Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-09-09 / 33. szám
Thursday. Sep. 9. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. US ELLENTMONDÁS GUATEMALÁBAN Kevesen tudják, mi a valóságos helyzet a belha- borukkal sanyargatott Guatemalában. Bepillantást ad az ottani helvzetbe Allan Nairn közép-amerikai ügyekben specializáló újságíró, aki nemreg tért visz- sza három hónapos guatemalai útjáról. A N.Y. Ti- mes-ban julius 20-án megjelent cikkből az alábbi részleteket közöljük. Van egy falu észak Guatemalaban, ahol lajstromot tartanak azokról, akiket a hadsereg kivégzett. Az idei létszám júniusban meghaladta a 400-at, fele ezeknek nő es gyermek volt. A legutolsó egy férfi, akit gerilláknak élelemadas gyanúja miatt apró darabokra vagdaltak. Amerikaiak részére ez elmebajosok kegyetlenségének tűnhet fel, de az amerikai politika meghatározóinak mélyen kell elgondolkozniuk, mielőtt szitkokat szórnának a guatemalai generálisokra. Washington évekig azt kérte Guatemalától, hogy győzze le a gerillákat és tisztelje az emberi jogokat. Feltételezve, hogy mindkét célt egyszerre lehet szolgálni, az Egyesült Államok nemcsak egyszerűen félreértette a guatemalai valóságot. Eltántorította a guatemalai felsőbb osztályokat, hogy szembenézzenek a politikai megoldás szükségességével és nem akarta, hogy az amerikai közönség tudomásul vegye: a mészárlások nem elmebajosok kegyetlenkedese, hanem az USA által helybenhagyott politikai célok megvalósitásahoz szükséges taktika. Az egyik politikus, Admond Mulet szerint (aki közeli kapcsolatban all a március 23-i pu csőt vezető tisztekkel), “nehéz volt a nép támogatása nélkül harcolni. Az emberek balra, a gerillákhoz hajlottak es a hadsereg ezt észrevette.” “Nagyon nehéz a helyzet”, — panaszolta egy poros kis faluban az egyik katona. “Olyan sokan vannak, es sokkal népszerűbbek, mint mi vagyunk.” Kévés gerilla van felfegyverezve, “de kell, hogy megöljük Őket.” Ha az Egyesült Államok komolyan akarja legyőzni a gerillákat, szembe kell néznie ennek jelentősegével. Ez nem csupán költséges, hosszú háborút, hanem vérfürdőt is jelent. Nem azért vérfürdőt, mert a guatemalai katonák örültek, hanem mert az ellenség a sajat népüknek nagy részé es hogy legyőzhessek, meg kell ölniük őket. Sem a kormány alamizsnái, sem a felkelés elleni kifinomult tervek nem ajanlanak megoldást erre a rideg valóságra. A guatemalai falusi lakosságnak hetvenöt százaléka rosszul táplált, 50 százalékuk 5 éves kora előtt elhalálozik. Az ültetvényesek “semmibe veszik nem tartják be a minimális órabért”, ami napi $ 3.20. Rios Montt generális Vietnám-szerű stratégiája csak növelte az öldökléseket. Annak az ürügyével, amit a biztonsági tervek “minden szintű pszichológiai akció”-nak neveznek, a hadsereg feldúlta, elpusztította a falvakat. Egy jobboldali hírlap nemrég 30 öldöklésnek 584 áldozatáról jelentett, vezércikkben a hadsereget kárhoztatta ezért. “Nem emberi jogok a probléma”, mondotta egy ezredes, * hanem az, hogy ezek baloldaliak.” Azzal, hogy az USA zseniálisan a lehetetlent követeli — katonai győzelmet, emberi jogokkal —, szabad kezet ad az oligarchiának, amely felreveti az emberi jogi panaszokat es a katonai mandátumra hivatkozva, elhárítja a tárgyalásokra irányuló nyomást. Ez a követelés elfeledteti az amerikaiakkal, hogy olyan kormánnyal állnak szövetségben, amelynek fennmaradása attól függ, mennyire kepes meggyilkolni saját polgárait. A térdrekényszerités politikája Irta: Tasnády T. Almos GREAT BRITAIN SOVIET UNION A szovjet földgázvezetékkel kapcsolatos ellenteteket az USA és Nyugat-Európa között Schmidt nyugatnémet kancellár olyan családi perpatvarnak nevezi, amit az év végére mar mindenki elfelejt. Időközben több erdekelt nyugateurópai partner — Franciaország, NSZK, Nagybritannia es Olaszország _ úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe Reagan elnök embargós intézkedéseit. Az erre vonatkozó francia kormánynyilatkozat szerint “Az egyoldalú amerikai lepesek az európai gazdasági tevékenység szabadságának a súlyos megsértését jelentik és kárt okoznak az USA es szövetségesei közötti egyúttmüködesnek.” Lambsdorff nyugatnémet pénzügyminiszter, aki nemrégiben Schmidt kancellárral tiz napos látogatást tett az Egyef sült Államokban, kijelentette, hogy az amerikai embargó-követelés teljesen elfogadhatatlan, majd hozzáfűzte: “A rotorok, amelyeket az USA nem akar leszállítani, természetesen mindenképpen elkészülnek. Senki nem hiszi el azt, hogy az az ország, amely a Szputnikot az űrbe bocsájtotta, ne lenne kepes arra, hogy olyan viszonylagosan egyszerű készítményeket, mint a rotorok maga gyártson.” A szibériai földgázvezeték körül kibontakozott ellentetek központjában természetesen a Szovjetunióval szemben való politikai-gazdasági magatartás kérdésé all. Nem titok, hogy bizonyos befolyásos körök minden törekvésének végső célja a Szovjetaft I I u 1 unió terdre kenyszeritese. Az Egyesült Államokban a Szovjetunió afganisztáni beavatkozása kiváló ürügyet szolgáltatott a hidegháborús politika híveinek a szovjetellenes hangulatkeltés uiraszitásához. Önmagukat keleteurópai szakértőnek nevező profesz- szorok és újságírók széltében hosszában hirdetik azt a felfedezésüket, miszerint a Szovjetunió a végét jarja, s egy nyugati gazdasági bojkott adna az utolsó lökést a szocialista rendszer Összeomlásához, aminek következteben azután a kommunizmus letörölhető a világ térképéről. Tagadhatatlan, hogy például Lengyelországban, Romániában es Vietnamban súlyos gazdasági nehézségek uralkodnak, s a szovjet-gazdaságban sem megy minden úgy, ahogyan kellene. A Szovjetunió ipari termelese a tervezettnél alacsonyabb és az egymást követó negyedik rossz gabonatermés nem kis gondokat jelent a Szovjetunió nepeinek (a nyugati polgári sajtó cikkeiben következetesen csupán a “Kreml urainak”), Ennek ellenére úgy tűnik, hogy azok, akik e jelenségek nyomán arra a következtetésre jutnak, hogy a szovjet nép a közeljövőben a szocialista rendszer ellen fordul, vagy nagyon nem ismerik az orosz történelmet vagy mindenáron a maguk ábrándjait tekintik valóságnak. A nyugati országok a Szovjetunió fennállása óta nem egyszer próbálkoztak azzal, hogy különböző bojkott-kisérletekkel megdontsek a “rendszert’*, minden eredmeuy nélkül. A State Department egyik mostanában kiadott jelentése is arra mutat, hogy egy gazdasági bojkott The Pipeline at a Glance a Nyugat számára nagyobb hátránnyal járna, mint a Szovjetunió számára. Amennyiben a jelentősebb nyugati ipari országok 1982—83-ban a Szovjetunióba irányuló kivitelüket a felére csökkentenék, az a szovjet gazdasag fejlődését mindössze 0.2 százalékkal lassítana le, ugyanakkor az exportáló országoknak mintegy 30 milliard dollar veszteséget jelentene. Ráadásul ez a jelentes meg azt is feltételezi, hogy a Szovjetunió nem lelne u.n. helyettesitö partnerekre. Minden esetre az USA—embargót elsőként elutasító francia kormány olyan politikai döntést hozott, aminek a gyakorlati következményei ma még belát - hatatlanok. Kétségtelen, hogy a térdrekényszerités politikájának hívei Washingtonban meglehetősen elszámolták magukat, amikor ugv gondolták, hogy a nyugateuropai szövetségesek feltétlenül elfogadjak és végrehajtják a tengerentúli utasításokat. De az is nyilvánvaló, hogy a jelentősebb nyugati országoknak reálisabb érdekük fűződik a Kelet-Nyugat gazdasági kapcsolatok fenntartásához, mint a sajat gazdasági helyzetüket is kedvezőtlenül befolyásoló gazdasagpolitikak importálásához. H í i i I í I A nő a pokolban is az úr $ 9.— Pók 12. | Édesanyánk Ö $ 9.— Hárman egymás Kapható: ellen 9- j I ■ PÜSKI - CORVIN j | Hungarian Books & Records. | I 1590 2nd. Ave. New York N.Y. 10028• Telefon: 212-879-8893
