Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-06 / 18. szám
Thursday, May 6. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. MAfUSFA Landó Dezső: BERK ESZ Mit meg nem tett valaha az ember egy lanyert: A májusfárol jutott eszembe, ami valamikor oly szép szokás volt. Május elseje előtt már hetekkel kinéztük a legszebb, legsudárabb fát az uraság erdejében. Aztán április utolsó éjszakáján hárman-négyen összefogva kivágtuk, bevittiik a faluba, feldiszitet- tük szép színes szalagokkal és felállítottuk a szemünknek, szivünknek legjobban tetsző lány szüleinek haza előtt, hogy május hajnalán az egész falu szeme lattara hirdesse: ennek a lánynak van valakije. Minél magasabb es minél szebb volt a fa, annál ga- vallérabb volt a legeny, aki állitotta. De csak találgattak ki, vagy kik voltak a tettesek, mert titok volt az még a lány előtt is, legalább ket- harom hétig. Csak aztán mentünk el zenekisérettel, nótaszoval “kimuzsikálni”, “kitáncolni” a fát. Akkor derült ki, hogy melyikünk az ajándékozó. Az iá előfordult, hogy a rivális legenyek az áltálunk állított majusfát a következő ejjel ledöntötték és elvittek. Ezért sokszor kénytelenek voltunk hetekig minden éjjel felváltva őrizni a fát es ha kellett, meg is verekedni érte a szerelmi ellenzékkel. Május elsejének közeledtével — amikor a virágzó lombosodo fakat latom — ma is mindig eszembe jutnak azok a régi szép májusi legenyvetélkedók. Visz- szaemlékszem a falu szép tanyaira, akik május első éjszakáján sóba nem aludtak: hallgatóztak ébren az ágyban, vagy állták a lefuggonyzótt ablak mögött és várták, lesték: jónnek-e a legények, hozzák-e a májusfat. Hogy doboghatott a szivük az izgalomtol, amikor megláttak, vagy meghallottak az érkezésünket. Aztán jött a feszitő kíváncsiság: vajon ki hozta? Az a- kit vártak vagy valaki más? Mi meg izzadtunk, sárosán, harmattól azottan, igyekeztünk felállítani a 10-15 meteres szálfát, amit a vállunkon cipeltünk 3-4-5 kilometer távolságról. Tizennyolc-húsz evesek voltunk! Emlékeztek meg barátaim: Somogyi Lajos, Vajda Jóska, Cser Feri, Hórcsóki Ernő? Emlékeztek milyen szép szokás volt a májusfaállitás? Lassan elmúlnak, elmaradnak a regi szokások. Ma már — nem májusfát — még egy csokor májusi virágot sem nagyon visznek a legények a lányoknak. “Mi nek az?” — mondjak. Pedig a szerelmes szivek ma is úgy dobognak, mint régen. Csak valahogy másként közelit egymáshoz a lány és a legenv. Nem fújja a szel a májusfákon a sok színes szalagot Nem szólnak a csendes májusi esteken a halk szerenádok. Nem daloljak végig szépen, vágyakozva, álmodozva a legények a falut. Én sajnálom a májusfákat. Sajnálom a csendben, halkan énekelgető szerelmes nótákat. Sajnálom a színes szalagokat, selyemkendokbe és virágcsokrok ba rejtett szép szerelmes üzeneteket. Vannak dolgok az életben, amelyeket néni szabad hétköznapivá tenni. Ilyen a szerelem is. Ha ezt a nagy érzést — a realitás jegyében — megfosszuk minden romantikájától, elveszti igazi szépségét. Mert milyen lenne a tavasz — a május — virágok nélkül, zöld lombok nélkül és illatos, susogó szellők nélkül? Olyan mint az ember élete szerelem nélkül. Ferenczv deti mozgató ereje, azon kivid, hogv a kedves Bálint Imre felhívása is serkentett. Berkesz két nádfedeles roskadozó házikóból állott. Az egyik házon ISKOLA, a másik házon FŰSZER-KOCSMA felirás hirdette a két házikó szerepet. Petőfi tálán Pató Pál ur omladozó nemesi birodalmat jött keresni, amikor erre a két rozoga épületre bukkant. így térhetett be égy kis pihenésre az egyik házikóba, ahol aztan ez a gyönyörű verse született. Az ut, amelyiken Petőfit a sors idevetette, kb. 5 km. hosszú, Demecsertés szülőfalumat, Székelyt köti össze. Lakossága szama: 200. (A nosztalgia is hozzájárult e cikk megírásához). A két ház, vagyis Berkesz, az ut felében helyezkedett el. Szemben,T betűt formálva,még keskenyebb ut nyílott, amely a herceg Odescalhy tanyájába vezetett. Keskeny, akácfákkal szegélyezett nyírségi, homokos ut volt. Nappali forgalmát csak mi, szé- kelyi gyerekek tettük, nyári időkben, amikoris öten- hatan összeverődtünk és átbandukoltunk Demecser- be a Nyíregyházáról Debrecenbe csörömpölő vonatot, irgalmatlan nagy gőzösével, bámulni. Az ut csak reggel es este népesedett be a herceg 8000 holdas birodalmát művelő napszámosaival. Világos, a hercegi tanya és nem egészen a két kis házikó volt a tulajdonképpeni Berkesz. A lös kocsma ablakából kinézve Petőfi nem az alföld vadregényes tájat látta. Az utat szegélyező