Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-08-20 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 20. 1981. 6. (0/»méináúúíA “MONSTRÓZUS TÉVHIT” HAZAI LEVEL DEÁK ZOLTÁNNAK Bár sok az olvasnivalóm, mindig szakitok időt, szivesen veszem kezembe az Amerikai Magyar Szót. Terjesztem is “add tovább” módszerrel: kollégáim, barátaim várják tőlem a példányokat. Nagyra becsüljük lapotokat, szerkesztőit, mert nehéz körülmények közepette tartalmas, szép magyarsággal irt újságot adtok az ott elő honfitársaink kezébe, s nekünk is, néhányunknak, akik nem jártunk Amerikában (bár tanulmányainkból, olvasmányainkból ismerjük valamelyest), igen sok információt nyújt Nemrég jártam régi pátriádban, nevezetesen Debrecenben es Hajduszoboszlon.Hivatalos utón voltam délben indultunk, keresztül az “alföldi rónasagon”, Nem siettünk, csak este volt a program. Szép idő volt, jó volt szemlélődni, nézni és látni a gondjaink ellenere is épülő, fejlődő szocialista hazánkat.Szép volt a határ, jól megművelt földek, nagyüzemiek háztájiak, no meg a kiskertek is. Büszkélkedem is: a mi kis Magyarországunk mezőgazdasága az elmúlt néhány évtized folyamán, túlzás nélkül, óriásit változott, fejlődött, a világ élvonalába küzdötte fel magát. Beszélnek a számok, s statisztikák a növénytermesztés és az állattenyésztés mennyiségéről, a terméshozamokról, stb. Nekem, koromnál fogva, énnél is többet ad a saját sok évtizedes tapasztalatom. Valamikor, járván az országot, azt állapítottam meg, hogy Hajdúszoboszló a legnyomorusagosabb,a legrongyosabb helye hazánknak. Sehol a mi kis országunkban akkor (30-as évek vége) nem láttam any- nyi rongyos embert, mint ott, rettentő, kétsegbeej- tö volt a munkanélküliség. Emberek vitatkoztak, majdnem veszekedtek, ki kapjon egy-egy napra munkalehetőséget. Hajdúszoboszló és környéké nagyot változott és az ottani emberek helyzete, elete is. Sokszorosára nőtt az idegenforgalom, különösen a szakszervezeti kedvezme'nyes üdültetés. Feladatom az utazás alkalmával a2 volt, hogy az egyik uj (3 eves) szakszervezeti üdülő (“Barátság* elnevezésű) dolgozóinak átadjam munkájukért a “Vörös Zászlb”-t és a velejáró anyagi elismerést. Nevezett üdülő évente közel 8000 dolgozónak, illetve nyugdíjasnak nyújt üdülést, gyógykezelést. Néhány szót Debrecenről. Ott is gyakran jártam. Nem tudom elfelejteni, hogyan nézett ki regen (’45 május) a város, főleg a pályaudvar és környéke. Mostanában, ha arra járunk,néha eltévedünk. Kévés időnk ellenére vendéglátóink elvittek a SZOT Kohász Üdülőbe, ez a “Nagy Erdő” a tó, gyógyfürdő, strand közelében van. 11. emeletéről csodálatos.a panorama. Ez az előbb említett csodálatos panorama gondoltat- ta velem végig — a leírtaknál sokkal többet — azokat, amelyekkel idődet elraboltam. Sok szeretettel köszönt Zenkó Bela, a Keresk. Alk. Szerény, főtitkára George B. Kistiakowsy, a Harvard egyetem nyugalmazott vegyész-professzora, Eisenhower elnök tudományos és technológiai tanácsadója, 1957-től 1964-ig az elnöki tudományos tanácsadó bizottság tagja, beszedet tartott a Physicians for Social Res- ponsibilitv szimpóziumán, aminek tárgya a nukleáris háború egészségi következménye volt. Beszédéből az alábbi részleteket közöljük. Feltették a kérdést, hogyan kezdődhet el egy nukleáris háború? — Nehez ez a kérdés számomra, mert nem vagyok optimista. A Brookings Institute-nak a Pentagon részére készített jelentése szerint 1945-töl 1975 végéig több, mint 200 hadi összeütközés történt a világon. Ugyanezen idő alatt a U.S. Strategic Air Command-nak több, mint 30-szor adtak ki riadót. Szerintem egy kisebb háborúban a nukleáris fegyverek használata a 2000. évre már meglehetősen valószínű lesz es ha már nukleáris fegyvert használnak, a vilagkatasztrófa is valószínű. Egykori főnököm, Eisenhower elnök, akit nagyon tiszteltem es szerettem, búcsúbeszédeben figyelmeztette Amerika lakosságát a hadiipari komplexum aránytalanul nagy befolyására. Magánbeszélgetésekből tudom, hogy nagyon mélyen érezte ezt a demokráciánkat fenyegető veszélyt. Amit mi jelenleg tapasztalunk, ugyanaz, mint amitől ő félt. A nyolcvanas évek hidegháborúja sokkal veszedelmesebb, mint az ötvenes es a korai hatvanas eveké volt. Abban az időben az Egyesült Államok előbbre volt stratégiai nukleáris fegyverrendszerekben és a visszariasztas elvét vallotta. A “nuke”-okat nem használatra, hanem elriasztásra készítették. Az utolsó öt év alatt azonban egy uj stratégiai elv fejlődött ki. Hivatalosan bejelentve, mint Presidential Directive 59, ez az elv megkívánja kisebb, pontosabb fegyverek használatát, amiket szépitetten nevezve hadi célpontok fele irányítanának, és ilyen módon az Egyesült Államok elhatározhatja, hogy “kontrollált” nukleáris háborút kezdjen. A veszedelmesen egyensulybontó Directive 59 olyan