Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-12-17 / 48. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 1 7. 1981. HATVAN EV A MUNKÁSMOZGALOMBAN Fodor Erna 80. születésnapiára Ki ne ismerné Fodor Ernát, hiszen 34 év óta gyakran találkozik az olvaso erdekes Írásaival, tudó­sításaival. Születésnapjáról való megemlékezés cél­jából kerestem fel budai otthonában. Gazdag élet­útja rajzolódott ki előttem. Korát meghazudtolva ma is frissen mozog, tevékenykedik, követi az ese­ményeket, ujsagirónyelven mondva, benne él a vi­lág pezsgésében, forgatagában. Magyarországon született, az egykori Sopron me­gyei Himöd községben 1901. december 12-én. Tizen voltak testvérek, szüleit még gyermekkorában 14 évesen elvesztette. Himódrol Kapuvárra került, ahol kitűnő eredménnyel végezte el a polgárit. Ezután nagynénje támogatásával Szombathelyre került to­vábbi iskoláztatásra. — Szegények voltunk és csak a Sorokuifaluban (a jelenleg Sorokpolány) élő gazdálkodó nagvné- nemnek köszönhetem a szombathelyi középiskolai éveket. Nagyon sokszor kijártam hozzájuk, minden nel elláttak. 28 évre rá jártam ebben a Vas megyei faluban es jo érzés volt, hogy az emberek megismer­tek. Fodor Ernát korábban kivándorolt nővérei vitet­ték ld az Egyesült Államokba. 22 napi utazas után 1920 november 11-én érkezett meg New Yorkba. Hamarosan az Előre Műkedvelő Kör tagja lett. Eve­ken át gyárban dolgozott es esti iskolákba járt. —Emlékszem, akkoriban heti 10 dollárt kerestem. Viszonyítva az árakat, egy pár harisnyát $ 1.50-ért lehetett kapni. 8-9 évig egyhuzamban egy kalap­gyárban dolgoztam, először darabszámosként, ké­sőbb munkavezető voltam. Emlékezetes számomra a 20-as évek vege, amikor sztrájkot szerveztem, emi­att letartóztattak, de hamarosan kiengedtek. 1931-ben a 42. utcában egy könyvtárban dolgo­zott szellemi munkakörben. Szeme mindig gvenge volt, igy ezt a megerőltető szép munkát abba kellett hagynia. Ezután tanított szakszervezetekben, klu­bokban. 1938-ban átvette a Nők Vilaga magazin szerkesztését es kiadását. 1939-ben férjhez ment és leánya született 1940-ben, amikor átadta a szer­kesztést. — Először a laphoz belső munkatársnak 1942-ben kerültem. Egy ideig szerkesztettem a Nők Vilá­gát, de ki kellett lepnem, mert a leányom beteg lett. 1946-ban ismét kezdtem bejárni társadalmi mun­kásként, s ha jói emlékszem, 1947-ben lettem seged- szerkesztö.. Akkoriban Dr. Gyetvai János, Gárdos Emil, Deák Zoltán. Rosner Sándor, Holló Jenő, Dr. Pogány Béla dolgoztak a lapnál, mint szerkesztők és munkatársak. Első munkám egy bazár megszervezé­se volt, amely nagyon sikeresnek bizonyult. 1962» októberig voltam a lapnál, ekkor nyugdíjba kerül­tem és csaladommal hazatelepültünk. Azóta Budapesten a Magyar Szó Baráti Körének a vezetője és faradhatatlan odaadással apolja a kap­csolatot az Egvesült Államokban élő és a Magyaror­szágra visszatelepült honfitársak kozott. Egyik sze­mét szeptemberben megoperálták, de bekötött szemmel is eljárt a gyűlésekre. Mar alig várja, hogy megkapja a szemüveget es ismét tudósíthasson. Fér­jevei, Ausztin Györggyel el boldogan, aki abban az időben dolgozott a lapnál,amikor Bebrits Lajos volt a főszerkesztő Clevelandon. 0 akkor New Yorkban szerkesztett. Mindannyiunk neveben szeretettel koszöntjuk Fodor Ernát 80. születésnapja alkalmából és kíván­juk, hogy meg sok boldog evet töltsön jo egészség­ben csaladja és unokái koreben. q p TANUSAGTETEl RÉSZLETEK DEÁK ZOLTÁN BESZÉDÉBŐL A MIAMI KULTUR KLUB 40 éves jubileumi bankettjén, november 7-Én Az Önök részvétele a mai jubileumi ünnepségen tanuságtétel a magyarsagtudat ápolása mellett, a magyar kultúra világraszóló értékeinek: a magyar nyelvnek, a magyar zenenek, a magyar költészetnek megbecsülése mellett. Ezen értékeknek mai progra­munkon szereplő előadóművészek: Kiszida Gizi, Bár­sony Margit, Nagy József, Dr. Kardos Pál, Pécsi György Róth Ernő és Róth Lili, egy-egy szépséges drágakövét csillogtatták meg. Fogadják érte mélyen aterzett ertekelésemet. A miami magyarság megertó es joakaratu támo­gatása mellett volt a Kultur Klubnak egy szerény hall­gatag, de rendületlen segítőtársa, aktivitásainak hu krónikása: a Magyar Szó. Merem állítani, hogy nincs ebben a teremben sen­ki, akinek életét, sorsat közvetve vagy közvetlenül nem érintették vagy befolyásolták volna azok az ténykedések, amelyeket lapunk, annak vezetői, a kö­rülötte csoportosult emberek az évek hosszú során át kifejtettek. íme egy néhány ezek közül: 1914-ben sajtónk szervezte meg gróf Karolyi Mihály első ame­rikai körútját. Célja a magyar nép demokratikus jo­gainak bővítése és Magyarország kivonása a később végzetesnek bizonyult német szövetségből volt. Saj­tónk égiszé alatt működött azokban az években az Előre Műkedvelő Kör, a legnagyobb amerikai-magyar kultúrintézmény, amely a modem drámairodalom legragyogóbb darabjainak tucatjait mutatta be New Yorkban és a nagy magyar kolóniákon. 