Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-08-20 / 31. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ' Thursday, Aug. 20. 1981. 5. KÖZHASZNÚ TUDÓSÍTÁSOK Ha javítani kell az autót A számítások szerint az amerikai közönség évi 48 milliárd dollárt költ autókarbantartásra. Szövet­ségi tanulmány szerint ennek az összegnek 53 %-át évi 25.4 milliárd dollárt, szükségtelen javításokra költenek. Ezek nem mind csalások, hanem úgy ta­lálták, hogy nagyon sok a kontár. Az autógyárak benzinfogyasztásban egyre gazda­ságosabb modeleket dolgoznak ki, melyek sokkal bonyolultabb szerkezetűek es nehezebben javítha­tok. A tegnapi mesteremberek aligha értenek a leg­újabb komputerizalt kocsikhoz. Bizonyos fokig védekezhetünk a dráguló karban­tartás ellen. Először is jo tudni Valamit az autóról es karbantartasárol. Ezt a kocsinál az utbaigazitási könyvecskével lehet megkezdeni. A könyvtárban is lehet megfelelő könyveket találni. Automechanikai tanfolyamok nők reszere is el­terjedtek, különösen az iskolák, környéki egyete­mek esti tanfolyamain, ahol alapvető karbantartást is tanitanak. Amikor megtöltetjük a kocsit benzin­nel, vagy ha javításra van szükség, figyeljük, mi törté­nik még akkor is,ha olajat töltenek, vagy olajat cserél­ni kell. Keressünk megbízható szakembert, még mielőtt nagyobb javításra lenne szükség. Barátok, ismerő­sök adhatnak erre tanácsot. Ha bevisszük az autót a javítóműhelybe, ne mond­juk, hogy ezt vagy azt kell pótolni. Lehet, hogy er­re nincs szükség,de lelkiismeretlen javítók kapnak az alkalmon, hogy valami újat beszerelhessenek, a- miert felszámíthatnak es csak azutan javítják meg az igazi hibát. Az autóhoz járó könyvecske megmondja, milyen gyakran kell a kocsit rendbehozatni (tune-up), de tekintetbe kell venni, hogy erre gyakrabban van szükség a gyakori megállással való hajtásnál, vagy ha trailert is hüz a kocsi, vagy ahol poros, piszkos és szennyezett a levegő. A jól rendbehozott autóval 20 % benzint lehet megtakarítani. Ne kérjünk csak egyszerűen rendbehozatalt, hanem beszéljük meg, milyen munkára van szükség, mibe kerül és kérjünk írásos számadást. Ne hagyjuk magunkat rábeszélni jó állapotban lévő alkatrészek kicserélésére. C to őri Sándor: Nomádnapló ' $4.60 Faludy György: Összegyűjtött versei 22.— II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok ®*— Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 NyirÓ József: Székelyek ‘ 8.— Zöld csillag $ 10.— Kopjafák 6.— , Űz Bence $10.— íme az emberek 12.-» „ Halhatatlan éle t 12.— Szalay Lajos: Hatvan rajza ' 4.— Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen 12.— A no a pokolban is az úr $ 10.- Pók * 2. Édesanyánk Ö $ 10.— \ Kapható: PÜSK1 - CORVIN Hungarian Books & Records. 1590 2nd.'Ave. New York N.Y. 10028 icfe/oM; 212-879*393 TERJESSZE LAPUNKAT VELEMENYEK Békevilág a háború után Irta: Peregrinus Credo quia absurdum (hiszem, mert lehetetlen), ez a latin közmondás jellemezheti a háború utáni három évtizedet. A háborúban 50 millió ember el­pusztult, bizni lehetett benne, egy nép sem kivanja azt ismetelni es megteremtik a világbéke gazdasági és politikai előfeltételeit. Számítani lehetett rá, hogy ez sikerül; az Egyesült Nemzetek égisze alatt fel­szabadítják a gyarmati és más elnyomott népeket, segítenek nekik es minden más országnak a szabad­ság és igazság utjara lépni. De mi történt? Európában már béke volt, de Tru­man ledobatta az atombombákat Japanra (bár az atomfizikusok kérték, hogy előbb lakatlan helyen mutassák be a bomba szörnyű hatását), voltaképpen nem Japán elrémitésére, amely már amúgy is meg akarta adni magat, hanem a Szovjetunió figyelmez­tetésére. Es kezd kiderülni, hogy már ekkor készül­ték a tervek az USSR megtámadására földön és le­vegőbe^ a megvert német haderő bevonásával. A háború bűnhalmazatából alig lehetett egy jobb vi­lág alapjat megépíteni. A náci Németország vezéreit Nümbergben elítél­tek, de aztán a nyugati szövetségesek — kivált az USA — megakadályozták a további tisztogatást Né­metországban, befolyásos pozíciójukban hagyya a nácik tízezreit. És pótolták a németek élelmezésének hiányait, de a kiéhezett Szovjetuniót a háború után nem segítettek. A menekülő fasisztákat Közepeuró- pábol (legtöbbet Magyarországból) Nyugaton szíve­sen fogadták, ott ezek rögtön megkezdték náci pro­pagandájukat, elárasztva Európát és Amerikát fa­siszta újságokkal es könyvekkel. Radioleadókat szer­veztek a szocialista országok ellen és a “hideghábo­rú’’ eveiben az USA-ban a baloldalisaggal gyanúsí­tott polgárokat üldöztek. Amiért az olvasottabb embereknek ismeretes té­nyeket felsorolom, azért is teszem, hogy rámutas­sak: a világpolitika tévútra kerülésének a háború után egyik — talán legfőbb - oka az ipari országok antikommunista politikája volt... és ezt azért kell hangsúlyozni, mert az USA politikája olyanok kezé­be került, akik saját rögeszméik rabjainak látszanak. A Szovjetuniót és szövetségeseit lehet kritizálni és politikájukat békés eszközökkel támadni. De amit ma az uj Reagan-kormány Amerikában csinál, nem fogható fel józan ésszel. Éppen mpst akarja Haig külügyminiszter szovjetellenes szövetségbe vonni azt a Kínát, amelyet tegnapig az USA el sem ismert, a kis Taivan szigetet mondva az igazi Kínának. Az amerikai politika — amely nemr’eg azt állítot­ta, hogy a Szovjetunió pénzügyi csődbe hajszolja az USA-t a fegyverkezéssel^ most nyíltan állítja, hogy ók akarják az USSR-t csődbe hajszolni. S annyi igaz, hogy náluk es sok más országban fenye­get ez a csőd, s az egész gazdasági válságnak ma fő- oka, hogy a világ katonai-fegyverkezési kiadásait évi 500 billió (milliárd) dollárra kell becsülni, ami mellett egészséges gazdaságpolitika nem képzelhető. A felszabadult országok legtöbbje nem képes ren­dezett állami életre. A legtöbb képtelen nagyobb arányú ipari termelésre és nem képes szabadulni a gyarmati monokultúrából (a volt gyarmatost szolgá­ló egyetlen agrárföterméktól), alig van vagy nincs tanult osztálya és katonai diktátorok ingatag ural­ma alatt él; Latinamerika legtöbb országa is sűrűn változó erőszak uralma alatt él, ami alól most még nehezebb szabadulni, mert a Reagan-kormany támo­gatja ezeket. Mindez mondható elfajzott békepolitikának. De sajnos, ilyen beteg békepolitika sűrűn vezet belső és külső háborúkra és fegyveres küzdelmekre, ma olyan számmal, hogy erre alig van példa a történe­lemben. Belháboru Ulsterben, baszk forradalom Spanyolországban, forrongás Korzikán, izraeli tá­madás Libanon és Irak ellen, az USA által támoga­tott felkelés Angolában, határharcok a Dél-Afrika által elfoglalt Namíbiában, szaharai háború Ny.-Af- rikában, a nyugati hatalmak és Kina által támoga­tott terrortamadasok Kambodzsában, kínai betöré­sek Vietnámba, az USA áltál támogatott jobbolda­li terror Guatemalaban es El Salvadorban, utohábo- ru Etiópia és Szomália között. Tudom, hogy az em­berek békében, nyugalomban kivannak élni és nem szeretik az ilyen témákat. De a történelem a közel­múltban is megmutatta, hogy senki sem vonhatja ki magát a jo vagy rossz politika következményei alól, mindenkinek ismernie kell a helyzetet es a be­lőle eredő veszélyeket. MIÉRT MÁSMILYEN AZ MUNKÁSSÁGA Kérdezni tudni kell, és a jól feltett kérdés már fél válasz. Ha igaz ez/ akkor Mike Davis angol szerző nem is jól, hanem egyenesen nagyszerűen kerdez — ezzel azonban inkább megnehezíti, semmint meg­könnyíti a valaszadast, mind sajat maga, mind má­sok számára. De ha már az ő kérdését boncolgatjuk, nem is annyira a frappánsága, sokkal inkább a sza­bálytalansága vonja magára a figyelmet. S ha valami­től, akkor pontosan a megformulazasnak ettől a szo- katlanságától lesz igen nehez megválaszolni a kérde- set. Mert ha a megszokás jól kitaposott ösvényét jár­ná, kezdenie a faggatozást azzal kellett volna, hogy tulajdonképpen milyen is az amerikai munkásosz­tály. S ha minden igényt kielégítő feleletet nem is, de tóbbé-kevésbé elfogadhatót különösebb nehéz­ség nélkül tudott volna kerekíteni. Haladhatott vol­na a tucatnyi előd nyomdokában és leírhatta volna, mekkora a kiterjedése ennek az osztálynak, milyen a szerkezete, hogyan taglalódik foglalkozások, ne­mek, fajták, életkorok szerint, elmondhatta volna — ki tudna számontartani, immár hány ezredszer —, hogy politikai partot megteremteni eredetileg éppúgy képtelen volt, mint kiérlelni magában, ille­tőleg sajátjává tenni magasabb fokú osztálytudatos­ságot. Vagy kiindulhatott volna abból, hogy az Egyesült Államok munkássága miben különbözik más iparilag fejlett országokéitól, például Nyugat- Európában vagy a brit szigetországban. Ez esetben ismét sorra lehetett volna venni az imént említett szempontokat, szépén egymás után, és megnézni, hogyan is állnak ezek a dolgok az óceánon innét és az óceánon tül. A komparatisztika szolid, megbiz- ---------- (folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom