Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-12-24 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 24. 1981. vArszállú épül Negyedszázados tanulságok Nem panaszkodhatunk, igazán jó sajtónk van mostanában. Olyannyira, hogy nem is tudnám egyköny- nyen eldönteni, vajon kinek a meglepetése nagyobb, nyugati kollégáinké-e, vagy a miénké amiatt, hogy ennyire feltűnően, már-már tolakodóan “csodálnak” minket. Jó érzés persze, hogy észreveszik eredményeit azoknak az erőfeszítéseknek amelyeket negyedszázad óta teszünk e hazában. De valahol azért érzi az ember, főleg ha sorozatban olvassa a polgári sajtónak rólunk készített riportjait, tudósításait, elemzéseit, hogy a rosszhiszeműség egyoldalúsága mostanában mintha ellenkező végletbe csapott volna at, hogy — képletesen szólva — már-mar világszépét csinálnák belőlünk, holott nem vagyunk azok. Ám a felsőfokon elzengett dicsőítéseknek a mélyen annyi igazsagmag rejlik,hogy ez a nép itt a Du- na-Tisza táján, a Kárpátok övezte szűk hazában élni akar, élniakarása munkában, alkotásokban nyilvánítja meg inadat. Lassan megtanultunk bölcs higgadtsággal beszelni a huszas-harmincas évekről, elfogultságok nélkül tekinteni vissza a II. világháborúra, 8 finom különbségét tudni tenni embertelenség és emberség között,észrevévén a megcsillanó tisztességet, józanságot, mégha ritka volt is a gazemberség dulása közepette. Es kezdünk ószintén beszelni saját bűneinkről is,amelyeket az 50-es években követtünk el, s merjük bizonyos értelemben cezúrának nevezni 1956-ot, amely részint büntetés volt az 50-es evek félresiklásaiért, részint pedig katartikus alkalom és esely, hogy újra kezdjünk, tiszta lapot nyissunk országépitésben, nemzetgyarapitásban, é- letünk emberhez méltó megszervezésében... Hetek, hónapok óta beszédtéma, hogy milyenek az állapotok ma Magyarországon, hogy mit változott az 1956-os fegyveres felkelés es leverése óta, s hogy Id milyen tanulságokat vont le és tart észben az akkoriban történtekről. Elünk itt szepszammal, akik részesei voltunk mindannak, ami az 50-es években végbement, és megtapasztaltuk, hogy a rossz politika, a türelmetlenség, a hozzánemértés, a £ szándékát tekintve feltehetően őszinte, de megvalósítási módjában a szándékot visszájára fordító és népgyót- resbe fordult nepboldogitás mikent vezetett katasztrófához.,. Az 50-es evekben a nem kevés felemelő es szivet - lelket megdobogtató sikert elhalványította, sőt olykor teljesen el is takarta a gyötrelem, amiben parasztnak, munkásnak, értelmiséginek egyaránt része volt a szűkös élelmezés, az öncélú és értelmetlen macerák, a népbetegséggé lett és mindent megmérgező általános gyanakvás, a tömeges letartóztatások, kitelepítések, parasztporták padlásainak lesöprese és az indokoltalan bírósági ítéletek folytan. Volt gyúanyag bőven, s a tűzvésznek, amely oly nagy károkat okozott anyagi javakban és emberi eletekben egyaránt, ez volt a forrása. Éneikül a külföldi rádióadók, ballonokon beküldött lázitó iratok éppúgy hatástalanok maradtak volna, mint a- hogy egy gyufaszal fellobbanasa csak ott okoz robbanást, ahol a levegő gázzal vagy benzingőzzel telített... A népi Magyarországgal szemben álló elemek, az ellenünk hangolt külföldi emigráció sem akkor, sem. azóta nem csinált titkot belőle, hogy mekkorát csalódott a nyugatban, s időről-időre a világba kiáltja, hogy a washingtoni és szövetséges kormányok rutul becsapták Őket. A minap azt, amit ők “ügyük elárulásának” neveznek, egy eddig ismeretlen dokumentummal még alá is támasztották. A Neue Zürcher es a Frankfurter Allgemeine Zeitung irta meg Patton MacDonald amerikai honatya kijelentésére hivatkozva, hogy 1956 október legvégén vagy november első napjaiban a washingtoni vezetes Moszkva értésére adta: Magyarországon olyan kormányt nem szándékszik diplomáciai elismerésben reszesiteni, amely ellen a szovjetek óvást emelnek... A washingtoni politika nem volt érzelgős, sem akkor és nem az azóta sem, mindig is érdekei vezérlik, nem pedig holmi romantikus lángolásu, önfeláldozásig menő rokonszenv nagyon távoli népek sorsa iránt... Huszonöt esztendeje ilyenkor romok között botorkáltunk, frissek voltak a hantok, a harcokban elesettek fölött és a nemzet lelkűidének háborgása nem csitult meg el. Ilyen körülmények között ült össze az MSZMP akkor még ideiglenes Központi Bizottsága, tanácskozott, vitatkozott kéményén napokon át és hajtott vegre egy igazan történelmi horderejű tettet. Tanúbizonyságát adta, hogy valóban marxistának csak az a párt nevezheti magát, amely képes a megújulásra. Hosszas, tudós kutató munkára akkor sem idő, sem lehetőség nem volt, de a történtekről, az októberhez vezető útról és a felkelésről készített elemzésen alapjaiban nem kellett változtatni azóta sem. Tulajdonképpen már akkor megfogalmazódott a korszakos nagy tanulság: az önmegújítás készségének a párt es a rendszer természetévé kell válnia. Nem nélkülözhetjük a folyamatos önvizsgálatot, idejében kell észrevenni, mikor kerül a politika, vagy egyik-másik része, mikor az eszköztár, és mikor az intézményrendszer ellentmondásba az elettel. Mert ha nem korrigálunk, nem módosítunk, nem korszerűsítünk politikát, módszereket, struktúrákat, mielőtt azok megkövülnének es gátjává valnak a szerves fejlődésnek, akkor óhatatlanul bekövetkezik a nemzet súlyos válsága. Az elmúlt huszonöt esztendő példája azt bizonyítja, hogy mi itt Magyarországon ezt az alapigazságot megértettük es tanultunk a véres leckéből. Alighanem ennek elismerése, hogy hazánknak jó a hire és van tekintélye a nagyvilágban.,. Bebel mondotta egykoron, hogy ha ellenfeleim dicsérnek, biztos,hogy valamit rosszul csináltam. Ez a megállapítása korhoz kötött es nem örökérvényű igazság Minket sokan es sokszor dicsérnek, de ez korántsem azt jelenti, hogy rosszul csináljuk a dolgunkat. Kár lenne tehát megriadni e dicséretektől. EÍs ennél csak egy valami lenne rosszabb: ha elhíznánk magunkat miattuk. Zala Tamas, Budapest. Magyar—amerikai kulturális és tudományos együttműködés Kétéves magyar—amerikai kulturális és tudományos együttműködési megállapodást Írtak alá Washingtonban. A két kormány között 1982—1983-ra szóló kid- turális, oktatási, tudományos és műszaki-tudományos együttműködési és csereprogramot magyar részről Petrán János, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete, amerikai részről Charles Z. Wick, az Egyesült Államok Nemzetközi Kapcsolatok Hivatalának igazgatója látta el kéziegyével. Újítsa meg előfizetését! Pápa első szállodája lesz a volt Eszterházy várkastély egykori gazdasági épületéből. A hatvan személynek kényelmes helyet biztositó épületet a tervek szerint 1981 végére adják át. SOMOGYI PÁL VERSE Holnap eljön a Miországunk vérünknek, könnyünknek viharzó tengerén át, Holnap eljön a Miországunk! Mint évült bálványistenek, Semmibe rogynak az országok... S a balga képzeletek istenét, mint ködöt osztlatja szét Az Uj Ember makulátlan lelkének napfénye. Eltűnt a rút kiváltság. A sötét gyűlölet. A vétkes, fullasztó jólakottság. A fojtó zord Éhség. Edenarcot ölt a föld. Édesanyja lesz az Embernek az Elet, Egyetlen békés, boldog család a nép, Áldott nagy örök ünnep öleli a Mindenséget. Érett gyümölcsként örömrózsasak lesznek az arcok, Szeretet parázslik a szivekben. Jóság a vérben. Es mindenki minden nap olyan tiszta ruhát ölt, mint a májusi fák. 0, és elfelejtenek sírni az Emberek!... Vérünknek, könnyünknek viharzó tengerén át, Holnap eljön a Miorszagunk! Beküldte: Gabi Lustig, Miami, Fia. V C60 1 | 3.30 2 12.— c 12.— ; I 12-— I A nő a pokolban is az űr $ 9.— Pók 12.— | Édesanyánk Ö $ 9.— Hárman egymás . I Kapható: e,len 9- j j PÜSKI - CORVIN | I Hungarian Books & Records. | £ 1590 2nd. Ave. New York N.Y. 10028 - I Telefon: 212-879-8893 8
