Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-26 / 13. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 26. 1981. 4 KATOLIKUSOK ÉS A BÉKE Érdekes küldeményt kézbesített a posta néhány nappal ezelőtt. A küldemény Antwerpen, Belgium­ból jött. A küldő: PAX CHRISTI INTERNATIO­NAL (PCI), nemzetközi katolikus békeszervezet, bíborosok, ersekek, püspökök es világi katolikus személyiségek vezetése alatt. A küldemény: “PCI BULLETIN” cimü negyedévenként, angol és francia nyelven megjelenő kiadvány. A PCI tiszt, elnöke Bemard Alfrink kardinális, az igazgatóság egyik tag­ja Thomas Gumbleton, Detroit-i püspök. A jelen BULLETIN tartalma, egyebek között, II. János Pál pápa beszéde az UNESCO előtt Párizs­ban, 1980. junius 2-án. Ebből idézem a pápa inté­sét, a beszéd vége fele, a világ tudósaihoz: tudomá­nyok emberei, kötelezzétek el erkölcsi tekintélye­tek teljes egészét, hogy megmentsetek az emberi­séget a végpusztulastól.” A BULLETIN másik ré­szében megjelent egy Közlemény a Megbeszélések Negyedik Sorozatáról, amelyek lefolytak 1980. ok­tóber 2. és 10. közt, a PCI képviselői és az Orosz Ortodox Egyház között,Zagorszk (SZU)-ban, (Mind­két részről 8—8 magasrangu egyházi személy vett reszt, a nevek felsorolását nem ismétlem.) A Közle­mény idézi a résztvevők által elfogadott következő teteleket: — Az Európai Biztonság és Együttműködés Kon- ferenciájának (CSCE, Helsinki) sokoldalú folyama-» ta haladjon tovább. A Helsinki-i Záróokmány min­den részének végrehajtása még mindig a legnagyobb fontossággal bir az európai enyhülés jövőjére. Fel­hívjuk a résztvevő államokat, hogy őszintén járul­janak hozzá a Madridéi Folytató Konferencia sikeré­hez, melynek feladata a végrehajtás felülvizsgálata, es újabb javaslatok megfontolása, kiváltképpen bi­zalomkeltő lépéseket illetően katonai téren, vala­mint a CSCE keretein belül tartandó Leszerelési Konferenciát illetően. — A detant nem korlátozható Európára, azt ki kell terjeszteni katonai szembeszállások csökken­tésere és elkerülésére* bárhol a világon. Konfliktu­sokat, bárhol is, nem szabad katonai eszközökkel megoldani. — A politikai es katonai enyhülés (detant) szoro­san kapcsolódik és lenyegbevágo lepeseket követel a fegyverkezes ellenőrzése, korlátozása és csökkenté­se térén. Másrészről, a biztonság megköveteli a poli­tikai, gazdasági és kulturális téren való együttműkö­dést. — Ne történjen semmi kisérlat a politikai és kato­nai egyensúly megzavarására es egyoldalú előnyök elnyerésére. — Félelem, bizalmatlanság, előítéletek és téves ertelmezesek súlyos akadályok az enyhülés és a bé­ke útjában. Az egyháznak különleges feladata ezek csökkenteséhez hozzájárulni, mindenütt. — Elsődleges figyelmet kell fordítani bizalmat- keltó lépésekre, nemcsak a katonai, hanem politi­kai, kulturális es tudományos térén is. — A vilagegyhazi együttműködés a nyugat és ke­let egyhazai között magában foglalja az enyhüléssel való törődést is. Eddig a Közlemény. Mivelhogy az évszázadok során a katolikus egyház es a főpapság, szinte kivé­tel nélkül, mindig is az uralkodó rendszert támogat­ta, még ha elnyomó volt is, a közhit az egész kato­likus papságot ilyennek tekintette. Rácáfolt erre a közelmúlt évek során, például, a volt jezsuita szerze­tes Berrigan fivérek, a francia munkás-papok esete, az olasz also papsag, a brazíliai püspök, Helder Ca­mara, es napjainkban az El Salvador-i papság szere­pe. A fentiekben leírtak ábrázolják az uj szellemet, amely az egyhazak köreiben terjed. y o “Csigá'emberek Az olvaso felteheti a kérdést: mi köze van a csi­gának az emberhez, vagy mi köze van az embernek a csigához? A csiga az egyetlen állat, amely a hátán hordja a házát. Vannak emberek, nők es férfiak egyaránt, akik szintén a hátukon hordják a “házukat”. Némelyik “ház” hatalmas papirdoboz, de vannak, akiklini- lomjukat, melyet egy plasztik szatyorban tartanak, naplemente után kirakjak és a szatyrot magukra húzzak es igy próbálják védeni magukat a zord idő­járástól. A N.Y. Times március 8-i számának első oldalas cikke arról számol be, hogy New Yorkban legalább 36.000 hajléktalan férfi es no tengeti ilyképpen az életét. Hogyan lettek ezek hajléktalanok? Voltak, akiket egyszerűen kilakoltattak egyszobás lakásukból, vagy a szállodából, ahoi laktak, mert az ingatlantu­lajdonosok condominiumokat akarnak létesíteni e- zekból az épületekből, melyeket azután egyenként több százezer dollárért adnak el. Voltak, akik régi, rozoga házakban laktak és a háziúr felbérelt csatló­sai ejnek idején(fegyverrel, farkaskutyákkal behatol­tak lakásukba, megfélemlítve ókét, hogy hagyják el otthonaikat. Itt is a profitérdek az irányadó. Az in­gatlantulajdonosok lebontják ezeket a házakat es helyükbe luxus öröklakásokat építenek, melyeket szobánként 80.000 dollárért adnak el. Az igy kilakoltatott emberek - pénz hiányában — képtelenek uj lakást szerezni és hajléktalanokká val- nak. HOGYAN “ÉLNÉK” A HAJLÉKTALANOK? Ellen Baxter és Kim Hopper azok közé tartoznak, akik kutatómunkát végeznek a hajléktalanok élet­módjáról. “Ott álltam 15 percig a Grand Central vasútállo­más előtti szemétkosár közelében — mondia Miss Baxter. — Láttam, hogy négy ember keresgélt, mit tudna onnan kiszedni, amit meg lehet enni vagy amit ruhának lehet használni. Az egyik talalt egy üres szódásdobozt, a szájához emelte és kiitta azt a né­hány cseppet, ami még benne volt. “Két idős nővér a Pennsylvania vasútállomáson koldul. Az élelemre szükséges pénzt pedig úgy szer­zik meg, hogy a telefonkészülékek pénzlartály'abol kiveszik azt, amit valaki véletlenül otthagyott. E- gyik vigyáz a “vagyon ”-ra, a három plasztik szatyor­ba gyömöszölt lim-lomra, a másik telefonfülkétől telefonfülkéig megy keresve az otthagyott 10 cente­seket.” Felmerül a kérdés, miért nem mennek ezek a haj­Amikor az automunkások szervezete az országos elnök es vezetőség tanácsara lényeges engedményt adott a pénzügyi nehézséggel küzdő Chrysler Válla­latnak (ami 1.07 milliárd dollárt vett ki a dolgozók zsebéből) megtette az első lépést hátrafelé, ami maga után vonta az uj fejleményeket. Az ország második legnagyobb autóvállalata, Ford szószólója kijelentette: ‘ “A Chrysler Vállalatnak a- dott engedmények következtében a Ford Vállalat­nak minden autó előállítása 200 dollárral többe ke­rül, mint a Chryslernek. Ez tarthatatlan helyzetet teremtett. Nem tűrhetjük, hogy kétszintes árrend­szer legyen az autóiparban.” lektalanok a városi menedékhelyekre? A valasz erre az, hogy e menedékhelyek 3200 ággyal rendelkeznek és a hajléktalanok száma ennek több, mint tízszerese. HOL ALSZANAK A “CSIGA” EMBEREK? A városi vasúthálózat földalatti alagutaiban, fő­leg a Grant Central földalatti labirintjában. Több ezren az elhagyott, üres hazakban alszanak, ahol se viz, se fűtés nincs. A vasutak és autóbusz-allomá- sok várótermeiben is alszanak egyesek, vagy a város gázhálózatának alagutjaiban. Sokan a nagy épületek- előtti ráccsal elkerített térségben alszanak, ahol az épület fűtött pincéiéből, vagvakazánházból meleg levegő, áramlik ki. Érdemes leírni Miss Baxter és Mr. Hopper él- menveinek egyiket: “Láttunk egy nagyon tisztán öltözött 60 év kö­rüli nőt, aki karba tett kezekkel állt az egyik föld­alatti vasútállomás előtt reggel 2 órakor. Szóba áll­tunk vele es elmondta, hogy a társadalombiztosítási összegből, mely egvetlen bevétele, képtelen volt fi­zetni az állandóan emelkedő házbért. Választania kellett lakas vagy élelem között. Az élelmet válasz­totta. A társadalombiztosítási összeget felveszi a bank­ból, ahova csekkje érkezik, és ami alig fedezi az egy hónapi eleimet.” Most; miután a Reagan kormány megvonja a sze­gények százezreitől a segélyt, az élelmiszerjegvet, kétségtelen, hogy hatványozottabban nő majd a “csiga”- emberek száma — és az ezzel járó bűnözés. L.I. Alfred S. Warren Jr. a General Motors alelnöke pe­dig arról panaszkodik, hogy a vállalat 1980-ban 2.31 milliárd dollár veszteséget szenvedett. Warren ur is követeli, nemcsak a munkások bérének rögzítését, hanem annak csökkentését, levágását. “Mi nemcsak az infláció ellensúlyozását célzó bér­emelést ellenezzük, minket a munkások alapbére erdekel” — hangsúlyozza Warren elnök. Most, miután az autógyárosok deficittel dolgoz­nak,hajlandók egy “profitreszesedés” javaslat elfo­gadásara, vagyis arra, hogy a deficit egy részét a mun­kások vállára helyeznék. Amikor sok billiós profitot csináltak, bezzeg nem tukmálták azt a munkásaikra. VESZTESÉG - RÉSZESEDÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom