Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-04 / 23. szám
Thursday, June 4. 1981. 6. AMERIKAI MAGYAR SZO Art Buchwald Gyártási eljárás Mintha csak tegnap történt volna, Hogy a Missouri hadihajó fedélzetén alairtuk a bekeszerzodest Japánnal, és közöltük velük, hogy soha többe nem gyárthatnak fegyvert. — Mit gyártsunk helyette? — kérdezte egy legyőzött japan admirális. — Csináljanak autókat — ajánlotta Mac Arthur tábornok egyik tanácsadója. — Csakhogy az amerikaiak gyártanak autókat. Hogyan remélhetne egy szegény, legyőzött ország, hogy versenyezhet az önök csodálatos autóival ? — Természetesen az Egyesült Államokkal nem tudnának versenyezni, mert az amerikaiak nem vásárolnának japan autót azok után, amit maguk Pearl Harborban tettek. De tálán eladhatnak valamennyit Delkelet-Ázsiában és más piacokon, ahol a vevők nem törődnek a minőséggel, — Hogyan készül az autó? — íme, egy könyv az instrukciókkal. Latja, itt van a motor helye, ott az üléseké, beborítják karosszériával, szép színűre festik, és kész a kocsi. Egy évvel később az első japán autó legördült a szalagról. A japán admirális, aki akkor már a Tojo Motors cégnél dolgozott, bemutatta az amerikai tanácsadónál:: — Elnézést, hogy ezt az értéktelen valamit autónak hivjuk, viszont nincs vele sok munka. — Ne mentegetőzzék, azzal főznek, amijük van. Majd átküldők néhány fiút Detroitból egy listával, amin rajta lesz, hogy mi kell a tűrhető autóhoz. Néhány ev elteltével MacArthur egykori tanácsadója, egy nagy New York-i bank embere, a Waldorf- Astoria hotelben összefutott az exadmirálissal. Megkérdezte, mi hozta öt New Yorkba. — Megpróbálok vevőket szerezni negyhengeres autóinkra. Egy gallonnal 24 mérföldet futnak, első- kerek-meghajfasuak, tárcsafék’űk van. íme, egy fotó. — Csak az idejét vesztegeti, admirális. Az amerikaiak soha nem fognak ilyen kis kocsit vásárolni, különösen elsokerek-meghajtásut nem. — Mi csupán azt reméljük, hogy egyszázalékos reszesedest tudunk szerezni a fiatalok es a diák- vasarlok piacan. — Nem fog menni. A mi országunk szerelmes a benzinfaló országúti cirkálókba. Barátként tanácsolom, hogy próbálkozzék a fejlődő világban. Az idén az amerikai extanácsadó felkereste a japan exadmirálist, aki luxusirodájaban fogadta. — Az Egyesült Államok elnöke küldött — mondta. — Egy üzenetet kel' átadnom. Az elnök azt szeretne, hqgy ne gyártsanak ilyen sok autót. — De ha nem gyártunk autót, mit készítsünk helyette? — Az elnök azt szeretne, hogy fegyvert. — Csakhogy nem tudjuk, hogyan kell fegyvert készíteni. — Az elnök azt mondta, adjam át ezt a könyvet. Gyártási eljárások vannak benne. tfEWYORKI MAGYAR HE^TEs”! TiSOffS MEAT SPECIALTIES (formerly Mim PORK STORE) 150S Second Ave., New York, NY. 10021 « fc 79. utcák kfcwtt. — TeJatew Rh 4-8292 FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK Takacs Lajos: A TAVASZI PARKBAN A város legnagyobb parkját, a Rocky River völgyében elterülő Metropolitan rezervátumot járom, Előző éjszaka a folyó felső szakaszának környékén felhőszakadások es zaporesők kíséretében nagy tavaszi viharok vonultak át és most a felduzzadt folyó agyagsárga vizében letört gályák és korhadt hor- dalekfa úszik a Lake Erie felé. De mivel ezt a vidéket elkerülték a viharok, a fákról nem tört le egyetlen gallv sem és nem szakadt le egyetlen levél sem. A talaj száraz, de minden friss, üdezold és a gyönyörű idő kicsalogatja az embereket a házból. Mind többen és többen jönnek. Autón, motoron, kerékpáron, gyalogosan. A pitypang aranyával borított tisztásokon labdáznak, korongot dobnak, napoznak, sárkányt eresztenek, az ösvényeken futnak, gyalogolnak, sétálnak, a folyó túlsó pártján lovagolnak. Horgászokat nem látok sehol, zavaros a viz és tele van szemette!,nem reszkírozzak a drága felszerelést. A park autóutján motorkerékpáros banda tűnik fel és hamarosan a közelembe ér. A bandában lehetnek húszán, huszonötén vagy többen, nincs rá időm, hogy megszámoljam őket. Fekete műbőr öltözetben, fekete bukósisakban nyergelik motorjaikat és fémkeretes, sötét napszemüveget viselnek valamennyien, hosszú hajuk lobog a szélben. Többnyire izgulékony, izgága fiatalok, akikkel ugyanitt éjszaka nem volna tanácsos találkozni. Tőrkés, bokszer bizonvára mindegyiknél van, de egyik- másiknál revolver is akad. Arckifejezesük durvalelkűséget es gyávaságot árul el. Vidéki útjaikon, ha alkalmuk adódik rá, előszeretettel hódolnak kedvenc szenvedélyüknek, a vandalizmusnak és amellett, hogy rombolnak, rabolnak gyuitogatnak, nem egyszer gyilkolnak is. Ha ellenszenves bandák találkoznak, a vérontás elkerülhetetlen köztük. Hangtompító nélküli motorjaik döreje fokozza agresszív hajlamaikat. Fekete bukósisakjaikról és motorjaik fekete benzintartályárol vörös lang- nyelvek csapnak hátra. Egyiküknek a hátán ördög- kep látható, ezzel a felirattal: The earth is hell. E néhány rövid szó valóban igazat mond ennek a de- generált majomnak a hátán, mert a fegyver, a gép es az olaj pokollá változtatja a földet. Lombosodó nyirfacsoport alatt leülök egy piknikasztalhoz néhánv percre. A New York Times és a Midnight Globe legújabb számai hevernek rajta. Ugy- látszik valaki lusta volt magával vinni őket. Ha már itt hevernek előttem, egyikbe is, másikba is belelapozok,, de csekély érdeklődéssel, mert nem szeretem a politikát, a kereskedelmi hirdetéseket és a pletykát még kevésbe, az álláskeresés sem érdekel, mert nem vagyok munkaadó, az álláskínálat sem, mert a korom miatt nekem már senki sem kínál állást. A viccekre és a karikatúrákra sem vadászok, de a Midnight Globe egyik oldalán mégis megakad a figyelmem azon a két karikatúrán, amit ott találok. Az egyik a kinai tulnépesedési gondokat illusztrálja. A rajzon egy elhízott kinai a testsidvát ellenőrzi. A mérleg skáláján a mutató a kilencszázötven millión all. A kinai elszornyedve nézi a kilencszázötven milliós számjegyet és igy szól: Ideje volna mar fogyókúrát vennem. Nagyon kövér vagyok! A másik karikatúra a nyolcvanéves Nicolast és a hetven éves Ninát ábrázolja Moszkvában az anyakönyvvezető előtt. A házasulandó felek mögött népes vendégsereg áll. Mindenki az anyakönyvvezetö szavaira figyel, de egy koros hölgy, mit sem törődve az anvakönvwezetö szónoklatával, a könyökével oldalba löki a mellette álló szazótvenéves Ivánt, aki a Kaukázusból jött fel az esküvőre es suttogva igv szól: — Hát mondja, nem őrültség ilven korban házasságot kötni? — Persze, hogy őrültség — hajol a koros hölgyhöz Iván. - De a fiatalság