Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-26 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 26. 1981. 6. A BALATON TÉLEN Négy vagy öt evvel ezelőtt januar elejen, amikor már keményen befagyott a Balaton, a füredi Vitor­lás-klubból hármasban rásetáltunk a jegre. A Bala­ton ott van néhány lépésnyire az ajtajától. Igazán nem kalandvágyból, csak a jó levegő miatt. Tálán száz métert mentünk, megálltunk, rágyújtottunk, beszélgettünk. Balatoniak s felnőttek lévén,mind­hárman tudtuk, hogy 3 befagyott to alkony tájt nem játék, eszünk ágaban sem jutott tovább menni, s már-már indultunk volna vissza, amikor hirtelen le­szakadt a köd. Egv perc múlva semmit sem láttunk. Elvesztek a parti lámpák, nem látszott az épület, sem a móló széle, sem a fák, amelyeken pedig hófe­hér zúzmara világított még az imént is. Azt tudtuk, hogy ebben a hideg vakságban nem szabad semerre sem indulni, meg kell várni, amig valami hangot hal­lunk a közeli partról — hiszen gyér forgalom még volt —, amelynek irányát már nem is sejtettük. Vagy amig ritkul a köd. A rossz érzés szorongásba, majd félelembe váltott át, amikor a parton autózajt, az­tán emberi hangot hallottunk; kiáltoztunk nekik, hogy kiáltsanak vissza ők is. Megértették, hogy mi­ről van szó, kiabálni, majd énekelni kezdtek. így jutottunk ki ebből a negyedóránvi veszedelemből. Amely a teli Balaton igazi veszedelmeihez képest csak tréfa volt. S azért mondtam el, mert itt van az újabb veszedelmek ideje. Az idei télen mar voltak rossz végű kirándulások; korcsolyázók alatt szakadt be a jég, kalandozó iskolasgyerekek keresésére kel­lett expedíciókat szervezni, egy négytagú család csaknem halálos megpróbáltatáson esett át a Bala­ton jegén Szigligettöl egy-két kilométernyire... Vonzó és költői'látvány s élmény a téli iégvi * — lág.Nagy irodalma van. Az előbb belelapoztam Eöt­vös Károly Balaton-könvvébe — milyen költészettel es romantikus elragadtatással irt róla! Csöndes, der­mesztő éjszakákról, amikor csak a jég zenél, és csi­lingelve ütődnek egymáshoz a táblák, s a bömbölve nyargaló nekivadult viharokról. A nyolc kenesei halasz tragédiája az elszabadult jégtáblán. A balaton- fökajári halászok esete 1868-ból, akik odavesztek, mert ahelyett, hogy menekültek volna, amikor már harsogott a szél, hatalmas jégtorlaszokat hajtva ma­ga előtt, meg akarták menteni kenyérkeresóeszközü­ket, a hálót. S milyen szépséges költészet ajég éjszakai orgona­játéka: trombiták búgnak, kürtök harsognak, s köz­ben mintha finom ujjak érintenének erzékenv húro­kat. De ezt csak a parton allva vagy közeli ház nyi­tott ablakából jó hallani. * A kemény iégre néha fátylat borit a kód, néha vakító fényben fürdeti a nap, a hang mérhetetlen messzeségbe is elér, de többnyire némaság van, amely a szivet felemeli. Am vigvázat: ha ember megy rá, s rossz helyen, a szeszélyes tó bosszút állhat érte. Tamás István —— RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVÉNŰE, NEW. YORK, N. Y. (A 8t-tk Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar Mitzvah-torták. Este 7.30-ig nyitva. SBicnoéfáe ^ írj»: Kovács József, Apróságok az amerikai magyarság életéből IX. A magyar népdal amerikai változatai között több olyan található, amely a banvaszokról szól. Az egyik változat: Banyaszlegeny ha lemegy a bányába, Acelpikét akasztja bal karjaba, Jobb kezébe viszi le a bakettját, Minden percben várhatja a halálát. Bányászlegény, ha meghal a bányába, Nincsen anyja, áld végig sirassa, Bánatában ráborul egy barna lány, Gyöngykönnyeket hullat a koporsóján. Hasonló hangulat tükröződik egy másik dalban, amelyet Lethbridge környékén énekeltek: Temetik a bányászt, újból ölt a bánya, Megásott síroknak igen nagy a száma. Sírnak az özvegyek, jajgatnak az árvák, Kis falun a legényt mind hasztalan várják. Gyászpecsetü levél megy csak falujába; így hervad, igy pusztul magyar föld virága: Idegen országba. Nyilvanvaloan igen keveseknek — vagy tálán mar senkinek sem — jutnak eszébe ezek a bányászdalok, amikor a William Penn egyesület százesztendős ju­bileumát ünnepük majd az évtized közepén. Van, illetve lesz mit ünnepelni, hiszen ez az egyetlen et­nikai eredetű betegsegélyző szövetség — ma már in­kább modern üzleti szempontok alapján működő biztosító tarsasag -»amely megérte ezt a kort, és nem sodorta el a k’özonv vagy a magyar etnikus intézmé­nyeknek nem eppen mindegyikevei rokonszenvezo politikai hatalom. A századik születésnapot köszöntő ünnepségek fényé azonban nem feledtetheti a bányászdalok szo­morú hangulatát, mert éppen a gyakori gyász enyhí­téséért folytatott küzdelem adta az 1886-ban Haz- letonban (Pennsylvania) alakított. Verhovav Beteg- segelyzo Egylet célját és értelmét. A név eredeti tu­lajdonosat a történelem elfeledte, mig a munkások- teremtette egyesület — más néven ugyan —,de nap­jainkban is ébrén tartja az alapítók emlékét. A legenda szerint — mert ez is fűződik az egyesü­let történetéhez, és ne feledjük, legendák ott szület­nek, ahol hiányzik a tényék ismerete — 13 bányász alapította. Valami különös véletlen folvtán, amikor Összes vagyonukat összeadtak, az történetesen kerek 13 dollár lett. így irta ezt Kende Géza. Miért volt szükség legendára? Mert a 13-as szám a magyar népi hiedelmek szerint baliós események, rossz előjelek hordozója. Ezért nem szabad, hogy 13 személy ül­jön egy asztalnál. Nyilvánvaló, Krisztus urunk sem ért volna olyan dicstelen véget a keresztfán, ha fel­figyel erre a körülményre, és nem tizenharmad ma­gával ül le vacsorazni. Útnak indulni, uj munkába kezdeni sem szabad a hónap 13. napján, különösen akkor nem, ha az ráadásul péntek. Kar, hogy az egyesület alapítói nem hittek a babonás szamok ere­jében. Mert akkor gondos számolgatással rájöttek volna, hogy az egyesületet egy esztendővel koráb­ban kell megalapítaniuk, mivel az 1885 osztható 13-mal. Akkor valóban nagyszerűen hangzott volna az alapítás története: 13 bányász 13 dollárral a zse­bében időszámításunk 13-szor 145. esztendejében arra a megmásíthatatlan elhatározásra jutott, hogy a rossz napokra, betegségekre, balesetekre gondolva, megteremti az önsegélyzesnek ezt az egyszerű esz­közét. Az alapítók azonban sem babonásak nem vol­tak, sem a legendáknak nem hittek. Ezt bizonyítot­ta a legújabb történeti kutatás, amely szerint 28 munkás, többségében bányász alapította az egyesü­letet, s a kezdöpénzis több volt valamelyest, 17 dol­lár és 25 cent. Ne sajnáljuk, ha szegényebbek let­tünk egv legendával, mert az alapitök erőfeszítésé­nek nagysága, akaratának keménysége igy is tiszte­letet parancsoló. A Verhovav egyesület, amely 1955-ben egyesült a Bridgeporton 1888-ban alapított Rákóczi Beteg- segélyzóvel, és azóta viseli a William Penn nevet, ilymódon emlékeztetve Pennsylvania alapitójara, a századfordulón csak egyike volt a mindenütt meg­található egyesületeknek. De nem is volt az első. Korábban mar szó esett arról az egyesületről, ame­lyet a Kossuth-emigráció alapított. Egy másik, amelv a maga nemeben szinten “élsó” volt, a századvég előtti uj elvándorlási hullám egyesülete Newarkon (New Jersey) alakult, 1882-ben. A századfordulót követő évtizedben pedig nem volt magyar település Amerikában, ahol ne találkozhattunk volna vala­milyen egyesülettel. Leggyakrabban többel is: külön egyesülete volt minden felekezetnek és minden más pártállásu csoportnak. Ezekben az egyesületekben folyt az elvándorolt magvarsag társaselete, itt ke­reste kultürális igényeinek kielégítését, itt találta meg ónsegélyezésének lehetőségét. Hoffman Géza — mar idézett könyve tanúsága szerint — megszá­molta a magyar egyesideteket, szamuk 1339 volt. Közülük 382 tartozott valamelyik egyházhoz, a többi világi jellegű volt, és 191 vallotta magát szocia­listának. Az csak évszázadunk végére fog kiderülni, hogy közülük megéri-e néhány a száz esztendőt. i SOBEL ! OVERSEAS \ i CORP. i Í IKKA ORSZÁGOS j ! FŐÜGYNÖKSÉG j |310 EAST 86»h STREET, NEW YORK, N. Y. tOOM | I — TELEFON: (212) 5354490 — | j MŰSZAKI CIKKEK j ■ ÉPÍTŐANYAG * 'I ismét .kapható az IKKANAL I GYÓGYSZEREK ES VÁMMENTES ,, . KÜLDEMÉNYEK _ , I BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁSÉRT I FORDULJON IRODÁNKHOZ UTAZÁSI IRODA IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom