Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-28 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 28. 1982. AHOGYAN A KREML LATJA Kedves Deák! Köszönöm az újévi jókívánságodat. Úgy néz ki, mintha nehezen egyeztetek volna bele abba, hogy maholnap már nem letezek. Nem érdemes életem első kilencven évéről beszámolni. Mindek? Kinek? Ugyan viharos volt a történelmem, de a vihart nem én csináltam. Természetesen Ids ember voltam, kis csónakban eveztem, hol az arral, hol ellene, hol láttam, mi van körülöttem, hol nem. Sok örömöm volt,sokszor sikítottam az ijedtségtől és a félelemtől. De 90 éves leszek pár hónap múlva (csak hetek múlva, ha megérem) és jogom van kivonulni. Ismétlem, jól esett leveled, elmúlásom közepette tudni, hogy meg vagyok neked, aki az amerikai magyarság értékes, jelen közeletet jelenti nekem. (A lappal együtt vagytok.) Mi van a kézügyben, amivel viszonozzam a lapot? Egy régi “Közvetlenem” van, amely egyike az “el- veszettek”-nek. Nem fontos irás. Ez egy eredeti. Ennek a másolatát “tisztázva” küldtem a laphoz. Az elveszett, vagy a szemétkosárba került? Ez egy darab “antik” bútor, amelybe ugyan nem lehet beleülni, de mint mutatványnak,értéke van. Antik. Millió, milliárd történésből azoknak van értekük, amelyek befolyásolják, befolyásolták az emberiség sorsat, intézményéit. Sok, sok ember életében vannak, voltak ilyenek. Én se vagyok kivétel. Talán egyszer, ha meg elek addig, irhatok, mint ahogy eddig is írtam, festettem, magamról. (A mennyországban, vagy a pokolban, ha találok ott papirt.) A szokásos boldog uj evet kívánom neked, családodnak és munkatársaidnak, külön melegseggel a lap olvasóinak. Balint Imre (Bálint munkástárs “Antik bútorát” a sajtóigazolványokról es munkástudósitókról szóló rovatát lapunk múlt heti számában közöltük. Szerkesztőségünk éppúgy, mint egész olvasótáborunk hálás érte lapunk kiváló külmunkatársanak. Ezúttal kívánunk a legjobbakat születésnapja alkalmából. Magunknak viszont azt kívánjuk, hogy még hosszú éveken át kaphassunk Bálint Imrétől értékes,ragyogó rovatokat. — Deák.) TUCSON, Ariz. Igen nagy órom volt számomra, amikor megrendeltem, sót mégis kaptam Lutherén István verseskónyvét. Kérem, aki csak teheti, rendelje meg csekély 4 dollárért ezt az igazi magyar, sziv- reható verseskonyvet, amely visszaidézi fuzfa-aká- cos falunkat. Engem is emlékeztet fatornyos falumra, feherre meszelt zsupfedeles házunkra, amikor a mezőkön mezítláb, szalmakalappal tarka pillangókat fogdostam, a gyönyörű piros pipacsos és kék buzaviragos földeken. Istenem, de rég volt, de szép volt, szép emlek ne hagyj el! Igazan nagy sajnálattal vettem, amikor megtudtam, hogy ez az öntudatos es nagyszellemu költő itthagyott bennünket de a verseskonyve emlékeztetni fog ra. Itt küldök Mr. Lutherén emlekere 10. dollárt. Köszönöm, hogy figyelembe vettek a cim zést az újságon, amit nagyon varok a regény miatt. Helen Kmetz Újítsa meg előfizetését! George F. Kennan, az USA diplomata világ egyik kiemelkedő szemelve. A háborút követő evekben az USA nagykövete volt Moszkvában, majd a Prince- ton-i egyetemen a politikai tudományok tanara-, most, mint nvug. egyetemi tanár, az Institute for Advanced Study kereteben előadásokat tart. Semmiképpen sem lehet ot a Szovjetunió iránti részrehajlással vádolni. A N.Y. Times dec. 5. és 6-i számaiban közli véleményét a lengyelországi fejleményekkel kapcsolatban. Ezt közöljük alabb, bár nem minden nézetével értünk egyet: A Reagan kormányzatnak a Szovietunio ellen meghirdetett szankcióit, sajnos, rendkívül ködösség Jellemzi afelöl, hogy annak visszavonására mit is kellene a Szovjetuniónak tenni. Az ember vonakodik azt hinni, amit Moszkvának tennie kell az az, hogv a Varsó-i kormány semmive tegye mindazt, amit dec. 13. óta tett, és visszaállítsa a “status quo ante”-t, mert Moszkva Varsó feletti hatalmának ilyetén gyakorlása pont az, amit sérelmesnek vallunk. Feltehetően azt kívánjuk, hogy a szovjet kormány közönyös álláspontot tanúsítson a lengyel eseményekkel szemben és engedje az ottani fejlemények kialakulasat, bármilyen következményekkel járna az Lengyelország korinanyformájára, vagy az ország nemzetközi viszonyaira. Ez azonban nagyon drasztikus követelés lenne, alapjaiban támadná meg a II. világháború óta “de facto” fennálló felosztását Európának. Maga ez a felosztás a háború termeke volt. Elsőnek, a náci katonai siker megsemmisitette a háború, előtti kelet-európai status quot. Maid a náci katonai vereseg vonta be a szovjet katonai es politikai befolyását az igy keletkező űrbe, a nvugati szövetségesek tapsai kíséretében es megvetette ott alapját, és az megmaradt azóta is. A németek okozta súlyos veszteségek, mialatt ott folyt a harc, késztettek a szovjet