Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-08-14 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ VÉLEMÉNY-KOMMENTÁR Thursday, August 14. 1980. 6 AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of March. 21.1879, at the P.O. of New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési arak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15. dollár félévre 8.— dollár Minden más külföldi országba egy évre 18 dollár, félévre 9.50 dollár Postmasterr Send address changes to Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. VESZÉLYES PROGRAM Nem lehet, nem szabad lebecsülni azt a veszélyt, amit a Republikánus Párt katonai felsobbrenduseg- re törekvő programpontja jelent, meg pedig azért, mert a Wall Street Journal által képviselt pénzügyi körök támogatják ezt a törekvést. Bizonyítja ezt a bankárok lapjának jul. 11-i vezércikke, melynek utolsó mondata igy hangzik: “A Szovjetunió leszerelési javaslata — melyet Schmidt kancellárnak tett — nem mas, mint egy trükk.” A Wall Street-i bankárok e szócsövének álláspontja bizonyítja, hogy a világ lakosságának életé veszélyben van. Ha a fegyverkezési verseny korlátlanul folyhat, akkor a mindent elpusztító atomháború kitörésének lehetősege áll fenn. Ez a válságos helyzet kény szeritette Giscard d’Estaing francia elnököt és Schmidt, nyugat-német kancellárt arra, hogy — USA kormányának tiltakozása ellenére — tárgyaljon Brezsnyev szovjet elnökkel e kérdésben. Ez a magyarázata annak, hogy az európai országok nem voltak hajlandók követni USA javaslatai a Szovjetunió és Irán elleni gazdasági megtorló intézkedések foganatosítására. Az amerikai népre hárul a történelmi feladat, elejét venni annak a reménytelen törekvésnek, amely a katonai elsőbbségre irányul. A SALT II. Egyezmény ratifikálását követően meg kell kezdeni a két ország fegyvertarainak csökkentésére irányuló tárgyalásokat. L. I. NYUGDIJRABLÁS Három millió azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik az ország üzemeiben, gyáraiban, irodáiban, kénytelenek dolgozni, mert a szövetségi nyugdíj nem fedezi a megélhetési költségeket. E három millió nyugdíjast hátbatámadták az or- szág politikusai, képviselői és szenátorai, amikor 1976-ban törvényt iktattak be — az elnök jóváhagyásával — mely előírja, hogy abban az esetben, ha egy nyugdíjas elveszíti munkáját és munkanélküli biztosításért folyamodik, a nyugdijat — szövetségi és magánnyugdijat egyaránt -levonják keresetéből és csak az ezen felüli összeg után kaphatja a munkanélküli HAZASZERETET Egy olvaso levelére — mely kifogásolta, hogy a Magyar Sző sokat bírálja az Egyesiilt Államok politikai-gazdasági rendszerét és külpolitikáját —, V. 0. klasszikus tárgyilagossággal válaszolt, ehhez nem kell semmit hozzátennem. De megragadom az alkalmat, hogy e vitának világirodalmi és politikai hátterét kissé megvilágítsam. Először is rámutatok, hogy ilyen viták mindig, minden országban, ahol a tekintély-uralom, a diktatúra nem nyomta el a szabad velemeny-nyilvánítást, állandóan lezajlottak, nem egyszer a leghevesebb formában és amikor a Magyar Szó e rövid eszmecseréjét olvastam, úgy tűnt nekem, mintha e mondatokat mar százszor hallottam es olvastam volna; és nemcsak mint az irodalom, valamint a sajtó problémáját, hanem mint a politika és az irodalom nagy kérdéseinek megvitatását is. A magyar irodalom különösen gazdag ilyen vitákban és az irodalmi- és sajtókritikusok elleni támadásokban. E támadások persze igen sokszor nem szorítkoznak írásbeli és szóbeli összeütközésekre, hanem maguk után vonták a hatalom birtokosainak közbelépését és a tömegek akcióit is, cenzúrát, elkobzást, kónyvégetést, biroi ítéleteket, börtönt, sóf halálos ítéleteket is. És nem lehet mondani, hogy a közvélemény mindig a haladásért küzdő irók és sajtójuk mellé állt volna. A hatalom, az egyházak egy ré?ze a konzervatív vagy eppen reakciós közoktatás, a sajtó, a gondolkodást bénító szórakoztatás oly mértékben akadályozta a kritikai érzék kifejlődését,* hogy rendszerint csak nagy politikai és gazdasági válságok idején csaptak fel a tömegek a haladó irodalom és sajtó védelmére. Voltaképpen nem is kellene ezt írnom: haladó irodalom; elég volna ennyi: irodalom. Mert ha nem tekintjük irodalomnak a könyvesboltokat elárasztó u.n. könnyű irodalmat, a ponyvaregényeket, pornográfiát, az igazi irodalom túlnyomó részére áll az; amit a Magyar Szó olvasója kifogásolt: hogy az bírálja az uralkodó társadalmi-gazdasági rendszert és államának egész politikáját. Egyik oka ennek az, hogy az iro (a politikai újságíró is) ennek az amerikai mondásnak az értelmében dolgozik: “good news is no news, only bad news is news' ami ugyanis rendben van, arról nem oly érdekes és hatásos imi, mint arról, ami nincs rendben. Egy országnak, államnak természeti, művészeti szépségét, népének jó tula_Mv donságait, történelmi dicsőségét lehet magasztalni-- (bár újabban mind gyakrabban leleplezik a történetírókat, mint történet-hamisítókat és a történet-tabiztositást. Ha tehát egy nyugdíjas 100 dollárt keresett egy héten és szövetségi nyugdija is száz dollár egy hétre - négyszáz dollár egy hónapra -, akkor a nyugdíjas egy cent munkanélküli járulékra sem számíthat. A nyugdíjasok után a munkáltató a törvény előírása szerint befizeti az adót, és igy a törvényhozóknak nincs jogukban megvonni a munkanélküli biztosítást a munkájukat elvesztett nyugdíjasoktól. Követeljük, hogy adják vissza a nyugdíjasok jogát a munkanélküliségi járulékhoz. TERJESSZE LAPUNKAT nárokat,mint az uralkodó rendszer kiszolgálóit). A világirodalomban a legrégibb es legismertebb “nemzetgyalázók” az o-testamentum prófétai. Alig képzelhető, hogy ma a legszélső forradalmárok is ilyen keményen korholnák a vezetőket és a társadalmi-gazdasági bajokat. De bár Magyarországon a politikai erőviszonyok folytan csak legritkábban (igy 1848-ban) hallhattunk hasonló támadásokat a hatalmasok, az uralkodó rendszer, a belviszonyok ellen, lényegileg az egész magyar irodalom bíráló es támadó. Ha Arany, Vörösmarty és más epikusok és a regényírók a történelem hőseit ünnepeltek, ezt főképp azzal a céllal tették, hogy saját koruk társadalmát felvillanyozzák; egyébként Arany, Petőfi, Vörösmarty, Katona, Eötvös, Kazinczy, Berzsenyi (eltekintve szerelmi verseiktől, természetábrázolásuktól) csaknem kivétel nélkül (a Horthy-korszak kifejezésével) “nemzetsértést” követtek el; még hevesebben írtak volna, ha a cenzúra és személyi üldözés ezt engedte volna. Széchényi azért hirdette reformjait, mert hazájában csaknem mindent rossznak tartott; és aki századunk irodalmát ismeri, tudja, hogy ennek iránytadó írói — Ady, Babits, Móricz, Karinthy, József és társaik, majd a “falukutatók” nem sok jót láttak maguk körül az országban. így volt és van ez az emberiség haladottabb népeinek irodalmában (és nagyrészt sajtójában ). Hugo, Zola, Ibsen, Dosztojevszki, Schiller, Neruda, Dickens és társaik valamennyien társadalom-kritikusok voltak és sokan á világirodalom kiválóságai közül szabadságukat, sőt életüket áldozták fel, mert bírálták hazájukat, társadalmukat. És mindenütt a hatalmasok és a tömegekben a maradiak nemzetgy aláz ássál, sót árulással vádolták ókét. Talán sehol sem volt ez nyilvánvalóbb, mint az USA-ban. Eltekintve a múlt század optimistább periódusaitól, amikor Emerson, Whitman s még né- hányan még nem vesztettek el optimizmusukat, bizva az allando erkölcsi-politikai fejlődésben, irodalmuk legjava szinte kivétel nélkül pesszimista, élesen kritikus, legalább is szatirikus, mint Sinclair Lewis,A. Millerés H., Faulkner, Sandburg, London, Twain és annyian mások éles kritikával írtak hazájukról, mintha a nagy angol iró, Sámuel Johnson mondása vezetne őket: “a haza fiság a hitványok utolsó menedéke.” *' -Nem megyek ilyen messzire, elég azt mondanom: a válogatás nélküli hazafiság a mentőöv, melybe egy nép megrontói kapaszkodnak. A BETHLEHEM STEEL CO. USA második legnagyobb acélvállalata beismerte, hogy több mint 400.000 dollárt használt fel meg- vesztegetesre javítási munkálatok megszerzése érdeGYILKOSSÁG AZ OPERÁBAN NEW YORK, N.Y. A Berlini Balett itteni feliepése alkalmával felvonás közben eltűnt a zenekar egyik női tagja, a 30 eves Helen Hagnes. Meztelen holttestét másnap reggel találták meg az épület egyik szelelo aknájában.
