Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-10-14 / 38. szám

Thursday, Oct. 14. 1982.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

19.

Varga József Pásztor Árpád

MAGYAR AKACOK IDEGENBEN

VÁNDOR DIÁK BÚCSÚJA WEST VIRGINIÁTÓI

Minden tavaszkor feltűnik a ködben Akácvirágos vén falum határa, Emlékeim, akár az éhes méhek, Zsongva szállnak az illatos virágra.

Akár, te szent, ősi magyar fa,

Veszett fajtánknak veszendő képe,

Lombot még hajtasz, de már nincs virágod, Hiába hoztak az idegen földbe.

Látom tengődni csenevész fajtádat A fa-bábelek nagy rengetegében, Úgy állasz árván, alig ismerek rád, Bogáncsok között, elhagyott útfélen

Nézem: gyökered mily mélyre fúródott A bölényvágta ős humusz alatt.

Ágad sovány, csak tövised nőtt meg, Szinte szégyenled előttem magad.

Állok, nézlek és simogatlak S kérdem: mi bajod, szólj, az istenért 1 Nem ért magyarul. Búsan rázza lombját, Megszúr s Ielkemből kiserken a vér.

Szegény magyar fa-fajtám, óh be szánlak, Ha lombod közül jövendőbe nézek. Fajtánkat verő husángnak szántak itt A nemzet-gyilkos úri gyászvitézek.

Gárdos Emil a legkiválóbb szerkesztők egyike, aki valaha lapunknál dolgozott. Eredeti foglalkozása vegyészmérnök, de hamarosan beállt a munkásmozgalomban küzdők soraiba. A történelmi materializmus szellemében irt közgazdasági, politikai és történelmi cikkei a magyar munkásmozgalmi irodalom kiváló termékeit képezik. Feledhetetlen emlékű feleségével, Grace-el együtt az óhazában is fáradhatatlanul dolgozott és dolgozik ma is szeretett lapja érdekében.

Míg lehajtott fejjel búsan baktatok Idegen világ sáros országútján, Föl-föltűnik, de már kiveszőben Virágtalan, vad, koldus magyar fajtám.

Levágok egyet botnak és emléknek,

Mi ketten egymást most már el nem hagyjuk, Két bús magyar sors: koldus és koldusbot, Vlgasztalgatva egymást támogatjuk.

Ő már kiszáradt, most én vagyok soron, Rólam is hullnak a lombtalan ágak; .

Vándor, ha síromra majdan rátalálsz,

E vándorbotot szúrjad be fejfának.

Földrengéskor. (New York), 1942. 76- 77.

Fehér hó tarkáz már, ti gyérhajú hegyek,

Ti fekete földek,

Ti fekete völgyek,

Kicsiny magyar falvak nagy Amerikában,

A szívemig gyászban

Búcsúzom tőletek, messzi útra megyek.

Fütyül már a gőzös... Oh, hogy megvigyázlak Ütött, vert faházak,

Oh, hogy megsajnállak;

A lelkem sugarát szemembe idézem, Hegyvölgyed úgy nézem,

Hogyha már elmentem, még akkor is lássak.

őszi szélbe szétszórt szegény magyar népem Szép sűrű erdője Más határba törve

Már nem is bánkódik, már könnyét se ejti, Hazáját felejti,

Egy új világ lángját gyújtja gyermekében.

Hát annyian vagyunk odahaza már mi,

Hogy úgy könnyű szóra,

Vidám indulóra

Ezredenként lépünk idegen csapatba Zsoldért hont feladva,

Készen gyár tüzébe, bányaéjbe szállni?

Oh, hány nyomorúság, hörgő fojtó átok Szolgabíró-vessző,

Földesúrgőg, jegyző,

Hivatal, rang, káplár, adók nehéz járma Vert olyan puhára

Hogy otthagytátok szülőtök, hazátok.

Mégis hull a könnyem, értetek vagy értünk?

Ki tudja... ? Ki tudja?

De hány sóhaj útja

Visz az óhazába, visz az új hazába 1

,Ha harmattá válna,

A Balaton tavát taposná a léptünk.

Nincsen annyi kőszén West Virginiában,

Ti fekete földek,

Ti fekete völgyek,

Nincs annyi veríték Carnegie gyárában,

Tallér ládájában,

Ma?varok szívében mint amennyi evász van.

ÜDVÖZLETEK

Üdvözöljük szeretett lapunkat, tanítónkat, útmutatónkat, a Magyar Szót, szerkesztőit bel- és külmunkatársait, a lap minden építőjét.

Detroit hosszú éveken ót élen járt a magyar munkásmozgalomban. Két mártírt is adott a reakció elleni harcban, Perlusz Miklóst, aki életet adta a lap terjesztéséért és Lény Kálmánt, aki az autómunkások szervezési jogáért vívott küzdelemben adta ifjú eletet. Emléküket nem fogjuk elfelejteni, az ö szellemükben folytatjuk szeretett lapunk támogatását.

A Detroiti Petőfi Kór

Forró üdvözletünket küldjük lapunknak a 80. évforduló alkalmával. New York után Cleveland nőtt legközelebb a lap szivéhez, hiszen itt működött a lap a nagy depresszió legsötétebb éveiben. A clevelandi munkások mentették meg akkor a lapot a megszűnés veszélyétől

A Magyar Szó clevelandi barátai

Üdvözöljük lapunkat, tanítónkat, a Magyar Szót, fennállása 80. évfordulóján. Üdvözöljük a szerkesztőséget, a kulmun- katarsakat, az Ügyvezető Bizottság minden tagját és minden lapolvasónkat Chicagóban és az egész országban.

Chicagói Lapbarátok

LUTHERAN ISTVÁN

ÁLOM A MAGYAR TAVASZRÓL

Uj hazámban is rólad álmodám, Szülőföldem kikeletje,

Te voltál ott ifjú szívem Délibábja, s minden szentje.

Mámorosítottál első szerelemmel. S múlhatatlanúl csábod űz.

Az emlékek arany szála, Szakadatlan hozzád fűz.

Ott ezüst színű volt a harmat. Gyöngyszem volt minden rög, Aranymadár a szürke veréb. Selyem fátyol az esti köd.

A füzesekben a csonka fatörzs, Karcsú leánnyá változott,

S a szívem a szerelemnek,

Nagy titkairól álmodott.

Magyar földön csábos a tavasz,

A vadvirágos kikelet,

Ha el is jöttem messze tőled.

De ott hagytam a szivemet.

Itt a tavasz vitorlásán Aiom sajkán szunnyadok,

O, ne ébresszetek a valóságra.

Mert bánatomba meghalok.

i<

Előre 1914. augusztus 1. Vasárnapi Melléklet

Göcze Tiborné és Fodor Erna

Fodor Ema, lapunk budapesti tudósítója Göcze Tibomé társaságában bemutatja az egyik legszebb magyar blúzt, amelyet bazárunk részére eljuttat hozzánk. Nehez szavakban kifejezni hálaérzetünket Fodor Ema munkástársnÖnek azért a lelkes, fáradhatatlan, szinte önfeláldozó munkáért, amelyet lapunk érdekében az óhazában kifejt. A jubileum alkalmával lapunk szerkesztősége és ügyvezető bizottsága szeretetteljes jókívánságait küldi neki, kedves férjének, Györgynek és összes budapesti lapbarátunknak.