Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-12-02 / 45. szám
Thursday, Dec. 2. 1982. 5. Paczier Flórián beszéde a Magyar Szó los angelesi 80 éves jubileumi bankettjén Ünnepel egy kanadai kórház A torontoi Central Hospital ormán, a kanadai és angoí zászlók között piros-fe- hér-zöld zászlót is lengetett a szel, ami elég meglepő látvány. A kórház 25 éves fennállását ünnepelte. Az alapitc két magyar orvos, dr. Rékai Pál és János (akik sohase felejtették el, mit köszönhetnek magyar egyetemi nevelésüknek) már korábban is foglalkozott egy több nyelvű (multi- kulturális) kórház gondolatával. Dr. John Rékaiban felismertem azt a sebészt, aki (1945-ben) akkor 14, éves fiamon az első életmentő műtétet végezte. Mélységesen fájlalom ennek a nagyszerű, kedves embernek korai halálát. De jogosan megilleti mindkét testvért a csodálat: nemcsak azért, hogy megalapították és kifejlesztették ezt az egyedülálló kórházat (eleinte saját költségükön), amely nemcsak gyógyít, hanem oázisa a mi ezer veszélytől borzolt Földünknek. Dr. Rékai Pál ezeket meséli visszaemlékezéseiben: a róla készült filmben is:- Hamarosan felismertük az újonnan érkezettek nyelvi nehézségeit... A háború utáni bevándorlási hullám ezrével hozta a betegeket Közép- és Kelet-Európábol. Az önkiszolgáló üzletek, a munkahely, ahol a munkavezető többnyire ugyanonnan jött, mint a munkás, nem sok alkalmat adtak a nyelv elsajátítására... Megértettük a beteg helyzetét, aki nem tudott az orvossal és ápolónőkkel beszélni és nem fogta fel, hogy mi történik vele... A kórházban megalázottnak és megszégyenitettnek érezte magát; felfokozott félelemérzésektől szenvedett. Torontóban sürgős szükség volt egy kórházra, többnyelvű személyzettel és elhatároztuk, hogy cselekedni fogunk. Nehéz és küzdelmes uf vezetett a magánházból átalakított 32 ágyas első kórháztól a mai hatemeletes ultramodern felszerelésű intézményig. A többi kórház eleinte mosolyogta az itt bevezetett tolmácsszolgálatot; az egyik helybeli kórházigazgató például tréfásan kijelentette, hogy náluk zulu nyelven is beszélnek, de másnap már telefonált t a Centralba, és kért egy görög fordítót. Es ma már a kanadai kórházvizsgáló bizottság előírja, hogy "a betegekkel való érintkezés során különös figyelmet kell fordítani a nyelvi és kulturális szempontokra is, és ahol a megértés nehézségekbe ütközik, ott tolmácsokat kell beállítani." Teljesítményűnk büszkeséggel tölt el bennünket. Úgy érezzük, hogy valami fontosat nyújtottunk választott hazánknak és ezért elismerést kaptunk... Megkaptuk Kanada Érdemrendjét és Toronto diszpolgárságát, még a fivérem életeben. A kórházról televíziós dokumentumfilm készült. A gyors torontói keresztmetszetfelvételek egy nagyváros életéből színes esőkabátok és ernyÖs mozaikjai mögött a különféle bőrű emberek könnyed és barátságos állandó együttesét mutatja. Majd a mentőkocsit, mely a kórház előtt megáll, és az első beteget hozza, akinek nemes vonásai, fáradt keze egyszerre magyaráz meg mindent. Az idó's hölgy spanyol, nem tudna válaszolni a felvételi osztályon tárgyilagos tömörséggel kérdező dolgozó nőnek. A filmen icipici kínos szünet támad. De csak egy másodpercig: már szól a házitelefon, a spanyol tolmácsnő