le gepeik közül és a németek vadászgépeit sem lehetett látni. De mikor mutattam neked, jól láttád te is a felszálló füst fel­hőjét. 1( B..d meg! Mi hasznom van belőle. Szüle­im, feleségem mind Győrben laknak. Most lesem a híreket tőlük. Élnek-e, halnak-e? Ingyen komám nem adnak semmit! várj! Majd összeszedik magukat és visszaütnek az angolok. De megérjük - e épen? Vagy akarcsak elve is? Azután hangot váltottunk, s aki előbb még mindent borúsan látott, az biztatta a másikat, fes ahogy a napok teltek és szivá­rogtak a hírek, az általános hangulat is változott. Néha a rosszról a még rosszabb­ra., máskor meg megfordítva. Ideg- s lélek- őlo idők voltak azok. Órák múlva bementünk újból helyünkre, pedig tudtuk, a bolhák még mindig éppen olyan éhesek, mint mikor kijöttünk. Látszó­lag mindenki aludt és reméltük, senki sem ébredt fel mozgolódásunkra. Hajnalodott. Mielőtt elalhattunk volna, mi ketten mozgolódást hallottunk az ablak melletti sorból. A mi óriás kántor barátunk ébredezett. Soha nem tudtuk meg róla, hogyan és miért lökték öt közénk. Nem illett az bele az összképbe sehogyan sem. Zsidó kántor volt. Tagbaszakadt, magas és fiatal férfi. JÓ kiállású, nőiesen lágy arccal és olyan örökké mosolygó képpel. Az a mosoly annak az embernek a lelkét tükrözte. Nem volt vallásos, soha nem láttuk imádkozni és beszélni sem paposán szokott. Pedig bátorítani tudott és pedig a maga tanult mesterségének eszközeivel. Egyszer elmondta nekem, hogy az a dal, mellyel gyakran ébresztett bennünket, nem igazi népdal. Egy őse költötte, aki viszont foglalkozására nézve "csodarabbi" volt Nagykállón Azt mondta ott a Nyírségben nagy szüksége volt a zsidóságnak a lelki támogatásra, mert a szegénységük mérhe­tetlen volt. Az ő őse belátta, hogy a vidám­ság enyhíthet. Pénze, vagyona nem lévén, istenadta tehetségét, költői képességét és kitűnő hangját vette igénybe. Bátorító nótáit kitűnő hangjával énekelte és azt jobban megértették, mint a legszebb szent­beszédet. Latom, a kántor felül, szép bajuszát pedergeti, szakálla helyét megmarkolja egyszer-kétszer. Azután elkezdi az ő bárso­nyosan lágy baritonjával a már többször hallott dalt. Azt, amelyikről úgy beszélt, mint őse legszebb alkotása: legkedvesebb dalát dédelgetheti csak úgy valaki Szól a kakas már Szól a kakas már. Szép erdőben, sik mezőben Sétál egy madár. De micsoda madár!! Kék a szárnya Zöld a lába De micsoda madar! Majd megvirrad már!!! A közben sorra felülő társaink lassan- lassan kapcsolódtak bele abba a furcsa ébresztőbe es a biztató szóvégre és a bátorí­tó dallamra búsan kérdezték vissza: De mikor lesz az már? De mikor lesz az már? A lassan múló hetek során szinte szertar­tássá vált ez a napkezdes. Akkor tudtuk valamennyien teljes pontossággal a teljes szöveget és hibátlanul a kántor által hasz­nait zenei motiválást is. Azóta évtizedek teltek el, bizony könnyen rajtakaphat en­gem sok, aki jobban emlékezik a helyes szövegre, hogy hát en bizony nem jól idé­zem az akkor nekünk oly sokat jelentő szavakat. Azután a kantor visszafelelt. Szinte megdöbbentett az erő, mellyel megismétel­te az utolso sort. Úgy hangzott, mint a mérgessé vált szülő rendreutasitó hangja, ha gyermeke a sokszori Ígéret ellenére is sürgeti a teljesítést. Szinte mennydörög­te a szavakat, mintha csak azt mondta volna: Hányszor megmondtam már! Értse­tek meg és nyugodjatok bele: Majd megvirrad már! És... megvirradt! FELÚJÍTJÁK a tihanyi muzeum épüle­tét, amelynek emeleti részeiben az idén már nem fogadtak vendégeket. A tatarozás­sal egy időben megoldják a múzeum fűtését is; teljesítve ezzel a téli údúlővendégek regi kérését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom