Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-09-18 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA KÖZGAZDASÁG Thursday, Sep 18. 1980. 3 őiofíoa/ab&U'nA; Emlekeztek-e kedves régi olvasók, azokra az időkre, amikor meg személyesen kopogtattunk be magyar szomszédaink ajtajan lapunkkal a kezünkben, ismertetve annak tartalmat, célkitűzéséit es kerve okét, fizessenek elő sajtónkra? Volt idő, amikor egy- egy nagyobb magyarlakta városból egyetlen hét végén 50—60 előfizetés érkezett kiadóhivatalunkba. Manapsag mar csak kevesen — a lelkes kevesek— kepesekezt a nehéz,áldozatos munkát elvegezni. De azért most is van ra alkalom jóformán minden olvasónknak, hogy segitsen lapunkat terjeszteni es ezáltal erositeni a béke a haladás, az amerikai magyar baratsag táborát. Csaknem mindenki küldhet be egy-egy cimet, barátja, ismerőse cimet, aki meg nem olvasója, vagy előfizetője lapunknak. Attól a pillanattól kezdve, hogy megkapjuk a cimet, a mi jó kis lapunk all sorompóba. A mi ki lapunk a legjobb “salesman”, azt küldjük ki, bekopogtatni, egy-egy magyar honfitárs, munkástárs ajtaján, hogy elmondja mindazt, amit lapunkról tudni kell. Mig mi alszunk, éjnek idején száguld a vasúton, vagy teherautón, vagy repülőgép-postán lapunk az amerikai magyarok hazaiba, hogy megadja nekik mindazt a tudást, megértest,lelkesedést, amit nekünk ad immáron evek, évtizedek óta. Ne halogassuk tehat,Írjuk le magyar ismerőseink, esetleg egyleti tagtársaink nevét es cimet, s küldjük be azokat a laphoz. A világ sohasem élt at kritikusabb napokat, mint jelenleg és ezekben az időkben lapunk terjesztése egy módja annak, hogy kivegyük részünkét a “leendőkért, és ékes Jövőért” folyó küzdelemből. Használja fel az alanti szelvényt, vagy ha több címe van, külön ivet használjon. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003 Kérem küldjenek mintaszámokat az alanti címekre: NÉV:............................................................ CÍM:............................................................. nem EGvnRnni Ha a gazdasági jelentések melyere nézünk, sok erdekes kórüJmenyt fedezünk fel. A gazdasági szakértők, eddigi derülátó jóslásaik helyeit, most már azt mondják, hogy majdnem 20 százalékos infláció csapasat erezzük. A valosag az, hogy ennél sokkal súlyosabb csapas er legtöbbünket. Az alapvető négy szükségletben, mint élelem, lakás, orvosi ellátás és energia — melyekre a legtöbb család jövedelmének kétharmadat költi — az utolsó négy évben a drágulás egynegyedszer, ill. egyharmadszor volt nagyobb, mint a kormány általános ármutatója. Legtöbben azt hiszik, hogy az infláció miatt a valóságos keresetek 1970 óta semmit sem emelkedtek. Ez azért nem allja meg a helyet, mert a kormány áltál kiadott atlag kereseti jelentések nem tesznek különbségét a kereseti szintek csoportjai között. Vagyis, ez az atlag magaban foglalja azt, hogy bizonyos kereseti színvonalakon az átlag fizetések, az infláció szerint ldigazitva, valóságban majdnem 25 százalékkal emelkedtek, de a dolgozók között általában, a valóságos átlagberek csak jelent éktelenül, csupán 0:6 százalékban emelkedtek. A közgazdászok az adóteherról panaszkodnak; azt mondjak, ez tartja vissza a befektetéseket és akadályozza a gazdasági fejlődést. A valóság az, hogy a kiskeresetűek járnak legrosszabbul adófizetés dolgában, a nagy jövedelműek bevételük arányában sokkal kevesebb adót fizetnek. További érdekes adatok: az amerikai lakosság fele kevesebb pénzből el meg, mint a lakosság leggazdagabb egyötöde; a háztartások leggazdagabb egyharmadának kétszer- annyi a jövedelme, mint a legszegenyebb háztartások kétharmadának. Egyéb adatok: az ossz takarék betétek 90 százalékának a lakosságnak kevesebb, mint 40 százaléka a tulajdonosa, és a mindenfajta értékpapírok 83 százalékát a csaladok 30 százaléka tartja kézben. Egyszóval, az infláció nem egyaránt sújt “mindfolytatás az 1. oldalról) VßSZ6ty 8 dolláros propaganda-alappal működtek, de 1980- ban már 30 millió dollárt voltak képesek összegyűjteni az egész országra kiterjedő levelezési hálózat segítségével. Támogatóik számát 12 millióra becsülik. Egyik legelső politikai sikerük a népirtás elleni nemzetközi törvényjavaslat szentesitesenek meg- akadályozasa volt. Pedig ezt a javaslatot az amerikai rabbinátus központi hivatalában dolgozták ki, meg a negyvenes evekben, hogy egy uj holokauszt soha többe ne történhessen. A javaslatot már 87 allam elfogadta, de a szenátus mindig visszavetette, mivel a jobboldal tízezreket tudott levélírásra mozgósítani ellene. Egyik legfontosabb ténykedésük a jelenlegi kampányban a szenátus liberálisabb tagjainak kibuktatását célozza. Olyanokat, mint Cranston (California), Bayh (Indiana), McGovern (So. Dakota) és Church (Idaho). Az uj jobboldal egyik fontos ágazata a Rév. Falwell vezetése alatt működő úgynevezett “Moral Majority” csoport, amely fanatikus vallási csoportosulás, akiknek a republikánusok is túl liberálisok és akik várják a Messias érkezését. De szerintük ez csak Izraelben történhet. Rév. Falwell nemrég latoSÚJT UZ MfLÚflÓ annyiunkat”, ahogyan ezt a gazdasági jelentések beállítják. Szegények es gazdagok, a dolgozók és a nagyipar, a bankok jövedelme között egyre nagyobb eltolódás mutatkozik és a kormány egyre kevesebbet képes, vagy hajlandó tenni ellene. Még az iparban is a kisebb vállalatok nagy hátrányban vannak a nagyiparral szemben, amely könnyebben kap kölcsönt és ha kell, európai bankoktól vesz fel kölcsönt, szövetségi korlátozások nélkül. A nagyipar, ha kell, segítséget, kedvezményeket kap a kormánytól, de a kisebb vállalatok és a dolgozók általában, a rosszgazdasági helyzet viszontagságait segítség nélkül, maguk kénytelenek elviselni. A fekete lakosság és más kisebbségek helyzete az atlag dolgozókénál még sokkal rosszabb. A dolgozó nők 80 százaléka rosszul fizetett irodai vagy kiszolgáló munkát vegez, többségüket szakszervezet sem védi és egészségi biztosításuk is elégtelen. A középosztályban ma már két keresetre van szükség, hogy színvonalukon megélhessenek. Az eddig aránylag jól kereső ipari dolgozók között az autó- és vasüzemekben a munkanélküliek száma mar 500.000-et tesz ki. A családi rezerva hamar kimerül, ha az egvik kenyerkeresö elveszti munkáját. A “Fortune” magazin jóslása szerint a nyolcvanas években a fogyasztok vart jövedelemtöbblete- nek legnagyobb részét a nagyobb jövedelmű csaladok fogják megkapni. Számításaik szerint 1990-ben az összjövedelmek 60 százalékát, vagyis 1|2 milliárd dollárt mindössze 25 millió személy kap majd kézhez. Kétségtelen, hogy az osztályharc kiéleződése várható a nyolcvanas években, amikor a legfelsőbb osztályrétegek minden eddiginél élesebben szembekerülnek az amerikai dolgozó nép többségével, amely tisztességes megélhetést és biztos jövőt akar kivívni magának. jobboldalon gatást tett Izraelben, ahol Begin barátságos fogadtatásban részesítette. Vannak zsidó vezetők, akik azt akarjak, hogy szemet hunyjunk Rév. Falwell neo-fasiszta ténykedése fölött, nehogy “elidegenit- suk” öt Izrael támogatásától. A televízió felhasználásával ez a Rév, Falwell es mas fundamentalista televíziós prédikátorok olyan mozgalmat építenek, amely azt a hitet terjeszti, hogy jó keresztény csak az, aki a szélsó jobboldalt támogatjaOlyan korban elünk, amikor a vietnami háború, a Watergate-botrany és más hasonló botrányok, a munkanélküliség, az infláció mélv szkepticizmust valtanak ki az amerikai szavazó polgárság jelentékeny többségéből politikai rendszerünk iránt. Az igy keletkezett űrbe most a szélső jobboldal készül benyomulni, mivel a liberálisok hada küzdelem nélkül visszavonulóban van. Az amerikai demokrácia 200 esztendős vívmányai súlyos veszélyben forognak. • JIDDA, Szaud-Arábia kormánya nagy megelégedéssel fogadta Sziria és Libya egyesülését és azon óhajának adott kifejezést, hogy e lépés előbbre vigye az izlam államok jólétét.
