Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-10-21 / 39. szám

Thursday, Oct. 21. 1982. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO Radó professzor Egy évvel ezelőtt, 1981. augusztusban hunyt el Rado Sándor professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Tanszaká­nak vezetője, tagja számos nemzetközi tudományos intézetnek és írója több, mint 30 könyvnek, melyek sok országban megje­lentek. A "Dóra fedőnév alatt" c. könyvé­ben ezt irta önmagáról: "A Magyar Nép- köztársaságban élek és dolgozom, mely­nek megalapításáért 50 évvel ezelőtt belép­tem a K.P.-ba." Amikor fasiszta hordák taposták Európát, megpróbálva megdönte- ni az első szocialista országot a világon - irta Radó - mi, földalatti harcosok min­dent megtettünk a Vörös Hadsereg győzel­me érdekében." Mit értett Radó ezalatt? Dóra fedőnév alatt, a német, de náci-ellenes Roessler Rudolf segítségével, aki "Lucy" fedőnéven volt ismeretes, fontos információkat továb­bított a nácik háborús terveiről Angliának és a Szovjetuniónak. 1940. julius 31-én Hitler közölte tervét a Német Hadvezetö- séggel, hogy t.i. támadást kivan indítani a Szovjetunió ellen és részletes tervet, plusz 120 hadosztályt kért erre a célra. December 5-én kézhez kapta az "Ottö"- nak nevezett tervet Franz Halden és Manf­red von Brauchitsch hadseregparancsnokok­tól, melyet Hitler jóváhagyott és aláirt, átnevezve "Barbarossa Terv"-nek. A tervet szigorú titokban tartották, kilenc példá­nyából egyet-egyet a hadsereg, légiflotta- és ten^eriflotta vezérkara kapott, a többi 6 példányt a Wehrmachtban székelő vezér­kar főhadiszállásán tartották. Ennek elle­nére, Roesslernek a főhadiszálláson lévő barátai segítségével sikerült egy példányt megkaparintania. Kik voltak ezek a barátok, akiknek a neve még ma sem ismeretes? Mindannyi­an vezérkari tisztek, akiknek módjukban állt a hivatalos Abwehr-rádión keresztül üzeneteket küldeni a Svájcban levő Roess­lernek. Az inditóokuk, mely árulásnak szá­mított a hitleristák szemében, tulajdon­képpen hazaszeretet volt, a sző igazi értel­mében. Elrettentőnek tartották a náciz­must és a náci filozófiát, gyűlölték a náci­kat és Hitlert, ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy a hitleri Németor­szág elveszítse a háborút. Nem dicsőségért, kitüntetésért, elismerésért vagy pénzért tették mindezt, hanem mert igazán szeret­ték hazájukat, Németországot. Roesslert informálták a terv minden részletéről és mindenről, ami a kezük ügyébe került, vagy hozzá tudtak jutni, aki viszont továb­bította ezeket Radónak, ő pedig Svájcból az angol és szovjet kormányoknak. Mas­son, a Bureau HA (svájci titkosszolgálat) vezetője segítette erőfeszítésüket azál­tal, hogy nem fedte fel őket és cserébe értékes információkat kapott Svájc bizton­ságát befolyásoló ügyeket illetően. Mindenki, aki résztvett a "Lucy" lánco­latban, felmérhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek: az információk értéke felbecsülhetetlen volt a Szovjetunió szá­mára, segítséget nyújtva a hadvezetőség­nek, hogy mikor és hol egyesítse csapata­it, visszavonuljon, vagy hol és mikor várha­tó német támadás. Ma, a múltba vissza­tekintve, az egész emberiség adósa ezek­nek az ismeretlen jiősöknek, melynek cse­kély kifejezése köszönet és elismerés azért a szerepért, amellyel elősegítették a náci •estiák elp"sztitását. TERJESSZE LAPUNKAT PÁRIZSI RIPORT Látták már a Pigalle-t nappal? Keserű csalódás. A tér, amely az esti sötétség beálltával villog és sziporkázik, ezerszinü- en hömpölygő és magával ragadó, délelőtt szürke és himlőhelyes. Pedig éjszaka milyen itt az élet! Az apró mulatók kirakataiban sorba villannak a színes villanykörtek, megvilágítva kívá­natos hölgyek csábos idomait. Aranysujtá- sos köszönóemberek ragadják karon a gya­nútlan külföldit, betuszkolják a félhomály­ba néhány frankos méltányos beléptidij ígéretével, és mire a konzumhölgy az asz­talhoz telepedik, borsos számla lesz belő­le. Fönt cikázik a neon, a járda mellé masz­todon nagyságú autóbusz fáról be, ontva az amerikaiakat, a nyugatnémeteket és a hollandokat} töméntelen mennyiségű embert nyel el ez a kilométer hosszan elterpeszkedő tér. Följebb, már a Place Blanche tájékon egyszerűsödik és népiesedik a díszlet. Ap­ró bisztrók, kiskocsmák, ahol egy pár virs­lit lehet fogyasztani hideg, habzó sörrel, kávét kavargatni a teraszon, és figyelni a palifogó lányok kísérleteit. Hacsak föl nem csapni ügyfelükül. A kívánatos bűn otthona a Pigalle, legalábbis igy örökítik meg regények és festmények, de igazolja az arravetődő polgár tapasztalata is. Harminc éve lehet - egészen pontosan nem tudja senki - itt alakult ki az egykori Botey házaspár birodalma. A hölgyet még Carmen Valletnek hívták, fiatal már nem volt, közelebb a negyvenhez, de kívánatos es szenzációs. Nem a járdákat rótta, az üzletfelei sem ott szemelték ki a partnerü­ket. Carmen gazdag, elegáns és előkelő férfiakat tett boldoggá, ennek megfelelő­en a bevételei is tetemesek voltak. Eric Botey, ez a cingár, apró termetű férfiú vagy húsz évvel volt fiatalabb nála, a frigy mégis létrejött. Pedig Monsieur Eric sem volt akarki. Cukrászként dolgozott a Maxim'snál, ebben az előkelő étteremben a Rue Royal elején, közel a Concorde térhez, a Crillon szálloda tőszomszédságában. Maxim's-nál csak a felső tízezer ebédel és vacsorázik, meg Párizs fejedelmi vendé­gei, a művészvilág szupersztárjai. Az ő asztalukra készített sütemény- és torta­csemegéket Eric ur. A házasság után mindketten fölhagytak eddigi mesterségükkel. Carmen az eszten­dők során bankba rakott pénzéből szállo­dát vásárolt a Pigalle-on, már nem önma­gát kínálta a klienseknek, hanem toborzott lányait. Eric szerencsésen kis summát örökölt, ebből vendéglőnek lett a gazdája. JÓI házasodtak és jól társultak. Hamaro­san ovek lett a Curling, a Shouna, a Maja, hotelek és bárok láncolata. A Pigalle-biro- dalom császáraiként tartották számon őket, még akkor is, amikor elváltak, hi­szen Carmen hamarosan hetven éves lesz, mig Eric éppen csak betölti az ötvenet. Kettőjük vagyonát több tízmillió frankra becsülik. Az üzlet csúcspontján Eric és Carmen birtokot vásárolt a tengerparton, Merce­desnek keresztelte el. A hatezer négyzet- méteren minden van, ami a szórakozás jó környezetet biztosítja: ital, úszómedence, kellemes lakosztályok. A hétvégeken elő­kelő kocsik parkoltak a közelben, diszting- vált üzletemberek, magas állású urak ke­resték a kikapcsolódást. A rendőrség előtt soha nem .volt titok, hogy a Botey-vagyon nem egyszerűen a vendéglátásból halmozódott föl. A felügye­lők és főfelügyelők tudtak róla, hogy itt nagyméretű leánykereskedelem folyik, vagy legalábbis, amit szakszerűen kerítés­nek neveznek. Mégis szemet hunytak. Csere­üzlet fejében. A Pigalle a gonosztevők tanyája is, az egészen kisstilüeke és a nagy­vadaké egyaránt. Ha úgy akadt - jelenték­telen ' vagy komolyabb -, az úgynevezett mondén-brigád, a nagyvilági életet fürké­sző detektivcsoport tagjai Eric úrhoz és Carmen nagyasszonyhoz fordultak, min­dig készséggel rendelkezésre álltak. A helyzettől függő fölvilágositással. A gondtalanság egészen 1974-ig tartott. Ekkor uj főnököt neveztek ki a mondén­brigád élére, az ő parancsára hivatalos közegek jelentek meg a Pigalle-on, beidéz­ték Monsieur Ericet. Szállodákban űzött kerítésért emeltek vádat ellene, és a bíró­ság annak rendje és módja szerint egyesz- tendei elzárásra ítélte. Mire a fellebbezé­sek és ügyvédi közbenjárások folytán az ügy a végére ért, Botey-nak csak egy hóna­pot kellett cellában töltenie, de a könyv- vizsgálatok nyomán most az adóhivatal lépett közbe: csekély tizenötmillió frankot követelt hátralékként. Újabb nyolc évnek kellett eltelnie, hogy a jelek szerint most már komolyan foglal­kozzanak az Ötvösök rakpartján, a hires Quai des Orfevres-n a Botey-birodalommal. De ehhez a rendőrségen is szervezeti válto­zásokra volt szükség. Megszűnt a mondén­brigád, a helyét a kábítószer és a kerítés ellen küzdő csoport foglalta el. Patrick Riou főfelügyelő, a főnök, vissza akarja szerezni az elherdált hírnevét, megmutat­ja, hogy elsősorban a cápákra vetik ki a szigonyt. A vizsgálóbíró komor Íróasztala mögött fiatalember ül, Jean-Louis Debré, de Gaulle tábornok első kormányfőjének a fia; az atya különben is a francia csalá­di élet nagy védelmezője, a közerkólcsók szigorú őre. Elszánták tehát a párizsi rendőrök, hogy csapást mérnek a keritök világára, a dol­guk mégsem egyszerű. Carmen asszony hullatja könnyeit a főkapitányságon az elkobzott drága prémekre, szabadságuk­ról szólítja haza a villájukban nyaraló jó- nevű ügyvédeket és fenyegetőzik. Ha nem szállnak le róla, az lesz a bosszúja, hogy mindent elmond. Kik látogatták rendszere­sen a három csillagos Rembrandt szállót, kik ruccantak ki a Mercedes-tanyára; viha­rok kerekednek belőle. Könyörtelen harc látszik kibontakozni a Pigalle környékén. A járdák világát nem lehet fölszámolni, ez még senkinek sem sikerűit. Különben is az ENSZ-konvenció ezt a mesterséget nem tiltja. Üldözi ellen­ben azokat, akik belőle élnek, kizsákmá­nyoljak a szerencsétlen lányokat. Monsieur Eric és Carmen asszony csupán az elő­futárai a kísérletnek, hogy a keritöket bekerítsék. Sikerúl-e, aligha lehet megmon­^an*' Varkonyi Tibor--------------------------------------------------------------1 Mewyorki magyar hentes | iTIBOR’S MI4TSPECIALTIES' | (FORMERLY MERTL PORK STORE) i j 1508 Second Ave., j NEW YORK, N.Y. 10021 j a 78. és 79. utcák között Tel: RH>4*8292 i FRISS HÚS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK-----------------------------------------*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom