Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-03 / 14. szám

Thursday, April 3. 1980. Az utókoré lett, ahogy versében irta. De az idő telik, emberi valója, hétköznapi arca elhalványul az utódok, az őt követő nemzedékek előtt. Pedig gyakran fel kellene idézni. Úgy, ahogy Nagy Lajos látta. “A kisbajszu, hetyke, nyilt tekin­tetű, mosolygó legénykére gondolok most is. Lá­tom öt, amint a Japán kávéházban találkozunk, rám néz, és már valami tréfálkodó kiszóláson töri a fejét... Egész lényéből áradt valami gyermeki ked­vesség, még jobb szóval talán igy mondhatom; bá­josság. Es ennek az lehetett a legmélyebb lényege, hogy ő jó, emberséges ember volt.” Osztályának költője volt. Déry Tibor irta meg, mennyire pontosan és jól értettek a munkások, hogy ez a vékonydongáju, szemináriumi előadó, ve­lük politikáról, irodalomról szívesen vitázó beszélge­tőtárs, ez a mindig a költészet szavával szóló harcos mennyire hozzájuk tartozik, mennyire ver a vérük­ből. Egyik korai verseben irta: “Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek.” Egész költői pályáján fel-felzeng újra ez a mondani­való: melegséget, boldogságot az embereknek. Sor­sa mondatta vele ezt: a kisgyermekkorától nehéz próbák, keserves gondok elé lökött lelkes lényé, azé, akiről Déry Tibor igy irt: “Szegény volt, és örömre vágyott. Megkereste a szegénységnek rajta kívül fekvő kitapintható okait, megvizsgálta a társa­dalmat, rátalált osztályára s benne a maga helyére. Nem volt többe egészen egyedül. Elégedetlensége egy egész osztály elégedetlenségéhez surlódott, s tüzet fogott.” 1930-ban, az Erdélyi Helikon című folyóiratban jelent meg József Attila vallomása Önmagáról. így kezdődik: "Szül. 1905-ben Budapesten, rikkancs, hajóinas, kenyeres, borfiu, kukoricacsősz, házitani- tó, fahordó, kövezöinas, bélyegárus, fixes újságki­hordó, mezei napszámos, kifutó, bankhivatalnok, vásárcsarnoki kisegítő, magvar-francia levelező, könyvelő, takarító, műfordító, vizarus moziban, ta­nárjelölt. Egyetemi tanulmányokat végzett a szegedi, a bécsi, a párizsi és a budapesti bölcsészeti karon. Megjelent egy verseskötete” — és a szövegben ott áll ez is: “...nyűgös és alázatos kisbérese vagyok az eljövendő tisztultabb társadalmi berendezésnek...” Amit itt prózában mond el, azt az utókor számára örókértekü verssorokban is megfogalmazta. Az önéletrajzban áll: “17 éves koromban irt köl­teményeimet a Nvugat publikálta; csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam,.. Elhatároztam, hogy végképpen iro leszek s szert teszek olyan pol­gári foglalkozásra is, amelv szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar-francia-filozofiai szakra iratkoztam be a szegedi egyetem bolcseeszti kárán... Napokat ettem, verseim honoráriumából űzettem lakásomat...” Ebben az önéletrajzában mondja el: apja, néhai József Aron.haromesztendos korában kivándorolt, o akkor nevelőszülőkhöz került es édesanyja, Pőcze Borbála, hétesztendós korában vehette csak. újra magához. A Mama alakja itt igy szerepel: “Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reg­geltől estig...” Tizenhét éves volt, amikor első verseskötete, a “Szépség koldusa” megjelent — ez a kötet még az “Az uccu és a föld fia” HETVENÖT EVE, 1905. ÁPRILIS 11-én SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA útkereső, a nagy költői példaképeket követő fiatal­embert, de legtöbb versében már az élmény forrósá­gát is érzékeltetni tudó ifjú művészt mutatja. A “Szépség koldusa” egyik legszebb versében írja a költő: Apáink mindig robotoltak, hogy lenne enni kévés kenyerünk, bús kedvvel, daccal, de dologban voltak, az isten se törődött velünk. Az Ady-hatásokkal indult, majd önálló hangját meglelt költő első nagy versei után rövid ideig az avantgarde szabadvers - kiáltásával szól /“A meddő dombok homlokából/ kiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat, / föl/ól a magasságig/ repülőgépeket hajigálunk / és roppant, visszahulló pálvájukkal / ki­pányváztuk a madarak birodalmát..../ 1927-ben — huszonkét éves ekkor — Párizsból küld haza egy verset tanárának, Galamb Ödönnek; a verset megírja franciául is — a cime “Proletárdal” s ebből lesz később, esztendőre, a “Dúdoló”. Ez már az a hang, amelv a kővetkező két köteté­ben — a “Nincsen apám se anyám” 1929-ben, a “Döntsd a tőkét, ne siránkozz” 1931-ben jelent meg — s majd a későbbi versekben, az 1934-ig, a “Medvetánc” címmel megjelent válogatott versekig mind tisztábban, erőteljesebben szól. Ekkor már megírta (1933 júliusában jelent meg először a Gaál Gabor szerkesztette kolozsvári Korunk-ban) ezeket a csodálatos sorokat: Föl, föl!... E fölosztott föld körül sir, szédül és dülöng a léckerítés lehelletünktól mint ha vihar dühöng. Fújjunk rá! Föl a szívvel, füstöljön odafönt! . (A varos peremen) Ez már az az idő, amikor a magyar szocialista költészet eddig legnagyobb alakja líránk örökkön élő szerelmes versei egyikét Írja meg: Nézem a hegyek sörényét — homlokod fényét . villantja minden levél. Az utón senki, senki látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. Es a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lány emlőidet és — amint elfut a Szinva-patak — im újra latom, hogy fakad a kerek feher köveken, fogaidon a tündér nevetés. (Óda.) Ahogy a fasizmus előretört, a költő — látva az embertelenseg, tórvenytipras, háborúra készülődés vad világát, a jövőben való hitet, reményt mondja ki: Ha beomlanak a bányát vázazo oszlopok, a kincset azért a tárnak őrzik és az lobog. És mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amig szivük dobog. (Alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak.) Költészetének helyéről Írja Tamás Attila a “Ma­gyar irodalom története” róla szóló nagy tanulmá­nyában: “A kezdetben meglevő, fiatal költőknél gyakori teljességigényért ő mindvégig eltökélt kö - vetkezetességgel harcolt. Közvetlenül ennek az em­beri magatartásnak a kialakításában is, de abban is, hogy lehetősége nyilt teljes, átfogó világnézetre szert tennie, döntő módon segítette öt osztályhelyzete. A másik erőforrást egyénisége: meleg humanizmusa es akaratereje jelentette.” Sokszínű életművének — folytatja Tamás Attila — igen számottevő hanvada József Attilát a korszerű költészetnek a magyar irodalomban legnagyobb és a világirodalomban is kiemelkedő költőjévé teszi.,. Életműve zárt egészet alkot: teljesemben magatartást, egységes, befejezett eletutat fejez ki klasszikussá érlelt művészi techniká­val, nemegyszer a legmagasabb szinten. Ezáltal fog­lal helyet nemcsak a magyar, hanem a világirodalom­nak is a nagyjai kozott.” József Antilla ÁPRILIS 11 Remenysegnek és tulipánnak kicsikis deszka-alkotmanyba 1905-ben igyen iktattak be az alkotmányba. A kártyás munkásnak fiúként s a szép, ifjú mosóasszonynak lehetnék samak, vágynak, célnak, fejkendobe kötözött gondnak. A szegenyasszony rég halott már, de fiat a szel el nem hagyja, együtt nyögünk az erdőn éjjel s együtt alszunk el virradatra, 1 “LEARN HUNGARIAN” Bánhldi—J*ay-*S*abó kiváló njdvkön^c angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal , X I Ara $ 7.50 és $ 1.— postaköltség Megrend eilte t6 a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVÁTALABAN jjL3£JEastJWt5bJ£reettJKewJ£r^ 12 _____ __.AMERIKAI MAGYAR SZÓ -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom