Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-11-20 / 44. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ j VÉLEMÉNY-KOMMENTÁR í j Thursday, Nov. 20. 1980. 6. KÉT VÁLSÁG AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of March. 21.1879, at the P.O. of New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési arak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15. dollár félévre 8.- dollár Minden más külföldi országba egy évre 18 dollár, félévre 9.50 dollár Postmaster* Send address changes to Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. KÉPZELJÜK El Képzeljük el, mi lenne, ha az ország bármely városában egy even belül megöltek volna tizenegy bankárt, vagy tizenegy rendőrt, vagy tizenegy gazdag ember gyermekét? El tudjuk-e képzelni, hogy ilyen rémtettek elkövetése után egy évvel meg senkit sem tartoztattak le, senkit sem helyeztek vad alá, senkit sem állítottak törvényszék ele? Nos. Atlanta, Georgiában az elmúlt 12 hónapban tizenegy fekete gyermek holttestere bukkantak, de a rendőrség meg nem tudta felderíteni, hogy ki, vagy kik a gyilkosok. Négy elrabolt gyermek hollétéről eddig nincs tudomása senkinek. Milyen gepezet, milyen közegek védelmezik a polgárok biztonságát, amikor úgy a rendőrség, mint az FBI keptelen a gyermekgyilkosokat megtalálni? Dorothy Allisont vittek Atlantába, aki állítólag “szellemidezessel” tudja felderíteni a gyilkosságokat. Kijelentette, hogy két héten belül eredményt fog elérni. Azóta három hét telt el, de nem hallottunk eredményről. Most az ország minden részéből őt szakértőt vittek Atlantába, akik tanácsadói szerepet töltenek be a gyilkosságok megoldására. Közben múlik az idő. A város fekete csaladjai állandó rettegésben élnék es senki sem tudja, ki lesz a következő áldozat. E sorok Írásakor Spanyolország fővárosában, Madridban a keleti es nyugati országok képviselői tárgyaljak a békés egymás mellett élés es az emberi jogok problémáját. Kérdezzük: USA delegátusai feltárjak-e Atlanta város fekéte lakosai emberi jogainak sárba tiprását? BANGKOK. Thai föld fővárosában robbanás történt egy miniciogyárban. Ötvennégyen halálukat leltek. A sebesültek szama meghaladja a 350-et. A- gyár rakétákat gyártott a hadsereg részére. WASHINGTON, D.C. Több, mint kétezer nő vonult tűntető menetben a Pentagon épülete elé. Tiltakoztak a fegyverkezési verseny felfokozása ellen. Követelték az atomfegyverek megsemmisítését. A tüntetők közöl többen lefeküdtek a bejárati kapu elé. A rendőrség több, mint 150 tüntetőt letartóztatott. A grandiózus csőd, amely 1929. október 29-én következett be a New York i tőzsdén, a legsúlyosabb ciklikus válság első kataklizmája volt. A második világháború után es különösen az ötvenes-hatvanas evekben sok polgári politikus és ideológus buzgón azon fáradozott, hogy az emberek tudatából kiirtsa e válság emléket, sőt még a gondolatát is annak, hogy a kapitalizmus válságos fejlődése törvényszerű. De az elet bebizonyította, hogy az effajta ál- tudomanyos koncepciók tarthatatlanok. A történelmi , a politikai és gazdasági helyzet elvi különbségéi ellenere az 1974—1975. évi válság sok vonásában hasonlított a “nagy depresszióra.” Ez volt a leghuzamosabb, legmélyebb, legkiterjedtebb és legsúlyosabb gazdasági megrázkódtatás 1929—1933 után. A Nemzetközi Politika és Gazdaság Intézetének (NDK) szamitasai szerint a hetvenes évek közepén kialakult válság legakútabb szakaszában a fejlett tö- kesorszagok ipari termelese egészében véve a válság előtti maximumhoz kepest 11,6 %-kal csökkent (ezen belül az Egyesült Államokban 13,8, az NSZK- ban 12.3, Japanban 22,8, Nagy-Britanniában 11,2, Franciaorszagban 16,3, Olaszországban 19,3 %-kal stb.). A válság tóbbé-kevésbé