Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-10-14 / 38. szám
Thursday, Oct. 14. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 15. A KIVÁNDORLÓK SORSA Irta: Kovács József a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa Foglalkozásomhoz - vagy, kissé hangzatosabban fogalmazva, önként választott hivatásomhoz - tartozik, hogy időnként napokra bevetem magam valamelyik budapesti könyvtárba, s lapozgatom, olvasgatom a régi hírlapokat, folyóiratokat. Bar látszólag teljesen haszontalan, különcöknek való foglalkozás ez, mégis érdekes, és talán még hasznos is a közösség számára. így került a kezembe a 75 év előtti budapesti Népszava egy több szempontból is érdekes Írása. Érdekes mindenek előtt a szerző személye miatt, aki azonos azzal a Bolgár Elekkel, aki valamivel korábban kerülhetett ki Amerikába a hazai Szociáldemokrata Párt jóváhagyásával vagy esetleg megbízásából a Népakarathoz szerkesztőnek, és érdekes azért is, mert kísértetiesen hasonlít egy néhány évvel később itthon elég lelkesen fogadott könyv témájához. Bolgár Elek A kivándorlók sorsa cimü New York-i levelében, amelyet a Népszava az 1907. december 4-i számában tett közzé, a következő történetet olvashatjuk: "A múlt év nyarán Cincinnati-ben (Ohio) beszéltem egy romániai zsidó fiúval, akit New York-ból szállítottak arra a tájékra erdőirtó munkára. Persze szabadban, sátor-táborban laktak, községektől távol. Napestig dolgozott a sok tehetetlen áldozat és fizetést sem kaptak. Fegyveres örök hajszolták őket munkára és őrizték a telepet éjjel-nappal. Amikor az említett fiú tóbbedmagával megszökött, észrevették őket és éppen az 6 barátját le is lőtték. A fiú lerongyolódva érkezett emberek közé és persze nem sok útbaigazítást adhatott a nyomozáshoz, mely kevés eredményre szokott vezetni. De érdekes, hogy az ilyen menekült ritkán is megy panaszra. Nem igen beszélhet a hatóságokkal és lefoglalják a gondjai. Hány magyar _ foldmivessel volt dolgom, akit farm-ra szállítottak 16-20 dollár havi fizetés ígérete mellett s aztán dolgoztatták napestig, silány koszton, fizetés nélkül, amig előbb vagy utóbb sikerült megszökniük." Mi ebben a történetben az érdekes? - kérdezhetné valaki, hiszen Bolgár Elek is megírja, hogy nem volt ez ritkaság, száz- és ezerszámra történhettek abban az időben ilyen, és ehhez hasonló esetek, s ha mindet megírták volna, a világon sem találtak volna talán elegendő újságpapírt kinyomtatásukhoz. A dologban természetesen nem is ez az érdekes, hanem az, hogy ugyanez a kivándorolt sors tipikusnak mondható eseményeként kerül be az irodalomba. Hiszen ha eddig a bevándorlók irodalmi ábrázolását kerestük a századelő amerikai regényében, csak Upton Sinclair The Jungle (A mocsár) cimü regényére hivatkozhattunk, amelynek a Litvániából a "korlátlan lehetőségek" országába elszármazott Jurgis és családja a hőse. S most végre, találkozhatunk egy, szintén amerikai iró tollából származó, olyan regénnyel, amely már címében viseli hőse nemzetiségét. A regeny címe ugyanis The Magyar, és szerzője pedig Alexander Irvine. Egy korábbi írásomban már említettem a regényt és szerzőjét, akit egy kortársi magyar kritikára támaszkodva nemzetközi hírűnek, ' és jelentős amerikai magazinok munkatársának neveztem. Mint kiderült, mindez tévedés volt, a kritikus részéről üzleti fogás, hogy az ismeretlen amerikai szerző könyve iránt Magyarországon nagyobb érdeklődést keltsen. Időközben ugyanis kezembe került Art Young neves amerikai festőművész önéletírása, aki szerint Alexander Irvine sohasem volt a divatos magazinok munkatársa. Helyette egy ir származású, fiatal episzko- pális lelkész volt, ráadásul szocialista, aki a New York-i Fifth Avenue-n a Church of Ascensionban vasárnap esténként szocialista vitagyüléseket rendezett. Mellette természetesen irt. Már említett regénye mellett From the Bottom Up címmel megjelent önéletírása, és természetesen irt a szocialista lapokba, s ez utóbbi tény nyilvánvalóan nem növelte volna a müvei iránti érdeklődést a kortárs magyar értelmisége vagy kispolgársága koreben. A legmeglepőbb, hogy a regénynek a cselekménye gyakorlatilag ugyanabban az évben játszódik, amikor Bolgár Elek cikke megjelent. Irvine azonban úgy érezte, hogy ez a történet elég sovány ahhoz, hogy elegendő f legyen egy regény kitöltéséhez, az erdő- irtas ezért csak egy, bár talán a legfontosabb epizódja lesz a történetnek, s mindenesetre talál az amerikai valóságban elegendő helyet és történetet ahhoz, hogy a Franz nevű magyar hőst kalandok során vezesse keresztül a századelő Amerikájában s eljuttassa még a munkásmozgalomhoz is. így függhet össze néha valóság és irodalom. Azt azonban nem tudjuk ma megmondani, hogy Irvine regénye mennyiben kalandok puszta leírása egy szocialista szerző szemével nézve, és akár az Upton Sinclair-i értelemben is mennyiben míves irodalmi alkotás. A' szerző nevét ugyanis sem az irodalom-tor- tenetek, sem az irodalmi lexikonok nem tartják számon, és mindeddig regénye sem került elő. Pillanatnyilag tehát meg kell elégednünk azzal, amit a szerzőről és könyvéről sikerült megtudnunk, de e sorok Írója bízik abban, hogy a "haszontalanul" eltöltött idők eredményeként egyszer mégis csak e- lőkerul majd a könyv is. Az Amerikába átszármazott magyarság történetének, önismeretének jobb megértése céljából. ÓH, KI HALLOTT MÁR ILYET ? Az Ur 1934. évének egyik vasárnap délutánján, pihenés közben, egy jobb világról álmodozva arra riadtam fel, hogy a rádióban a modern haladas kerekének fékezését képviselő valaki magából kikelve, indulatos hangnemben kiáltotta: Ez már mégis csak őrültség! A munkások követelik, hogy akkor is kapjanak fizetést, amikor nem dolgoznak! Munkanélküli biztosítást akarnak! Hát ki hallott még ilyet?? Lelketlen felforgatok ámítani akarják a népet az ilyen lehetetlenséggel! Tönkre akarják tenni az üzleti életet és a nemzetgazdaságot, csődbe akarják vinni az országot! Őrizkedjetek tőlük, kedves polgártársaim, ne hagyjátok magatokat rászedni az életrendünket tönkretenni akaró imposztorok által! stb., stb.” Az elmúlt évtizedek történelme fényesen bizonyítja, hogy a majdnem négy évtizeddel ezelőtt beszélő úr és barátai mennyire tévedtek és aggodalmaik milyen alaptalanok voltak. Örömmel állíthatjuk, hogy a munkások által kezdeményezett gazdasági reformok követelésén keresztúl elért mai magasabb és jobb életszínvonal miatt nem ment csődbe az ország es az üzleti vállalkozások sem mentek tönkre, sót ennek éppen az ellenkezője történt. Hazánk olyan iramú fejlődésnek indult, amilyenre a földkerekség egyetlen országában sincs példa. Az amerikai nép életszínvonala az 1934. évihez viszonyítva ma sokkal jobb. A nagy napilapokban Irta: Spáring Károly gyakran olvashatjuk a gazdagok és honatyák írásait, melyben azzal dicsekednek, hogy a mi országunk nepe a legjobban táplált a világ összes országainak lakói közül, az amerikai középosztály életszínvonala a legmagasabb. Nagyon örülünk a magas uraságoktól elhangzott elismerésnek, amely bizonyítja, hogy a modern haladásért és szociális reformokért küzdő munkásve- zetók és követőik nem voltak rosszakaratú országrombolók, hanem jóakaratu országépitök, akik a munkaadókat arra ösztönözték, hogy vegyék igénybe es a többtermelés érdekében hasznosítsák a 20. század modern technikai fejlődésében rejlő-adottságokat. Ezáltal a munkasokat jobban tudják fizetni és ezzel a dolgozók vásárlóképességét többszörösen emelni, mert mindez jótékony hatással lesz az ország egészségesebb vérkeringésére. Mindezeknek az elgondolásoknak lelkiismeretes szószólója volt a 70. évét ünneplő magyar munkás sajtó és haladószellemu olvasótábora. Mit is szólnának ma azok a kedves magyar és nem-magyar polgártársak, akik soha nem voltak olvasói a munkás sajtónak es annakidején ellenezték vagy lehetetlennek találták mindazt, amit az amerikai nép elért es élvez ma, ha holnaptól kezdve valaki visszacsinálná mindazt, ami 1934 óta történt? Ha nem kapnanak nyugdijat, munkaképtelenségi járulékot, munkanélküli biztosítást: ha nem lenne fizetett szabadság, ünnepnap, orvosi és kórházi juttatás és a munkahelyen bedolgozott évek után kapott bizonyos jog, stb. stb.? Vajon el tudják képzelni a kedves olvasók, hogy mindezeknek a megszüntetése milyen felfordulást és országos csődöt eredményezne, mert a nép nem tudná megfizetni azokat az árucikkeket, amelyek a piacon vannak, nemhogy még többet kellene gy ár tani! Teljesen megbénulna a gazdasági gépezet. Ha elromlana autónk, nem volna pénzünk megcsináltatni, a televíziót, mosógépet, stb. ki kellene dobni. Azonban az a tény, hogy mindezek már megvannak az amerikai dolgozók legtöbbjének, még nem jelenti azt, hogy most már megállhatunk és nyugodtan álomra hajthatjuk fejünket. Tovább kell küzdenünk a jobb életért, a békéért, szeretett fogadott hazánk polgárai közötti megértésért, szerétéiért, hogy úgy éjjel, mint világos nappal biztonságban mehessünk ki a házból anélkül, hogy rettegnénk az életünkért. S z. urakkal, a gazdagokkal. minden jóakaratu polgártársunkkal egviitt azon dolgozzunk, hogv a levegő, a vizek, a földünk további mérgezését meggátoljuk,természeti kincseinket megóvjuk a romlástól, bölcsen gazdálkodjunk, hogy úgy nekünk, mint gyermekeinknek es írnokainknak életlehetőséget hagyjunk örökségül a Földön. 1972
