Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-11-11 / 42. szám
Thursday, Nov. 11. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. ROMÁIM KOPUYV ERDÉLYRŐL | ÉK VERÉS KÉT NÉP KÖZÉ- GÖcze Tibor riportja Budapestről 1982. áprilisában "Cuvínt despre Transil- vánia" cim alatt kötet jelent meg Romániában, szerzője Ion Lancránjan, 54 éves erdélyi születésű prózairö, aki a kötet megjelenése előtt az ifjúsági lapban 1982. április 11-én igy nyilatkozott: "...ebben a könyvben a jószomszédság és az országon belüli testvériség nevében szóltam és szólok; jószomszédság és testvériség ugyanis csak ott lehetséges, ahol a tisztelet és megbecsülés kölcsönös, ahol méltányolják az igazságot és igazságosságot." , , A Budapesten megjelenő "VALÓSÁG" 1982. 10. számában Száraz György iró, az Élet és Irodalom főmunkatársa "Egy különös könyvről" címmel foglalkozik Lanc- ránjan "tanulmányával." A fenti idézetet is tőle kölcsönöztem. Száraz György válaszából csupán néhány idézetet ragadok ki, talán nem is a leglényegesebbeket: "Megtudjuk Lancránjantól, hogy a magyarok száma Pannóniában való letelepedésükkor nem volt túl nagy, és különben is a németek a Lechfeld (sic!) folyónál, talán 955-ben, valamint a tatárok a Sajónál 1241- ben nagyon sokukat elpusztították, ezért aztán, erőtlenségük folytán maguk helyett szászokat és székelyeket küldtek gyarmatosítóként, hogy kettészakítsák a Kárpáton inneni és túli egységes román nemzet-testet. Más dolog persze, hogy e céltudatos, ravasz középkori gyarmatosítók egyben primitiv vademberek is voltak, hiszen a német püspök, Freisingeni Ottó, a pannon síkság lakóit... sátorlakókként találja, ez pedig ékes bizonysága annak, hogy miként éltek a magyarok otthonukban, a pusztán, nem is a X., hanem a XII. században, valamint annak is, hogy a románok, akik adminisztratív szempontból megőrizték a római szervezettség egyes formáit... magasabb- rendú életet éltek a magyaroknál. Ezek után nem csoda, hogy a magyar elem masz- sziv behatolása Erdélybe csak egy újabb csatavesztés, Mohács után következett be, amikor - mint más helyen megjegyzi Lancránjan - Magyarország megszűnt, torók pasalikká lett. "Láncranjan mondja az évszázadokra kiterjesztett vádat: az újonnan jöttek kisajátították a románok földjét, hittérités és elnemzetlenités utján elvették nemesi vezetőiket — teszi hozzá — a foglalás, az uj területek összeharácsolása nem szül egységet, a bitorolt terület folytonos védelemre szorult - idézi a szerzőt. "Lancránjan, ugylátszik, egy kicsit elfogult a királyi Románia javára. Teljes terjedelmében idézi a gyulafehérvári gyűlés 1918. december 1-i határozatát, benne a III. paragrafus 1. pontjával, amely anyanyelvi oktatást, önkormányzatot, saját közigazgatást biztosit a nemzetiségeknek. Kicsit finomkodó, amikor kommentál: "Ha azt állítanánk, hogy százszázalékosan megtörtént a jogok és kötelezettségek biztosítása, akkor túloznánk a dolgok idealizálásának irányába." De gyorsan hozzáteszi: "újságok jelentek meg magyar nyelven... iskolák léteztek, és az anyanyelv szabadságát semmilyen formában nem korlátozták." Lancránjan talán nem tudja, hogy a gyula- fehérvári határozatot szentesítő 1920. január 1-i törvényben már nyoma sincs annak a bizonyos 1. pontnak. És talán azt sem, hogy 1930-ban már nincs meg a kolozsvári magyar egyetem, nincs magyar nyelvű állami gimnázium és tanítóképző; hogy tiz év alatt 472 felekezeti iskola szűnt meg, s hogy a Székelyföldön egyetlen gimnázium sem maradt. Talán nem tud a 98405/ 1926. számú kultuszminiszteri rendeletről, amely szerint a gyermek anyanyelvére nézve a szülők nyilatkozatai nem vehetők figyelembe^ hanem azok szigorú átvizsgálás alá vetetnek. De kell, hogy tudjon a csöppet sem barátságos táblákról, amelyek ott lógnak a hivatalokban a nemzetiségi vidékeken, s amelyeket ajánlatos volt komolyan venni: Csak románul beszéljetek! S tudja vagy nem tudja a legfontossabbat, ezt el nem dönthetem: azt, hogy milyen nagyszerűen érvényesült akkor a bűvös körök logikája. Hogy a rossz nemzetiségi politika felháborította a magyarországi közvéleményt, alátámasztotta a Horthy- rendszer nacionalista-soviniszta, irredenta propagandáját; az itt fokozódó ingerültség odaát újabb kisebbségellenes intézkedésekre vezetett, ami megint csak itt növelte az ingerültséget." "Úgy gondolom, nem Láncranjan-féle felfogásra gondolt Nicolae Ceausescu főtitkár, amikor ez év júniusában az RKP Központi Bizottságának plenáris ülésén ezeket mondotta: "... megbecsüljük és tiszteljük a munkával és harccal teli dicsőséges múltat, mindazt, ami jó volt és jo népünk sok százados fejlődésében. Ugyanakkor határozottan tudjuk tisztázni azokat az akciókat és állapotokat, amelyek nem feleltek meg népünk szellemének, s főleg amikor a nemzeti büszkeségről es a szocialista hazafiságról beszélünk, semmiképpen sem szabad ezt úgy értelmezni, hogy ezt más nemzetekkel vagy valamely nemzetiséggel szembe kell helyezni." "Meghökkentő Lancránjan vélekedése: a románság a nemzetiségek iránt türelmes és elnéző volt, túlságosan is türelmes és elnéző... A túlságosan szócskában nemcsak különvélemény bujkál, hanem, vágyakozás is megkülönböztető törvények után. Túloznék? Nézzük csak tovább. Lancránjan az élesedő osztályharc korából egyenesen a jelenbe lép. Akkor - mondja - túlléptek a szükséges és kötelező egyensúlyon, vagyis többet kaptak a nemzetiségek, mint kellett volna, és ma ennek köszönhető például, hogy a romániai magyaroknak több nyomtatványuk van, sajtótermékekben és kónyvcimekben értve, mint amennyi nekünk, románoknak. Még jó, hogy hozzáteszi: természetesen a romániai magyar lakosság arányában.’’ - Ezt a bekezdést Száraz György igy fejezi be: "Haragjában már talán arra sem gondol, hogy az állítás, ha igaz volna is, körülbelül ilyesfajta igazságtevést sugall: ha Láncrán- jannak, mondjuk, tiz könyve van a polcán, akkor úgy helyes, hogy a magyarnak ne legyen több egynél." Száraz György többször is idézi Nicolae Ceausescu főtitkárt, amelynek értelmében: „Hazánkban, nemzetiségüktől függetlenül, az összes állampolgároknak azonos jogaik es kötelességeik vannak... Bárki megkísérel ilyen vagy olyan formában lesújtani hazánk állampolgárainak együttműködésére és egysegére, óhatatlanul az ország ellenségeinek, a szocializmus épitói ellenségeinek szolgálatába szegődik." Száraz György igy fejezi be válaszát: "Lancránjan tőlem feltétlen megértést, feltétlen tiszteletet és kapitulációt követel. Ne tudjam Bethlen és Bocskai nevét, a két Bolyait, Misztótfalusit, Körösi Csornát; felejtsem Szenei Molnár sírját a Hazsongárdban, ne tudjam Zagont, a fatornyos templomokat, tagadjam el, hogy Várad a Holnap és Ady városa is volt, Írjam Dojanak Dózsát, Elisabeta Saljannak Szilágyi Erzsébetet, s mondjam még magyar beszédben is Miercurea Ciucnak Csíkszeredát és bámuljam üres szívvel a forrást a fejéregyházi kaptatónal. Ez lenne az ára az ő barátságának és türelmének. Ez lenne szerinte a "jó szomszédság'.' Miért nem hiszi az£ amit pedig Írásában is bizonygat? Attól, hogy én a folyót Marosnak mondom, Mures marad az neki, es az Aranyos is megmarad Ariesnek, a Szamos Somesnak. ö talán még azt is irigyli tőlem, hogy ismerem a neveket, amelyekre büszke - falvakat hegyeket, embereket -, és tisztelem az érzelmeket, amelyek a nevekhez fűződnek, noha biztosan nem kell neki az én tiszteletem. De azért én szeretem a Mioritát, a dóinak és ballada világát, szeretem földijenek, Lucia Blaganak európaiságát, és a Mezőség nemcsak Kemény Zsigmondot, Sütő Andrást jelenti számomra, hanem a fiatalon meghalt Pavel Dánt is - és ettél sem leszek kevesebb és ettől sem leszek rosszabb magyar. Sajnálom, hogy nem érti." Száraz György előszavában megjegyzi: "a könyv hullámverése átcsapott a határokon, egynémely vonatkozása megdöbbenést es nyugtalanságot keltett a magyar közvéleményben, szenzációt szimatoló érdeklődést másutt. Ugyanakkor a romániai kritika csaknem osztatlan lelkesedéssel üdvözölte a kötetet..." Szenczi Molnár Albert fejfája a Házsongárdi temetőben HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitásáröl idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fel évre $ 10.Megujitágra: $................a........................................... A apt árra: $................................................................ Név:........................................................................... Cim:................................................................... j f Varos:.,................................Állam:........................... Zip Code:......................... f AMERIKAI MAGYAR SZO 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003