megjelenik. Csillogó fekete haja egy pillanatra betölti a kepsikot. Már halljuk a kérdés-felelet játékot, melynek gyorsasága ilyenkor gyakran csakugyan élet és halál között dönt. A spanyol asszony ekkor már mosolyog és anyanyelven szépen, nyilván részletesen mondja el panaszait. F. A. Kedves ünneplő Vendégek: Egy olyan ritka alkalomra jöttünk ma össze, ami csak egyszer történik meg egy ember életeben. A mi kedves lapunk, a Magyar Szó nyolcvan éves fennállását jöttünk ma ünnepelni. Nem kis munka volt ezt a lapot nyolcvan évig írni, fenntartani és terjeszteni, amelyért felbecsülhetetlen érdemei vannak a lap önfeláldozó olvasóinak és szerkesztőinek. Azonban én a pálmát mégiscsak annak a feltucat bátor, osztálytudatos munkásnak adnám, akiknek 80 évvel ezelőtt volt bátorságuk vállalkozni olyan emigráns magyar újság kiadására, amely nem éppen népszerű egy kapitalista országban. Az a pár ember akkor még nem tudta, hogy milyen dicső történelmet indítottak el a magyar bevándoroltak számára. Már a lapnak a neve: "Népakarat", elárulta, hogy olyan újságot akarnak megteremteni, amely a nép akaratát, a munkásnép akaratát fejezi ki. Azok az emberek mind munkások voltak és ez a gazdag Amerika semmivel sem segítette őket,* i^y csak a saját erejük- ’ bői, keserves gyűjtéssel voltak képesek kiadni az első számot is. Sajnos a gyűjtés szükségessége a mai napig fennmaradt. Ebből a 80 évből mi, régi amerikások 50-60-70 évet együtt küzdöttünk, harcoltunk, jóban, rosszban. Mindig útmutatónk volt. Azért érezzük olyan közel magunkat egymáshoz, mert minden áron fenntartottuk és megtartottuk lapunkat. Volt idő, a depresszióban, amikor a lapkonferencián a delegátusok, akiknek nem volt pénzük, ékszereiket adták oda a gyűjtésnél. Nekünk, kivándoroltaknak a mi felejthetetlen szülőhazánk akkori uralkodói nem adták meg az alkalmat, hogy képességünk szerint tanuljunk. Tehát itt Amerikában a mi Uj Elörénk és utódai voltak a mi tanítóink, tanáraink, mert mindig az olvasók érdekeit, gondolatát fejezték ki. Megtanultuk a társadalmi igazságokat és osztálytudatra ébresztett bennünket. Ezért vagyunk elválaszthatatlanok 80 év után is. Ez volt az egyedüli magyar újság Amerikában, amely a munkások érdekeit képviselte. 1923-ban a National Acme vasgyárban, ahol dolgoztam, egy Nagy József nevű munkástársam adta kezembe az Uj Előrét és amikor elolvastam, rögtön megrendeltem és azóta egy lapszámot sem mulasztottam el. Ez a Nagy József, aki akkor már egyéves amerikás volt, a lap legjobb terjesztője és támogatója volt Cleveland East Side-on, éppen úgy, mint most itt Los Angelesben a mi kedves Jehn Ferencünk, aki a Magyar Szó nélkül talán még aludni sem megy. Elismeréssel kell adóznunk a jelenlegi szerkesztőségnek és kiadóhivatalnak, amiért oly nagyszerű, felejthetetlen ünnepély keretében emlékeztek meg lapunk nyolcvan éves születésnapjáról. A 32 oldalas ünnepi szám gyöngyszem lapunk életében. Megszólaltatja a lap ösz- szes (kiváló szerkesztőjét, íróját: mint K. Szabó József, Baski Lajos, Bebrits Lajos, Gyetvai János, Reverend Gross Lászlót és a többieket, úgy hogy ha elolvassuk az ünnepi számot, átérezzék és átéljük lapunk' 80 éves küzdelmes sorsát és dicsőséged, ami mindig fontos tényezője volt az amerikai magyarságnak. En kilenc évig dolgoztam a lapnál, mint nyomdász. De még soha semmilyen lapnál nem tapasztaltuk azt, hogy az olvasó és a szerkesztő oly közeli viszonyban lett volna egymással, mint a mi lapunknál. Amikor 1931. tavaszán, komoly bajok miatt Clevelandba hozták a lapot, a Cleveland és környéki olvasók, mint egy zarándok- helyre jöttek megnézni, hogy is szerkesztik az Uj Előrét. Az assszonyok sokszor rakott kosárral jöttek, Clevelandból, Akronböl, Cantonból és Youngstownból; a legfinomabb falatokat hozták a lap dolgozóinak. Megnézték a szerkesztőséget, a nyomdát és boldogok voltak, hogy végre személyesen is megismerhették a szerkesztőket. A lap hat és fél évig volt Clevelandban, ahol nagyon jól prosperált. Egy teljes nyomdát szereltünk fel mindenféle gépekkel és ki is fizettük a legnagyobb depresszió idején. Ekkor volt lapunknak a legtöbb előfizetője is. A mi lapunk kezdettől fogva harcolt a magyar feudális rendszer ellen. Támogattuk a magyar nép harcát, amelyet már Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi és 19-es Tanácsköztársaság elkezdett és ipy mi is részesei lettünk annak a nagy győzelemnek, amit a magyar nép 1945. április 4-én véglegesen elért. Azóta a magyar nép megmutatta, hogy mit képes cselekedni, ha a nép akarata érvényesül. Büszkék lehetünk szülőhazánkra, mert a magyar nép jólétben él ma. Óriási felelősség hárul az amerikai népre es elsősorban az amerikai munkásokra, hogy mindenáron megakadályozzuk a rea- ganizmus politikáját és kényszeresük a kormányt a békés megegyezésre és a békés együttműködésre. Senkinek nincs joga az emberiséget, vagy annak egy részét önző célokért kipusztita- ni. Es ebből a nemes munkából még nekünk, magyaroknak is ki kell venni a részünket. Erre tanított bennünket a mi lapunk, az Uj Előre, a Magyar Szó. És ezért mi, idős olvasók, ma is fiatalos lelkesedéssel mindent elkövetünk, hogy lapunk, a Magyar Szó, a legvégsőkig megmaradjon. BONN. Szakadás állt be a Német Szövetségi Köztársaság Szabad Demokrata Partjában. A válságot az hozta létre, hogy a párt vezetői feladták együttműködésüket a Szocial Demokrata Párttal, amely Helmut Kohl kancellárrá választását eredményezte. A Szabad Demokrata Partból kiváltakat képviselő* 1.500 delegátus megszervezte a Liberális Demokrata Pártot. KÜLDJÜNK KARÁCSONYI AJÁNDÉKOT IKKÁ-VM So bel Overseas Corp. (210 E 86 St. New York, N.Y. 10028, telefon 212-535 6490), az TKKA főügynöksége az Egyesült Államokban, felhívja barátai és vevői figyelmet, Hogy a közelgő karácsonyi ünnepik alkalmával gondoljanak magyarországi szeretteikre és barátaikra ajándékcsomagok küldésével. Mint a múltban, most is kaphatók IKKÄN keresztül a megszokott ajándék-utalványok, valamint mindenféle árucikkek, a zsebrádiótól az autóig. Minden ajándék-utalványnak irodánkban kell len nie 1982.december 7-ig. Élelmiszer es más árucikkek megrendelését december 2-ig kell new yorki irodánkba eljuttatni. Tekintettel a nagv kara- csonvi érdeklődésre, mindent elkövetünk, hogy az ajándék-utalványok es mas megrendelések az finnepekre ott legyenek Magyarországon. További felvilágosításért hívjak (212) 535-6490 számot, vagv lépjenek összeköttetésbe a helvi IKKA ügynökséggel. AMERIKAI MAGYAR SZÓ