bolondság! Otthagyom a két újságot en is, olvassa más, ha tartalmuk fel tudja keltem az érdeklődést. De alig teszek pár lépest, az asztal közelében, hirtelen fékezéssel /megáll egy kivénhedt autó, amelynek horpa- dozott oldalait tenyérnyi rozsdafoltok tarkítják, szélvédő üvegén pedig diónvi nagvságu törés van, ahonnan, mint pókháló szálai futnak szét a repedések. A kivénhedt autó ajtói kicsapódnak és három fiatal par lendíti Id magat a kifényesedett, szakadozott ülésékröl. Az asztalról egy-kettőre eltűnnek az újságok és a helvükbe rádió, söröskannák, papirpo- harak, pálinkásüveg kerül. A rádió idegtépőén rossz zeneszámot közvetít, a poharak megtelnek pálinkával, a söröskannák fedele felpattan, a mosatlan álmos arcok felderülnek, de valami deliriumos derültség ez, a gondozatlan, hosszú haj a homlukba csapódik és cigaretták tüze parázslik fel a lázas ajkak között. Szánandó es vádolandó szemelv valamennyi. Rosszulfizető vállalatoknál; vagy kisüzemekben dolgoznak, ha dolgoznak egyáltalán és tűzveszélyes, piszkos apartmentekben laknak, ahol alkohollal, nikotinnal és ébren töltött éjszakákkal gyilkolják magukat vagy egyik-másik talán már rákapott a kábítószerre is. Ahogy elnézem őket, feltételezhető, hogy műveletlenek is, tájékozatlanok is és egzaltáltságukban a bűnre hajlamosak. Tovább megyek, de ismét fiatal párokkal találkozom. Ok is asztalnál ülnek. Talalva előttük az ebed, amit a szabadban készítettek. A hamvadó tűz kesernyés füstje még ott szállong körülöttük. Jó étvagy- gyal látnak hozzá a burgonyával köritett sült húsokhoz, utana sort isznak és hideg frissítőket. A rádióból futballmecset hallgatnak, jóízűen nevetnek, beszélgetnek. Az arcuk és a hajuk iól ápolt, az öltözetük tiszta. Látszik rajtuk, hogy más légkörben élnek es más a társadalmi helyzetük is, mint annak a hatnak, akik mind mélyebbre csúsznak a leitön. A folyó közelében leülök egy kidőlt fatörzsre es a földön ide-oda szaladgáló hangyákat nézem. Aztán egy fémeskék színű, keményhátu bogárra terelődik a figyelmem, amely a száraz, poros, kitaposott föld minden magányos fűszálánál megállapodik, de felmászni egyikre sincs kedve. Száraz gallvat tolok elébe, felkapaszkodik rá, majd amikor felemelem, szétnyitja fémeskék fedéíszárnvait, aztán megrezegteti hartvásszárnvait és elrepül. — Látom,maga meg bogarakat röptét — áll meg előttem egy beesettarcu, barátságos ember. — Egyéb elfoglaltság híján most ezt csinálom — mondom. Leül mellém, aztán leveszi a kalapját és végigsi- mit kuszáit fehér haján. Szép időnk van ma - vet egy pillanatast a felhőtlen égre. — Nagyon szép — mondom.-Dyenkor Öröm a szabadban tartózkodni. — Bizony öröm es tegnap, meg tegnapelőtt is az lett volna, de az ember csak sóvároghat a napfény után a poros, zajos üzemek belsejéből. — Még dolgozik? — kérdem, mert úgy vélem, hogy hetvennél egy nappal sem lehet fiatalabb. — Otvenhet múltam januárban — mondja. — A születésnapomon azt gondoltam, azt az ót évet még ledolgozom valahogy, ami hátra van a hatvankettőig, aztán élvezem egy kicsit a nyugdijat én is, sokáig úgysem élvezhetem, mert gyenge az egészségem; de most mar látom, hogy nem lesz belőle semmi, mert a nyugdijakra vonatkozol ag uj törvényt hoznak (folytatás a 10. oldalon)