kormányt, hogy biztonságához életbevágónak tekintse megőrizni teljes befolyását Németországnak legalább is keleti egyharmada,valamint a közbeeső területek fölött annak biztosítására, hogy nem fogja magat ismét egy újra felfegyzerzett Németországgal — ezúttal esetleg az USA-val szövetségben — szembetalálni. Lenyegeben, ez volt az alapja a Szovjetunió Lengyelország iránti erdekenek, ahogyan mi azt ismertük az elmúlt 35 even at... Vannak, akik ketlik ennek az erdeknek a jogosságát, de a szovjet vezetők azt igy látták, es ez az érdek állt előttük, amikor egv- re növekvő aggodalommal figyeltek a lengyelországi fejleményeket, az elmúlt év folyamán. Ezidaig a Szovjetunió nem avatkozott be saját katonai ereievel. Ennek a tartózkodásnak indítéka nem a Washingtonból erkező szüntelen, magas szintű, intés volt. A Kremlnek meg voltak a saját érveil a nem-beavatkozashoz - nem nehéz elképzelni, hogy mik voltak azok. Feltehetően,az egyetlen fejlemény, amely az oroszokat az ilyen drasztikus lepesre kényszerítene, ha a lengyel helyzet leromlása olyan mérteket öltene, amely aláásná egész katonai és politikai hegemóniájukat Kelet- es Kozép-Európaban. Ha valóban el akarjuk kerülni a lengyel politikai helyzet miatt túlságosán aggódó szovjet érdekeket érintő ilyen es más veszélyeket, akkor figyelmet kell fordítanunk a Kreml alapvető érdekeltségére a Kelet- es Közép—Európai térségben... Ehhez készen kell lennünk a feltételek felülvizsgálatára, melyek alapjan a kontinens felosztása eletbe lepett az utolsó három és fél évtized alatt. Nem valószínű, hogy Moszkvát bármi módon rá lehetne venni, hogy feladja barmifele biztonsági érdekeltségét a Lengyel- országban uralkodó állapotokkal kapcsolatban. Esetleg el lehet érni a követelések bizonyos enyhítését, es azzal a fennálló feszültség bizonyos enyhítését, ha tenni lehetne valamit, ami biztosítékot nyújtana, arra, hogy a NATO hatalmak nem fognak mindebből előnyt szerezni a szovjet stratégiai helyzetének kárára Kelet- és Kózep-Euröpa egészében. Nem lehetséges, hogy az USA kormány nincs ennek tudatában, de ezidaig minden hivatalos nyilatkozata és tette nem látszott erről tudomást venni. Vajon nem legfőbb ideje-e ezt a mulasztást helyrehozni? Máskülönben kitesszük magunkat annak a veszélynek — nagyon is komolynak —, hogy elkeseredesbe kényszerítjük a szovjet vezetőséget azzal, hogy könyörtelenül bezárt ajtóhoz szorítjuk. Ha a Szo'idaritás hajlandó lett volna kissé szünetelni csak egy vagy két hónappal ezelőtt. — egv ideig pihenni babérjain es időt adni Moszkvának, hogy megnyugodjon, hogy szabadság Lengyelországban még nem jelenti az egek azonnali összeomlását —, maris felmutathatott volna történelmi eredményt a nemzeti ónfelszabaditásban, amely jóval meghalad barmit, amit láthatni Kelet-Európaban Jugoszlávia elszakadása óta 1948-ban. Lényegbevágó lett volna, természetesen, hogy Lengyelország továbbra is tagja maradjon a Varsói Szövetségnek, és megtartsa “szocialista’’kormanyformáját, kihivás nélkül. De ez, persze, nem volt a Szolidaritás kitűzött útja, vagy legalább is a Szolidaritás egy részéé. Ami most történt, természetesen, az nem jo. De lehetett volna rosszabb is. Jaruzelski tábornok szavat adta, hogy ha es amikor a közrend helyreáll, a statáriumot megszünteti es demokratikus reformokat léptét eletbe. Ezt az eljárást, valóságban, a körül- ményekszinte diktáljak. Jaruzelski tábornokelvégre is lengyel, és lengyelek veszik korul', visszatérés a regi rendhez elkepzelhetetlen. Hogy milyen sikeres lesz vállalkozásában, majd meglátjuk. Bizonyara, valamennyire függ attól, hogy mennyire lesz képes megfékezni hadseregének esrendorsegenekaggresszivabb tagjait. A visszatérés a “status quo ante”-hoz,az előző állapothoz a töréspontig feszítene azt a türelmet, ami idáig visszatartotta a szovjet vezetőséget attól, hogv saját erőivel beavatkozzon, közvetlenül. A Reagan kormányzat által Lengyelországra kivetett szankciók most mar “fait accompli” (befejezett tény). Ha mast nem is, de kimutatják szimpátiánkat. Feltehetően, azok fennmaradnak, legalább is egy időre. Tálán szerencsés dolog, hogy ezek a szankciók nem hatékonyabbak, mint valóban, mert ez azt jelenti, hogy meg van ideje kormányunknak megtenni azt, amit már kezdettől fogva megtehetett volna, mégpedig visszatartani ítéletét egy gyorsan változó es előre inegmondhatatlan helvzetben, amelynek befolyásolására kévés képességünk van; hogy csendben maradjunk egy ideig, hogy ne izgassuk szövetségeseinket, hogy váriunk, amig még több jelentés érkezik, amig megfontolhatjuk mit, ha egyáltalán,tehetünk, hasznavehetŐen. WASHINGTON, D.C. Uj házak építése a legalacs^ nyabb szintre siillyedt 1981. végen * •-* esztendőben nem volt ilye'’ r .xf . építési ipar.
