Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-11 / 24. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 11. 1981. 10. Móricz Zsigmond áaidaq, ettt&esi XXIV. Akkor tavaszon én mán nem jártam hozzájuk. Jusztin néném pedig ahun látott, mindig édeskedett, hogy menjek hozzájuk, nem mentem, hanem magam kezére kezdtem dógozni. A kisbornyú nagyon szépen nőtt, édesanyám ügy kegyelte azt, mint egy kisasszonyt, csak rajta vót mindig a szeme. Nagyon szerette, hogy még egyszer megérte, hogy lábas jószág került szegénynek az udvarába. Én meg jártam dógozni Krószéknál. Most kezdtem csak el a dohányos jányok körül a mókázást. Sok jó időt töltöttem a pajtába. Meg a pajta mellett, hátul a kertbe, a jányokkal. A mogyoróbokrok alatt. A vót a szép idő. Akkor tájba dohánnyal vót tele az egész falu. Néha jöttek fináncok, felkutatták az egész falut, minden házat felforgattak tilos szőzdohány után. Jön eccer át Vas Berti bátyámnak a felesége: — Gyere má, György, nincs itthon az uram, én meg dagasztok, add oda ennek az asszonynak a szapuló- kádat. — Mér ne. Szívesen, Emi néném. Átmegyek, megyek a színbe, ott vót a szapulókád. Felemelem, hát alatta egy nagy rakás dohány. Hű mondom, és hamarosan szalmát löktem rá, hogy az asszony, aki ott ácsorgott, meg ne lássa. Egy béresasszony vót az urasági házakbul. Este jön haza Berti bátyám, mondom neki; kacsintottam egyet: — Berti bátyám. Dohánt leltem.-Hun? — Nem mondom meg, maga vagy tudja, vagy nem. A maga portáján. — Én nem tudok semmiféle dohányrul. — Akkor osztozunk rajta. Fele a magáé, fele az enyém. — Jól van. Megmutattam neki: ott vót a szapuló alatt. O nem tudja, ki tette oda. Így megosztoztunk, neki is jutott hét kila, nekem is hét kik. Mondta, hogy adjam neki mindet, én nem dohányozok. Nem lehet, mondtam, mer elígértem én ezt már régen. Jó lesz a nekem Forgolányba, gondoltam, mer még nem tudtam megadni a kovácsnak a dohányt. Legközelebbi vasárnap fel is őtöztem szépen, óda- lamra vettem az édesapám tarisznyáját. Jó szőrtarisznya vót a még akkor is, meg a hátamra egy vászontarisznyát. A kettőbe belefért a dohány. Elindultam Forgolányba. Átmegyek a Batáron, Csa- tóházán két finánc jön szembe velem. Ismertek, mert ezek jártak mindig hozzánk is. Azt mondja az egyik: — Mit viszel, Jó György? — Dohányt — mondom nekik. Azok meg nevettek: — Megájj — azt mondja az egyik —, majd megfogunk eccer benneteket. Azt mondja a másik: — Aggyál egy szál masinát. — Azt nem tudok adni, mert én nem pipázok — mondom. Erre eleresztettek, eszükbe se jutott, hogy megszagolják a tarisznyámat. Pedig azt mondták minálunk, hogy a finánc egy kilométerre megérzi a szűzdohány szagát. Hát ez nem igaz, mert akkor megsajdították vóna. Megérkezek aztán nagy vígan Forgolányba. Megyek a kovácshoz. Hát ott meg nagy vendégség van. Kérdem, mi a. Hát éppen akkor vót az Etelka kézfogója. No, jókor jöttem. Mondom a kovácsnak, minek adja férhe ilyen hamar a jányát, nincsen a még tizenhét esztendős se. Azt mondja, arra való á jány, ha kérik, oda kell adni. Megmondtam neki titokba, hogy elhoztam a dohányt. — Jól tetted, fiam — mondja —, úgysincs egy pipára valóm se. Mindenembül kifürdetett ez a házasság, pedig még nincs is kész a kelengye. Éppen le akartam mondani a dohányzásod, hogy avval is spóroljak. Eldugta a dohányt a műhelybe a nagy kád alá. Mondom neki: csak úgy ne járjon vele, mint aki mán eccer eldugta. Elmeséltem, hogy szereztem a dohányt. Nevetett, hogy őrajta nem fog ki senki. Meg ott nem is keres senki semmit, a kovácsműhelybe. Mondom neki: — Kedves apámuram — mer én mán csak úgy híj- tam űtet a régi időbe —, küldje ki ide egy kicsit Etelkát, szeretnék egypár szót váltani vele. — Jól van, fiam, beszélgessetek. Hát én ott maradok a műhelybe, egy kis idő múlva jön Etelka. — Mit akarsz? Megölelem szépen, megcsókolom, mondom neki: — Etelka, csak azt akarom megkérdezni, van-e még meggy a fán? Hát osztán mondta szegény, hogy ő nem akart férhe menni, parasztlegény veszi el, valami bunkóparaszt, de hozzáadják, mert az apja már öreg, gyenge. Fájnak a lábai, nem meri tartani, hogy mi lesz belőle. Olyan szép vót az a jány, hogy majdnem szikrát vetett a műhely is tűle. Még a vas is meglágyult, olyan forró vót annak a pillantása. De ű maga is olyan gyenge olvadós vót, hogy egy cseppet se őrözte a megy- gyet. Megszedtem a szép fát szapora csókokkal. A felfordított kádon dőlt meg a fa szépen. Azután el akartam menni, de nem engedett, úgy könyörgött, hogy maradjak még, olyan rosszul érzi magát ezek közt a bunkóparasztok közt. Én meg maradtam. Pájinkát ittak, de tudták, hogy én azt nem iszok, hát egy üveg bort is hozattak. Abból iszogattam. , Egész estig maradtam, akkor jön be a kovács, hogy: gyere csak. Kimegyek. Visz a műhelybe. — Né csak mán, hun a dohány? Hát nem vót a kád alatt. Kisült, hogy valami lány ment a műhelybe egy legénnyel, osztán azok is egeret kergettek. A nagy lökö- désbe felborították a kádat. Azok lelték meg a dohányt. Megy a mester a házukhoz a nagy kalapáccsal. Etelka meg utánunk jött a műhelybe — mi a? — Gyere csak, valamit mutatok. — Magyaráztam neki, mi vót a nagy kád alatt, osztán szegény jányt elővette a sírás, hogy látom-e, ilyenféle emberek közé kell neki menni. — Ne sírj — mondom —, énrám úgyis hiába várnál, kell annak még hét esztendő, míg én házasodhatok. Addig te meg elszáradnál, kedvesem. Így vigasztaltam, ő meg ráborult az üllőre, és én újra megcsókoltam ... akkor leakasztottam a tarisznyám a szegről, ott volt a műhelyben, és elmentem keservesen haza. Nagyjóisten, gondoltam, milyen a jány sorsa. Milyen jól jártam én, hogy nem jánynak születtem. Most engem is férhe adna édesanyám, ha valaki kéme. Így meg folytathatom az én szép legényéletemet, ami még csak most kezdődik. Édesanyám meg csudálkozott, hogy olyan hamar hazajöttem. (folytatjuk) INTERNATIONAL is the official magazine of FINA The colour magazine, distributed” to all FINA member countries, is quarterly published, in English, Spanish and German, sponsored by TUNGSRAM Order through our Italian Affiliate: Promextour S.r. 1. 20123 MILAN, Via T. Panzeri 4r ITALY Bank Account: C./C. 311. Banco di Roma. Filiale di Milano. Piazza Tommaso Edison 1 Milan. ITALY Please send me International Swimming and Water Polo 1 year, 4 issues D by ordinary mail $ 12 D by air mail S 16 2 years, 8 issues Q by ordinary mail S23 □ by air mail $ 31 3 years, 12 issues □ by ordinary mail 3 34 D by air mail S 46 Mr/Mrs .............................................. Address.................................................. Country . . ................................................. (please use block letters)