ősi akácfák mögül kilátszó hercegi kastélyt láthatta. A magyar népét elnyomó, kizsákmányoló rendszer szimbólumát, a hercegi palotát látta. A történelmi hűség szempontjából meg kell említeni, hogy ez a kis szabolcsi panorama az első világháború idejéből adódik. Az akácfák boditó szagát ezen az utón nem lehetett érezni, mert egész utat a savanyított es rothadó káposzta szaga töltötte be. Az Odescalhy herceg 8000 holdas birtokán ugyanis akkor csak káposztát termeltek és savanyítottak. A demecseri vasútállomást és környékét ellepte a rengeteg nyitott tetejű káposztás hordó. Ez az egész dolog igen bűzös lehetett, mert a hercegbarát Horthy kormány bűnügyi eljárást indított a herceg ellen a magyar királyi hadsereg legénységének szállított rothadt káposzta miatt. Megnyugvásként szolgai az a tudat, hogy ha Petőfi a mai időkben a kis kocsma ablakából kitekintene, a hercegi palotában a magyar nép mosolyát látna. A szabolcsi mezőkön piros pipacsokat, kék búzavirágokat és almaerdőt látna. TERJESSZE LAPUNKAT S A szerkesztő megjegyzése: Örömmel és nem csekély meghatodottsaggal közöljük lapunk volt szerkesztőségi munkatársának, Lando Dezsőnek alanti szép és értékes cikket. Landó munkástars nevevel csaknem 40 évvel ezelőtt találkoztak lapunk olvasói sajtónk hasábjain. Reméljük, hogy a jövőben ismét gyakrabban élvezhetjük irasait. Véres napokról álmodom. Mik a világot romba döntik, S az ó világnak romjain Az uj világot megteremtik. Petőfi Mint vallásos ember a bibliát, én Petőfi Sándor verseit olvasgatom. A Petőfi versei megnyugvást és uj bizodalmát nyújtanak az embernek, különösen mostanában, ezekben a zűrzavaros, atom-bombás, háborús hangulatokban. Petőfi verseibe a nyíregyházi polgári iskolában lettem szerelmes,amikoris az Onképző Kör szavaló versenyén az ,fEgy gondolat bánt engemet" cimü versével első dijat nyertem. Vissza gondolva, biztos vagyok benne, hogy nem a szavaloi tehetsegemmel, hanem inkább megdöbbentő vakmerőségemmel nyertem meg a fiuk szavazatát. A vers szellemet megillető drámai erővel jött ki belőlem a vers három utolso sora .f.Es fátyolos zászlók kíséretével... A hősöket egy közös sirnak adjak ...Kik erted haltak, szent világszabadság.. Tudnunk kell, hogy véres napok voltak. Forradalmi időket éltünk, Azokban a napokban vonult be- Budapestre Horthy Miklós a román hadsereg zászlaja alatt, hogy vérbe áztassa a magyar nép szabadságharcát. Elvittek az iskolánkból Kovács Géza tanárunkat felforgatással vádolva, valamint Szamueli István osztálytársunkat, akinek az volt a bűne, hogy Szamueli Tibornak volt az öccse. Mind a kettőt elnyelte a fehér terror Nyilván nem volt tanácsos ezekben a napokban forradalomról, világszabadsag- ról szavalgatni. Még hazánk legnagyobb költője nevében sem. És ezt a fiatal osztálytársaim megértettek. Sok idő telt el azóta. Újabb háború, uj forradalmak. A világ népének fele még mindig elnyomott, üldözött, éhező nép. Sokat olvasunk mostanában a San Salvadort nép hősies harcáról és a többi közép- ,es del-amerikai nép szenvedéseiről, és a katonai diktatúrák elleni lázadásokról. E sorok Írója 23 évet élt Brazíliában es volt alkalma a nép leírhatatlan nyomorát es Reagan elnökünknek oly kedves katonai diktatúra népetölő terrorját látni. Egy kis példa: Pár évvel ezelőtt Rio de Janeiro kormányzója, Cargos LaCerda, éjjelenként kimenesztette hóhérjait, Összefogtak 40-50,a kapuk és hidak alatt kuporgó ehezó, nyomorgó embert, s kivittek őket a tengerre és bedobálták őket a vízbe. Szóval, mint mondottam, ahogy a vallásos ember a bibliához, en meg mindig vissza-vissza kell térjék Petőfi verseihez. Egy ilyen alkalommal, eny- nyi idő elteltével, fedeztem fel most, hogy Petőfi a ...“Véres napokról álmodom” cimü versét Berkeszen irta. Ugyan milyen véletlen hozhatta Petőfit Berkesz- re? De még csodálatosabb, hogy Petőfi ezen a világ hata möge dugott homok-sivatagon veres napokra, forradalmakra gondoljon. Tálán erdemes ismertetni a k- olvasóval Berkesz mivoltát es földrajzi fekvését. Tulajdonképpen e cikk megírásának ez volt az ereSislay József^ APAM TENYERE Nincs címerem, nemesi levelem Az örökségem: kérges tenyerem. Paraszt tenyér toldozott-toldozott, De tisztességgel mindig dolgozott. Tiszták ezek a kérges tenyerek. Búzát termelnek áldott kenyeret. Építenek, s szerszámot gyártanak, Es soha senkinek sem ártanak. Jaj, de ha egyszer megharagszanak, Vert préselnek s könnyet fakasztanak. S ha kell, hát megdöngetik az eget, Ezek a békés, munkás tenyerek. 1937.
