Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-26 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 26. 1981. 8. A KOSSUTH DOKUMENTUMOKRÓL- BUDAPESTI INTERJÚ Bartók az ember (folytatás az 5. oldalról) lálta. Bartók komoran biccentett. Ez fele sem volt annak, amivel Pesten veregették vallon. Integritása gyakran saját érdekeit is sértő tisztes- segerzetben nyilvánult meg. Amikor barátai látták, hogy a Columbia University-i kis állása nem hoz eleget a konyhára, müveit pedig alig játszották (illetve nem eleget ),segíteni akartak rajta. De ez nem volt könnyű! Valóságos összeesküvést kellett szőniük, hogy elfogadtassák vele a pénzt. Hanglemez- kiadójának meg kellett hamisítania a saját könyvelését, belesvindliznie 5000 kepzeletbeli lemez eladását, csak hogy a gyanakvó Bartókkal elfogadtassak a jogdijat. Bartók tiltakozott, hogy ez lehetetlen : három éven át alig ötszázat adtak el s most hirtelen Ötezret? De a végén elhitte a mesét. A kiadó pedig egy évvel Bartók halála után duplán kereste vissza a pénzt. Hasonló csatát kellett vívni vele, hogy elfogadja az ASCAP, a nagy zenei szervezet támogatását. Két baratja, Balogh Ernő zongoraművész és Rudolf Nissim, az ASCAP igazgatója javasolták, hogy a szervezet fogadja el Bartókot tagnak. Ismét Bartók izgult, hogy ez lehetetlen, hiszen csak US állampolgár lehet ASCAP-tag! Végül hálásan elfogadta, ami után, három even át, az ASCAP fizette Bartók minden orvosi és kórházi költségét és halála után díszsírhelyet adott neki a saját temetőiében. Mai értékben kb. 60.000 dollárt adott ki az ASCAP a nem-allampolgar Bartókra, miközben minden tiz tagja közül jó, ha egy tudta, ki is Bartók Béla? Másik példa kisfia, Péter katonai szolgálata; Péter szinten nem volt még állampolgár s igy semmi sem kötelezte volna, hogy szolgáljon. De Bartóknak és feleségének az volt a véleménye, hogy tisztessegte- len dolog lenne evvel az ürüggyel úszni meg, amikor millió amerikai fiú volt egyenruhában. És Péter önkent (?) jelentkezett katonának. Bartók személyi szokásait a végtelen egyszerűség jellemezte. Noha nem járt egy rongyos, kopott szvetterben, mint Einstein, éveken át viselte itt ugyanazt a két pesti ruhát és öreg, fekete kalapiát Utálta a túlsódat beszélő embereket. De legjobban bosszantotta a “kékharisnya” irodalmi hölgy típusa s az utolsó hónapokban jelentkező (és ragadó) u.n. ’legjobb tanitványok” hada, kiken till későn tört ki a lelkes érdeklődés. S mert szeretett egyedül lenni, kedvenc vacsorázó helye egv kis német bár volt a bronxi D-vonal végállomása mellett, ahova hazamenet be-betért. Egy eldugott Ids sarokasztal- nal, senkivel sem beszelve, ült egy üveg sor és tormás knockwurst mellett. És pihent. Utána hazamenta feleségéhez, aki vacsorával várta és azt mondta, hogy nincs étvágya. Amikor már tudta, hogy rövidesen meghal, nem a halálfélelem bántotta, hanem, hogy előbb gyorsan el kell készülnie két párhuzamosan komponált müvével. Ezeket megígérte, tehát becsület kérdése volt. Sajnos, a halai gyorsabban dolgozott. Amerikát szerette es tisztelte mindazért, ami szép es io benne. De ez-nem vakította el. Remek humorérzéké volt. Megfigyelte és kiviccelte a sok fonákságot, vulgaritast, a gyakori ellentmondást a kegyes alapelvek es a mindennapi piszkos gyakorlat között. Utolsó nyarát egy, az ASCAP által bérelt villában töltötte a Saranac tónál. A ház mögött volt egy kis bungalow. Abban komponált Bartók, sietve, magas lazzal. A szobában minden tele volt apró cédulákkal: mindegyiken egy-egy “zenei gyorsírás”, egykét 1980. november 20-án jelentette a Magyar Távirati Iroda, — amely hir később az Amerikai Magvar Szobán is megjelent — hogy Deák Zoltán, az Amerikai Magyar Szó főszerkesztője Magyarországnak ajándékozta a Kossuth- emigráció amerikai kiadványait. A napokban e dokumentumok nyomába eredtem, Budapesten. Először a Művelődési Minisztériumot kerestem fel. Kovács Tibor, a Múzeumi Főosztály vezetője útbaigazított azzal a megjegyzéssel, hogy felbecsülhetetlen értékű gyűjteménnyel gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum. A Magyar Nemzeti Muzeum Újkori Osztályán dr. Vigh Károly, amuzeum tudományos fomunka- társa fogadott, s megmutatta a beérkezett anyagokat. Hosszasan elbeszélgettünk, majd a feltett kérdéseimre az Amerikai Magyar Szónak az alabbi nyilatkozatot adta: — Amerikából kapott dokumentumok legnagyobb részé a szabadsagharc centenáriuma alkalmából keletkezett, egvreszt itt Budapesten, másrészt az Egyesült Államokban. — A Budapesten keletkezett anyagot mutatom először be. 1948-ban Deák Zoltán volt a Magyar Jóvö főszerkesztője. Abban az időben több magyar politikus küldött üzenetet az amerikai magyarokhoz. Ezek a levelek most eredetiben visszakerültek. Itt van a kezemben Tildy Zoltán, Köztársasági Elnök, valamint Veres Peter, a Magyar Paraszt Part vezérének és akkori honvédelmi miniszternek üzenete, továbbá Mihályfy Ernőnek, a Magyar Történelmi Emlékbizottság főtitkárának levele. — Az amerikaiak között van Paul Robeson kezzel Íródott beszédvázlata, amely beszédet — 1948. március 15-én, a Magyar Jövő jubileumi ünnepségen — ezekkel a szavakkal fejezte be magyarul: “Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” — Itt van Szentgyorgyi Albert professzor levele is , amelyben Deák Zoltánnak megköszöni az üdvözletét, és viszonozza a jókívánságokat. Megjegyzi, hogy motívum. Ajtó, ablak zárva, mert a legkisebb huzat szertefujta volna a jegyzeteket. Vastag cigarettafüstben, levegőtlen szobában ment a versenyfutás a halállal: elkészülni a zongoraversennyel Dittának és a brácsaversennyel, mielőtt késő. Talán Mozart diktálta igy Requiemjét, utolsó napjain. Szeptemberben rosszul érezte magát es hazautazott riverdalei lakásába. Onnan pedig a kórházba. Már becsomagolva álltak a kórházba menni, amikor váratlanul befutott az egyik “legjobb tanítvány”, aki megtudta a hirt es nagvsietve jött, magaval hozva egy fényképészt, Bartók nem halhatott meg neki, mielőtt lefenyképeztette volna vele magát! A kórházban már felig kómában volt,amikor az ügyvédié hozta az uj végrendeletet. Alá kellene Írnia, gyorsan. De mar olv gyenge volt, hogv aláírni sem tudta. Orvosa, felesége, Péter fia és egy két barát jött es ment. Többjüket be sem engedték és a szoba előtt a folyosón álldogáltak, amikor egy fiatal kórházi orvos jött arra és azt kérdezte: — “Ugyan, ki is ez a kis öreg, akiből ilyen heccet csinálnak?” (Szó szerint: “Who the heck is this little old man they make such a fuss about?”) Nem volt értelme megmagyarázni. Bartók sem magvarázta volna meg. Az ajtón át hallatszott Ditta zokogása és mindenki tudta, mit jelent. Copyright Gabriel Hackett, N.Y. A Magyar Nemzeti Múzeumban dr. Vigh Karoly, tudományos fomunkatars bemutatja az Amerikai Magyar Szó foszerkesztojetől kapott dokumentumokat« nagyon sok a munkája, ezeket a sorokat is utazás közben, repülőgépen iria, New York és San Francisco között. — Ot levelet amerikai törvényhozóktól kapott Deák Zoltán. Ezek a következők: Artur Capper, Artur G. Klein, Vito Marcantonio, Emanuel Celler, Hugh De Lacy. Mindegyik level az Egyesült Államok Kongresszusa hivatalos levélpapírján irodott. Artur G. Klein leírja, hogy ó magvar származású es nem felejtette el magyar voltat, sem a magyar történelemnek ezt a kiemelkedő eseményét, a dicsőséges 1848-at. A többi levél iroja is azt hangsúlyozta, hogy Amerikában megbecsülik Kossuth személyét, megőrzik a magyar szabadságharc emlékét és a dicsőséges március 15-et ott is megűnneplik. — Deák Zoltán saját könyvtárából került hozzánk három könyv, amelyek az Egyesült Államokban angolul jelentek meg. így: “Kossuth és a magyar háború” (1852), “Kossuth válogatott beszédei” (1865), és “Kossuth Lajos Magyarország kormányzójának élete.” (1852) Továbbá, a Washington-i Magvar Követség által 1948-ban kiadott angol nyelvű kepes újság Kossuthrol. — Valószínű, hogy az Egyesült Államokban meg léteznek ilyen magyar vonatkozású értékek, amelyekről nem tudunk. Ugyan az elmúlt időszakban gazdag gyűjtemény került más területről haza, de feltételezhető,hogy a Református,valamint az Evangélikus Egyház levél — es könyvtaraiban még továbbiak fellelhetők. — Mi hálásak vagyunk Deák Zoltán főszerkesztő^ nek, hogy ezeket a Magyar Népköztársaságnak ajándékozta, amelyekkel a Magyar Nemzeti Muzeum értékéit gyarapította. Bízunk abban, hogy a jövőben nemcsak a szabadságharci, hanem az amerikai magyar emigráció történetét átfogó írások is haza kerülnek Magvarországra. — Köszönöm az interjút. Göcze Tibor Farkas Sándor es Masaoki Inoue hangversenye Farkas Sándor, a magyar származású zongoraművész, aki fellep a Gellert Hugo Testimonial Hangversenyen május 17-en;és Masaoki Inoue, világhírű japán hegedűművész április 11-en, szombaton este 8 órai kezdettel hangversenyt tart az Abraham Goodman House (129 W 67 St.) termében. Belépődíj 8 dollár. Mozart, Brahms, Stravinsky és Ravel műveit fogiák előadni.