1919-ben sajtónk szervezte meg New Yorkban a legnagyobb tüntetést Magyarorszag feldarabolasa ellen, amelyen százezrek vettek részt. A 20-as években a mai napig aktiv elnökünk, Gellért Hugo, Bálint Imrével együtt szervezte meg az első antifasiszta mozgalmat az Egyesült Államok­ban. A 30-as évek közepén sajtónk akkori ügyveze­tője, a mai napig értékes munkát kifejtő Weinstock Lajos volt a lelke a munkanélküli biztosításért indí­tott országos mozgalomnak. Ugyanakkor olvasótá­borunk legalább tizennégy aktiv embere vett reszt az autó, acél, villanyipari munkásság megszervezésé­ért indított hatalmas mozgalomban. Erről hivatalos elismerést kaptunk annak idején, többek között, John L. Le wist ól es Philip Murraytol. A spanyol polgárháború kitörésekor lapunk egyik legkiválóbb munkatársa,Somogyi Pál önkent jelent­kezett a spanyol demokrácia védelmezőinek táborá­ba, az Abraham Lincoln Brigádba. Somogyi fejlövest kapott a terueli ütközetben és néhány hónap múlva sérüléseibe belehalt. 20 ezer dollárt gyűjtöttünk a szorongatott spanyol nép támogatására. ~ A BÉKE SZIGETE Részlet az Uj Élet — a Magyar Izraeliták lapja — november 1-i számában megjelent “Ünnepeink után” c. cikkből Ebben az esztendőben is megteltek zsinagógáink egvmasiranti szeretettel, közös ahitatban kerestük és találtuk Istent. Ünnepek sorozata után most már kimerjük mondani azt, amit éreztünk, mi, magyar zsidók és kimondottak sok országból nálunk ünnep­lő hittestvéreink is: úgy éreztük, és ugv ereztek, hogy a felbolydult Európában ez az ország és fővá­rosa a béke szigete és a titkos, vagy hangos féltés az ünnepi hangulatok és élmények nvomán optimiz­must sugárzó derű és mosoly lett imádkozó híveinek lelkeben és ajakán. A 30-as évek végén sajtónk irányitott egy nagy­szabású akciót Roosevelt elnök társadalmi biztosí­tási programjának támogatasara Több, mint 110 ezer aláírást gyűjtöttünk, amelyért az elnök elisme­rő levelet intézett hozzánk. A második világháborúban sajtónk élen járt a ha- dieröfeszités támogatásában. Elismerő oklevelet kap­tunk a kormánytól erre vonatkozólag is. A háború­ban az olvasótáborból és családjukból 1142-en szol­gáltak az amerikai hadseregben, akiknek nevét büsz­kén jegyeztük fel lapunk 1942-43, 44-es évkönyve­iben. Élen járt lapunk a második világháborúban mé­lyen sújtott szülőhazánk népének támogatásában. És amikor az újjáépítés megkezdődött, lapunk 6 volt szerkesztője, lletve munkatársa szerzett abban érde­meket. Bebrits Lajos volt főszerkesztőnk,mint köz­lekedésügyi miniszter vezette a porig lerombolt va- sutrendszer újjáépítését. Talyigás Ferenc, lapbizott­sági tag nagy érdemeket szerzett a szintén lerombolt magyar ipar újrateremtésében, mint gépipari állam­titkár. Dr. Gyetvai János volt főszerkesztőnk úgyis, mint Baranya megye főispánja, úgyis, mint Magyar- ország törökországi nagykövete hűségesen szolgálta szülőhazánk népét. Dr. Striker György, a mai ma­gyar rádió és elektronikai ipar egyik megteremtője. Gardos Emil volt szerkesztőnk, vegyészmérnök. Dr. Gönczöl György a kiváló közgazdász. Lapunk elsőnek, mikent a múltban,ugv napjaink­ban is hívta fel az amerikai magyarságot a mindnyá­junk életérdekét fenyegető veszélyekre. A szeptem­ber 19-i (1981) washingtoni tüntetés, melyben fél­millió ember vett részt, pontosan visszhangozta la­punk mindenkori álláspontját. Lapunk következetes kiállásának eszméit a beke ügye mellett az elmúlt 30 esztendő folyamán, ma, világszerte milliók visszhangozzák. Megerősíti azo­kat az amerikai egyházak és intézmények egyre gya­koribb fellépése a háborús politika ellen. A közjó érdekeben kifejtett működésünkért bi­zony nem mindig kaptunk elismerést. Nem egyszer meg nem értésben, támadásban volt részűnk. Nem egyszer úgy éreztük, most is úgy érezzük, hogy Ady Endrével együtt mi is elmondhatjuk: “Egyre többen hisszük es valljuk Kenyér jár nekünk a rank dobált kőért S nem magunkért, mind többet küzdünk A leendőkért, az ékes jövőért!” NAGYON BOLDOG ÜNNEPEKET kivan az összmagvarságnak barátainak és klubtársainak A MIAMI KULTURKLUB és NŐI CSOPORT

Next

/
Oldalképek
Tartalom