kiterjedt gyakorlatilag valamennyi tőkés országra es valamennyi gazdasági agra. Az ipari termeles visszaesése átlagosan 12 hónapig tartott, néhány agazatban pedig a válságfolyamatok több évre elhúzódtak es részben még ma is tartanak. Mivel a válság egyidejűleg tört ki a főbb imperialista államokban, három évtized óta első Ízben csökkent a kapitalista világkereskedelem (a válság 12 honapja alatt az export a válság előtti maximumhoz képest egészében veve 7,2 %-kal, az import 11,6 %- kai csökkent). Nagymértekben nőtt a munkanélküliség. A koolaj, az ásványi nyersanyagok és a élelmiszerek áremelkedése folytan (ami 1970 és 1975 között 551, 394, illetve 119 %-os volt) lényeges zavarok tamadtak a toké ujratermelesi folyamatában. Az állammonopolista intézkedésekkel nem tudták megfékezni a tókes gazdaság spontán erőif 1974— 1975 folyamán a válságjelenségek a múlthoz képest gyorsabban es közvetlenebbül jelentkeztek a politikai szférában is. Mivel mindkét nagy válság a kapitalizmus döntő ellentétein alapult, mondta M. Schmidt, a Nemzetközi Politikai és Gazdasági Intézet (N.D.K.) igazgatója, a gazdasági kizsákmányoláson és a társadalmi elnyomáson alapuló társadalmi rend e két megrázkódtatásának összehasonlító elemzése révén ki lehet mutatni több egybevágó elemet a válságok okaiban, fejlődésében és következményeiben. Mindkét válság a gazdasági fellendülés időszaka után következett be a tókésországok többségeben, maid a termeles tartós és mély visszaesésébe torkollott, tömeges munkanélküliségre vezetett, fordulatot idézett elő a gazdasági ciklus további fejlődésében, átfogó szerkezeti reformokat tett szükségessé, demonstrálta a polgári politikai gazdaságtan tarthatatlansagát. A tőkés gazdasag fejlődése szempontjából döntő jelentőségű volt, állapították meg Zofa es Sedivec prágai egyetemi tanárok, hogy a “nagy depresszió” nem pusztán soros túltermelési válsága volt a tőkés gazdaságnak. A társadalmi töke újratermelési folyamatában a két világháború közt elkezdődött általános változások hatására módosult a ciklus. Nevezetesen a huszas evek végere a fejlett tökésországokban a ciklikus válságok olyan méreteket öltöttek, amelyek miatt szükségessé vált, hogv a piaci mechanizmust a gazdasági folyamatokba történő állami beavatkozás segítségével ösztönözzek. A gazdasági összeomlás, amely lezárta ezt az időszakot, kiindulópontja lett egy újabb folyamatnak, amelynek során a monopolkapitalizmus igen gyorsan állammonopolista kapitalizmusba nőtt at. Éppen ekkoriban alakultak ki a feltételek a ciklusok további módosulásához, ami azutan végeredményben a hetvenes evek kózepenekmegrazkodtatásaihoz vezetett. Az 1974—1975. évi válság annak következ- menye volt,hogy a kapitalizmus uj szakaszba lepett, s ugyanolyan mérföldkő lett a kapitalizmus számára, amilyen a harmincas évek ciklikus túltermelési valsaga volt. De a válság genezisének tisztázásához nem elegendő, ha csupán a tisztán gazdasági tényezőket elemezzük. Fontos szerepet játszanak a világpolitikai fejlődés tendenciái, az osztályharc szintje és hevessége. Kétségtelen, hogy az 1974—1975. évi válság sajátosságai, amelyek megkülönböztetik a “nagy depressziótól”, éppen abból adódtak, hogy az elmúlt fel évszázad alatt a vilagszocializmus pozícióinak megszilárdulása eredményeképpen gyökeresen megváltoztak az imperializmus létfeltételei. Ezeket következő cikkeinkben fogjuk elemezni. Ez az érdekes rajz a N.Y. Times nov. 17-i számában jelent meg annak illusztrálására, hogv New York város vezetősége az ínségesek hátára rakja a pénzügyi válság megoldásának terhét. Hogv fenntartsa a pártatlanság látszatát, a nagvuzlet e lapja időnként közöl enyhén kritikai cikkeket, vagy rajzokat társadalmunk problémáiról.