uj fegyverekkel fenyegeti a szovjet rakéta-silókat, mint az MX és a Trident II. A szovjetek egész biztosan hasonló fegyvereket szereznek be es súlyos politikai krízisek idejen mindkét fél tűkön ül majd, hogy ki támad először? Hogyan lehet korlátozott a nukleáris háború, amikor az uj stratégiának egyik célja az ellenseg vezérközpontjának az elpusztítása. Pontosan azokat akarjuk elpusztítani, akik a háborút féken tarthatják. Monstrózus tévhit azt állítani, hogy a nukleáris háborút korlátozni lehet. Beteg lázalom elképzelni, hogy 70 millió amerikai életben maradhat. Ne felejtsük el, hogy akik betegségben vagy éhínségben nem halnak meg, azok evekkel később rákot kaphatnak. A világ évente több, mint 500 milliárd dollárt kőit háborús készülődésre, többet, mint amennyit közoktatásra és közegészségre. A baljóslatoknak azonban nem kell feltétlenül bekóvetkezniök. A nukleáris háború hatásának üzenetét az egész világra el kell terjeszteni. A Physicians for Social Responsibility és a Council for a Livable World már több amerikai nagyvárosban tartott konferenciát a nukleáris háború egészségi kővetkezménveiröl, de énnél még többet lehet tenni. Gondoljuk meg, hogy a közönség tiltakozása vezetett 1963-ban a felszíni nukleáris bombapróbák betiltásara. Tiz évvel később az ifjúsági mozgalom kényszeritette a vietnámi háború megszüntetését. Egy kisebb, de hatásos tüntetés vetett veget az antí-ballisztíkus lövedek- rendszer elhelyezésének. Amikor a nép nagy tömegei majd megértik a nukleáris háború szörnyű következményeit, akkor kényszeríteni fogják kormányaikat, hogy fegyver-korlátozási és leszerelési tárgyalásokba és a vitás kérdések békés megoldásába kezdjenek. MIÉRT MÁSMILYEN AZ USA MUNKÁSSÁGA (folytatás az 5. oldalról) ____________ HAMMOND, Ind. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok teljesen eleget tenni kérésüknek, de itt küldök 27.— dollárt a kampányra és 2.— dollárt a Gellert emlékkönyvért. Remélem, hogy összejön a kvótához hiányzó összeg. Susan Nagy CHICAGO, 111. Köszönöm kedves levelüket. Tudom, hogy elhunyt férjem,Chulay István boldog lenne, hogy az ö “szívügye”,a Magyar Szó él és virul. Ezer köszönet a szerkesztőnek es a többi munkatársaknak. Julia Chulay Stein olyan sajátosságára az amerikai munkásosztálynak, amelyek a történelmi időben kibontakozván ellenkező előjelű mozgást végeznek. A marxizmus klasszikusainak vélekedésére emlékeztetve írja a tanulmány szerzője, hogy miután a munkásság az észak-amerikai földrészen kifejlődött, valami sajátságos infantilizmusnak adta tanúbizonyságát. Marx, de főként Engels meg volt győződve arról, hogy gyermekdedséget a proletárság egy idő múltán ki fogja nőni, s ahogy mondani szokás: maganvaló osztályból magáért-valóvá szerveződik és Öntudatosodik. Létszámában az amerikai munkásosztály valóban viharosan növekedett, de ezzel sem a politikai szervezettsége, sem á politikai tudatossága lépést nem tartott, infantilitása nem szűnt meg. A küzdeniakarása, harciassága viszont annal inkább. EGYESÜLT NEMZETEK, N.Y. Az Egyesült Nemzetek ismét tarsrvalja Puerto Rico hovatartozását. A Decolonization Bizottság elnöke, Frank 0. Ab- dulah javasolja visszahelyezni Puerto Ricot a “nemönálló területek” listájára. Ha e javaslatot elfogadja az ENSZ, akkor az USA köteles minden evben jelenteni, mikent kezeli Puerto Ricot es e jelentős vitatémaként szerepelhet ’ az ENSZ közgyűlésen. ható módszereivel pedig előállítható lett volna az amerikai munkásosztály reliefszeru kepe, melynek plaszticitását éppen a többi munkásosztálytól való eltérések emelték volna ki. Ámde Davis nem ezeket a sokszorosan kipróbált és jól bevált módszereket vetette csatasorba. Kérdésé úgy hangzott — és a New Left Review 1980. szeptember — októberi számában közzétett vagy két ívnyi terjedelmű tanulmánya fölibe címként is azt irta —, hogy “az Egyesült Államok munkásosztálya miért másmilyen.” A milyenség és a másmilyenség mibenlétét tudottnak és adottnak véve kideríteni azt iparkodik, hogy mitől és miért olyan ez az osztály amilyen; mitől és miért másmilyen, mint a kontinentális Európa vagy az angol szigetország munkássága. Az Egyesült Államoknak időben nem hosszas az önálló történelme, alig több mint két évszázadnyi, munkásosztályáé pedig még ennél is kurtább vagy száz esztendővel. A teljes históriai folyamatot végig kell vizsgálni azonban, ha az ember megválaszolni a “miért másmilyen” fogas kérdését akarja. Davis pontosan igy jár el, reflektorával legelőször is arra a szakaszra világítván ra, amelyben a munkásosztály megszületése és kifejlődése végbemegy, majd innét elindulva pásztázza végig a terepet, mígnem napjainkig elérkezik. Itt eszmefuttatásának csupán csak néhány különösen fontos észleletét idézem fel. Mindenekelőtt két megfigyelésére hivatkoznék, két
