Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-18 / 7. szám

Thursday, Feb. 18. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. EINSTEIN ÖRÖKSÉGE “There is no higher purpose than human service ... to work for the common good is the greatest creed” ALBERT EINSTEIN Majd negyvenezer géppel és kézzel — köztük gót- betus német írással is - teleirt lap adja ki Albert Einstein kiadatlan iratainak “kincstárá”-t. Ebből az izgalmas “örökseg”-ből csak néhány level és jegyzet látott napvilágot a Nobel-dijas fizikus halála, 1955. április 18. óta. Mint Massimo Massara, a neves olasz újságíró a milánói Panorama egyik utóbbi számában közli, Princetonban, az Institute for Advanced Stu­dy könyvtárában őrzött hatalmas “paksamétá”-t fél­tékenyen vigyázza a 88 esztendős Otto Nathan, né­met származású közgazdász, aki 1933-ban együtt emigrált az Egyesült Államokba Einsteinnel, s akit “a relativit'aselmelet atyja” még az 50-es evek elején bízott meg azzal, hogy a kéziratok, levelek, napló­jegyzetek “kertesze” legyen. Azzal a feltétellel, hogy amit Nathan professzor kiadandonak Ítél, annak ho­noráriumát nevelt leanya, Margót Einstein es évti­zedekig hűséges titkárnője, Helen Dukas kapja meg. A két hölgy — mindkettő túl a nyolcvanon — még él. De mert életjáradekot is kapnak, ők sem sürgetik Otto Nathant, hogy az iratokat megjelentesse. Massara úgy tudja, hogy az irathalom 1933 és 1955 között készült feljegyzéseket, dokumentumo­kat is tartalmaz, ám az anyag túlnyomó része 1945 es 1955 között született. Az öltözékének rendetlen- segérol is hires Einstein ugyanis csak akkor kezdte az Íróasztalán naponta felhalmozott iratokat zsákok­ba gyűjteni. 1933 és 1945 között tudománytörté­neti szempontból sok különleges értéknek számitó irata egyszerűen elkallódott. Eltűntek azonban ré­gebbi kéziratok is, köztük az 1905-ben, Bernben született tanulmány, amelyben Einstein először fej­tette ki a relativitás elméletét és amely hosszabb, mint a tanulmánynak nyomtatásban napvilágot Iá* tott formája. 1943-ban azután Einstein, az Egyesült Államok kormányának felkérésére “újraírta” a neve­zetes tanulmányt; e kéziratot Washingtonban, a kongresszusi könyvtárban őrzik. Az olasz újságíró szerint e “másolat’’-ért Einstein hatmillió dollárt kapott, s az összeg jelentős részét az antifasiszta harc céljaira áldozta. “INVÁZIÓ” (folytatás a 4. oldalról) te az izlami “szabadsagharcosok” “népi ellenállasá­nak” két évet Afganisztánban. Es a tiszteletreméltó politikusok továbbra is üdvözlik ezeket az embe­ri jogokért küzdőket, akik vissza akarják állítani a feudális rendszert, az Írástudatlanságot, a szegénysé­get és a nők rabszolgaságát. y q (2/1/82) Időzíteni sem lehetett volna jobban: a belgiumi filmszínházakban most kerül sor a “Prince of the Gty”cimü amerikai film bemutatásara, Brüsszelben pedig most kezdődik — két évig tartó előkészület után — a helybeli antinarkotika botrány, az u.n. Francois ugv birosagi targyalasa. A hetvenes évek elején a new yorki rendőrség elitbrigádia, a Special Investigative Unit (SIU) mű­ködésé körül robbant ki nagv port felverő korrup­ciós visszaélések botranva, aminek a következteben a SIU 70 tagja közül 52 ellen emeltek vadat, ketten öngyilkosságot követtek el, egy pedig megörült. Az elitbrigád működésének témáiét dolgozta fel Robert Daley amerikai iró, újságíró a “Prince of the City, the true story of a cop who knew too much” cimu si kerköny vében, aminek alapján Sidney Lumet (többek között a Network, Equus, Serpicus, Dog day afternoon filmek rendezőié) az azonos elneve­zésű filmet készítetté. A jelenlegi brüsszeli bírósági tárgyaláson nem kevesebb mint három olyan hivatalos szervezet van közvetlenül érdekelve, amelyeknek a kábitoszer- csempészet es kereskedelem elleni küzdelem volt a feladatuk, most azonban pontosan az a tisztázandó kérdés, Jhogy bizonyos tagjaik milyen mértekben vettek részt kábítószerek csempészésében es árusí­tásában? Olyan magasrangu csendőr- és rendőrtisz­tek kerülnek a vádlottak padjara, akik a belga csen- dórség Nemzeti Kábítószer Irodája (NDB), a belga igazságügyi minisztérium hatáskörébe tartozó Kri­minális Információk Szervezete (BIC) es az amerikai Drug Enforcement Administration (DEA) kereteben működve az eddigi hírek szerint nem tudtak ellen­állni a korrupciós lehetőségek csábításainak és a hely zetukkel visszaélve igen kétes ügyekbe bonyolódtak. Az ügy kivizsgálása már 1979 végén elkezdődött, amikor egy csendortiszt, aki egyébként mar koráb­ban jelentést tett a feletteseinek négy kollegája vi­selt dolgairól, ezúttal az ügyészségnél jelezte az NDB-nél tapasztalható visszásságokat. Ezt követően 1980. január 18-án előzetes őrizetbe vették Clonen BIC-felugyelot, Leon Francois csendorkapitany pa­rancsnokot, az NDB akkori fonókét (a sors iróniáia, hogy a lavinát elindító névrokonáról neveztek el a a belgiumi antinarkotika botrányt “Francois ügy­nek”) és néhány nap múlva még három, a nevezett A new yorki Albert Einstein Committee on Me­dicine (AECOM) figyelmeztet, hogy a U.S.-honve- delmi minisztérium polgári kórházakat akar beszer­vezni egy a Szovjetunióval való háború sebesültjei­nek befogadására. A minisztérium világosan “kor­látozott” nukleáris háború lehetosegere utal. Az Albert Einstein egyetem es kórház orvosainak és orvostanhallgatóinak szervezete a tagsághoz irt kör­levélben többek között kifejti: Bármelyikünket besorozhatják erre a feladatra a kórházak vezetőségei, megkérdezésünk nélkül. Meg­tagadhatná-e a közreműködést egy orvos, egy ápoló vagy egy technikus, lelkiismeretére, etikára, vagy szemelves filozófiára hivatkozva? A terv erről mit í t , sem szol. Es mi történik azokkal a polgári betegek­kel, akik addig a rezervált ágyakban voltak? Azt sem említik. De a Pentagon javaslata leírja, mennvi “elónve” lenne a közreműködő kórháznak és sze­mélyzetének azzal a sok sulvos es változatos beteg­seggel és sérüléssel, amit látnának, különösen a rob­banási es égési serülesekkel. Az AECOM figyelmeztetett, hogy bár a tervet az AMA és az American Hospital Association helyben­hagyta, egyre többen látják, hogv ez a program fél­revezető, veszedelmes es ellentmond az orvostudo­mány céljainak. Az egvik San Francisco-i kórház orvoskara mar megtagadta a közreműködést. A ke­leti partvidék kórházait is hamarosan megközelítik. Ezzel szemben élesen elitélő nyilatkozatot adott ki a Physicians for Social Responsibility new yorki fiókia. Ezt a nyilatkozatot a District 1199, a Com­mittee of Interns and Residents, a Doctors Coun­cil és más hivatásbeli és szakszervezeti csoportok is magúkévá tették. Az American Public Health Associ­ation novemberi közgyűlésen határozatot szavaztak meg, amelyben kérik a minisztériumot, adja fel ezt a programot es felhívjak a kórhazakat, hogy tagad­ják meg a közreműködést. Az AECOM javasolja, hogv a tagság egyesidt erővel tagadja meg a hadi tervekkel való kózremuködest, és csatlakozzanak a Physicians for Social Responsibility nyilatkozatához. I BELGIUMI SKTimUOTIU BOTRÁNT szervezetekben működő munkatársukat , de az elő­zetes őrizet csupán néhány hónapig tartott. 1980 őszén újabb őrizetbevételek történtek, s ek­kor mar nem rendőrségi embereket is vád alá he­lyeztek. Szükséges itt megjegyezni, hogy még 1978- ban egy pakisztáni Khan nevű kábitószercsempész a Karachi-ban történt letartóztatásakor a helybeli ren­dőri szerveknek vallotta, hogy a belga rendőrségnek dolgozik. E letartoztatas után Francois belga cseo- dórparancsnok depresszióssá vált és a mostani első­számú vádlott Cammerman csendőrtiszttel kísérle­tet tett arra, hogy megsemmisítse a terhelő iratokat. Az elműlt év végén úgy tűnt, hogy a kivizsgálás lezárható, mintegy 40.000 oldalt kitevő vizsgálati anyag elkészülte után, akkor azonban ismeretlen tettesek bombát helyeztek Goffinon csendőrtiszt szolgalati kocsijába, ami az üres autóban robbant. Goffinon egyébként az a szemelv, aki a belgiumi BOB-nal (a belga csendórség különleges nvomozo brigádjánál) a Francois ügy kivizsgálásával lett meg­bízva, most azonban ő is vád alá helyeztetett. Két hét múlva a főnőkét, Vernaillen csendörőrnagvot, aki a szolgalaton belül vezette a vizsgálatot, a laká­sán a feleségével együtt agyonlőtték. E két esetet érthetően mindenki összefüggésbe hozza a Franco­is üggyel. A belgiumi antinarkotika botrány merete, jelen­tősege, a csendörseg és a rendőrség különleges szer­vei szennyesének kiteregetése még csak ezután bon­takozik ki a brüsszeli bírósági eljárás során. Annyi bizonyos, hogy a nemzetközi kábitószer csempészet és kereskedelem a kíméletlen konkurrencia- és piaci harcok, a nagy tetek mellett a nagy kockázatok és az azzal arányos nagy csábítások világa is es annak hatásai alól azok sem mentesek, akik eredetileg a törvények tiszteletben tartasa érdekében válialnak rengeteg személyes kockázatot, besúgókkal, kábító­szer elosztókkal együttműködve sodródnak ennek a különleges világnak a veszélyes kaleidoszkópjába. Nem lenne ildomos a belgiumi antinarkotika botránv szereplőinek előzetes elitélése. Az is majd csak az előre láthatólag hónapokig tartó bírósági el- iáras lezajlása után derül ki, hogy mennyi a hasonló­ság és a különbség az amerikai “Prince of the City” film és a brüsszeli Francois ügy között. Tacnádv T Álnme AZ ATOMHÁBORÚ ÉS A KÓRHAZAK

Next

/
Oldalképek
Tartalom